Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-31 / 205. szám

1994. augusztus 31., szerda 3 HATTER Állást találtak Szatmárban Nyírmeggyesről jár Kocsordra • Diplomás munkanélküli • Sikeres állásbörze A mátészalkai kirendeltség kapuja előtt a börze napján sokan várnak a sorukra A szerző felvétele Mátészalka (KM - N. L.) — Tömeg tódult a megyei mun­kaügyi központ mátészalkai kirendeltségére. Az állást kínálók lehettek harmincán, a munkára várók majdnem hétszázan. Állásbörze volt a neve ennek a rendezvény­nek, s a szó szoros értel­mében adták-vették a betöl­tetlen álláshelyeket. Három irodahelyiség ajtajára ez volt kiírva: Munkaadók. Ebben a három parányi helyi­ségben dőlt el sok ember sor­sa. Volt aki Fehérgyarmat tér­ségéből, más valaki Bereg- ből jött „szerencsét próbálni”. Ahogy azt várni lehetett, na­gyobb volt a kereslet, mint a kínálat. Ám pár óra múlva elég sokan derűsen, bizkodva léptek ki a kapun. Ácsok válogatása Egy kft. 11 embert keresett a kocsordi hűtőház építéséhez, illetve üzemeltetéséhez. Há­rom ácsot és nyolc segédmun­kást. Az ügyvezető válogatha­tott az ácsok között, hamar talált is hármat. Aztán közép­korú, erős férfi lépett a szobá­ba. Szőke András lakatos Nyír­meggyesről érkezett, s felaján­lotta, hogy laktosként, ácsként és segédmunkásként egyaránt vállalja a munkát. Vagyis min­denes lehet. Hamar létrejött a megállapodás, melyet kézfo­gással szentesítettek. A derék lakatosnak már másnap mun­kába kellett állni Kocsordon. Egy munkanélküli gépész üzemmérnök, Bállá Károly is az állást keresők közt tolon­gott. Rátalált arra a kft.-re, amely a volt nagyecsedi tsz- telepre gépműhelyfőnököt ke­resett. Kiderült, hogy saját géppark, szárítóüzem és javító részleg is van a telepen, kell hát a felsőfokú végzettségű szakember. Létre is jött az elő­zetes megállapodás, a mérnök úr talán szeptembertől naponta kijár majd szálkái otthonából az ecsedi munkahelyére. A nagyecsedi munkaügyi kirendeltségnek különösen si­keres volt a börze. Egy mis­kolci cég a fábiánházi élel­miszeripari feldolgozó üze­mébe Í4 betanított munkást keresett és talált. Egy vállal­kozó a mérki húsüzembe vet fel négy embert. A nagyecsedi munkahelyre is találtak állat- gondozókat. Az egyik mun­kaadó, Lengyel Ferenc, egy mátészalkai betéti társaság (sorsukra) vezetője a kertészetbe segéd­munkásokat keresett és talált, majd ezt mondta: „Válogattam a megbízhatóbbak közül. A rétegprogram keretében támo­gatást fogok kapni a felvett dolgozókért”. Nem tolonganak Egy hosszú folyosón hirdető- táblákon olvasható volt, hogy melyik munkaügyi kirendelt­ség működési területén milyen állásokat kínálnak. Az egyik táblán az állt, hogy a Hódiköt fehérgyarmati üzeme 13 kötő- hurkolót keres. Egy másik hirdetményből kiderült, hogy a Nyírbátori Ruhaipari Szö­vetkezet 10 szabóvarrót azon­nal munkába állítana. Mi ta­gadás, erre a két helyre nem nagy volt a tolongás. A vá- sárosnaményi kirendeltség ál­lásajánlata így szólt: „Kere­sünk tizenegy pedagógiai asz- szisztenst Nyírmadára, tíz var­rónőt és három kőművest Vá- sárosnaményba”. A legna­gyobb tételszámot a csengeri kirendeltség hozta. Egy csen­geri munkahelyre nem ke­vesebb mint 44 betanított munkást kerestek, ők édes­ségipari termékeket gyárthat­nak majd. Dorka Sándor, a mátészal­kai kirendeltség vezetője foly­ton mozgásban volt, irányítot­ta ügyintézőit, útbaigazítást adott az állást keresőknek. Azt is elmondhatta az érdeklő­dőknek, hogy átképzésekre, hitelek felvételére is lehetőség van. Egy tábla is hirdette, hogy az Ipartestületek megyei szövetsége cipőjavító, gumi­javító, virágkötő, kazánfűtő, gázkészülék-javító, turbinagé­pész és villámvédelmet felül­vizsgáló tanfolyamot indít. A nevek hallatán arra is gondol­hattunk, hogy új, vagy újszerű szakmák meghonosodásáról, illetve elterjedéséről is szó van. Egy tájékoztató szórólap a munkanélkülieknek hírül adta, hogy mezőgazdasági vál­lalkozó tanfolyam indul Nyír­egyházán, Kisvárdán és Fehér- gyarmaton. Idézet, illetve köz­érdekű információ a szóró­lapról: „A hallgató a tanfo­lyam elvégzése után rendel­kezik korszerű környezetkí­mélő termesztési ismeretek­kel, vállalkozói és marketing ismeretekkel, kommunikációs készséggel. A képzés eredményeként a hallgató képes önálló gazdál­kodó tevékenység beindítá­sára, társas gazdálkodásban való részvételre és munkavál­lalásra a mezőgazdaság terü­letén. Képes a gazdasági nyil­vántartások és pénzügyi bi­zonylatok vezetésére. Jelent­kezhetnek azok a munkanél­küliek, akik legalább 8 általá­nost végeztek és mezőgazda- sági szakképesítéssel rendel­keznek.” Voltak, akik csalódottan tá­voztak a kapun. Közéjük tarto­zott a nyírbátori Zsadányi Já­nosáé, aki valaha betanított cipőgyártó volt, majd a cipő­gyártó technikusi oklevelet is megszerezte. Munkanélküli­ként az átképző tanfolyamon pénzügyi szakügyintéző okle­velet szerzett, majd a szá­mítógép-kezelői tanfolyamot is elvégezte. Vannak kivételek Mindezek ellenére nem talál neki megfelelő munkát. Nem tagadja, hogy egy kicsit válo­gatna) is. A mátészalkai Tisza Tamás vízvezetékszerelő ke­serű szájízzel ezt mondta: „Lassan lejár a havi tízezer forintos munkanélküli járadé­kom. Értek fűtésszereléshez, több mindent elvállalnék, de tapasztalom, hogy sok állás el­nyeréséhez rokoni, vagy baráti kapcsolat is kell. Ilyenek a munkaadók, tisztelet a kivétel­nek. Kiskorú gyermek eltartá­sáról kell gondoskodnom, nekem kell a munka és a pénz, teremtsenek hát több munka­helyet!” Ä börze végén kiderült, hogy minden baráti, vagy egyéb összeköttetés nélkül 133 ember talált magának munkát. Egyébként 280 üres munkahelyet kínáltak. Hét munkaadó a munkahelyterem­tő beruházások iránt érdek­lődött, huszonhárom munka- nélküli az álláskeresők klubjá­ba jelentkezett. A börze tehát sikeresnek volt mondható. Tárca C sak egyszer aludhat- ná már ki magát úgy istenigazából! Néha elképzeli, milyen fenséges is volna, ha mondjuk szombaton reggel kilencig feküdhetne, pihentetné a lábát a sok pult mögötti állás után; aztán hoz­na János egy jó forró kávét tálcán az ágyba. Jaj, Istenem, de jó is lehet az úriasszonyok­nak, akik még a reggelit is készen kapják, csak fel kell ül­niük, még a függönyt is a szo­balány húzza el, látja ő mind­ezt a filmekben. Neki ötkor csörög az óra, akkor nyomban felül, mert a fáradtságtól biztos azon nyomban visszaaludna. Csendben megmasszírozza a nyakát, a szólítója környékét, hogy gyorsuljon valamennyit a vérkeringése. Vigyázva oson a parányi fürdőszobába (házgyári az istenadta) ne­hogy felverje a két gyereket, akiknek egy óra is sokat szá­mít. Nem szívesen néz a tü­körbe, mert ahogy múlnak a napok, a hetek, úgy erősödik a fáradtságkarikája, néha meg is duzzad a szemhéja. Fogmosás, rohanás a kony­hába, „kágéestés” kávé a fő­zőbe, szerencsi kakaó a his­Angyal Sándor járatot. Mint Jánosnak, a férjének. Igaz, ő sem késett soha, csak a gyáruk ment tönkre, háromszázan kerül­tek az utcára, köztük az ő ura is. Olyat még sose látott tíz­éves házasságuk alatt: mint Reggeli rohanás lábasba, hozzá a tej; vajas vagy zsíros kenyér, ilyenkor paprikával, paradicsommal, máris tele az ablakhoz tá- masztott kisasztal. O sosem reggelizik itthon, a boltban harap zsömlét disznósajttal, vagy két szelet parizerrel. Mert nincs ideje komótosan asztalhoz ülni, jön a busz fél hétkor, húsz perc az út a disz­kontig, késni nem lehet, azonnal megmutatnák a ki­egy kisgyermek, úgy sírt Já­nos azon az estén, amikor le­feküdtek a gyerekek... Most ő tartja még a frontot, mindent megcsinál a boltban, nehogy felmondjanak neki. Szó nél­kül takarít, túlórázik, rakod a pincében és beül a pénztár­ba, ahogy a főnök parancsol­ja. Ezért is olyan fáradt es­ténként, de hát a János munkanélküli segélyéből a lakás költségei sem telnek ki, s hol van még a megélhetés. Ezen meditált most is, amíg várta a buszt, s amikor végre megjött, maga elé engedte a tülekedőket. Már lépett volna ő is fel a buszra, amikor csapódott az ajtó s hiába in­tegetett, a sofőr nem vette észre. Két autót próbált stopolni, nem álltak meg. Jó negyed­óra múlva érkezett egy sárga rendszámú taxi, arra ka­paszkodott fel s kérte, sies­senek, nehogy lekéssen. Kap­tak két piros lámpát, nagy tu­multust a kőrútnál, a vasúti átjárónál is lassítani kellett. Ötszázhúszat fizetett. y y árom perccel hét i—J után lépett a disz- A A. kontba. A főnök az ajtóban várta, s az órára mu­tatott. Délután megkapta az utol­só figyelmeztetést, ezer forint bérlevonással. k 'j » T* J % h *1111 Szó és üvöltés Galambos Béla A madár nem teszi, az embernek sem illik a saját fészkébe pisz- kítani. Védem is a szűkebb pátriámat, megyénket kö­römszakadtáig — ha olykor rákényszerülök, mert lené­zik netán szapulják — bár­hol járjak határain túl. Szerencsére egyre több olyan, rólunk szóló hír röp­penhet fel, amely az itteni emberek szorgalmát, kezde­ményezőkészségét, a me­gyénk jövőjét alapozó, gaz­daságát megpezsdíteni szándékozó munkáját di­cséri, egyszóval öregbíti hí­rünket a világban. Ugyan­akkor időről-időre olyanok is, amelyek bizony az előb­biekkel elentétesen, azokat kioltva hatnak. Amelyek mi­att a magamfajta „fogadat­lan prókátoroknak” nagy levegőt kell venni a „de hát” vagy a „viszont" előtt. Mindenesetre arról a ré­gi igazságról volt alkalmam magamnak is meggyőződni balatoni nyaralásom alatt, hogy míg a jó hír ólomlá­bakon jár, a rossz, a negatí­vumokat hordozó, rakétase­bességgel érkezik a legtá­volabbi pontokra is, hogy aztán csak nehezen kitöröl- hetően kapaszkodjon bele az emberi emlékezetbe. Hírlapíróként különösen el­gondolkodtatott, hogy az egyébként Dunántúlon élő üdülő szomszédaimban is szinte kizárólag a „fekete krónikák" sorai ragadtak meg Szabolcs-Szatmár- Beregről. Másról sem ol- vastak-hallottak (vagy alig közöl rólunk mást az orszá­gos sajtó?!), másra sem emlékeztek, mint az általuk enyhe borzongással emle­getett KGST-piac, a csen- cselő keleti turistainvázió, az autólopások, a maffiák jelenléte, vagy a hiszékeny- ségük-butaságuk áldozatá­vá lett, az értékpapírjukat szélhámosoknak eladó kár­pótoltak. Az még csak mulatságos is, így elviccelhető, hogy Si­ófokon összeverekedett egy lányokat futtató szabolcsi és egy konkurens pesti ban­da, miután mindkettő ugyanarra placcra telepí­tette át pillangógyűjtemé­nyét otthonról. Am amikor az ember orra alá tolják honfitársai Zalában vagy Veszprémben az országot- világot bejárt hírt, misze­rint több szabolcsit is le­tartóztattak, a riasztóan primitív és felelőtlen — az eddig nyilvánosságra ke­rültek után még ki tudja hány borzalmas mérgezést, s a hazai élelmiszergazda­ságnak mekkora anyagi kárt okozó — paprika ha­misítási ügy valószínű tette­sei között, bizony egy időre megszakad a szó. Csak később kezd mély­ről újra feltörni, de ez már nem is szó: ez inkább üvöltés. Kommen Betegtérkép Kovács Éva kalmazottból önálló vállal­kozóvá lett doktor tudja: milyen pazarlással gazdál­kodtak korábban felettesei, mennyi mindenre ment el pénz a gyógyításon kívül. Felesleges költekezések, ésszerűtlen vásárlások, túl­fejlesztett létszámok, s még ki tudja mi minden vitte a pénzt a közösből, s mennyi­re alaptalan volt néha a „nincs”A felmérés tehát készül, a rendelkezésre álló részadatokból a szakembe­rek úgy vélik, hogy a kór­házak után a belgyógyásza­ti szakrendeléseken, illetve a sebészeti osztályokon le­het szükség komoly intéz­kedésekre. E két területen ugyanis — a számok, ada­tok tanúsága szerint — húsz-harminc százalékkal nagyobb a kapacitás a szükségesnél, magyarán, ennyivel van belőlük több a kelleténél. Decemberre már nem csak részleteket, valós ké­pet kapunk. A neheze persze csak ezután következik. A kórházak, rendelőintézetek tulajdonosai az előírások szerint kötelesek majd zá­ros határidőn belül meg­hozni döntésüket. Elhatá­rozni és megmondani, hol van szükség létszámleépí­tésre, hol részlegek, szak- rendelések bezárására vagy átalakítására. Népszerűtlen részfeladat lesz, amelyet az egész érde­kében a döntéshozóknak mégis meg kell majd ten­niük. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents