Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-05 / 183. szám

1994. augusztus 5., péntek Száraztészta helyi adó nélkül Kisvarsány (KM - MCS) — Két éve zöldmezős beruhá­zásként döntően saját erőből valamint az Állami Fejlesz­tési Intézet és a megyei mun­kaügyi központ támogatásá­val hozta létre Kisvarsány- ban a vásárosnaményi Nad­ler Kft. a száraztészta-készí­tő üzemet. A termelés bein­dításáról, a piaci lehetősé­gekről Kázmér László üzem­igazgatót kérdeztük, akit a többi dolgozóval együtt ko­rábban munkanélküliként jegyeztek. A társaság két éve Kisvarsány- ban a vasút mellett egy telken kezdte el az építkezést és a gépek beszerelését, amelynek összeértéke elérte a 20 millió forintot. Hasonló volumenű új beruházásba, amely ráadásul még zöldmezős is, informá­ciónk szerint Vásárosnamény és környékén az utóbbi évek­ben nemigen kezdtek. A társa­ság nyolc munkanélküli fog­lalkoztatásához munkahelyen­ként 500 ezer forint támoga­tást kapott az Állami Fejlesz­tési Intézettől és a megyei munkaügyi központtól, de ezt már azóta túl is teljesítette, hi­szen 12-en készítik a száraz- tésztát az üzemben. Saját termék A gyártásnak az ötletét az ad­ta, hogy a Nadler Kft. koráb­ban ezeknek az árufajtáknak a nagykereskedelmével foglal­kozott. A piaci igények annyi­ra megnövekedtek, hogy a tu­lajdonosok a termelési bázis kiépítése mellett döntöttek és azóta a saját terméküket érté­kesítik. — Egy műszakban a 12 faj­ta száraztésztából 20 mázsát készítenek dolgozóink — mu­tat a gyártósorra, majd a rak­tárban becsomagolt készter­Csomagolják a tésztát mékre az üzemigazgató. — A két műszakot, illetve a terme­lés növelését egyelőre piaci gondok miatt nem tudjuk vál­lalni, ugyanis egyelőre ennyire van kereslet. Az alapanyagot döntően Dél-Magyarországról szerezzük be és speciális szá­rítási technológia alapján használjuk fel. A technológia Olaszországból származik, amelyet hazai egyedi gépekkel egészítettünk ki. A csomagoló alapanyagát honi cégektől sze­rezzük be, a készterméket a TVK gyártja nekünk. A már beszerelt gépeket egy újjal kí­vánjuk kiegészíteni, egy auto­mata csomagológép beszerzé­sét tervezzük. A megyében nincs A 25 és 50 dkg-os kiszerelésű száraztésztákat a kft. saját gépkocsijaival elsősorban Borsodban és Budapesten ér­tékesíti, legfőbb partnere a Mátra Fűszért és a Csemege Julius Meinl. A megyénkben egyelőre nem ők látják el a boltokat, indokul az üzem­igazgató megemlítette, hogy az Alföldi Fűszért nem tőlük vásárolja a száraztésztát. Vi­szont azt is látják a kft.-nél, hogy a piaci viszonyok jelentősen megváltoztak, az orosz export kiesése miatt a magyar nagy gyárak — Gyer- mely, Békéscsaba, Budapest, Székesfehérvár — viszonylag olcsó száraztésztával eláraszt­ják a piacot és emiatt nagyon nehéz egy-egy kis résbe be­férkőzni. — Viszonylag tőkeerős a cégünk — vallja az üzemigaz­gató —, hiszen 30 napos fize­tési haladékot adunk partne­reinknek, ugyanakkor az alap­anyagtól kezdve a csomagoló- ig mindent készpénzért kell megvásárolnunk. Csak így le­het újabb piacokat szerezni, de Szűcs Róbert felvétele ezt a kedvezményt csak meg­bízható partnereknek adjuk. Próbálunk keletre is szállí­tanak, orosz és ukrán vevők­nek, de az ellentételezés még mindig nehézkes, bár az az igazság, hogy ha jól értékesít­hető árut ajánlanak egy barter- kapcsolatban, akkor áldásun­kat adjuk az üzletre. Több