Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-04 / 182. szám
1994. augusztus 4., csütörtök CSUPA ÉRDEKES Magyarral mindenütt találkozni Munkatársunk amerikai útijegyzete a baseballról és a közlekedésről (4.) Marik Sándor VAVAW.\W«.W/MWAWA'WAW.V.VA’M'AVMV.'.V.V.V.V.V.V.,A,.WAW St. Louis, Missonti (KM) — Egy olyan egy hónapos úton, mint amilyet néhány magyar újságíró — köztük a KM munkatársa — számára az Egyesült Államok Tájékoztatási Szolgálata (USIA) szervezett — mindig kritikus a hét vége, hiszen a munkaszünet mindenki privát ügye. Itt St. Louisban, ebben a 2,5 milliós nagyvárosban ezzel nem volt gond, mert a város napok óta a baseball bűvöletében élt, ugyanis a helyiek nagymenő csapata chicagóiakkal mérkőzött, ami nemzeti rangadónak is felfogható. Jó üzlet volt... Ennek köszönhetően csak a város egyik legdrágább szállodájában, a Ritz Carltonban kaptunk helyet — zöldövezetben, messze a városközponttól, bár igazi luxuskömyezet- ben, extra ellátással — mert minden más szállodai helyet lefoglaltak a baseballrajon- gók. Itt egy ilyen mérkőzés hangulata — amelyre mi is csak protekcióval kaptunk jegyet — talán a legendás magyar-angol futballmeccsére emlékeztetett. Sajnos európai vendégként alig tudtuk megérteni a helyiek és az ide érkezők tízezreinek túlfűtött lelkesedését. Persze az „amik” se nagyon értik az európai fut- ballőrületet, még az itt rendezett vb után sem. „Egy jó üzlet volt, más semmi” — mondják, akit sikerült erről faggatni. Kis tavak St. Louissal ismerkedve egy magyar újságírónak azt lehet elmondani — jó itt lenni. Azt a hét végén több mint félmillió példányszámú napilapot, amely Missouri államon kívül részben Illinoist is alapvetően tájékoztatja, a makói Pulitzer József alapította (akiről egyébként a híres Pulitzer-díjat elnevezték az Egyesült Államokban.) Ma is leszármazottai vezetik az Államok-szerte elismert lapkiadói vállalkozást. „Természetesen” most is van egy magyar szerkesztője a lapnak, a Vas megyéből ’56-ban 9 évesen elszármazott Dómján László személyében. A St. Louis Post-Dispatch egyébként az Egyesült Államok első húsz lapja között van, s előkelőbb helyezését csak azért kellett feladnia, mert az elmúlt évtizedek során St. Louis korábbi kiemelkedő szerepe kissé hátrább szorult a nála gyorsabban fejlődő metropolisokénál. Ez a város egyébként kedvelt az Állakevésbé, mint hitelkártyára, vagy a most terjedő telefon- kártyára. Vonal mindig van, s a telefonálás egy életforma. A kaliforniai lakos a több ezer kilométerre lévő keleti parton is napi kapcsolatban van otthoni készülékével (üzenetrögemlített Ritz Carltonnal. Távol van a belvárostól, zöldövezetben. Közlekedési eszköz semmi, autó nélkül szobafogságra ítéltetett a vendég. Természetesen autókölcsönzők sora áll rendelkezésre és azon ritka vendéget, aki vaNagyvárosi pillanatkép mokban, mert jó a klímája, és a megélhetési költségek aránylag alacsonyabbak a hozzá hasonló lehetőségeket kínáló városokénál. Az Egyesült Államokban járva az utazó nap mint nap rengeteg újdonsággal találkozik. Floridában például nem tudtam mire vélni azt a rengeteg kis tavat, amit úton-útfélen láttam. Mígnem egy kérdésre megtudtam: egy jelentősebb beruházás engedélyezésének feltétele, hogy a képződő csapadékvíz 75 százalékát felfogják. Ebben a gazdag országban ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy az esővíz is a szennyvíztisztítókba kerüljön. Telefon-életforma A másik szenzációs dolog a telefon. Ötven méteren belül bárki, bármikor talál távbeszélőt, s az működik is — akár a strandról, vagy metróállomásról, netán élelmiszerüzletből lehet telefonálni. Készpénzért zítő, fax, családtag stb.), s 100 százalékra vehető, hogy aznap, de (az időzónákat figyelembe véve (másnap mindenképpen visszahívja partnerét. Á repülőtéren például nemcsak nyilvános telefonállomások tucatja, hanem fax- és számítógépes csatlakozók is várják a korszerűbb technikával együtt utazókat. Itt mindig minden mozgásban van. Beállna a csőd Nem tudom, mi volna, ha egyszer csupán egy napra megakadna az Egyesült Államokban a telefonszolgáltatás. Gyanítom, rosszabb lenne, mint egy földrengés. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha egy napig nem lehetne autózni, beállna a teljes csőd. Az ország ugyanis teljesen az autóközlekedésre rendezkedett be. Itt van például a mi esetünk az egyik legreprezen- tatívebb szállodával, a már Archív felvétel lami oknál fogva nem rendelkezik autóval, a szálloda saját limuzinja beviszi egy forgalmasabb helyre — s ha vége a vizitnek, fel lehet hívni autótelefonon a szálloda sofőrjét, hogy jöjjön értünk. Persze ezt csak a nagyon gazdag vagy a mi esetünkben a helyi jövedelmi viszonyokhoz mérve szegény vendég engedheti meg magának. Amúgy mindenki autóval jár — s ezek száma a családtagok számától függ. Max. sebesség A legmegdöbbentőbb azonban, hogy az álomautókkal, a Corvettekkel és másokkal milyen türelemmel tartják meg a 88 km/óra sebességkorlátozást, ami alól csak az Állam közi autópályák 65 mérföldes (104 km/óra) sebessége a kivétel. Ha hazai viszonyokra gondolok — nincs kommentár. Talán csak Trabanttal tartanak meg ennyit... Meztelenre vették a figurát Egyelőre a Tisza-parton sem mindennapos Balázs Attila felvétele Budapest (MTI-Press) — Vetkőztető a hőség. A parányi bikini tovább zsugorodott, a hölgyek fedetlen kebellel napoznak. És most már az utca is emlékeztet a hajdanvolt stranddivatra. Lehet-e, kell-e egyáltalán határt szabni ennek a divatnak? Erről a sokak által vitatott témáról beszélgettünk dr. Szentmiklósi Péténél, akit a televízió Ablak című műsorából jól ismerhetünk. □ Franciaországban, Olaszországban kezdik visz- szaszorítani a túlságosan lenge öltözéket. Pénzbírságot is róhatnak ki azokra, akik nem megfelelő öltözékben mutatkoznak. Magyarországon sért- e jogszabályt az a hölgy, aki fedetlen felsőtesttel mutatkozik? Önt például zavarja ez a divat? — A jogszabályban annyi utalást találhatunk erre vonatkozóan, hogy a közerkölcs megsértése szabálysértés. De hogy a közerkölcsön mit értünk, milyen magatartást, az nem derül ki. Vannak azonban általánosan elfogadott normák, melyeket csak a jó ízlés határozza meg. Az ellenérzések abból adódhatnak, hogy a társadalom nem volt felkészülve erre az életforma-váltásra. Nyilvánvaló, hogy a turizmus hatása miatt is változott a helyzet. Ma már bevett szokás, hogy némelyik hölgy felsőrész nélkül napozik. Ez nem zavaró, inkább csak akkor, ha ezt valaki önkritika nélkül teszi. □ Van-e tudomása arról, hogy készülőben lenne olyan jogszabály, amely megszabja, hogy hol lehet és hol nem fedetlen keblekkel mutatkozni? — Tudomásom szerint nem készül ilyen jogszabály. De elvben nem kizárt. Lehetséges, hogy önkormányzatok egyszeresük hoznak ilyen rendeletet. Nem értenék vele egyet, mert ez túlszabályozás volna. Régen minden ilyen kérdést túlszabályoztak, mindent aprólékosan meghatároztak. Ma szabadosság van. A kettő között lehet a helyes arány. □ A televízió némely műsorával ösztönöz, sőt a reklámokban is állandósul a meztelenség. Ártalmas lehet-e ez? — A világon mindenütt vánnak ilyen műsorok, amelyeknek a figyelemfelkeltés a céljuk. Az ízléstelenség, a pornográfia nyilván rossz hatású. De ha a műsor nem sérti a jó ízlést, akkor nem találok ben- ,ne kivetnivalót. Az nem árthat senkinek. Kelet-Magyarország 15 Folytassa, anyakirálynő! (MTI-Panoráma) — Egyidős a századdal, s összekötvén Viktória királynő dicsőséges uralkodásának végét a XX. század végével, a britek nemzeti ereklyéjévé vált. Erzsébet anyakirálynő, II. Erzsébet királynő édesanyja csütörtökön ünnepli 94. születésnapját, egészségesen, családja körében, az alattvalók szeretetétől övezve. A brit uralkodócsalád máig legkedveltebb tagja 1900. augusztus 4-én szüleT tett Londonban. Apja, Gla- mis — Macbeth egykori lakhelye — 14. lordja, II. Róbert (1316-90) skót király egyenesági leszármazottja volt nőágon. Az ifjú Erzsébet iskoláit túlnyomórészt otthon, magántanulóként végezte, és az első világháború idején részt vett családja jótékony tevékenységében — a skóciai Glamis kastélyban kórházat rendeztek be a sebesülteknek. 1923-ban férjhez ment Albert yorki herceghez, V. György király második fiához, . 1926-ban megszületett első leányuk, Erzsébet, 1930-ban pedig a második, Margit, és a hercegi család — dacára annak, hogy a yorki hercegné már ifjú korában is igen népszerű volt, afféle korabeli Diana hercegnő, a botrányok nélkül — berendezkedett a második vonalbeli brit fenségek nem épp izgalmas, de kényelmes életére. A sors azonban mást akart. 1936-ban három királya volt Nagy-Britanniá- nak egymás után. Januárban elhunyt V. György, örököse, VIII. Eduárd pedig decemberben lemondott a trónról, mert a kormány, az egyház és a közvélemény ellenezte házasságát szerelmével, Wallis Simpson elvált amerikai hölggyel. A háttérben persze az a kormányzati aggodalom is meghúzódott, hogy VIII. Eduárd leplezetlenül barátkozott az európai fasizmus némely elméletével és egyik-másik előkelőbb reprezentánsával, másfelől pedig — elég felületesen, de annál nyíltabban — állást foglalt belpolitikai ügyekben, és ez sértette az alkotmányos monarchia hagyományát, így történt, hogy 1936. decemberben Albert yorki herceg, VI. György néven, a trónon találta magát. Felesége a tudorok óta az első brit születésű királyné volt. VI. György lámpalázas, visszahúzódó, közszerepléstől irtózó, közügyek iránt nemigen érdeklődő, ahhoz nem is értő férfiú volt. Újabban brit történészkörökben vitáznak arról, hogy György és felesége állítólag igen nagyra tartotta Chamberlain miniszterelnök európai békéltető próbálkozásait. a müncheni behódolást és Nagy-Britannia megszé- gyenülése ellenére akadályozni igyekeztek Churchill kormányfői kinevezését, mert féltek a háborútól. Ezt egyes történészek a brit uralkodócsalád német származásával magyarázzák, és azt próbálják kibontani belőle — általános monarchia-ellenes éllel —, hogy VI. György sem volt jobb bátyjánál, VIII. Eduárdnál. Csakhogy: akár akadékoskodott VI. György, akár nem, ennek a történelem menetére nem volt hatása, viszont a királyi család bátran kitartott Londonban a háború és a bombázások alatt — ez tény. Bár biztonságukat egyszer sem fenyegette közvetlen veszély, példamutatásuk és beszédeik, nyilatkozataik a nemzetet összekovácsoló erők között érvényesültek. Helytállásuk mottóját — a már akkor is eléggé kispolgária- sodott britek számára közérthető módon — pedig éppenséggel a király felesége fogalmazta meg, amikor a kormány javasolta, hogy Erzsébet és Margit hercegnőt menekítsék Kanadába a háború idejére. — A gyerekeket nem engedem el egyedül, én nem hagyom magára a királyt, a király pedig nem moccan — mondta szállóigévé vált n y i 1 atkozatában. A királyné szokás szerint elsőnek látogatta meg a bombázás sújtotta londoni és vidéki körzeteket, és a kibombázottakat támogató jótékonysági szervezetek élére állt. 1945-ben a győzelmet a britek a Bucking- ham-palota előtt tömörülve, az uralkodócsaládot éltetve köszöntötték, és e sikerben kulcsszerepe volt a királyné addigi alakításának. VI. György és felesége 1948-as ezüstlakodalmát ugyanakkora tömeg ünnepelte Londonban, mint a győzelem napját. VI. György 1952. februárban tüdőrákban elhúnyt. II. Erzsébet királynő trónra- lépése óta az özvegy édesanya hivatalos címe: Erzsébet királyné, az anyakirálynő. Erzsébet anyakirálynő rövid gyász után, már 1952. májusban visszatért ahhoz, amit kötelességének tart: a közszolgálathoz. Azóta is, egészen a legutóbbi évekig, a királyi család egyik legszorgalmasabb, legtöbb közszereplést, avatást, dí- szelgést és jótékony szervezeti elnökséget és védnökséget vállaló tagja volt. Munkáját csak két hobbyja, a lóversenyezés és a horgászat szakította meg időről időre. Az utóbbi egy-két évben kissé kevesebbet szerepel, de a normandiai partraszállás, a D-day idei, júniusi ötnevedik évfordulós ünnepségeit azért nem mulasztotta el. Erzsébet anyakirálynő különös szeretettel karolja fel a második világháborús hősök és veteránok ügyét. Két évvel ezelőtt az európai megbékélés és barátság hívei úgy vélték, hogy e téren kissé el is vetette a sulykot. Védnökségével ugyanis elkészült Sir Arthur „Bomber” Harris szobra, amelyet az anyakirálynő maga avatott fel. Sir Arthur Harris légimarsall 1942-től 45-ig a brit Királyi Légierő Bombázóparancsnokságának főnöke és a szőnyegbombázás módszerének feltalálója volt. Egyes történészek azzal vádolják, hogy a német városok bombázásában nem a náci fenevad elleni katonai célszerűség, hanem a brit nagyhatalmi brutalitás vezette.
