Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-03 / 181. szám

1994. augusztus 3., szerda , HÁTTÉR A földből élnek Tiszadobon Szüretelő cigányok — biztonsági őr lóháton • Az apró uborka a kedvenc Hálóról szüretelik az uborkát A szerző felvétele Nábrádi Lajos Tiszadob (KM) — A kife­szített műanyag hálókon bu­ján tenyészik az uborka. A ritka és különös termesztési módnak, a csepegtető öntö­zésnek szemmel látható, kézzel fogható az eredmé­nye. Többnyire kreol bőrű férfiak és nők szedik ládák­ba a termést, az étvágyger­jesztőt, a vitaminhordozót. A dűlőút másik oldalán a tűző naptól és az áldásos öntözéstől aranysárgára, meg haragos zöldre érett a dinnye. Hajlon­gó emberek cipelik halomba. A közeli barackosban is szü­retelnek. Tiszadob közelében ameddig a szem ellát minden föld egy nyíregyházi székhe­lyű kft.-é. Ez biztosít száz em­bernek munkát, megélhetést. Munkanélküliek A Minőségi Zöldség-Gyü­mölcs Kereskedelmi és Fel­dolgozó Kft. ügyvezető tulaj­donosa, Szakács Béla egy fe­hérre meszelt, új feldolgozó üzem parányi irodájában tájé­koztat a nem mindennnapi vál­lalkozásról. Közli, hogy 250 hektár föld, illetve gyümöl­csös termésére épült ez az üzem, 60 millió forintért. Hangsúlyozza, hogy az épít­kezésnél kedvező hitelt adott és jó partner volt a Mezőbank. A megyei munkaügyi központ is adott 8 millió forintot a munkahelyteremtő beruházá­sokra szánt keretből. Ezért — teszi hozzá sietve informá­torunk — 40 munkanélkülit kellett munkába állítani. — A vállalást több mint a duplájára teljesítettük. Július végén bementem a helyi pol­gármesteri hivatalba, s kértem 34 olyan munkanélkülit, aki családjával havi hatezer forint segélyből tengődik. Kissé ne­hezen, de meglett a létszám. Jó volna, ha jogszabály lehetővé tenné, hogy én kapjam e dol­gozók hatezer forintjait, mind­egyiket megdupláznám, így 12 ezer jövedelemhez jutnának ezek az emberek és mindenki jól, vagy legalább is jobban járna. Az ötlet elgondolkodtató, s talán meg is valósítható. A lét­szám azonban így is teljes, fő szezon van a kft.-ben. Az ügyvezetőtől azt is megtudjuk, hogy „csak” 115 hektárnyi te­rület a sajátjuk, a többi bérelt. A gazdasági számítások sze­rint ez a terület ezzel az ál­landó és szezonális létszám­mal, a technikai háttérrel, s a felvevőpiaccal optimálisnak mondható. Szaktanácsadás S hogy a lehető legoptimáli­sabb legyen a termés, arra szaktanácsadó is vigyáz, aki valaha a növényvédő állomá­son dolgozott — hangsúlyoz­za az ügyvezető. A szakérte­lem a témánk, amikor meg- csörren a rádiótelefon. Egy üzletember jelentkezett, aki dinnyét szállít Szlovákiába. Rövid, de kemény áralkunak vagyunk fültanúi. Megy tehát a dinnye az északi szomszé­dainkhoz. De mi lesz a többi terméssel, vannak, lesznek-e nyugati vevők? A válasz sze­rint korábban volt nyugati kapcsolata a kft.-nek, s most is tárgyalnak egy külkereskedő céggel, amely a gyümölcs egy részét Nyugatra szállítja. Ha ez folyamatosan így lesz — állapítjuk meg közösen —, akkor megoldhatják a szóban forgó emberek foglalkoztatá­sát, sok-sok család megélhet majd a földből. Az új épület csarnokában az uborkaválogató gépsor folya­matosan üzemel. Az apró, kisujjnyi nagyságú uborkára különös gonddal vigyáznak az itt dolgozók, ez a méret na­gyon keresett Nyugaton. A jól szigetelt hűtőházban bizton­ságban van a szállításra váró termés. Ahogy kilépünk az épületből, furcsa látványon akad meg a tekintetünk: for­maruhába ültözött, felfegyver­kezett fiatalember lovagol el a kerítés mentén. O a biztonsági őr. Érthetően szükséges a te­vékenysége, nehogy illetékte­lenek jöjjenek ide ingyen szüretelni... Minden drága Az igazi szüretelőket keres­sük, ahol Oláh Ferenc kertész irányítja a munkát. Magyaráz­za: főleg arra ügyel, hogy opti­mális időben menjen minden. A permetezés, az öntözés, a ládába rakás, minden. Szak­szerűen sorolja indokait. Töb­bek közt arról beszél emelt hangon, hogy túl drága már a permetezőszer és az üzem­anyag, mindkettővel úgy kell takarékoskodni, hogy az ne menjen a minőség rovására. A kertész fontosnak tartja megemlíteni, hogy a munka­erővel is okosan kell „gaz­dálkodni”. A munkára nevelést, a fe­gyelemhez szoktatást egyik feladatának tekinti. Mutatja, hogy az egyik soron dolgozik a cigány származású Tóth Fe­rencnél s mellette családjának még három tagja. Örömmel halljuk, hogy ők már beillesz­kedtek, számítani lehet a mun­kájukra. Kreolbőrű, birkózó kinézetű fiatalember Budai Kálmán brigádvezető, aki a községben a vajda szerepét is betölti. Tőle ezeket halljuk: — Az én szavamra jobban hallgatnak ezek az emberek. Ha kellő hangnemben beszé­lek velük, dolgoznak egész nap. Ha pedig folyamatosan dolgoznak, nem kell kilincsel­niük a polgármesteri hivatal­ban segélyért. Az is haszon, hogy nem kallódnak, nem csellengenek. Ha anyagilag hirtelen megszorulnak, az én közbenjárásomra előleget kap­hatnak a főnöktől. A magyar brigádban dolgo­zik Pirk Zoltánná, akinek ko­pottas kerékpárja a fasor közelében látható. Rejetanyá- ról jár ide naponta, februártól. Élete, sorsa egy mondatba sű­rítve: a férjét leszázalékolták, még két kiskorú gyermekük van, s ha nem lenne ez a mun­kahely, nem is tudná, hogy mi­hez kezdjen... M ár nem is emlékszik, hogy mikor kezdte el építeni. Amikor elő­ször hagyták ki a focicsapat­ból, vagy még korábban, ami­kor vaksinak csúfolták szemü­vege miatt, vagy... Mindegy. Az a fontos, hogy most jó erős sánc veszi körül. Láthatatlan burokként öleli át. Pusztán rémálomnak tűnik az az idő, amikor még érzett fájdalmat. Még törékeny volt a sánc. Áthatoltak rajta az érzelmek és a kínok. Támadásnak vélte, ha rátapostak a buszon, ha kilökdösték a sorból, mellő- zöttnek érezte magát, és szen­vedett az emberek farkastör­vényeitől. Az érzelmek meg­gyötörték, szívén repedés jel­zett minden elválást, s meg­könnyezett minden sértést, mert mindig simogatást várt. Aztán végre meg tudta erő­síteni a falakat. A sánc töké­letes lett: nem vette észre senki, és őt sem látta senki többé. Telt az idő. Megszokta a falakat. Eggyé váltak. Sőt, nemsokára rájött az előnyei­re is. A sáncról lepergett a gonoszság, az ütések vissza­csattantak. Minden gyűlölet kinnrekedt, csak önmaga maradt belül. Ettől kezdve nem szenvedett, de mások szenvedéseit sem vette észre. Merészén törtetett. Hajszolta a sikert. Átlépett embereken, félrerúgott problémákat, ki­könyökölt helyzeteket. Pénzt, hatalmat, elismerést akart. Megszerezte. O lett az új idők új embere. A menedzser tí­pus. A magányos hős. Ideállá vált könyörtelen megközelít­hetetlensége. Mindent elért. Majdnem mindent megka­pott. Egy reggel, ami ugyan­olyan