százezer Az sem mellékes, hogy egy vásárosnaményi cég miért Kisvarsányban építette fel az üzemét és miért döntően a helybeli munkanélkülieket foglalkoztatja. A választ Káz­mér László adja meg: nincs helyi adó, az önkormányzat ezzel támogatja a faluban be­ruházó vállalkozókat. Szám­szerűsítve mindez több száz­ezer forintot jelent évente, hi­szen van olyan önkormányzat, amely helyi adóként akár 8 ezreléket is kivet. Megduplázták az adózott nyereséget Budapest (MTI) — Több mint kétszeresére növekedett az EGIS Gyógyszergyár Rt. adózott eredménye ez év első fél évében az előző év hasonló időszakához képest. Egy év alatt jelentősen bővültek a vál­lalat exportbevételei — derül ki a cég első féléves gyorsje­lentéséből. A 7,79 milliárd forint alap­tőkéjű cég adózás előtti ered­ménye ez év első fél évében 1058 millió forint volt, ami 22 százalékkal haladta meg az egy évvel korábban elért szin­tet. Az adózott eredmény vi­szont ennél jóval nagyobb mértékben nőtt, mivel 1994 és 1998 között az EGIS teljes adókedvezményt élvez. A cég az elmúlt egy évben főként a külpiacokon növelte értékesítéseit. Exportárbevéte­lei ez év első hat hónapjában 3.12 milliárd forintot tettek ki, ami 41 százalékkal magasabb, mint az 1993. első fél évi érték.-j» j ézegetem a barátom í\/ pólóját és irigykedem x V egy kicsit. Egyesek olyan jói ki tudják választani a nekik megfelelő és tetsző ruhadarabokat, megtalálják éppen azt az áruházat, buti- kot, ahol ezekre rábukkannak. Külön tehetség. Barátom egy ideig sütkérezik az elismerés­ben és szemmel láthatóan ját­szani akar az idegeimmel. Nem szól semmit, csak mutat a nadrágjára és várja az újabb tetszésnyilvánítást. Mi­vel nem nagyon értem mire is céloz, bár formás, sokzsebes, modern vonalú az ominó­zus nadrág, megtöri a hallgatását. De csak annyit mond: — Ez is onnan van. Már kezd olyanná válni a dolog, mint a süket párbeszé­de. Onnan. De honnan? Se­hogyan sincs ínyjére a lé­nyegre térni, vagy talán egy­fajta szellemi tornára vágyik, találjam ki, honnan is van. Bizonytalanul megeresztek egy bombasztikusnak ugyan nem tűnő, de logikus feleletet. — Biztos valamelyik kínai butikból. A barátom csak mosolyog és annyit mond. —Hideg, hideg. S ez annyira jól jön a majd negyven fokos kánikulában, hogy még hálás is vagyok ne­ki. Nem érdekel honnan vet­te. Úgy teszek, mint aki egé­szen mással van elfoglalva. Nem sokáig bírja az érdekte­lenségem, lassan, szinte ta­goltan mondja: Páll Géza Akinek kell vigye. Csakhogy olyan holmikat is odarak né­ha, amiket én nagyon is ked­velek, sajnálnám, ha ki kel­lene dobni. Innen már egyenesnek tű­nik a történet. Barátom szé­pen visszalopkodja a felesé­Bálaruha —A kukából... — Ez a kukából? Ugyan már. Ezt még a negyven fo­kos meleg se indokolja. Nem mondható, hogy őrült sokat keres, a felesége ugyan évek óta munkanélküli, de tudom, a büszkesége soha nem vinné rá, hogy a kukában... Nem, ez képtelenség, lassan meg­könyörül rajtam, vagy in­kább hajtja a buzgóság, hogy elmondja az általam megcso­dált póló és sokzsebes nad­rág történetét. A feleségem bizonyos idő­közönként összeszedi a régi, divatjamúlt, vagy foszladozó ruhát, inget, pulóvert. Egy nejlontasakban szépen le­veszi a kukaedénybe, illetve nem ömleszti a szemétbe, ha­nem az edény mellé teszi. ge által kidobált ruhákat. Persze nem mindent, csak a kedvesebbeket. Ebből már több esetben perpatvar is tá­madt, a felesége emlékezett, azt a bizonyos inget, nadrá­got ő már egyszer kidobta, hogy kerül az a férje szekré­nyébe... így ment ez sokáig, egy kis játékosságot is bele­vittek a bálaruházásba, én kidobom, te visszalopod... — Csak azt nem tudtam, hogy az egyik szomszédasz- szony is ide rakosgatja a megunt ruhaneműt, — váltott át titokzatosra a barátom ar­ca, érzékeltetve, hogy a poén még ezután jön. A maga megszokott módján egyszer belekotort a nejlonzacskóba és kiemelte a pólót és sok­zsebes nadrágot. Már nem is emlékezett rá, hogy mikor volt rajta. Néhány nap múlva vette fel, hogy ne legyen gya­nús a feleségének. Legna­gyobb meglepetésére a fele­sége körbeforgatta és azt harsogta, végre te is vettél magadnak valamit, nem min­dig nekem kell futkároznom boltról boltra... Később a két asszony ki­cserélte kukás tapasztalatait, ekkor tudta meg a barátom, hogy a szomszéd úr pólójá­ban, nadrágjában feszít. De a feleség információja még később, ő maga is rájött a furcsaságra, mert a szom­széd megállította és ugyan­csak megnézegette, mondván nekem is szakasztott ilyen pólóm és nadrágom van. Azóta ha rossz a kedvünk, csak annyit mondunk, kuka­edény vagy bálruha.-m—t ddig is tudtam, hogy az t-j élet a legnagyobb ren- ■ x dező, de hogy még a kukaedény körül is gondos­kodik számunkra meglepe­tésről, humorról, azt nem hit­tem volna. Ezt nagy bölcsen a barátom mondta, s várta, mint hálás közönséghez illik a han­gos tetszésnyilvánításom. Ez meg is történt. Azzal, hogy megírtam a történetet. Lexpo vagy nem lexpo Balogh József r e hát eldőlt. A kor­mány nem akar világ- kiállítást, s mivel a parlamentben hetvenkét százalékot ér a koalíció akarata, nem kétséges, mi­lyen döntés születik majd. Az ellenzéki pártok közül há­rom egészen másképp gon­dolta, de ezúttal az SZDSZ akarata érvényesült: ők kez­dettől ellenzik a világkiállí­tás megrendezését. Most már nem is csoda. Valamikor furcsának ha­tott, hogy az a szabadde­mokrata budapesti főpol­gármester hadakozik leg­inkább kézzel-lábbal az ex­po ellen, aki úgy vonulhat majd be a főváros történel­mébe, hogy a legnagyobb beruházások az ő „uralko­dása alatt’’ készültek, hi­szen az már keveseket érde­kel majd milyen pénzből — az állami költségvetés pén­zéből, vagy a főváros saját kasszájából — történik a fejlesztés. A főváros az elmúlt évek alatt megkapta. Elkészül a fővárost elkerülő autópá­lya, lesz lágymányosi Du- na-híd, felépül az expo köz­pontjának szánt egyetem- város, felújítják és bővítik az infrastruktúrát, mi kell egyéb egy város életében a világkiállítás nélkül is el­végzett fejlesztésekhez? Es Demszky Gábornak még ez sem volt elég. Nincs egy hó­napja, hogy a fővárosi ön- kormányzat elé akartak vin­ni egy olyan előterjesztést, amelyben a kormánytól a világkiállítási célokra ka­pott pénzből négymilliárdot más célra akartak felhasz­nálni. Demszky tervei szerint néhány egészségügyi intéz­mény korszerűsítését, a Vámház körúti csarnok re­konstrukcióját akarták ex- popénzből megvalósítani, ráadásul úgy akarták a városatyák elé tenni az elő­terjesztést, mintha a hitel- felvételek csökkentését szolgáló átrendezésként szerepelnének az önkor­mányzat terv eiben. Elhagyták, illetve lassí­tani tervezték az 5-ös út be­vezető szakaszának építé­sét, a 2-es villamos rekonst­rukcióját, és mint felsza­baduló pénzeszközöket tar­talékba helyezve, a felhasz­nálást későbbre tolva ki­vonták volna az exposzer- vezők ellenőrzése alól. Szerencsére a városatyák nem egyeztek bele, így az SZDSZ-es világkiállítást el­lenző fővárosi vezetők ter­vei nem sikerültek, bár a kormány megígérte: az el­kezdett beruházások befeje­ződnek. Nehogy a: ára — ellen- tételezésként a szocialisták­nak— az expón megspórolt pénzből Bős-Nagymaros befejezése legyen. Angyal Sándor zigorú financiális V szakértők viziteltek a KJ napokban főváro­sunkban : az IMF és a Világ­bank emberei tájékozódtak állapotunkról, a: új kor­mány elképzeléseiről. Fő­ként azt firtatták, mi okozza az utóbbi évek növekvő álla­madósságát— a belsőt és a külsőt egyaránt—, s milyen fájdalmas közbeavatkozás­ra van szükség, hogy orszá­gunk elkerülje a még na­gyobb bajt, afenyegető fize­tésképtelenséget. Az adós­ságspirál ugyanis, amibe ál­lamháztartásunk került, akár az inda fon körül ben­nünket. A két tekintélyes pénzügyi szervezet szakértői jöttek, láttak és olyan feltételeket szabtak későbbi segítségük­nek, amire még közismerten rideg pénzügyminiszterünk is felszisszent. Kimondatott ugyanis, hogy hazánkban a népesség a lehetőségein fe­lül él és fogyaszt. Hogyan kérem? Nem félreértésről van itt szó? Mi ugyanis azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb méreteket ölt ná­lunk az elszegényedés. Ak­kor pedig hol itt a túlfo­gyasztás? A teljesítmények még ennyire sem adnának lehetőséget — hangzik újra a szőrösszívű válasz, ami hétköznapiasabban azt je­lenti, hogy az infláció nyo­masztó terhei közepette is „túl nagy a teljesítménnyel meg nem alapozott bérki- J áramlás”. Nyilvánvaló, hogy sem a külföldi szak­értők, sem a hazai pénz­ügyérek nem a munkanél­küli-segélyen, vagy á rend­szeres szociális juttatáson élőkre („Elet ez?”) gondol­tak, legfeljebb a mindenféle vállalkozásokra, ahol (tisz­telet a kivételnek) ott ejtik át az államot, ahol akarják. Kétségtelen, hogy túlköl­tekezés folyik hazánkban, de ez elsősorban nem a diszkontokban húsos cson­tért, farhátért és pulyka­nyakért sorban állókra ér­tendő, hanem az állam túl­szervezett-bonyolult appa­rátusára, a legkülönfélébb áltudományos intézmények garmadára, s arra, hogy egy-egy cég csődbemene­teléért senki sem viszi el a balhét, sőt még milliós nagyságrendű végkielégíté­sekkel vigasztalják a tehet­ségtelen, bukásra ítélt veze­tőket. Ezért szeretnénk hal­lani mind erősebb hangon a rendteremtőktől, hogy nem a nyomorultakat akarják még nagyobb szegénységbe kényszeríteni, hanem a fe­leslegesen költekezőket, (az ügyvezető családjának el­számolt krétai nyaralása) az érdem nélkül pénzelte­ket, az állampénzen világ­szerte röpködő állítólagos szakembereket célozzák meg elsőként, s ahol kell — és lehet — kompenzálják a várhatóan növekvő megél­hetési költségeket. Nehéz elhinni, hogy az IMF és a Világbank itt járt szakem­berei ne látták volna, ez az ország — mint a szegény ember—vízzel főz. mm****** HÁTTÉR'.V. „ 22 , - ^I1Í3 ip i H Adósságspirál iiiMinmiJiiJiiWV'wW^iwiyinvwJiiifityutiiyMt^Hiiiiii^^iiiiiiiiHHewiiyiwiiiiii^ .....iHiilMiH;:.Mi.m^iMiiiiuii.miH.iW.gli«;»iMiwiiiiMiijiiiimiji.i,iiiiii.niiiiij'ii.....................jSM^iwww........................................................ l----|| : x:: •.xx.-x-.x . . : : xvxxx-xvx-x-x-xx-:: : :.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents