Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-25 / 200. szám

1994. augusztus 25., csütörtök Útlezárás Tiszarád község lakóinak régi álma, vágya vált való­ja, amikor két évvel ezelőtt Nagyhalász—Tiszarád kö­zött a pormentes út építése megkezdődött. Összefo­gással, állami támogatással a régen óhajtott út építésé­hez a NYÍRBAU hozzáfo­gott. Az eltelt idő alatt na­gyon sok vita, probléma merült fel, a volt vasme­gyeri Micsurin Tsz vállalta a megépítését, mint a beru­házást lebonyolító. Az álla­mi támogatások, az önkor­mányzatok által adott beru­házási összegek, mind a fenti tsz számlájára kerül­tek átutalásra. Az út kb. 80 százalékban van kész, még egy koptató­réteg kerülne megépítésre és hivatalosan is használat­ba vehetnénk az utat. A volt tsz az állami támogatást nem az út megépítésére for­dította, így a NYÍRBAU az út építését nem fejezte be, azonban a volt tsz ellen pert indított, mivel még az el­végzett munkáért sem fi­zetett teljes összegbe a tsz. 1994. augusztus 18-án a jogutód Vasmegyer Me- gyer Szövetkezet a fentebb említett utat lezárta. Ennek következtében az út mind­két végénél behajtani tilos táblát tett ki, kiegészítő táb­lával együtt, melyre a Ma­gárát feliratot írta. Több embernek, nagyhalászi és tiszarádi lakosnak ezen út mellett van a földje, így azt meg sem lehet közelíteni, sőt Tiszarád község lakos­sága teljesen el van zárva Nagyhalásztól. Tiszarád la­kossági Nagyhalászba jár gyógyszertárba, - tüzépre, ABC-be élelmiszerért és tartós fogyasztási cikkeket vásárolni, így most tiltó tábla miatt mindezt nem tudja megoldani. Horváth Miklós Tiszarád, Széchenyi u. 4. Katona­köszönet Tisztelt Főszerkesztő Úr! Engedje meg, hogy meg­köszönjem az 1994. első fél évben a Kelet-Magyar- örszágban megjelentetett cikkeket, amelyek az MH X Katonai Kerület, illet­ve alárendeltjei mindenna­pi katonaéletét mutatták be. A tudósítások nagyban hozzájárultak a társadalmi közvélemény, az olvasók széles táborának hű tájé­koztatásához és vélemé­nyének kedvező formálásá­hoz. Számunkra ez olyan nagy segítség, amely sem­mivel sem pótolható. Önön keresztül szeret­ném megköszönni munka­társai áldozatos és szaksze­rű munkáját. Bízva kapcsolataink to­vábbfejlesztésében, Önnek és lapja dolgozóinak továb­bi eredményeket, katona­életünk reális bemutatásá­ban sok sikert kívánok. Végh Ferenc vezérőrnagy parancsnok Cegléd A szerkesztőség fentv tartja magának azt a jogot, hogy a bekül­dött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fó­ruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesz- tóség nem feltétlenül ért egyet. A „szomjas" tóról Sóstói tóparton Nagy érdeklődéssel olvastam a Kelet-Magyarország 1994. augusztus 22-i számában Kuk- nyó János írását a sóstói tavak állapotáról. Megértve a szerző szándékát, mely szerint tollát az aggodalom, a féltés, egy jó ügy szolgálata vezette váro­sunk eme természeti kincsé­nek, gyöngyszemének védel­mében, néhány objektív, tény­szerű megállapítással szeret­nénk hozzájárulni egy árnyal­tabb kép kialakításához. (Ki­zárólag csak a felelősségi kö­zömhöz tartozó cikkbéli meg­állapításokhoz kívánok hoz­zászólni.) Kompetenciám e téren a be­kerített tavi strandfürdőre és azok partélére teljed. A tavak vízgazdálkodásával, fenntartá­sával, üzemeltetésével kap­csolatos tevékenységet olyan elkötelezett, féltő gondokkal végezzük, amilyenre csak egy megszállott környezetvédő le­het képes. Természetesen e munka hatékonyságát nagy­mértékben rontják azok a nemkívánatos jelenségek, amelyek a tó tágabb környeze­tében tapasztalhatók és ame­lyekről a szerző cikkében szól is. Szerencsére ezek a jelen­ségek nem összegződnek azon kritikus tömegig, amelyek már a tó segélykiáltásához ve­zetnének. A tó ideális termé­szeti és biológiai egyensúly­ban él. Ezt tanúsítják a rend­szeres laboratóriumi vizsgálati eredményeinek és a hatósá­gi kontrollvizsgálatok eredmé­nyei: a tó egészséges voltát bi­zonyítja, hogy abban halpusz­tulás 6-7 éve nem fordult elő. Az öntisztulási képességé­nek nagyszerű példáját tapasz­talhattuk az 1992. évi 60 na­pos kánikula alkalmával, ami­kor is már az ország legtöbb természetes strandfürdőjét vízminőségi problémák miatt fürdésre alkalmatlanná nyil­vánították, a Sóstó állta a ter­helést. A jelenlegi szezonban sem tapasztaltunk vízminőségi problémát, pedig ez a nyár sem szűkölködött a 35 fokon felüli csúcshőmérsékletű na­pok számában. A stabil vízminőség biztosí­tásának kulcsa a mindenkori optimális medertelítettség. Sajnálatosan természetes víz­utánpótlási forrása nincs a tavaknak, ezért arról mester­ségesen kell gondoskodnunk. A Sóstó vízgazdálkodási, fenntartási, üzemeltetési teen­dőit a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézete szakértői tanulmánya, műszaki instruk­ciói alapján végezzük. E műszaki dokumentációk szerint a tó ideális vízszintje 100,60 m a Balti tenger felett. Megfelelő medertelítettséget jelent még a vízszint 100,40 m-es abszolút magassága is, Balázs Attila felvétele melyhez mintegy 135 000 köbméter vízmennyiség tarto­zik. A nyári hónapokra nagy- mennyiségű puffert képez­tünk. 1994. június 1-jén a tó vízszintje 100,90 m abszolút ázinten volt, amelyhez mint­egy 200 000 köbméter víz- mennyiség tartozik. Augusz­tus 8-ra a folyamatos napi 70 köbméteres pótvízbevezetés ellenére a párolgás következ­tében a vízszint Bf. 100,50 méterre apadt, ekkor saját víz­kapacitás hiányában kótaji vízzel töltöttük fel, 10 centi­métert emelve a vízszinten. Terveink szerint ez év őszé­től saját víztermelési kapacitá­sunkat bővítve lehetővé válik a maximális medertelítettség folyamatos biztosítása. A korábbi éveknek megfele­lően mintegy 150 ezer köb­méter pótvíz bevezetése a tóba ezáltal nem szakaszos, hanem egyenletes lesz, miáltal a nyár­végi „parthízás” kiküszöbölő­dik. A megfelelő töltővíz- mennyiség rendelkezésre ál­lását követően a medertisztí­tásra is sort kerítünk. Végezetül ismételten szeret­nék eloszlatni minden olyan aggályt, amely a Sóstó elmo- csarasodására irányul. Féltő gonddal munkálkodunk azon, hogy unokáink is kedvüket lel­hessék e parányi vízivilágban. Pék János Nyíregyházi Fürdők Kft. Milliomosnak lenni sem egyszerű Válaszul az 1994. július 28-án megjelent rendkívül szellemes Legyen milliomos című cikkre Tisztelt Nógrádi Úr! Felfokozott érdeklődéssel olvastuk a Tárca rovatban megjelent cikkét. Nem tudjuk hány ingatlanügynökséget ke­resett meg, mikor a lakásprob­lémáját szerette volna megol­dani, de írása alapján valószí­nű, hogy nem a megfelelőhöz kopogtatott be. Szeretnénk tájékoztatni, hogy igenis van már olyan közvetítő iroda, amely korrekt, ügyfélközpon­tú szisztémával dolgozik. Egy magas színvonalon mű­ködő iroda adatbankjában több száz, sőt több ezer ingat­lan adatai szerepelnek, ezek­nek az információknak a táro­lásához, közléséhez, kinyom­tatásához elengedhetetlen egy megfelelő kapacitású számító­gép. Gondolja csak el, hány titkárnőre lenne szükségünk ahhoz, hogy akárcsak egy ügyfél igényeit is megfelelő színvonalon kielégítsük. Ön azt írta a cikkében, hogy egy ingatlanügynökség működése kevés pénzből is megoldható. Lássuk, mi kell ehhez? Egy pénzdíjas tanfolyam, amely ingatlanközvetítői és érték­becslői képesítést nyújt. A vá­ros központjában lévő jól be­rendezett iroda. A számítógép hatékony működéséhez szük­séges program, melynek ára magasan meghaladja a com­puter-ét. Egy gépkocsi, amel­lyel az ügynök az ügyfelet a kiválasztott ingatlanokig elkí­séri, ahol azokat be is mutatja. Ahhoz, hogy az emberek meg­keressék az irodát, nélkülöz­hetetlen egy célirányos rek­lámhadjárat, aminek a költsé­gei manapság elég magasak. Ezenkívül a megdrágult üzem- anyagárak, a könyvelő, a tit­kárnő fizetése, a szükséges irodaszerek, nyomtatványok beszerzése rónak még terheket az ingatlanközvetítőre. Nézzük, milyen feltétel- rendszerrel dolgozunk: Ami­kor az ügyfelek megkeresnek bennünket, hogy segítsünk ne­kik az eladásban, vételben, cserében, természetesen köt­nünk kell velük egy megbízási szerződést, amelyben rögzít­jük az eladásra felkínált ingat­lan adatait, vétel esetén igé­nyeiket, valamint a szerződési fettételeket. Az ön által em­lített 850 000 forintos díjjal el­lentétben az ügyfél számára ezen megbízás ingyenes. Fi­zetnie csakis akkor kell, ha rendszerünkből az ügynök se­gítségével és tanácsaival sike­rült egy neki tetsző lakást ki­választani, és erre a lakásra el­készült az adásvételi szerző­dés. Amennyiben nem a mi segítségünk által oldják meg lakásproblémájukat, mindösz- sze egy köszönömmel tartoz­nak. Ebből is látszik, hogy be­vételre csak akkor számítha­tunk, ha már megdolgoztunk a pénzünkért. Ezzel a válaszlevéllel az volt a célunk, hogy a sokak ál­tal valóban lejáratott ingatlan- közvetítői szakma becsületét helyreállítsuk. Amennyiben most vagy a későbbiek folya­mán bármilyen ingatlanprob­lémával küszködik, nagy sze­retettel várjuk irodánkban. Név és cím a szerkesztőségben Nyögdíj-vihar Nyögdíj címmel a Néző­pont rovatunkban augusz­tus 17-én a nyugdíjasok helyzetével és a jövedelem­mel nem rendelkező fiata­lok sorsával foglalkoztunk. A cikkre érkezett válaszokat kissé rövidítve közöljük. Nesze semmi... Megdöbbenéssel olvastam augusztus 17-én Nábrádi Lajos Nyögdíj című írását. Én mint nyugdíjas pedagó­gus nagyon is tudom és szí­vemen viselem a fiatalok sanyarú sorsát. Tőlem tel­hetőén igyekszem is segíte­ni rajtuk. Nem értem vi­szont, hogy miért kell pár­huzamba állítani a nyugdíj- emelést a fiatalok helyzeté­vel. Ha tekintettel vagyunk új kormányunk kezdemé­nyezése alapján a forint nyolcszázalékos leértékelé­sére, akkor a szeptemberi nyugdíjemelést így lehet meghatározni: Nesze sem­mi, fogd meg jól! Szerintem a cikk tudato­san ellentétbe zavarja a fia­talságot az idősekkel. Ilyen manőverekkel nem lehet szociális problémákat meg­oldani. A nyugdíjasok problémája külön ügy és külön ügy a pályakezdő fia­talok ügye is. Balogh László nyugdíjas tanár, Rohod Munkanélküliség A cikk írója soknak találja a 8 százalékos nyugdíjeme­lést, de nem veszi figyelem­be az áremelést. A cikkíró szerint üres az ország pénz­tárcája, de ő mégsem so­kallja a horribilis végkielé­gítéseket. Több mint egy éve folyik a médiaháború, de azt természetesnek tart­ják, hogy az onnan kikerü­lők végkielégítése több mil­lió forint. A fiatalság a miénk, ők a gyermekeink, az unokáink. A nyugdíjasok felépítették az országot, végig szenved­tek sok mindent, többek közt a beszolgáltatásokat. Nábrádi úr gondolja, hogy nálunk sok a magas nyug­díjjal rendelkező? Azok vannak sokan, akik a gyógyszert, a drága ener­giahordozókat alig tudják fizetni. Remélem, akikre sorsunk van bízva, azok fi­gyelnek a fiataljainkra is. Az elmúlt négy évben Ön sem bírálta a munkahe­lyeket megszüntető priva­tizációkat, pedig ezek indí­tották el a munkanélkülisé­get. Végül is nekünk a nyugdíj nem állampolgári jogon jár, hanem 30-40, sőt több éves munkánk után. Pankotai Andrásné nyugdíjas ápolónő, Mátészalka A szüleim nyakán" rr‘ Térségünkben gyakorlati­lag nincs már működő vál­lalat, vagy üzem. A helyi gimnáziumból és a szak­munkásképzőből kikerülők közül csak néhányan tud­nak elhelyezkedni. Ha Nyíregyházán akarunk munkába állni, mindjárt azt kérdezik, hogy hány éves gyakorlatunk van. Pálya­kezdőkkel nem nagyon fog­lalkoznak a munkaadók, válogatnak a sok ember kö­zött. Mikor leszek így iga­zából pályakezdő? A szű­zi szerző megjegyzése: Cik­kem kiinduló pontja a mun­kaügyi központ legújabb prognózisa volt, amely sze­rint az idén végzett diákok közül ötezer nem tud mit kezdeni magával szeptem­berben, a tanévkezdés ide­jén. A reagálások óta vég­zett adatgyűjtésem szerint az elmúlt években hasonló sorsra jutott fiatalokkal együtt 13-14 ezer olyan fia­tal él megyénkben, aki se­honnan nem kap pénzt. Szinte valamennyien szak­munkás-bizonyítvánnyal, vagy érettségi bizonyítvány­nyal rendelkeznek, a hát­rányos helyzetű, soha nem regisztrált fiatalok nem is szerepelnek a statisztiká­ban. Még egy fontos adat: megyénkben az 50 ezer munkanélküli 60 százaléka 35 éven aluli! Az illeté­kes nyugdíj osztályon pedig megtudtam, hogy megyénk­ben évente 30-33 ezer em­ber kéri nyugdíjazását, plusz sok a rokkantnyugdí­jas. Csökken a munkaképe­sek, növekszik az „inaktí­vak” száma. A Népszava augusztus 22-én írta: „Ma­gyarországon több mint kétszázezren élnek jövede­lem nélkül. Ok azok, akik­nek lejárt a munkanélküli­leim nyakán élek, de med­dig? A tévében a vezetők sokat foglalkoznak a nyug­díjasokkal, a végkielégítés­sel, a sajtóval, ötvenhattal, a kárpótlással. Igaz, a mun­kanélküliség is gyakori té­ma, de csak általában, ve­lünk a kelleténél keveseb­bet törődnek. Ha nincs munkahely, nem tudunk dolgozni, nincs egy vasunk se. Mi honnan, mikor kapunk kárpótlást? Nagy Béla géplakatos Baktalórántháza segélyük. Nincs hová for­dulniuk, a társadalom lege­lesettebbjei” . Nos, értük szólt a cikkem és nem a kisnyugdíjasok el­len. Ami a konkrét reagálá­sokat illeti. Balogh László cikkemet igazából érvekkel és tényekkel nem cáfolja. Igaz az az érve, megállapí­tása, hogy a 8 százalékos emelés nesze semmi, hiszen az infláció év végére 23-25 százalék is lehet. Megtud­tam: Rohodon 82 ember kap segélyt, de 15 munka­képes, dolgozni akaró fiatal sehonnan nem kap pénzt — értük is szólt a cikkem. Pankotai Andrásné leve­le szíven ütött. Valóban az Önök korosztálya sokat dolgozott és szenvedett: ak­tív korukban havonta le­vonták fizetésükből a nyug­díjjárulékot, így most való­ban több pénz járna a kis­nyugdíjasoknak, akik nem könyöradományt várnak. Az indokolatlanul magas végkielégítésekről lapunk július 27-i számában írtam bíráló cikket. A 90-es évek óta több írá­sunkban céloztunk a Kelet- Magyarország hasábjain a privatizáció ellentmondá­saira. Nábrádi Lajos _A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA —JKS2ZE3B

Next

/
Thumbnails
Contents