Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-31 / 205. szám
1994. augusztus 31., szerda feiet-Magprország 5 Gazdálkodásról érzelmi alapon A társadalmi békét nem csak igazságtalansággal és hatalommal lehet fenntartani Lassan a vízcsapból is a takarékosságra ösztönzés folyik. Olvassuk, látjuk, halljuk a szigorító intézkedések tervezeteit. Emlékeim szerint most már két évtizede csak az eladósodás miatti szigorítás alternatíváját vázolja fel minden kormány. Nem szándékozom a gazdálkodást szigorító és megtakarítást ösztönző intézkedéseket megkifogásolni. Szándékozom viszont mindezt kritikusan vizsgálni. Létfennmaradásunk és a jövő érdekében a terhek vállalása csak akkor lehet humánus, ha az minden területen következetes feltételeket, követelményeket szab meg. Ebben a helyzetben nem lehet helye különleges privatizáltságnak. A szigorítások éppen úgy kell, hogy hassanak az adózókra, mint a felhasználókra. A tapasztaltak furcsa fintora, hogy ez nem valósult meg még eddig sohasem. Megszoktuk már, hogy a nemzetgazdaság eltartó képességét megalapozó termelő szféra dolgozóit bértakarékosságra kérik és adóemeléssel sújtják. Közben az oktatási, kulturális, igazgatási, de különösen pénzügyi területen dolgozók állami garanciával kapják meg a jelentős fizetésemelést. Különösen terhes, hogy az eltartott fiskális területek privilégiuma lett a pazarlás. Ennek legújabb módja nemcsak a korszerűtlen beruházások megvalósításában, hanem a soha meg nem térülő banki hitel kihelyezésében ölt magaslatokat, minden különösebb felelősségre vonás nélkül. Ez a tény még így sem az érdekek alapján cselekvő vállalkozók kritikája, hanem a pazarlást tudomásul vevő bankároké, az ügyészségé, rendőrségé és minisztériumoké. Természetesen ebbe a körbe tartozik az új beruházásokhoz nyújtott hitelezés éppen úgy, mint a privatizációs technikák kivitelezése. A teljesség igénye nélkül felsoroltakból is megítélhető, hogy a munkavállalói és vállalkozói réteg részére miért nincs vállalkozásbarát környezet. Arról nem is beszélve, hogy az e területeken tervezett bérbefagyasztás továbbcsök- kenti a vásárlóerőt és következésképpen a termelőbázisok termékeinek piacképességét szűkíti. Ismételten megjelenik a termelő, szolgáltató területek munkaerőpiacán a munkanélküliség. Még mindig nem ismerték fel, hogy a társadalmi rezsi csökkentése és az igényes belső piac megteremtése nélkül nincs alternatívája az előrelépésnek. A nadrágszíj- szorításnak így nincs értelme. Nemzetgazdasági eszközeink nagy hányada megy tönkre a kihasználatlanság következtében, miközben külföldi hitelek bevonásával hozunk létre párhuzamos és nem jobb színvonalú kapacitásokat. A sommás ítélet alapja, hogy az így beruházási hitelből finanszírozott fejlesztések sem produkálnak piacképesen — miután nem, vagy alig fizetik vissza a kibocsátott hiteleket és kamatait. Ma már nemigen tudja megítélni az állampolgár, hogy az általa megfizetendő adó hányád része, amit a szélhámosok és szélhámosságok miatt kell fizetnie. Nem lenne meggyőző érv az sem, ha arra hivatkoznának a szigorítást kezdeményezők, hogy a szabályozásban nem lehet differenciálni. Erre az elvre ma már nincs fogadókészség. A fiskális gyakorlat kiegészítője egy-egy területhez, vagy feladathoz kapcsolt lobbizás. Jellemző, hogy tekintélyes vezetők sem ismernek határokat, amikor azt akarják bizonygatni, hogy egy világkiállítás elmaradása esetén az adóbevétel hiányként fog megjelenni. Arról már egyszerű közgazdasági ismeret kell csak, hogy azt az adót előbb valakiknek meg kell fizetni. Jó jövedelmi pozícióban könnyű arról dönteni, hogy fizessenek a kevésbé sem vállalkozásbarát környezetben élő vállalkozók és vállalkozások. Arra az egyszerű kérdésre talán ezek az emberek nem is keresik a választ, hogy az egyszerű állampolgár milyen „adóból” növelje a jövedelmét? (??) Mert ha erre van válasz, még azt is el fogja hinni az állampolgár, hogy alacsony jövedelméből milyen csodálatos magas adót fizetne, — miközben az élet minőségének elemi alternatívája sincs. Még feltalálják egyesek a magyar csodát, hogy az állampolgár miből vásároljon, ha nincs előbb kasszabevétele. Az erre a kérdésre adandó „korrekt és jó ötlettel” tudnák csak a világkiállítást támogatók közé lépni. Nem látom felismerni azt, hogy a szigorítások tétje ma már nem elsősorban megoldás csak azt vizsgálja, hogyan lehetne a bevételt növelni. Fel sem merül annak a kérdésnek a megalapozott vizsgálati igénye, hogy hogyan lehet többletbevétel nélkül a költségeket csökkenteni. Uram bocsánat esetleg adóbevételcsökkenés mellett egyszerűbb, de hatékonyabb államigazgatást fenntartani, vagy milyen módon lehetne a minden részletre szigorú adóellenőrzési előírás mellett jól megállapított választható átalányadóval a gazdálkodás kényszerét az adózóra bízni. Ne higyje az olvasó, hogy ezen gondolat kifejtésére nem kaptam már olyan választ, miszerint „mi lenne akkor a jól fizetett és elbocsátott adósokkal”? A társadalmi békére hivatkozóknak üzenem, hogy azt nem csak igazságtalanság árán és hatalommal lehet fenntartani. Az adózó állampolgár nemeseik igényli, de tudni is akarja, hogy mire költik a pénzét és valóban a javát szolgálják-e? Nagy várakozással tekintek a honatyák, honanyák és a végrehajtást szabályozók mértéktartó és példamutató magatartására. Morálisan is új alapokra kell tenni a kényszerből fakadó döntéseket. Názon Gyula Nyíregyháza, Toldi u. 69. ...és akkor leomlott a berlini fal Egy szemtanú emlékei az évforduló kapcsán • Németország egységes állam lett Augusztus 13-án volt 33 éve, hogy Berlinben lezárták a keleti és nyugati övezetek közötti határt és megkezdték az úgynevezett „Berlini fal” építését. Bennem mélyebb nyomokat hagyott ez az esemény, mert akkor a Német Demokratikus Köztársaságban (röviden: NDK) éltem. Hogy kerültem oda? Szakmai segítőként akkori munkahelyemről, a Debreceni Szülészeti Klinikáról, ahol tanársegédként dolgoztam. Oka: az NDK-ban a tömeges NSZK-ba való átme- nés, áttelepülés miatti nagy orvoshiány. Kéréssel fordultak Berlinben nyitott volt az övezetek közti határvonal, a tömegközlekedés egységes volt — egy megállóval arrébb már nyugaton volt az utas —, nagy volt az életszínvonalbeli különbség a két ország és a két városrész között. Jóformán mindenkinek volt bankszámlája Nyugat-Berlinben, többféle szolgáltatásban (pl. mozijegy) a keleti márkát 1:1 arányban váltották be, holott a valós arány 4:1 volt a nyugati márka javára. Az orvosok mellett olykor végzős nővérosztályok mentek át teljes létszámban Nyugatra, emiatt sok kórház működése végveszélybe került. Ezért az NDK kormánya kéréssel fordult több szocialista országhoz, küldjenek ideiglenes szakorvosokat hozzájuk. Az Egészségügyi Minisztérium elsősorban az egyetemeket kérte fel, hogy engedjenek szakorvosokat az NDK segítségére. így kerültem én is bele az első 8 fős csoportba, s 1960 szeptemberétől két évig dolgoztam egy 50 000 lakosú város kórházának 102 ágyas szülészeti-nőgyógyászati osztályán. Munka volt bőven, de a körülmények nagyon mostoháknak bizonyultak, ez okozta, hogy 13 nap alatt nyombél- fekélyem keletkezett. Eltelt 11 hónap, s büszke voltam arra, hogy az emberileg is jól összehangolódott kollektívából csak hárman „mentek át”, azok is családi okok miatt. S akkor jött 1961. augusztus 13. vasárnap, hajnali 4 óra. Csak a reggeli rádió és tv- adásból tudtuk meg, hogy Berlinben az ország biztonsága és a népgazdaság töretlen fejlődésének biztosítása érdekében lezárták a határt Berlin keleti és nyugati övezetei között, „a Varsói Szerződés tagállamainak egyeztetett döntése alapján”. A feladatot a munkásőrség egységei hajtották végre. A szovjet csapatok Berlin körül, míg a nyugatiak páncélos egységei az övezethatárra vonultak fel. Ideiglenes korlátokat, akadályokat, sorompókat állítottak, engedély nélkül nem lehetett átmenni a túloldalra, de az odaát tartózkodóknak vissza lehetett jönni. Megbénult közlekedés Az esemény azonnal óriási visszhangot váltott ki, melyben volt meglepetés, pánik, keserűség, bosszúság, düh, kétségbeesés, tehetetlenség érzése stb. Berlinben rengetegen mentek nézelődni az új határokhoz, ismerősöknek át- átkiabáltak. Furcsa helyzetek alakultak ki, a határ utcák, házak, sőt házrészek között húzódott, elvágva egymástól közellakókat. Megbénult az egységes helyi közlekedés, odaát maradtak a bankbetétek, megszakadtak a családi, munkahelyi kapcsolatok. S milyen volt a közhangulat? Dermedt, tanácstalan, csüggedt, de olykor túlzottan bizakodó is. Fiatal orvoskollegák hallatlannak minősítették a történteket, „ez nem maradhat így, ebből világháború lesz, a nyugatiak ezt nem hagyják annyiban”, — mondták, s kérdezték, mi az én véleményem? Lebukott egy kém Próbáltam csillapítani hevességüket, mondván: én nem hiszem, hogy egy városért, — még ha az Berlin is — világháború tömé ki, mikor 1956- ban egy egész ország (Magyarország) miatt sem lett világháború. Aztán akkor keseredtek el, amikor megtudták, hogy egy hét múlva a francia és az amerikai elnök a német kérdéssel való sürgős foglalkozás helyett otthonába vonult, az angol miniszterelnök pedig elment vadászni. Volt szenzáció is a városban: a határzár után rövidesen lebukott egy kém, ottani államvédelmis, aki egyenruhája gombjában elrejtett kamerával rögzített fontos információkat munkahelyén. Otthon a filmet előhívták, s a nemrég szült feleség cipője sarkába rejtve vitte az anyagot Nyugat-Berlin- be... Baltával szétverte Hallottunk tragikomikus esetről is: Berlinben egy férfi augusztus 12-én baltával szétverte lakása berendezését, 13- án hajnalban kézitáskával készült „átmenni”. Pár percet azonban késett, mert hajnali 4 órakor zárták le a határt, így nem tudott átjutni, s vissza kellett térnie szétvert berendezései közé. Aztán lassan elcsendesedett minden, 1962-ben a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta a n. szovjet űrhajóst, majd 1962. októberében a kubai válság másfelé terelte a világ figyelmét. Zegzugos fal Hogy milyen is volt valóban a berlini fal, azt csak 1980. nyarán a berlini TV-torony tetejéről láttam igazán jól. A betonfal zegzugosan szelt át mindent, a fal mentén biztonsági zóna őrtornyokkal. Hamburgba utaztam egy világkongresszusra. Kelet-Berlinben az állomás tele volt fegyveresekkel, a peront nem volt szabad elhagyni. Átment a vonat nyu- gat-Berlinbe, ott egy órát állt, majd visszakanyarodott az NDK területére, ahol a vonatot és minden utasát átvizsgálták. Az út mentén mindenütt szögesdrótot láttunk elgereblyézett földsávval, sok katonával. Az állomásokon egyenruhások járták végig a vonatot. Az utolsó NDK-állomáson ismét betonfal, szögesdrót, utas- és vonatvizsgálat következett, aztán átgördültünk az NSZK- ba és a további utunk sima volt. Azóta 33 év telt el. Új generációk nőttek fel, a világ is nagyot változott. A berlini fal, mely „századokra épült”, leomlott, Németország egységes állam lett. Az esemény a fiatalabb nemzedéknek már tankönyvi adat, bennem, s kortársaimban azonban máig ható, élő, eleven emlék marad. Dr. Juhász Lajos Törvénytervezet és erőviszonyok Nyíregyháza (KM — BJ) — Sok vád éri a kormányt, hogy a törvénytervezeteket nem egyezteti az ellenzékkel. Az önkormányzati törvénytervezetre ez nem érvényes, a kisgazdapárt kivételével ott voltak a pártok a megvitatásánál. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy mindenki egyetértsen vele, ám az erőviszonyok alapján nem kétséges, hogy nem lesznek nagyobb változtatások rajta. Világosi Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára mondta ezt a napokban Nyíregyházán, amikor az önkormányzati választásról, a választásokról, a polgármesterek jogállásáról szóló törvény módosításáról, továbbá az alkotmány módosításáról tartott tájékoztatót a térség polgármestereinek, majd sajtótájékoztatón ismertette a kormány által már jóváhagyott módosítási elképzeléseket. Itt mondta el: két időpont között lehet választani: melyik lenne alkalmasabb az őszi önkormányzati választások megtartására, november 27 vagy december 4. A választás napjának kijelöléséről az államtitkár kifejtette: november utolsó vasárnapjánál hamarabbi választási időpont kijelölése aligha lehetséges, mert a törvénytervezetet az Ország- gyűlésnek még napirendjére kell tűzni, majd jóvá kell hagynia. Ezután tehetik közzé a Közlönyben, s ennek alapján hirdetheti ki a választást hatvan nappal korábban a Magyar Köztársaság elnöke. A Belügyminisztérium politikai államtitkára elmondta: a minden bizonynyal egyfordulós választás lesz, ennek költségei jóval alacsonyabbak lesznek a korábbi szavazásokénál, mintegy kétszáz millió forint takarítható meg így, ami ugyan rámegy valószínű a kisebbségi önkormányzatok választására, de az egy új intézményrendszer létrejöttét jelenti. A sajtótájékoztatón Világosi Gábor hangsúlyozta: az önkormányzati rendszer bevált, az ezzel összefüggő törvények kiállták az idő próbáját, viszont az új kormány elképzelései sok tekintetben mások, ezért a módosítások egyrészt beleilleszthetők egy normális jogalkotó munka kereteibe, másrészt az új elképzeléseknek a törvényben tükröződniük kell. Az alkotmánymódosítás dolgai csak olyan mértékben kerültek terítékre, amilyen mértékben a választási törvények miatt szükséges változtatni rajta, de ebben szerepelni kell annak is, hogy a képviselő-testületek név szerinti szavazással, minősített többséggel feloszlathatják önmagukat, s közvetlenül választják majd a polgármestereket. A képviselő-testületek tagjainak választása 4 évre szól és általános lesz, a polgár- mesterek az új polgármester megválasztásáig maradnak helyükön. Szó volt bérükről is, amelyet a miniszeri fizetésekhez igazítanak, és eltérnek egymástól attól függően is, hogy főállású, vagy tiszteletdíjas, s befolyásolja a település lélekszáma is. Nem jelent akadályt az esetleges bércsökkentés sem, hisz a választás pillanatától új a polgármester, s ez független attól, hogy az előző ciklusban ki ült abban a székben. Az összeférhetetlenségről is szó esett, a polgár- mester többek között bizottsági tag nem lehet. Lehet viszont képviselő, ám ebben az esetben a polgár- mesteri díjnak csak a felét veheti fel. A választási törvény lényege, hogy a választás egyfordulós lesz, bár a vita még tart róla, megszűnnek az érvényességi és eredményességi küszöbök, s az állampolgárok több párt képviselő jelöltjét is támogathatják. Arra nem tudott érdemleges választ adni a politikai államtitkár: minek az ajánlás intézménye, ha egy választópolgár annyi jelöltnek adhatja ajánlását, ahánynak akarja. Az önkormányzati törvény módosítása csak az államháztartási törvény megalkotása után célszerű, mert az önkormányzatok gazdálkodását ennek megfelelően kell majd szabályozni. A megyei jogú város továbbra sem lesz tagja a megyei közgyűlésnek, várható, hogy jobban elhatárolódik a polgármesterek és jegyzők jogállása, bár jogszabályokkal nem lehet az együttműködésre késztetni, akik képtelenek erre. Komoly változás: a törvény előírja majd, hogy mikor kell zárt testületi üléseket tartani. A nyilvános üléseken nemcsak a részvétel szabad, hanem annak anyagaiba is be lehet majd tekinteni. Új javaslat, hogy mindenki szavazhat a kisebbségekre, a választás viszont akkor érvényes, ha legalább 25 szavazatot szereztek. Röviden Zöld telefon... ...működik hamarosan a magyar és szlovák környezetvédelmi minisztérium között. Célja, hogy segítse a Duna vízmegosztásáról kezdett szakértői tárgyalásokat. (MTI) A médiáról... ...szóló törvénytervezet már a jövő héten a kormány elé kerülhet, hiszen az utolsó simításokat végzik a dokumentumon. (KM) A Honvédelmi... ...Minisztériumban két új államtitkár-helyettes kezdi meg a munkát. Liszkay Csaba a társadalmi kapcsolatokért, Tóth Tibor a nemzetközi kapcsolatokért felel. Civil... ...szervezetek háza épült Kecskeméten. A házban 13 politikamentes szervezet kapott helyet. (MTI) A kisebbségi... ...önkormányzatokról szóló törvénnyel elégedetlenek a Roma Ifjúsági Szervezet tagjai. Abban bíznak, hogy az új kormány javasolni fogja a törvény megváltoztatását. (KM) _____KOZELET
