Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-27 / 202. szám
1994. augusztus 27., szombat Sikértelen adásvétel Búza ugyan bőven termett, de csak harmadából lesz megfelelő minőségű liszt Megérkezett a búza az átvétel helyére Balázs Attila felvétele HÁTTÉR :'y. ':y. ■ ■ ■■■ -fif-'' | mm mm m m Auto es telek Balogh József Nyíregyháza (KM) — A teherautó ráfordul a hídmérlegre, az átvevő szinte találgatás nélkül húzza a nagyobbik súlyt abba a rovátkába, amelyik után legfeljebb a kicsit kell elmozdítani pár centivel jobbra vagy balra. Néhány marék búzát egy kis papírzsákba tesznek, s már veheti is az irányt vagy jobbra vagy balra. Az irányt nem ő választja meg, a búza minősége, aszerint mehet vagy a takarmánykeverő, vagy a malom felé. Már amelyiket előre vitt minta alapján minősítettek. Czomba Lajossal, a Gabonafeldolgozó és Forgalmazó Rt. malomigazgatójával ez a minősítés beszélgetésünk fő témája. Korábbi panasz alapján foglalkoztunk vele lapunkban is, a kisgazdapárt megyei elnöke a földművelésügyi miniszternél tette szóvá, hogy „leminősítik” a búzát, s emiatt kevesebbet kap a termelő, fontos volt tehát a gabonaforgalminak is az ügy tisztázása. Lényeges változás — Úgy érezzük, sok dologban lényeges változás következett be az utóbbi időben, amit talán a partneri kör és az új, a gazdálkodást felvállaló és gazdálkodást kezdő kevésbé ismer. Ilyen, hogy mit, miért teszünk a búza vételénél és hogyan végezzük a búza minősítését — mondja az igazgató, majd a bizalmatlanság okainak előzményét eleveníti fel —. A búzát éveken keresztül úgy vásárolta fel a hajdani gabonaipar, hogy megmérte a hektoliter súlyát, a nedvességtartalmát, s ha e kettő megfelelt, akkor egy állami szabott áron vásárolt és nem nézte a lényeget, a legfontosabbat, hogy mennyi a sikértartalma, mennyi a tápláló értéke és a sütőipar számára használható része. Ahogyan Czomba Lajos elmondja: ebből aztán elég sok gond-baj volt, mert egyik nap jó volt a kenyér, másik nap nem, s aztán a molnár mutogatott a malomra, a malom meg a termelőre. Az utóbbi években alapvetően megváltozott a helyzet, a búzát most már minőség szerint veszi át a malom. A mintának kivett szemeket nézegetjük. Egyik zsákban hatalmas, kövér szemek, a másikban sápadt, barna apró magvak, a harmadikban apró, de szinte piros szemek, szemre tudnék minőségi sorrendet állítani. — Majd a laborban megnézzük — mondja az igazgató, mert szemre megállapíthatjuk, hogy egyik szebb, mint a másik, de ma már nem elsősorban a fizikai tulajdonságok, hanem a kémiai összetétel alapján különböznek a szemek egymástól. Lehet eltérés fajtatulajdonság, évjárat, agrotechnika miatt, kérdés, hogy a növény kapott-e elegendő tápanyagot ahhoz, hogy genetikai képességét fejlessze, képződött-e elég fehérje tartalmú része, amit mi sikémek nevezünk. És még mindig kérdezünk: ez a sikér milyen tulajdonságú? Megfelelő-e a gázvisszatartó képessége? Mert a sütőiparnál a feldolgozás során a tésztában gáz képződik, ez teszi lyukacsossá a kenyeret. Ezeket a tulajdonságokat kell nekünk megmérni. Vagyis: mennyi a sikérmennyisége, mennyi ennek a terülése, kiállása, milyen a rugalmassága, a gázvisszatartó képessége. Rossz minőség Közben a laborba érünk. Tö- kélets, minden korszerű eszközzel felszerelt kis birodalomba, ahol a mini őrlőtől kezdve minden rendelkezésre áll a búza objektív vizsgálatához. Választunk szemre szép búzát, aztán egy kevésbé mutatósat, egy apró szeműt és kezdődik a vizsgálat. Gépekkel, patikamérlegekkel, azonos körülmények között folyik minden, s mire véget ér az összehasonlítás, nem hiszek a saját szememnek. Az egyik adag sikértartalma egyszerűen mérhetetlen. A kis dagasztómasina, amelyik a keményítőt kioldotta belőle, úgy szétmosta, hogy ha egy háziasszony gyúrótáblájára olyan liszt került volna, még most is a konyha kövéről mosná a lecsepegett vizes lisztet, mert abból tészta nemigen lesz, a másik, a szemnek tetszetősebben ösz- szeálló, rugalmas tészta sikértartalma sem éri el a 25 százalékot, vagyis az is takarmánynak való, s csak a harmadik adag beltartalmi tulajdonságai olyanok, amelyről a szakember azt mondja: lisztkészítésre alkalmas. — Ez a módszer terjedt el az utóbbi négy-öt évben — mondja Czomba Lajos —. Gyakorlatilag nem történt más, mint bevezettük az Európa, Ausztrália vagy Kanada búzatermesztőihez hasonló minősítési rendszert, és így kezdtük el a búzát felvásárolni. Meghatároztuk a sikér- mennyiséget, a sikérminősé- get és a sütőipari értéket. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy kevesebb sikér termett az idén a búzákban, és nagyon sok búza nagyon rossz tulajdonságú. Hozzájárult a gyenge minőséghez, hogy nem tökéletes és nem teljes a tápanyagellátás a körzetben, hiányzik a foszfor, ami a sikérképződés folyamatához nagyon fontos, nem megfelelő az arány a különböző tápanyagok között. Csak szemre szép — Mindennek a következménye, hogy az idén sokkal több rossz minőségi búza termett, mint korábbi években, így nagyon sok termelőnek nem tudtuk átvenni őrlésre, csak takarmányozási célra a búzáját — vonja le a következtetést Czomba Lajos —, s nyilván nem okoztunk vele örömet a termelőknek, akik szemre esetleg szépnek látják terményüket, de nem tudják, mi van benne. — Mivel két takarmánykeverőt üzemeltetünk, természetesen minden termelőnek fel ajánlottuk, hogy felvásároljuk a terményét, de csak takarmányozási célra fel tudjuk használni. Ha egyszer a pék rossz lisztet kap tőlünk, soha többet nem vásárol itt, s mi elvesztjük a piacot. — Mi annak örültünk volna, ha ebben a megyében igen sok jó minőségű búza terem, s nem kell más megyékben vadászni a jó búzára. Nem őket akarjuk támogatni, viszont mi is jó kenyeret akarunk enni — folytatja az igazgató —. Az pedig mese, hogy a takarmánybúzáért annyit adunk, amennyit akarunk. A takarmány annyit ér, amennyi az állattartó által elfogadható ár, csak akkor veszi meg tőlünk a takarmányt, ha ő majd a hús árában megkapja annak ellentételét. Nábrádi Lajos M anapság aligha beszélhetünk a régi értelemben vett hobbitelkekről. Igen dárga hobbi lenne egy telek fenntartása. Az emberek többsége már nem is hobbiból, inkább a haszonszerzés reményében tartja fenn telkét. A haszon pedig —főleg az apró telkeken — szerény, vagy a semmivel egyenlő. Gondoljunk csak a benzinárakra és a vegyszerek árára. Rá gondolni is rossz — mondhatja bárki. Azért jó volna, ha ezek a telkek jövőre sem volnának elhanyagoltak, parlagok. Egy-két évtizeddel ezelőtt hobbitelkek ölelték körül Nyíregyházát, később a fiatal városainkat is. Akkor többnyire még lehetett hobbiról beszélni. Most azonban... Vegyünk egy átlagos telket, amely bő tíz km-re van Nyíregyháza belvárosához. Ide kijutni és haza egy átlagos gépkocsival két liter benzint jelent. Ennek ára kis híján 200 forint. A kopást, egyebeket is bele számítva 250 forint egy szombati kiruccanás. Az egy hónapban pont ezer forint. (Négy személyes családnak a buszjegy 256 forint.) Akinek 15 ezer forint a nettó fizetése, aligha engedhet meg magának ekkora luxust. S a vegyszerek, a permetező szerek tízszer, tizenötször drágábbak, mint jó pár évvel ezelőtt. Ami viszont megterem azon a kis telken, azt nehéz eladni, főleg elfogadható áron. Magát a telket eladni —szintén elfogadható áron Szőke Judit Y f át,persze, hogyvan- l—l nak erkölcsök ma- J. J. napság is! Hiszen szabályozók nélkül összeroppanna a társadalom. A törvények, rendeletek, szabályozók gyakran az erkölcsök romlása miatt válnak szükségessé. Érvényesülnek a viselkedés, a magatartás íratlan szabályai is helyenként és esetenként, egyénenként vagy rétegenként erősebben vagy gyengébben. Mintha a határok tágulnának. Ami tegnap erkölcstelen volt, az ma vitatott, de lehet, hogy holnapra az lesz a norma, a követendő. Az ellenben ritkán tapasztalható, hogy valaki önmagát erkölcstelennek tudja. Megmagyarázni, hivatkozni viszont kitűnően tudunk. Tele vagyunk jó hiszemű áldozatokkal, erkölcsi szerencsétlenekkel, félreértett jó szán- dékúakkal. A lealjasodás legalacsonyabb fokán is mindig van előrángatható felmentő érv. Még a bűnözők között is a másik a börtöntöltelék, önmagukat a gengszterpofák kivétel nélkül szemérmesen megté- vedtnek titulálják. Ha egy közlekedési balesetnél tanúkat hallgatnak ki, mindenki mást mond — — igen nehéz. Ez is egy ördögi kör. A kis telkek jelentős részét díszfák, virágok borítják. A néhány gyümölcsfa közelében megterem a zöldségféle, egy kis krumpli is. A család — ha okosan, ügyesen gazdálkodik — önellátó lehet. S ezt is figyelembe kell venni a mérleg készítésénél. Mert a zöldséges boltok is igen drágáknak mondhatók. (Ez már egy másik ördögi kör.) Szóval érdemes számolgatni, még mindig érdemes termelni. Csak ajánlatos megválasztani az oda illő növényfajtát. Optimálissá tehető a permetezés, sőt a drága benzinnel a kijárás is. Ha tömegesen parlagon maradnának a régi hobbitelkek, esetleg zavarok keletkezhetnének az ellátásban. A kiskeretknek, hobbikerteknek nemcsak anyagi hasznuk van. Gondoljunk csak az eredeti funkció- ukra. Eredetileg a kikapcsolódást, a szórakozást jelentették. A kert mozgás teret biztosított — és biztosít ma is a panelházakban lakóknak. Minden teleknek van egészségügyi haszna is. jr—t zért — és másért — #-/ kitartásra biztathat- 1—J juk a telektulajdonosokat. Abban is bízva, hogy pár év múlva a benzin és a vegyszer ára lefelé is mozoghat. A Figyelő című hetilap a minap adta hírül, hogy az olaj világpiaci ára csökkent. Egyszer a forint leértékelési sorozatának is vége lehet. Reméljük jó pár év múlva a kerteket, telkeket nem csak haszon miatt, hobbiként is kezelhetjük. erre jön a a tudomány, hogy nyilván, mert másmás szögből látták az eseményeket. S ha ezt napi viszonyainkra vetítjük ki, akkor bólogatunk: mindenkinek más-más a nézőpontja. Belül. Meg különben is minden miért csak a másiknak lenne, mivel különb ő?l Figyeljük csak meg röpködő mondatainkat, tele vannak „én" -nel! Oly fontossá lett az ego. Az „én” esete mindig sajátságos, kivételes, összehasonlíthatatlan, külön bánásmódot, sőt egyéni elbírálást igényel. Nem mondom, hogy nincs ezer ok a méltánylásokra, de ha már majdnem minden eset annyira egyedi, akkor hol lehet határvonalat húzni, a szabályokat betartani. Ráadásul egyre divatosabb mostanában nem kérni, hanem egyenesen követelni a kivételezést. r úlfejlett az én-tudatunk, „bezzegszom- szédolunk”. Előcitáljuk a szálkák és gerendák minéműségéről szóló filozófiát. A másikra csak két esetben nem szoktunk hivatkozni: ha a másik szegényebb nálunk vagy ha — nyilván véletlenül—vannak vitathatatlanul jó tulajdonságai. Hát nem vagyunk mi egy kicsit furcsák? r őrt éne tünk hőse, Z. egy nyugodt, csöndes, kissé áporodott levegőjű városban született, ahol