Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-27 / 202. szám

1994• AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Régi országgyűlési képviselőink Éber Antal (1938) a Széchenyi névadó ünnepségen Archív felvétel Margőcsy József Budapesti kereskedőcsaládban született 1872. május 5-én. Jogi tanulmányai után ügyvédi pályára lépett, közgazdasági érdek­lődése 1904-től a bankszakma felé irányí­totta. 1906-ban lett először országgyűlési képviselő, függetlenségi programmal. Idős korában, 1950 júniusában halt meg Buda­pesten. Eddigi ismereteim szerint Nyíregyházán először egy1908. februári újsághírben ta­lálkozunk a nevével. A Szabolcsi Agrár-ta­karékpénztár első, évi közgyűlésén vett részt, mint a budapesti anyaintézet vezér- igazgatója. Ennek, az itt 1907-ben, gróf Vay Gábor főispán elnöklete alatt mega­lakult pénzintézetnek kezdettől Groák Ödön az ügyvezető igazgatója, ezért is hív­ják Groák banknak. Önálló székháza Kő- rössy Albert tervei szerint 1911-re készült el az Iskola utca és a tér sarkára. Az egye­meletes, tömör épület a századeleji szecesz- sziónak egyik szép nyíregyházi megvalósu­lása. 1934-től majd a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat székháza, 1945 után egy időben a megyei pártbizottság irodahá­za, napjainkban a MÉSZÖV és más intéz­mények központja az Országzászló téren. Az Agrárbank 1921-ben beolvadt a ma­gyar-olasz bankhálózatba, éppen Éber An­tal vezérigazgató elnöksége idején: így a személyes kapcsolatok továbbfolytatódhat­tak. Éber ebben az időben a fővárosi tör­vényhatóság tagjaként politizál, párhuza­mosan 1926-tól 1948-ig a Magyar Köz- gazdasági Társaság elnöke, 1930-tól pedig a Kereskedelmi és Iparkamara budapesti elnöke is. Az ország egyik legtekintélye­sebb közgazdásza, gyakorlati szakember, aki szaktörténelmi kutatásokkal is foglal­kozik, megírja Széchenyi gazdaságpolitiká­ja c. öszefoglalását (Bp. 1940), e témának máig egyik legsikerültebb feldolgozását. Az első háború után városunknak két cikluson át Rakovszky Iván a parlamenti képviselője (1922-1926-31) az első sza­kaszban még belügyminiszter. De már nyugdíjasként avatja fel 1926 decemberé­ben az általa kezdeményezett megyei és városi államrendőrségi székházat, Lechner Jenő nagy tömegű, három utcára néző har­monikus hatású épületét a Bujtos utcára néző harmonikus hatású épületét a Bujtos utca sarkán. Betegeskedése miatt Rakovszky e cik­lus végén már nem vállalta az újabb jelölt­séget. A súlyos világgazdasági válság kö­vetkeztében nyomasztóra fordult hazai vá­rosi „helyzetben” szerencsés javaslat ekkor Éber Antal felkérésére, visszatérítése a par­lamenti életbe is. Mivel Bethlen István mi­niszterelnök liberális gazdaságpolitikájával Éber rokonszenvezett, kormánypárti prog­rammal lépett fel Nyíregyházán. 1931 jú­niusában az első, 1935 márciusában a má­sodik ciklusra is egyhangúan választják meg. 1931 októberében Bethlen egv évti­zedes miniszterelnöksége véget ért, Eber a változott helyzet miatt kilépett az Egységes Pártból, s végig, 1939 májusáig pártonkí- vüli marad. — 1931-ben mandátuma átvé­telekor a köszöntésekre adott válaszában annak a reményének adott kifejezést, hogy­ha majd vége szakad képviselői megbízatá­sának, remélhetőleg elmondhatják a válasz­tói, hogy becsületes ember volt, teljesítette kötelességét. Valóban, 1939 májusában, nem vállalván már jelölést az újabb ciklus­ra, hosszabb nyílt levélben búcsúzott el a várostól és a bizalmukat kifejező lakosság­tól, az akkori újságíró is visszaigazolhatta Éber nyolc évvel azelőtt kifejezett reményé­nek valóságát. A Budapesten élő képviselő itteni szemé­lyes kapcsolatai, sűrű levelezése, helyi sze­replései tényleges jó viszonyt mutatnak. 1936 tavaszán azt írja a helyi lap, hogy évenként átlag 6000 levelet kap ügyes-ba­jos dolgok elintézése céljából, s ezek nem maradnak válasz, intézkedés nélkül, hogy az elmúlt öt év alatt 19 idevaló születésű gyereknek vállalta el keresztapaságát, ami elsősorban szociális támogatás formájában vált jelentőssé. A világot járt tudós szakember, a tekinté­lyes közgazdasági szervezetek vezető egyé­nisége serkentőleg hatott a fiatal megye- székhely társadalmi életére, a korszerűbb közgondolkodásra. Előadásaival a Besse­nyei Körben, az Ipartestületben, a Keres­kedők és Gazdák Körében vagy egyéb fórumokon, a helyi lapban, a Szabolcsi Szemlében írt dolgozataival, vitázó cikkeivel — vagy ép­penséggel úgy, hogy 1934- ben segített létrehozni a nemzetközi Rotary Club nyíregyházi szervezetét. Ez utóbbi esetben az indulás­hoz szükséges belépési tag­sági díjat, 100 dollár befi­zetését is vállalta szemé­lyes támogatásként. Friss, modern, az átlagosnál jóval szélesebb látókörben tájéko­zódó, tevékenykedő em­ber. Gyakorlati szaktanácsai­val, közreműködésével segí­tette a várost, hogy igen zilált, ingatag anyagi hely­zete kedvezőbbre fordulhas­son a harmincas évek végé­re. Nemcsak a városi polg- rok körében mozgott gyak­ran, hanem a polgármester társaságában, a bokorta­nyákon szervezett ún. ta­nyai panasznapokon is meg­megfordult, s az ott felme­rült kérdések sem maradtak válasz vagy segítség nélkül. Széles körű tevékenysége minden területén nagy fi­gyelmet fordított a közgaz­dasági szakemberek képzé­sére, utánpótlására. Az Or­szágos Közoktatási Tanács tagjaként erős kritikával illette az ország felső kereskedel­mi iskoláinak többnyire elvont, elméleti ok­tatását: harcolt a gyakorlati életre, a ban­ki, kereskedelmi, vállalati helytállásra ne­velő iskoláért. Ilyen cikkei, felszólalásai után kapott le­hetőséget iskolák látogatására szerte az országban. így került el a Szabolcs utcai szűk iskolaépületbe is, s mivel szempontjai­nak megfelelő viszonyokat, színvonalat ta­lált, a továbbiakban sok konkrét segítséget nyújtott a nyíregyházi iskolának. Folyama­tosan látta el korszerű közgazdasági folyói­ratokkal, könyvekkel az iskolát; az antik­váriumokban Széchenyi műveit vette meg, hogy az iskolában Széchenyi kiskönyvtár alakulhasson ki. Ezek egy része átvészelte a háborút, a költözéseket, s ma is az igaz­gatói iroda dísze a Városmajor utcában. Már 1924-ben kérte az iskola, hogy fölve- hesse Széchenyi nevét: a terv nem sikerült, Éber agilitásának eredményeként 1938 tavaszán megjött az engedély. A névadó egyik legszebb portréjának, Amerling festményének hű lemásolásával az idevaló Bihari FodorJózsefet bízta meg, s a májusi ünnepségen Éber adta át a húsz éve működő iskolának. Az immár közgaz­dasági szakközépiskola azóta is viseli Széchenyi nevét, s az Éber adományozta kép díszíti az intézet folyosóját. elrejtse könnyeit, mert valaki bántotta. Ahogyan néztem a kisgyerekké változott kamaszokat, azt kívántam, bárcsak az én fiam lenne egyikük! Ha megáll a limbó, azt mondom neki, menjünk el fagylaltozni. És beszélgetnénk mindenféléről. Nézném a kezét, mely ugyanolyan formájú, mint az enyém és apámé. Belenéznék a szemébe, és ezúttal a leikébe is belelátnék, ahogyan már régen nem tudtam. Beszélgetnénk az életről. Arról, hogy munka nélkül nem lehet megélni, ahogyan ezt a testvérei is megértették. Beszélgetnénk. És elfelejte­nénk minden rosszat, ami történt. Talán félóra volt, talán csak egy pillanat. Autó húzott el mögöttem nagy hanggal, és eszembe jutott, hogy esteledik, haza kell mennem. Messze jártam, mentem a sötétedő par­kon át, de még mindig hallottam a zenét. Szívem a szomorúság fészke lett újra, aho­vá halkan és szinte észrevétlenül visszaállt a fekete madár. Ma reggel mégis nevettem. Mélyzöld volt a pázsit, és azt súgták az itteni fák, hogy szép az élet. Mindenen túl, mégis szép. S hogy egyszer elköltözik a szívemből, nem fészkel itt tovább a fekete madár. Előkerestem az új ruhámat, mint aki ké­szül valahová. És készülök. Vissza abba a békébe és harmóniába, melyet gyerekeim­nek valamikor teremtettem, s amely össze­tört. Ezen a gyönyörű hajnalon érzem, hogy megteremtem újra. Madarak énekelnek a teraszon túl, kint a fákon. Nagyon szere­tem a zenét, de ember talán soha nem tud olyan vigasztalót kitalálni, mint a madarak éneke. Egyetlenegy hallgat csak, ez a fekete, hangtalanul suhanó, amelyik itt fészkel a szívemben. Ha így süt a nap, ha nevetni tudok a póruljárt cicán, ha megérzem a vi­rágok illatát, el fog menni tőlem. Csend van körülöttem és béke. Fényfol­tok egy szép perzsaszőnyegen. Ha mindezt érzékelni tudom, felépül újra az a világ, amelyben élni tudok. Szép nyári reggel. Méhzümmögés. Miért vannak boldogtalanok, akik mindezt össze­törik? Mert fény nem lehet árnyék nélkül? MÚZSA Kakukkének Serfőző Simon Ha égen se földön Kókadó melegben, lustán a napon, a tohonya dombok elültek nagyon. Elülnék én is, ha időmből telne, ha égen se földön gond-baj nem lenne. Tetőmre nem szállna vas orrú varjú. Fa sem árnyékolna, lecsüngő gallyú. Berták László Még mindig, amit mondanék Megint egy napnyi haladék. Jön a szemetes. Nő a púp. Elölről kezdi a kakukk. Szagosodnak a nünükék. Még semmi sincsen veszve. Még. Még velem fut az alagút. Sors bona nihil aliud. Jöhet az újabb vereség. Még mindig, amit mondanék. A talán most, a mintha úgy. A csak van vége, hogyha lyuk. A lehetetlen, ha kerék. A legalább egyik fejét. A megint zárják a kaput. Nagy Tamás illusztrációi A-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents