Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-10 / 214. szám
1994. szeptember 10., szombat HÁTTÉR Törvénytár CD-lemezen A hatályos magyar joganyagra mindig és mindenütt nagy szükség van Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM — BJ) — Átmérője lehet vagy 12 centiméter, vastagsága talán 2 milliméter, s rajta 496 millió betű. Egy 24 kötetes törvénytár, a hatályos magyar joganyag. A számitógépes technikában járatlan ember el sem tudja hinni, valóban rá lehet-e vinni ennyi anyagot egy kis CD-lemezre. — Pedig csak egy lemezes meghajtóegység kell hozzá, ami 286-os számítógéptől felfelé bármelyikbe beépíthető és bármilyen olyan optikai lemez, amely vagy a törvénytárral, vagy a komplex joganyaggal kapcsolatos, de rajzok, grafikák, hanglemezek is lejátszhatók rajta — mutatja Képes János, a Szabolcs Infó Kft. vezetője. Naponta szükséges Amiről beszélgetünk, az a törvénytár, amire egy gazdálkodó szervezetnek, egy vállalkozónak minimum naponta szüksége van. — A komplex lemez tartalmazza a magyar hatályos joganyagot az összes jogforrással együtt, legyen az törvény, ágazati, miniszteri rendelet, miniszterelnöki hivatali vagy elnöki rendelet, ezentúl a Magyar Posta, az OMFB, az OTSH, az APEH, a minisztériumok rendeletéi, a Legfelsőbb Bírósági döntések vagy irányelvek, kollégiumi állásfoglalások, adójogszabályok, tulajdonképpen a magyar törvénykezés és jogalkotás teljes keresztmetszetét felölelő anyag található rajta. Az adatbázisok megosztása a hatályos jogszabályokon kívül a magyar közlönyök számait, a törvények indoklását is tartalmazza. Ott vannak a döntvénytárakban a magasabb szintű bírósági vagy ügyészségi állásfoglalások, a BM-normák, ezek az igazgatási terület számára fontosak, de ezt azért bontották meg, hogy könnyebb legyen a keresési lehetőség. — Roppant egyszerű a keresési módja — mutatja be Képes János a lemez használatát —. Lehet évre, lehet kiadóra, jogforrásra, lehet törvény címére, a törvény alcímeire, sőt a törvény szövegében előforduló szóra, szókapcsolatokra is rákeresni. Példát említ: megtehetjük, hogy a huszonegynéhány kötetből megkeressük azokat a törvénycímeket, amelyeknek a szövegében valahol szerepel az alma, vagy az almával kapcsolatos kifejezések kombinációja. Ebben az esetben egy almát kell beütni minden egyéb feltétel megadása nélkül a szövegmezőre, s körülbelül tizennégy jogszabályt hoz fel a gép a címmutatóban, amelyekben szerepel az alma. Egy enter lenyomása után magát a szöveget is látjuk, a színes képernyőn az a rész sárgán látható. Harminc másodpercen belül jelenik meg a képernyőn, amit ilyen sok kötetből számítógép nélkül több napi munkával lehetne megtalálni. Felhasználhatóság Szót ejtünk a felhasználók köréről. Azt mondja a kft. vezetője: feltétlenül jó hasznosítási terület az igazgatás. Az önkormányzati hivataloknál az I. fokú hatósági szerepkör gyakorlása lassan elképzelhetetlen lesz enélkül, hiszen a napi korrekt jogi információkra mindenütt szükség van. Másik nagy terület a gazdálkodói terület, ahol a gyors jogszabályváltozások miatt naprakésznek kell lenni ha valaki nem akar a törvénnyel ütközni. Ismerni kell, jól vallotta-e be az adóját, alkalmazkodott-e a vámszabályokhoz, az adórendeletekhez, a pénzügyi jogszabályokhoz. Á szakterületének megfelelő jogszabályokat mindenkinek ismerni illik, de nagy valószínűséggel mindenkinek fontos az APEH jogszabályainak ismerete, a pénzügyminisztériumi jogszabályok ismerete, mert jelentős büntetések kerülhetők el vele. Most pedig elég sűrűn jelennek meg az új jogszabályok és az új parlament működésétől is az várható, hogy gyakoriak lesznek a jogszabályváltozások. Az sem lényegtelen dolog, hogy milyen idő múlva követi a CD-lemez a változásokat? Erre az volt a válasz: pontosan egy hónap múlva, körülbelül megegyezik a Magyar Közlöny nyomásával. Fölöslegessé teszi-e vajon a CD-lemez a Magyar Közlönyt? — Nem mondom, hogy egy nagy felhasználónál ne legyen Magyar Közlöny, mert a számítógéppel is lehet probléma, előfordulhat áramszünet is. De a nagy cégek tízesével, húszasával rendelték meg a hatályos törvénytárat és ennek a kézve- zetős cserelapjait, ami eszméletlenül nagy munkát jelent, mert havonta 200-300-500 oldal jelenik meg, s azokat a lapokat, amelyeken a módosított részek szerepelnek, az aktuálisra kell cserélni. Ezt 24 kötetben elvégezni nagy munka, pedig csak akkor mondhatja valaki, hogy van egy hatályos joganyaggyűjteménye, ha ezt következetesen minden hónapban elvégezné. — Ha figyelmen kívül hagyjuk a CD-lemez árát — ami egyébként olcsóbb a Közlönyénél —, s csak a keresési időt nézzük, a lemezes megoldás mindenképpen olcsóbb — fogalmaz Képes János —, hisz a keresés a joganyagban maximum percekben, de inkább másodpercekben mérhető még olyan joganyag esetén is, amiről valaki akár egy-két szót tud. Például ha valaki annyit mond: apaállat, egy 24 kötetes anyagból nem kis teljesítmény kikeresni. A CD- lemez esetén beírom a gépbe, nem kell tudnom, hogy ki a jogforrás, mikor született a rendelet, a gép rááll arra a törvényre, amelyiknek szövegében megtalálható. Ehhez 496 millió betűt kell neki átnézni. Kinyomtatható A módosítások havonta a hírlevélben jelennek meg. Ezen először az új jogszabályok, aztán a hatályon kívül helyezett, majd a módosított jogszabályok találhatók. — Két évvel ezelőtt még gondolni sem mertünk rá, hogy egy ilyen rendszert ilyen olcsón megvásárolhatunk. Bármelyik jogszabály, vagy jogszabályrész kinyomtatható, tehát ha szükség van rá, írásos formában is rendelkezésünkre áll. És nemcsak kinyomtatható, hanem saját szövegszerkesztőbe átemelhető a kijelölt jogállomány, vagy szöveg- részlet — mondja a kft. vezetője — s közben mutatja a meghívót, amely 15-re szól egy igazi lemezbemutatóra, ahol a hatályos törvénytár mellett bemutatják a magyar telefonkönyvek adattárát. Ez az adathalmaz szintén egy lemezen található, rajta az ország összes telefonszámával. Aki kíváncsi rá, a megyeháza nagytermében délelőtt 11 órától megismerkedhet vele. A z álruhába bújt, hippi külsejű APEH-ellenőr nagyot tüsszentett, pontosabban egy valóságos tüsszentési sorozatot adott le a pult mögött álló büfésre, aki vérben forgó szemekkel bámult az eléje tolt hivatalos igazolványra. Na ezt sikerült kifogni. Es pont ennek nem adott blokkot. Közben az APEH-ellenőr igyekezett ösz- szeszedni magát, de a tüsszentési roham csak nem akart abbamaradni. Sőt. A büfés még mindig vérbenforgó szemmel méregette az orra elé tolt igazolványt. Semmi kétség, nem egy hippivel van dolga, hanem egy valóságos APEH-ellenőrrel.. . Ahogyan a már-már tüsz- szentési rekordot felállítani akaró ellenőr kezdte előszedni táskájából a szokásos papírokat, a feljelentések nélkülözhetetlen kellékeit, a büfést is égtelen tüsszentés fogta el. Igyekezett visszatartani, már csak azért is, nehogy az ellenőr élcelődésnek vegye a dolgot, de nem tudta visszafojtani, és urambocsá,a büfés későn kapott a zsebkendője után, ráfröccsintett a hivatalos papírra. Az ellenőr egy pillanatig csak nézte- nézte a galambtojás nagyságú — most segítsen az olvasó — tüsszenetet, aztán valami megértő, megbocsátó érzés jelent meg a hivataltisztviselő hivatalos ábrázatán. — Szintén allergia? — csúszott ki a száján a kérdés. A büfés szaporán bólogatott, jó jelnek vette az érdeklődést és igyekezett túltenni az ellenőrön. De sehogyan sem jött a tüsszentési inger. Hozzálátott viszont a szörnyű kór elemzéséhez, amelytől olyannyira szenved, hogy lám, még blokkot is elfelejtett adni. — Sorstársak vagyunk! — próbált további közeledést elérni a vétkes, azzal folytatta, hogy igazán ki sem akart mára nyitni, mert nem bírta a kínlódást, amit az a nyomorult parlagfű okoz neki. Merthogy az a bűnös, s vélhetően az ellenőr úrnak is ő, a parlagfű a legnagyobb ellensége. Az ellenőr úr csöndben végighallgatta a sirámokat, majd lakónikus tömörséggel közölte: — Ötvenezer forint a büntetés. A büfés arca eltorzulta hallottakra, de még bedobott egy utolsó mentőkötelet. — Legalább mi sorstársak ne bántsuk egymást, mondták és várta a választ. Az ellenőr most sem bizonyult bőbeszédűnek. Ennyit szólt. — Hát éppen ezért büntetem csak ötvenezerre, mert sorstársak vagyunk. Ez az alsó határ... A büfés beletörődve csak annyit mondott, nem is annyira az ellenőrnek, mint önmagának: — Még jó, hogy sorstársak vagyunk. Páll Géza Sorstársak Földcsere Máthé Csaba C sak hallgatom őket és azt a tanácsot tudom nekik tolmácsolni, amit a kárpótlási hivatalban is mondtak: azt a földet, amit szeretne visszakapni és elárverezték, próbálja meg egy másik emberrel elcserélni. Erre meg legyintenek, ki fogja azt a jó földet elcserélni? Alig nyugdíjkorúak, de van közöttük hetvenen felüli is és a sokadik hasonló esetet mesélik. Ráadásul szinte egyezően kezdik mondadójukat, mely szerint nem értenek a paragrafusokhoz, a törvényekhez, nem is igen volt, aki elmagyarázta volna nekik. Viszont bármennyire idősek, öregek, azért még tudják, nekik is jár kárpótlás. Valami hihetetlen ragaszkodással, akarással próbálják visszakapni őseik földjét, azt a földet, amelyet sok helyen a falusiak még mindig apáik, nagyapáik nevén emlegetnek. És sokáig nyugodtak voltak, hogyne lettek volna azok, hiszen azt az adott földet évekig ők bérelték, művelték, álmukban sem gondolták, a bérleti jogviszony kevés ahhoz, hogy tulajdonosok legyenek. Egyszer csak azon vették észre magukat, annak ellenére, hogy mindenki nyugtatgatta őket, az a föld úgyis a maguké lesz, a földet betették kárpótlási alapba, elárverezték, új tulajdonosé lett. Értetlenül figyelik az egykori tulajdonosok leszármazottjai az eseményeket, hiszen az ő felfogásukban szóba sem jöhet az, hogy valaki a más földjét kezdje el mint tulajdonos művelni. Csak a sajátunkat, hangoztatják százszor, ezerszer és keresik igazukat. Földcsere? — kérdeznek vissza, hiszen ők sem akarják a másét elvenni, a másét művelni. És akkor megkezdik a beadványok, kérvények írását, próbálkoznak naponta, óránként. Mindig ugyanaz a válasz: miért nem jelezte igényét helyben a két bizottságnál, annak kellett volna kárpótlásra illetve részarány-tulajdonra kijelölni a földet és akkor azt a földet nem árverezték volna el. Utólag már alig akad segítség, a földcsere a legritkábbak közé tartozik. Számukra megnyugvás? Most már abszolút nem lesz. A szatmári kis község, Zajta szülötte a ma Belgiumban élő Szabó Endre festőművész munkáiból látható kiállítás a tiszavasvári városi művelődési központban Elek Emil felvétele Citrompótló Dankó Mihály X J ilágkiállítás helyett 1/ országfesztivál. Va“ lahogy úgy vagyok ezzel, mint a citrommal és a citrompótlóval. Az is savanyú, azt is használják a tea ízesítésére, de mégsem ugyanaz. Ha a józan eszemre hallgatok talán elfogadom a szakembereknek azt az érvelését: olyan sokba kerülne Magyarországnak az EXPO , hogy nem érdemes megrendezni. (Bár a végső szót az országgyűlés mondja ki, a döntés szinte már biztos.) A szívem viszont azt diktálja, kár...! Tudom a gazdaságban, az üzletben nincs helye az érzelmeknek, a számok szigorú törvénye dönt. Csak valahogy azokat a megyénkbeli kis településeket sajnálom, ahol törték a fejüket, tervezgettek, pályáztak. Bíztak benne, a fővárosban vízbe dobott kő hullámai ide is elérnek. Nem is maga a világkiállítás elmaradása a szomorú, hanem azon a remények elvesztése, melyekben hittek. Mert sokan várták a világkiállítástól, hogy a rendezvényekhez kapcsolódva az ő falujukban is fejlődik majd az infrastruktúra, hamarabb lesz telefon, út, kerékpárút, stb. Valljuk be őszintén a legtöbben erre szerettek volna rájátszani. (Bár lehet, ha minden marad a régiben, akkor is hamis illúziókat kergettek volna!) A helyi vállalkozók lelkesedése is lehűlt, akik bíztak az idegenforgalom fellendülésében, abban, hogy megmutathatják magukat a világnak, most újra gondolhatnak mindent. A legtöbben tanácstalanul állnak, igaz citrompótlóként itt az országfesztivál, a bi- zottságokmég működnek, de már csak a lelkesedés tartja az embereket a „pályán". Az a lelkesedés, mely jó lenne, ha kitartana még egy jó darabig. Ki tudja merre fordul a sors kereke, lehet egy év múlva mégis a rendezés mellett döntenek valakik! KelSagyaroisza^^^J k f4*1 *T* 1 | I Ä