harmatos, és ugyan­olyan unalmas volt mint a többi, arra tévedt egy nő. Vidám, táncraperdülős ked­ve volt. Csak úgy. Mert imád­ta az életet. Ha boldog volt, kacagott, ha szomorúv sírt. De kipróbált mindent. Észre­vette a láthatatlan — átha­tolhatatlan sáncot, és nem nyugodott bele, hogy nem lát mögötte semmit. Odaóvatoskodott, lábujjhegyre állt, és belesett. Csodaszép­kék szemek néztek vissza rá. Beleámult a fekete szemboga­rakba, fecskefészke­ket látott és fehér bárányfel­hőket, melyek mint megannyi habpamacs úsztak az égi vizen. Egy helyen széf őszi ott a kékség, és belesett a férfi legmélyére. Látta kiterítve lelkét, tele hegekkel, forradá­sokkal, látta szívét véres-csu­paszon, kényre kedvre kiszol- gáltatx'a életnek, halálnak. Ölbe vette, dédelgette. Sze­retlek — mondta. Csak úgy. Mert érezte. Mert jólesett ki­mondani. Aztán szó nélkül belevájta körmeit a sáncba, nekifeszült és letört egy darabot. Újra megragadta és újabb rög hasadt le. A férfi esetlen te­hetetlenséggel nézte egy da­rabig, majd ő is nekirugasz­kodott. Törte, zúzta saját béklyóit. A kövek felsértették kezüket, vérük kiserkent, de marcangolták tovább a kette­jüket elválasztó sáncot. Az asszony fáradt el hama­rabb. Lerogyott a fal tövébe, és a kimerültség álomba rin­gatta. A féifi féltőn térdelt le mellé. Gyönyörködött. Kezét bátortalanul nyújtotta ki. Végigsimította a nő csípőjét, megérintette a mellét, bele­túrt a hajába. Ölelni vágyott. Szeretni akart. Aztán tükörbe nézett. Ószes, ritkuló haj, szemüveg, ernyedt karizmok, domborodó pocak. Gyűlölte magát, hogy nem fiatal és szép és erős. El fog hagyni— ez volt a végső szentencia. M unkához látott, és mire a Vénusz bele­halványodott a vir­radatba, már újra állt a sánc. S ha lehet, még szilárdabb, még keményebb volt, mintan- nakelőtte. Huzrik Anna A sánc JF m toPCrll BBS-csúszás Máthé Csaba F edig milyen szépen megígérték, sőt szinte teljes garanciát is vállaltak arra, hogy az átvett kárpótlási jegyek kéthavi törlesztőrészét a kárpótol­tak július 31-ig megkapják. Ahogy a Biztonságos Befek­tetések Nemzetközi Szen’e- zete társelnöke rápillantott a naptárra és látta, hogy az ominózus nap vasárnap, még gyorsan hozzátette, már pénteken mindenkinek kivi­szi a postás az elmaradt pénzt. Pénz nem érkezett, a kár­pótoltak becsapottnak érzik magukat. A törlesztőrész helyett mindössze egy két­oldalas levelet kaptak az érintettek a BBS-től. Ebben annyira meghatóan ecsete­lik, micsoda vissza nem térő lehetőséget nyújtottak a kárpótoltaknak azzal, hogy 100 százalékos név ért éken vették át tőlük a kárpótlási jegyet, amelyet 12 egyenlő részletben fizetnek ki. És szegény cég, képzeljék el, a folyamatos fizetési kényszer miatt a kárpótlási jegyet kénytelen volt a szabadpia­con értékesíteni. Mindez számukra 40 százalékos ár­folyamveszteséget okozott, amellyel egyedül nem képes a szervezet rövid távon megbirkózni. Most aztán birkózhatnak a kárpótoltakkal, közöttük a megyénkbeliekkel, illet\>e néhány szövetkezettel is, akik több millió forint ér­tékben adták át a tagoktól begyűjtött kárpótlási je­gyet. És ha mindez nem elég, akkor még sajnálni is kellene a BBS-t, amelynek munkáját igencsak befolyá­solják az elégedetlen befek­tetők. Ugyanakkor az el­nök-vezérigazgató azt is megemlíti, hogy munkatár­sai nem képesek a