senki sem sietett, mindig mindenki ráért. Ahol a legapróbb ügyeket is évekig intézték, ahol az eladók kénye-kedve szerint nyitottak reggelente a boltok, de ebbe már mindenki beletörődött, úgy gondolván, hogy ez a világ természetes folyása. Am Z., talán valami ritka születési hiba folytán mindebbe nem tudott belenyugodni, minek következtében végigbosszankodta a napjait. Amikor a városon átvezető vasúti szárnyvonal elkészült és megindult a rendszeres vonatközlekedés, azt hitte, gyökeresen javul a helyzet. Am csak annyi változott, hogy a város néhány lakója órát vásárolt magának. Mellesleg, hősünknek már eddig is volt órája. Már-már azon gondolkodott, hogy elköltözik a városból, amikor egy napon óriási, mondhatnánk korszakalkotó ötlete támadt. Történt, hogy amíg végigment a nyúlfarknyi sétálóutcán, öten is megkérdezték tőle, mennyi az idő. Már kezdte bosszantani a dolog. Valami hirtelen ösztöntől vezérelve két órával előre állította a mutatókat, majd ráérősen sétálgatni kezdett. Nem is kellett sokáig várni, hamarosan egy középkorú úriember szólította meg, aki a pontos idő felől érdeklődött. Z. egy árva szót sem szólt, csak a kérdező szeOrémus Kálmán olvasás csak ürügy, mert már három hete ugyanazt a lapot tartotta a kezében.) Bekopogott a kirakatüvegen és a karját, melyen az óra volt jó magasra emelte. Nem kellett csalódnia. Az eladó, aki eddig hasonló esetben a füle botját sem mozdította, most azonnal ajtót nyitott, ahogy Az óraátállító me elé tartotta az órát, mire az elkezdett futni. Mire hősünk az utca végére ért még kétszer ismétlődött meg az eset. Szívét határtalan öröm töltötte el, úgy érezte, végre sikerült megtalálnia a megoldás kulcsát. Ahogy hazaért, azonnal azon kezdte törni a fejét, hogyan tudná kamatoztatni az életritmus élénkítése terén szerzett első tapasztalatait. Másnapra egész sor újabb ötlete támadt. Először a sarki boltba ment le, mely szokás szerint zárva volt még, de az eladó a reggeli újságját böngészgette odabenn. (Z. egyszer felfedezte, hogy az az üvegen át meglátta, milyen későre jár az idő. Aztán bement a borbélyhoz is, aki függetlenül attól, hányán vártak rá, ezidőtájt rendszerint bőséges reggelijét fogyasztotta, újságpapírból. Z. leült a várakozó kuncsaftok közé, kezét pedig órával felfelé az asztalra helyezte. Alig néhány perc telt el, amikor a mester gyorsan összecsomagolta a reggelit és serényen munkához látott. A város kezdett ébredezni hosszú álmából, napról napra több siető embert lehetett látni az utcákon. Am ő a kezdeti sikerek ellenére is tudta, ha nem talál valami átfogó megoldást, akkor hamar leleplezik és a helyzet rosszabb lesz mint valaha. Érezte, hogy eljött a döntő pillanat, mely fáradozásának, egész életének eredményét meghatározza. Kilépett a munkahelyéről, éjjel-nappal azon dolgozott, hogy ötletét továbbfejlessze. Aztán egy szép tavaszi reggelen eszébe jutott, hogy régen, valamikor gyermekkorában már állt a főtéren egy óra. Aztán az óra elromlott, és miután leszerelték, hogy megjavíttassák szokás szeint mindenki megfeledkezett róla. Z. a városháza pincéjében találta meg, néhány perc alatt megjavította, majd felszerelte. Természetesen, a mutatókat a saját órája szerint állította be. Ettől kezdve megváltozott az élet, az üzletek és hivatalok pontosan nyitottak, az emberek mind tudták, hogy sietniük kell valahová. ■» -r éhány hónap múlva l\l valaki felfedezte, hogy lV az egész városban sietnek az órák, bár ennek okát senki sem tudta megfejteni. Sietve visszaállították a mutatókat, de ez már semmin sem változtatott. Szálkák és gerendák
