Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-04 / 182. szám
1994. augusztus 4., csütörtök HATTER Bölcsődéből a pult mögé A vállalkozó adja a helyiséget, a Szatócs Hálózat pedig a berendezést, az árut Hajnaltól estig a pult mögött Papp Miklósné M. Magyar László Napkor - Levelek (KM) — Az idősebbek még jól emlékezhetnek azokra a falvakban levő apró szatócsboltokra, amelyekben a petróleumtól a cipőfűzőig, az élesztőtől a kaszakőig szinte mindent lehetett kapni. Napjainkban újra találkozhatunk megyénkben szatócsboltokkal, amelyek az alapellátást kívánják segíteni, ám sajnos a régi idők romantikus hangulatát már nem tudják visszavarázsolni. — 1992-ben alakult meg budapesti központtal a Szatócs Hálózat, amely az egész országot behálózza — tájékoztat Napkoron Pekk János, a hálózat területi igazgatója. Kótajtól Milotáig — A boltos önálló vállalkozó, adja a helyiséget, a hálózat pedig biztosítja a berendezést, a pénztárgépet, az árut. A megyében jelenleg tíz szatócsbolt található, Gávavencsellőn, Kótajban, Gégényben, Pátro- hán, Baktalórántházán, Milo- tán, Nagyecseden, Tiborszál- láson, Nyírgyulajon és Leveleken. Volt olyan időszak is, hogy 18 üzlet működött, de aztán megszűntek, mert nem tudták hozni a forgalmat. Nem érte meg fenntartani a boltot se a szatócsnak, se nekünk, ugyanis a 300 ezer forint netto jövedelem 8 százaléka illeti meg a kereskedőt. □ Az említett tíz település elszórtan helyezkedik el. Ez mennyire nehezíti meg a munkát? — Nehéz összefogni a boltokat, a távolság nagyon megnöveli a költségeket. Az eredeti tervben területi igazgatóságokként száz bolt szerepelt, ha az megvalósult volna, a szállítási költség olcsóbb lenne. Most is van 20-25 jelentkező, aki szatócsboltot nyitna, de nincs rá lehetőség, mert a budapesti központ nem tudja most biztosítani a berendezést, a pénztárgépet. Az árut a fővárosból kapjuk, azonban van arra is lehetőség, hogy itt a közelben szerezzük be például a sört és az üdítőt. Visszatérve a szétszórtságra: Milotáról minden héten küldik a megrendelést, s egy kocsi viszi is az árut. — Hogy mennyire az alapellátást tartjuk fontosnak, azt jelzi az is, hogy a boltos a saját vállalkozására tejet és kenyeret is árulhat, s ahol meg tudják oldani, ott hentesárut is forgalmazhatnak. Központi beszerzés Bár a jelenleg működő tíz szatócsbolt elenyésző szám a tervezett százhoz, Huszka József, a Szatócs Hálózat Rt. vezérigazgató-helyettese bizakodó. — A régi nagy hálózatok, mint például a Hangya, az Afész megszűntek vagy átalakultak, maradt egy űr, amelyet szerettünk volna betölteni. Nem exkluzív üzlethálózat volt a célunk, hanem alacsonyabb árfekvésű üzletek létrehozása, hogy erősítsük az apró települések alapellátását. A hálózatot szeretnénk tovább építeni Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében, a beruházások érdekében igénylünk munkahelyteremtő támogatást a megyei önkormányzattól. □ Nem jelent az korlátot, hogy egy-két árutól eltekint\’e szinte mindent Budapestről kapnak a szatócsholtok? — A kedvező árakat csak úgy tudjuk tartani, ha központi beszerzés van. Igyekszünk felkutatni a jobb és olcsóbb lehetőségeket, csak így lehet alacsony árréssel dolgozni. Egységes kép is csak így alakulhat ki a szatócsboltokról az országban. Egyébként nem biztos az, hogy egy-egy kis üzletnek megéri mondjuk többféle sört, kólát tartani. A hirdetések között A megye egyik legfiatalabb szatócsboltja Leveleken található. — Bölcsődevezető voltam, de aztán megszűnt az intézmény, munkanélküli lettem — magyarázza Papp Miklósné, a bolt tulajdonosa. — Hiába gazdálkodtunk dohánnyal, káposztával, uborkával, nem volt nyereséges. Olyan munka kellett, amelyből el tudjuk tartani a két fiunkat is. A Kelet-Ma- gyarország hirdetései között olvastunk a szatócsboltról, gondoltuk, belevágunk. A garázst átalakítottuk üzlethelyiséggé, a berendezést, a hűtőpultot, az árut a hálózat adta, nekünk minderre nem lett volna pénzünk. — Bölcsődevezetőként is foglalkoztam kereskedelemmel, anyagbeszerzéssel, így nem volt idegen tőlem ez a világ, hamar beleszoktam. — Itt vagyok hajnaltól késő estig, ha kell, még zárás után is kinyitok, a vevő érdeke mindennél fontosabb. Jó lenne, ha a hálózat nagyobb mozgást engedélyezne a kereskedőknek, de ugyanakkor van olyan termék, amelyet csak a hálózat tud beszerezni. Ahhoz, hogy teljesen független legyek, nagyon sok tőke kellene, ám azzal nem rendelkezem. Megszerettem a boltot, jól érzem itt magam, azonban a bölcsődét sem tudom soha elfelejteni. Kevesebb meggy, de jobb árért Nyíregyháza (KM) — A szezon előtti termésbecslésnek megfelelően 11000 tonna meggy termett megyénkben, kaptuk a hírt a Meggytermelők Országos Szövetségétől. A termés 2500 tonnával kevesebb, mint a múlt évi. A megyében lévő feldolgozók és a miskolci hűtőházi 7000 tonnát dolgozott fel, 4000 tonna meggy pedig friss exportként került német, osztrák és holland kereskedőkhöz. A szezon végi összesítés alapján az idén termett meggynek akár a dupláját is lehetett volna értékesíteni. Az árak a vártnál lényegesen magasabbak voltak, 35-40 forintért vásárolták fel a gyümölcs kilogrammját. Bár az is igaz, hogy még ilyen jó piaci viszonyok között, a meggytermés közel egyharmada ügyeskedő felvásárlók telepére került, ahol a reálisnál jóval alacsonyabb árat, 25-30 forintot fizettek a termelőknek, mondják a szövetségnél. Ahhoz, hogy a következő évben minőségi árut tudjanak kínálni a termelők, mielőbb el kell végezni a fák ritkító metszését, a moníliával fertőzött, felkopaszodott ágak eltávolítását, a nyár végi permetezést a növényvédelmi technológia alapján. A szövetség, amelynek öt feldolgozó és hét exportőr tagja van, reméli, hogy növelni tudja a taglétszámot, amellyel terméktanáccsá tud alakulni. mi W'' í a ftS'' % % A dja el a szerveit! Ez az egyetlen módszer, amellyel úgy kereshet pénzt, mint a valódi gazdagok: munka nélkül. ' A módszer ajánlható életerős fiataloknak, akik iskoláik elvégzése után nem tudnak elhelyezkedni, vagy életerős középkorúaknak, akiket kirúgtak a munkahelyükről, vagy életerős idősebbeknek, akiknek még van néhány piacképes szervük. De térjünk a dolog üzleti részére! Egy fél veséből fél évig is megélhet. Egy fél szem, ha ügyesen üzletel vele, akár egy esztendeig is biztosíthatja családja létfenntartását. Egy fél kéz, ha másnak varrják fel, nyolc hét a Kanári szigeteken, egy fél láb három hónap, de luxusszállodában, és akkor még ott van a másik Nógrádi Gábor nak ott a szív meg az agy. Csak győzzék a fiai elkölteni, amit kapnak értük! Mert azt Legyen milliomos keze, meg a másik lába, amelyekből úgy élhet, mint hal a vízben. (Egészen pontosan: csak úgy!) ha kisebb összegre van szüksége — új tévé, mosógép, miegymás — pénzzé teheti az egyik fülét, a haját, de ha komoly befektetésre)! van szó, lakásfelújítás, kocsicsere, akkor a fél tüdő, vagy néhány tenyérnyi bőr, esetleg a fél gyomor is eladható. Végül pedig aranytartalékmeg kell jegyeznem, hogy bizonyos szervek eladása már nem az Ón jólétét biztosítja. Lábat, kezet, vesét, szemet ugyanis még lehet pótolgatni ezzel-azzal, de a szív és az agy pótlása egyelőre még gondokat okoz. Ugyáriakkor az utóbbiak keresett árucikknek számítanak a világpiacon, ezért egy valóban meggazdagodni vágyónak komoly problémát jelenthet: miképpen tehetné úgy pénzzé nemesebb szerveit, hogy még ő is részesüljön az így létrehozott gazdagság áldásaiból. A válasz: sehogy! (Megjegyzem, előfordul néha, hogy az ember nem egyenként árusítja ki a szerveit, hanem egyben adja el magát valamelyik vállalatnak vagy intézménynek. Az adott cég a használatért havonta fizet kölcsönzési díjat — ezt munkabérnek hívják —, míg a szervek el nem kopnak, keze lebénul, látása elhomályosul, gyomra kilyukad, agya kiszikkad, szíve kikihagy, s le kell Selejtezni az egész árukészletet. Ezt a módszert csak azért nem ismertettem eddig, mert sohasem az Ön meggazdagodását szolgálja.) Önállóság Dankó Mihály A megyénkben lévő kistelepülések közül Belegrád után Marokpapiban is úgy döntött a lakosság, hogy megszakítja az egykor kényszerből, vagy saját szándékból kötött frigyet a központot jelentő nagyobb társközséggel. Hogy nem egyedi és szabolcsi jellemző ez a törekvés, mutatja, a Debrecenhez tartozó nagymacsiak, és a Nagykátához közeli ötvös- kónyiak is az urnákhoz járultak hasonló elképzeléssel. Bár az ügyedben a végső szót a köztársasági elnök mondja ki, mivel a feltételek valószínűleg adottak, szinte biztos az igen. Nem véletlen az sem, hogy a helyhatósági választások előtt indultak el az elszakadási törekvések. Az elmúlt négy évről sokan, sok mindent elmondtak, de azt senki sem tagadta, a falu infrastruktúrája sokat fejlődött. Viszont a legtöbb helyen nem a külterületek kerültek először reflektorfénybe. Mindehhez járult, hiába volt a nagy önállóság, a kint élők úgy érezték, mégsem szólhatnak bele sorsukba. Hisz általában a képviselő-választáskor az ő jelöltjeik rendre alulmaradtak az ismertebb és népszerűbb központi jelölttel szemben. Korábban a területi alapon választott tanácstagok jobban megvéd- ték az érdekeiket. Arra viszont megfelelő volt ez a néhány esztendő, hogy sok jó példát találjanak, a hasonló cipőben járó, de 1990-ben különvált kis települések életében. Emellett kialakult egy lelkes mag is, amely meg tudta értetni a helyi állampolgárokkal a válás adta előnyöket. Csakhogy, azt hiszem nem leszek ünneprontó, ha mindazokra a buktatókra is gondolok, melyekkel számolni kellett a lokálpatriótáknak. Bízom benne, a szervezők mindent végiggondoltak, amikor elindították akciójukat, s mindenkor a közösség, és nem a saját önös érdekeik vezették tetteikben. Mert nagy a felelősség, s előbb-utóbb ki fog derülni, a látszatra több pénz mennyire kevés! A hiányt pedig az összefogás, az önzetlen áldozatok pótolhatják csak. Megkezdődik az igazi „harc", az egyezkedés a működő és a leendő önkormányzat között. Az álmokat, az elképzeléseket meg kell védeni és valóra váltani. A válás, bár általában fájdalmas, az „anya”-községek számára is egyfajta jelzés. f nTi (T'Til i "•* s ' V ' Js; Számszakilag Réti János A kormány pótköltségvetés tárgyalását kezdi meg a héten. A vélhetően hőkondicionált tanácsteremben, ahol „válogatott csapatunk” a helyzet mérlegelésébe kezd, milliárdok fognak röpködni, de — merem állítani — százmillió alatti tétel szóba sem kerül. Hogy végül milyen, a mindennapi életvitelünket befolyásoló új számok, át\’ariált számoszlopok születnek, nem tudni, de a kommentátor már előre csodálkozik azon a nagyvonalú magabiztosságon, amivel a friss adathalmaz virágba borid, mint nyáridőben az erkélykorlát. Mert egyszer jó lenne megismerni a számítások ezen ámulatba ejtő mutatványait. Idelent ugyanis mást jelent az, hogy tárca, mint odafenn. Ott a tárca már szint! Mi a költségvetéskészítésben legfeljebb a nettó kereset plusz nettó kereset, mínusz lakásrészlet, mínusz villanyszámla, közösköltség, bérletek, biztosítás, telefon (ha van), stb. műveletekig jutottunk, amikben ugyebár távolról sem közelítünk még a százezerhez sem, a különbözeiét nem is említx’e. Nos, éppen ezért csodálkozunk egy kissé, amikor a berobbantott templomkapu láttán a szakértő egy komor pillantással kísérten ennyit mond: harmincötmillió. Aztán a Honvédelmi Minisztérium közli megrendültén, hogy a tűzijátékhoz harmincmillió hiányzik. A világkiállításhoz a volt miniszterelnök szerint pedig „ csak” huszonöt-huszon- nyolcmilliárd. Tessenek már egyszer beavatni bennünket, hogyan jönnek ki ezek a számok? Mennyibe kerül manapság például egy korhű kapubéllethez a fa, a megmunkálás, mennyi a kő, mennyiért farag mostanában egy faragó, mennyi a fuvarköltség és milyen járulékokkal ennyi? Hasonlóan: mennyi egy pukkancs a Citadelláról oda a Duna fölé, mennyi abból a három színű és mibe van nekünk a görög tűz fényfolyamonként tűzszerészestül? És mennyi lett volna az expo? A bull- dózeres védőitalától, a toronydaru bérletén át, a díszkút vízszámláján keresztül a megnyitón felszolgált italokig. Amíg be nem avatnak bennünket legalább egy kicsit az államháztartásba, hogy miért ennyi a kosztpénz, annyi dugipénz, amannyi a költőpénz, és milyen számítás szerint jönnek ki például károk milliói, vagy egy helyreállítás, egy tűzijáték tízmilliói, egy rendezvény hiányzó milliárd- jai, addig nekünk hókuszpókusznak tűnik az egész. Addig Parkinson törvénye értelmében jobban érdekel bennünket, hogy a kapunk előtti járdaszakasz javítására tud-e áldozni az önkormányzat mondjuk húszezret, mint az, hány száz milliárddal száll be a Világbank abba, amibe beszáll egyáltalán.