folyama­tos fenyegetettség mellett a fizetési megoldáson dolgoz­ni, emiatt a szervezet számára a meglévő teher kezelhetetlenné válik. Ne csodálkozzunk, ha fenyegetik őket a kárpótlási jegy tulajdonosai, akik pén­züket akarják látni, és nem elégszenek meg a siral­makkal. Sőt, azzal a burkolt fenyegetéssel sem, mely szerint, ha a sajtóban és más fórumokom negatív színben tüntetik fel ezek a tulajdonosok a szerx’ezetet, akkor elképzelhető, hogy nem lesz más mód, mint a BBS megszüntetése. Azért a cég gáláns aján­latáról se feledkezzünk meg, mely szerint négy al­ternatíva közül lehet vá­lasztani. Vagy a kifizetések 6-8 havi átütemezését, vagy az eddig kifizetett pénz egy­összegű visszafizetése mel­lett visszaadják a kárpótlási jegyet, vagy a még esedékes összeg középtávú befekte­tése, vagy a fenálló követe­lést nevesíti a tag, ezzel mi­nősített tagsági jogot nyer el. És emellé türelmet, meg­értést, a tag segítségét kéri a szervezet, mindazon ígé­retek után, amely szerint a múlt hónap végére kifizeti az összes tartozást. Ilyen­kor kinek lehet hinni? s most kapaszkod­ik janak meg: a kár­A. _J pótlásijegy-tulajdo­nosok többsége az ötödik al­ternatívát választja, az azonnali fizetést. A vadkender Kovács Éva A mezőgazdaság ro­mokban, a vadken- dertermesztés virág­zóban — adhatjuk a helyzet rövid summázatát, ha éppen derűs kedvünkben vagyunk. Csakhogy derűre semmi ok, bánatra, bosszúságra azon­ban annál több is akad. , Tréfálkozók azt is mond­hatják, a kettősség oka az lehet, a falusi gazdák prob­lémáját az okozhatja, hogy nem tudják, miben van a pénz, mivel érdemes gaz­dálkodni. A kukorica, a burgonya, a dohány mind semmi, a szárazságot lát\’a talán még a semminél is kevesebb. A kora tavasztól késő őszig tartó, hajnalban kezdett, este befejezett napi munka gyümölcsét várni majdhogynem felesleges. Mire a betakarításra kerül­ne a sor, a termés javarésze oda. Ami meg marad, fity­málják a felvásárlók, ha ne- talántán mégis megveszik, éppencsakhogy fizetnek ér­te valamit. Bezzeg a vadkender! Ab­ban van fantázia, azt érde­mes vetni, s megéri aratni. Legalábbis erre gondol­hatunk azoknak a híreknek hallatán, amelyekből kide­rül: újabb titkos ültetvé­nyekre bukkantak a rend­őrök, a termeltetőt pedig őrizetbe vették. Úgy látszik, a vadkendernek, melyből kábítószer készül, a zalai föld a legjobb termőtalaja, hiszen itt akadnak leg­gyakrabban ' ilyesmire a nyomozók. Némi azonossá­got fedezhetünk fel a ter­meltető „gazdák” szemé­lyével kapcsolatosan is, hiszen nálunk legtöbbször külföldön élő magyar ál­lampolgárok, főképp külföl­di illetőségű napszámosok­kal vágnak bele efféle vál­lalkozásba. A vadkender, a belőle előállított marihuána ve­szélyes kábítószer, testet- lelket elpusztító méreg, me­lyet sajnálatos módon ha­zánkban is mind többen fo­gyasztanak. Messze már az idő, amikor arról olvashat­tunk és hallhattunk, hogy nálunk nincs szó kábító­szerfogyasztásról, legfel­jebb ha némi szipózásról, ragasztózásról lehetett be­szélni. A kender termeszt ők számának szaporo­dásából is látszik, en­nek bizony vége, a Techno­colt a marihuána váltotta fel. Kár, hogy a fejlett nyugat áldásai közül (legalább) ebből az egyből nem tud­tunk kimaradni... :: : M > | ~ & 4 * J * í # J Ä | %.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents