Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-06 / 184. szám

1994■ AUGUSZTUS 6., SZOMBAT ÍSSáXSSSöSá5&5gSSS65S&&56%gSte5&S6Sgá5&SSö5&S^^ Paradicsom a szomszédban Kedvelt pihenőhely lehetne a Domasai Víztároló Szlovákiában Kuknyo Janos Az utazni vágyó, az utazni szerető szabolcsi nagyközönség köreiben, Keiet-Szlovákia tu­ristaparadicsomai közül szinte kizárólag Sirava az ismert. A Vi- horlát lábainál meghú­zódó Latorca vizeit ösz- szegyűjtő hatalmas víz­tároló valóban páratla­nul szép látványt nyújt selymes tapintású vizé­vel, jól kiépített strand­jával, kempingjével kellemes kikapcsoló­dást, strandolást és pi­henést ígér. Felkapott, látogatott hely Sirava annak minden előnyé­vel és hátrányával. Ér­demes tehát más irány­ban is tájékozódni, mi­előtt esetleges hét végi vagy nyár végi szlo­vákiai pihenésünkről döntenénk. Annál is in­kább, mert Siravának van kelet-szlovákiai al­ternatívája. Nem is akármilyen. Annál nagyobb, romantiku­sabb és tájképi szépségeiben pedig izgalma­sabb a Kárpátok szelíd lankájú hegyei kö­zött meghúzódó Domasai Víztároló. Természetesen a tó, mint nevében is hor­dozza, mesterséges vízfelület. Egy tipikus kárpáti völgyszakasz keresztgátas elzárásá­val hozták létre, nem is olyan.régen, a ter­mészet meghódítása jegyében kezdték épí­teni. Vízépítés szempontjából létesítése nem okozott számottevő műszaki feladatot. Az Ondava ugyanis Domasa falu felett az ösz- szeszűkülő hegyvonulatok között, romanti­kus szurdokvölgyben törte át magát, ideális terepet kínálva gátépítésre. A hatvanas évek elején meg is építették a 24 méter ma­gas, alig több mint 50 méter hosszú ke­resztgátat, amely 4 éves feltöltődés után 1968-ra már 18 kilométerre visszaduzzasz- totta a folyót, maga alá temetve annak árvízjárata, sőt a hegyoldalra támaszkodó magasabb térszíni teraszait is. S ez bizony már emberi konfliktusokkal is járt, hiszen hat falut és több külterületű települést (tanyát) kellett kitelepíteni, véglegesen fel­számolni. A lakosságot — jobb esetben — a környező falvakba vagy a távolabbi városok Eperjes, Sztropkó, Varranó bér­házaiba tudták űj otthonhoz juttatni. E fal­vak többségéből alig maradt más, mint az egykori, többségében görög katolikus temp­lom, melyet a helyi szokásoknak megfele­lően szerencsénkre magasabb térszintekre, vagy a hegyoldalra építették. így vagy kívül estek a duzzasztás szintjén, vagy körgát­tal meg lehetett védeni az emelkedő ártól. Mindenesetre érdekes és szomorú látványt nyújtanak az elárvult, nyájától elhagyott, változatos stílusú templomok, amelyek a múlt örökségét őrizve, az emberi feledé- kenység és nemtörődömség szimbóluma­ként dacolnak itt a végtelen idővel. Sorsuk azért is elgondolkodtató, mert ha nem is a falvak helyén, de rendszerint azokhoz kö­zeli magasabb térszíneken, vízparti lejtőkön modern üdülőközpontok létesültek, gaz­dag, igényes hét végi házak sokaságával. A tároló létesítése ugyanis hármas céllal történt: ipari és ivóvíztárolás, turisztika és halgazdálkodás. Úgy tűnik, a turisztikai célkitűzés valósult meg legsikeresebben. A tároló létesítésével egy időben ugyanis meg­tervezték annak az idegenforgalom infra­struktúráját is, így ma már Valkov, Éva, Polana, Dobra neve fogalom e tájban, ran­gos üdülőcentrumokként nevükben őrzik a hajdani nagy szegénységben élő elteme­tett falvak emlékét is. A tó alakja az egykori folyómedret, illet­ve a folyó által évmilliókon át a hegyek között épített folyóvölgyet követi, így hosz- szan tekergő kígyóhoz hasonlítható, mely­nek partszegélyét adó hegykoszorú hol la­posabb lejtővel, hol meredek szakadékok­kal díszítve alakítja a tagolt partvonalat. Legnagyobb szélessége 4 kilométer, másutt mindössze pár száz méterre szűkül. Vize, mivel elsősorban a felszíni csapadékvizet gyűjti össze, lágy, selymes és iható minő­ségűén tiszta. A nyári napokon a vízhő­mérséklet 20 fok feletti, de a kánikulai vízhőmérséklet a part közeli strandokon 25-26 fokot is elérheti. A tó tágabb földrajzi környezetet a Keleti Beszkidek, másnéven Erdős Kárpátok ad­ja. E táj az egész Kárpátok legalacso­nyabb térszíne, így az itt áthaladó Duk- lai hágón (502 m) intenzív légcsere ala­kul ki a Kárpát me­dence és a lengyel- -orosz síkság eltérő fizikai tulajdonságú légtömegei között, emiatt az itt betörő szelek É-ÉK irányból érkeznek a magyar Alföldre és határoz­zák meg többek kö­zött megyénk ural­kodó északias szél­járását is. E szelek hátán a vitorlás- és szörfsport a tavon A szerző felvétele igazi paradicsomára lelhet. Télen viszont a gyakori frontvonalak változásai miatt sok a hó, a havas napok száma eléri a 150-et is. Émiatt a sísport kedvelt területe. Gyakran előfordul, hogy a hó nélküli napos Tátrából, amely mind­össze 120 km-re fekszik a tájtól, a Dukla hágó környéki jól kiépített sípályákat kere­sik,fel a sport szerelmesei. Néprajzi értelemben is izgalmas e táj. Itt kezdődik a romantikus aprófalvaival és fatemplomaival ékeskedő Ruszinföld. Aki tehát a környéken pihen, tanulságos kirándulásokon ismerkedhet e világ rejtett szépségeivel, sok-sok magyar emlékeivel is. De egy- vagy félnapos kirándulásokat is szervezhet pl. a 40-50 km-re lévő Duklára, Bártfára, vagy Eperjesre. Ha szép környezetben akarunk pihenni, nekünk szabolcsiaknak akár diákutaztatás szempontjából is érdemes e tájat felfedez­nünk. Részben azért is, mert olcsó és jó el­látást nyújt. Csak példaként a Domasa Val­kov vízparti Sportszállodában egykori komszomoltábor kétágyas, fürdőszobás el­helyezés egy személy részére, napi három­szori étkezéssel ezer forintba se kerül. Más­részt, mert közel van. Nyíregyházától 172 km autózással máris a tó északi végén le­hetünk. Ez a távolság a Cigánd-Tiszaka- nyár közötti Tisza-híd megépülése után jö­vőre még tovább fog csökkenni. Festő ecsetjére illik a táj fűződik, „habent sua fata libelli” — szól a mondás, s ennek igazában nem szabad kételkedni. Somlyó György Mesék a mese ellen című kötete akadt a kezembe, 1967-ben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. A legelső oldalon bejegyzés: „Az élő anyag is lehet tükörszimmetrikus. 1968. X. 27.” Kul­turált, jellegzetesen női írás. Születésnapi ajándék. De ki adta? Mert az ajándékozó elrejtőzött előlem. Annyira, hogy most hiá­ba kutatok az emlékezetemben, csak egy parkot látok. Éppen kiértünk belőle, megálltunk szemben egymással. A villamos sikoltva kanyarodott. A lány rám emelte barna szemét, a haját megigazította, s a válltáskájából elővette a Somlyó-kötetet. — Születésnapodra! — mondta. Szégyellem bevallani, de nem olvastam el a kötetet. Nem állt közel hozzám Som­lyó, bár a „meséi” nagyon népszerűek vol­tak akkoriban. Pedig gondolhattam volna, hogy a bejegyzett idézet a kötetből való, s üzenetet tartalmaz. Annyi év után most „felbon­tottam” a postát. íme: Mese az egyről és a kettőről: „Csak nézik egymást. Nem is egymást nézik. Csak tudomásul veszik egymást. Tudomást sem vesznek egymás­ról. Teszik a dolguk. De minden mozdulatuk a másikban feje­ződik be. Egymás vonzásában keringe­nek, mint a bolygók, mint a mondatré­szek. Egymásnak ütköznek, mint a proto­nok, mint az, amit egymás éjszakái számá­ra érlelnek magukban. Egymás feltételei, egymás magyarázatai, egymás törvényei, egymás égtájai, egymás ragjai, egymás kiegészítő színei, egymás ka­tasztrófái. „Az élő anyag is lehet tükörszimmetri­kus.” Félreérthetetlen üzenet. S én nem talál­tam meg, nem olvastam el. Mindez most megszégyenít. Hol van a barna hajú lány? A könyvek rendezgetése során kiderült, hogy még egy ajándékot kaptam tőle. „Csak tiszta forrásból”. Antológia magyar írók és költők műveiből Bartók Béla emlé­kére. Az első oldalon bejegyzés dátum nél­kül: „Aki elment messze vissza sose térhet, csontváz, mint szakadt hárfa nekiállt a szélnek. ” Most már tudom, hogy ez volt a búcsú­zó ajándék. Az életem fordulatot vett 1969-ben, nem volt már értelme az önál- tatásnak. A barna hajú lány a „Csak tisz­ta forrásból”-t üzenete, bezárva magába a fellobbanó élményt. Fegyelmezetten, egyetlen szó nélkül. S az idézet dátumnélkülisége milyen fi­nom érzékre vall! Nem akarta a búcsúzást konkrétumhoz kötni, csak kívül zárta le a kapcsolatot, belül még bizonyára foly­tatódott a küzdelem. A lány az emlékezet útvesztőjén kóborol valahol, s én nem találom. Pedig fon­tos lenne, hogy megköszönjem számomra értékessé most váló szeretetét. De csak a szarvassá vált fiú néz rám a borítóról, a szájából időtlenül szól a hívás. MÚZSA Lobbanás Lány tükör előtt Erdei Szabó István A Nap vakujában Titkom nincs már amit óvnék megkötöz a föld elejt az ég álmom lusta kövek közé csobban s az idő végtelen vásznán vergődik az áldott reménység szakadatlan a kékség mélyéről előhívom a méregzöld tavaszt dajkálom néhány napig majd mint az idő az öregeket elejtem azt minden öröm mint a láng elszökken elpattan a jövő a Nap vakujában utolsót lobban Rózsa Endre Hőség Megfülledt füzesek, satnya, csökött botfák tárják karjaikat vérmesen ég felé. Pók, légy, sáska nyüzsög. Nyári vihar nyomán nincs villám szele, szikkadt föld. Ez, kérlek, Zebegény. Lassan lép a folyó, méltóságosan és féltve a tükreit. Eltévedt barinyom s rókalyukak között nem nő gomba a spórákból. Káprázik fejem, a szem. Rettenetes napfényt, s karmostul kimeredt hőguta-árnyat látsz. Szomjvert táj, mire jutsz! Bent, a faházak közt várod: felhörög-é a csap? Aztán rózsaszínes, majd lila lesz körül: színképekbe megy át, oly gyönyörű az est! Ólomszürke felett már diadalmasan bíbor fényt a hűvös sugall. Csend zúg. Éjszaka van. Alszol a kempingben. Sétáltál eleget... Hirtelen egy csepp, négy — zápor zúdul elő! Nyári vihar nyomán gombák petty ezik íme a reggelt. Melankólia Karl Schmidt Rottluff fametszetei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents