Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-24 / 199. szám

1994. augusztus 24., szerda HATTER Kenyérgondok a KEMÉV-nél A kollektív szerződés előnyösebb számukra mint a Munka Törvénykönyve Amikor még volt munka, amikor még dolgoztak az asztalosok Archív felvétel Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — A kö­zelmúltban megírtuk, hogy menthetetlen a KEMEV Rt: fel kell számolni az egykor oly híres építő vállalatot. A cég a hetvenes években több mint kétezer embernek adott munkát és kenyeret. Most azt panaszolta egyik olvasónk, hogy a maradék pár száz dolgozónak a bért sem tudják kifizetni. A témáról beszélgettünk dr. Bornemisza Lajossal, a felszá­molást végző Tízek Kft. fel­számoló biztosával. □ Milyen helyzetben volt a cég, amikor bő egy hete át­vette? — Inkább azt kellene kér­dezni, hogy mibe cseppentem bele. A súlyos gondok mellett formai hibákat is tapasztalnom kellett. A régi igazgató, Pethő András státusa jogilag nem volt egyértelmű. Az átvétel napjáig a pénzügyi szakem­berek, a könyveléshez értők többsége átment más szerve­zeti egységekhez. Ilyen kö­rülmények között sok mindent nehéz tisztázni. Annyi azon­ban egyből bizonyossá vált, hogy az ezerfős „nagy KEMÉV” nimbusza rég meg­szűnt Az ÁVÜ reorganizációt akart, vagyis nem felszámo­lást, hanem újraszervezést. Ez azonban a csekély vagyon és az óriási adósság miatt nem lehetséges, különben is jog­erős bírósági határozat van a felszámolásról. Májusban fel­gyorsultak itt az események. Ekkortól általunk még nem tisztázott körülmények között történt a vállalati vagyon ér­tékesítése. — A vállalat balatoni üdü­lőházára vételi jogot engedtek, a vételár nem érné el a hatmil­lió forintot. A vételi jogot nem engedjük érvényesíteni. Tisz­tázni fogjuk az ügyet, a megál­lapodást valószínűleg megtá­madjuk. A Tengizből haza­küldött dolgozóknak 17,5 mil­lió forint munkabér jár, a ki­fizetésnek nincs meg az anya­gi háttere. Május óta az átvé­telig sok mindent eladtak, de a terhek maradtak. A TIGÁZ- nak például a készenlétben tar­tásért havi 240 ezer forintot kell(ene) fizetni, a nyári hó­napokra is. Ezt az állapotot is tisztázni fogjuk. Sok a tartozás a villany, a víz és a telefon mi­att is. Egy pesti cégnek Moszkvában 20 dolgozóval alvállalkozója volt a KEMÉV. Megtudtam, hogy ez a cég 10 millió forinttal tartozik a KEMÉV-nek. A cég vezetője viszont azt mondta: a rossz minőségű munka és egyéb okok miatt nem tartozik sem­mivel, sőt. Erre hazarendeltem a 20 embert Moszkvából, tisz­tázni kell a tartozást. □ Kiknek tartozik nagyobb összegekkel a KEMÉV? Be­hajtható, jogos kintlévőségek, követelések? — Még nem tudok pontos adatokkal szolgálni. Gondo­lom, mint a legtöbb felszá­molásra jutott cég, ez is a tár­sadalombiztosításnak és az adóhivatalnak tartozik nagyob összeggel. Ezirányú informá­cióim azért is hiányosak, mert a hitelezőknek egy hónap áll rendelkezésükre, hogy igényüket bejelentsék. Bő egy hónap múlva erről is tájékoz­tathatom a közvéleményt. Ami a kintlévőségeket illeti. Folya­matban van a pénzügyi helyzet feldolgozása. Meg fogjuk vizsgálni: amit eladtak, annak az ára befolyt-e már. A vételár egy része esetleg nem ide folyik be. Néhány szerződést tüzetesebben meg kell vizsgál­nunk. 0 E temérdek teendő mellett mennyi idejük marad az átvett és folyamatban lévő termelő munkák ellenőrzésére? — Nincs gondunk ilyesmi­re, mert az rt. vezetése a folya­matban lévő munkákat átadta más gazdasági társaságoknak. A létszámot és a folyamatban lévő munkát egyaránt átadták, illetve átvették. Inkább az okoz gondot, hogy a portások­kal, őrökkel, fűtőkkel együtt van még 110 dolgozó, akiknek nem mondtak fel. Pedig első sorban nem a KEMEV vagyo­nát őrzik, nem kell semmit fűteniük. □ A legtöbb embert (a családtagokat is) bizonyára az érdekli, hogy miből lehet pénzt csinálni? S mi lesz a bérekkel, a végkielégítésekkel? — Kevés igazán eladható vagyoni eszköz, tárgy maradt mostanra. A központi telepen lévő szerelő műhely, lakatos műhely nehezen eladható, per­sze nem lehetetlen. A sóstói üdülőből és a balatoni üdülő­házból próbálunk pénzt csinál­ni. Talán furcsálható, hogy ko­rábban elég sok embernek ki­fizette a végkielégítést az rt. vezetése. A korábbi dolgozók felmondási ideje szeptember­ben lejár, nekik 25 millió fo­rintot kell kifizetni, a közter­hek nélkül. Végkielégítésre kellene 27 millió forint. Az említett 110 ember bérét és végkielégítését is ki kellene fizetni valamiből. Ma bejött hozzám egy fizikai dolgozó, hogy adjam ki a 30 ezer forint végkielégítését, mert holnap a klinikára viszi gyermekét ope­rációra. Fáj a szívem, hogy nem fizethetek, csak majd egyszerre. Mindent elköve­tünk, hogy a béreket kifizes­sük, de a végkielégítések kifi­zetésére csak később kerülhet sor. A KEMEV szakszervezeti bizottságával megállapodtunk abban, hogy az 1995. március 31-ig érvényes kollektív szer­ződést érvényben hagyjuk. Ez ugyanis a dolgozók részére előnyösebb, mint a Munka Törvénykönyve.-y y alamikor réges-ré­1 / gén, egyszer volt, hol V nem volt, élt egy sze­gény ember. Nagyon szeretett fúrni, faragni, de mire odáig jutott, hogy megvehette a leg­szükségesebb szerszámokat és eszkábált magának egy szerszámosládát, hirtelen megbetegedett és meghalt. Nem is hagyott a fiára semmi mást. No meg, az ügyességét. A fiú megfogta a ládát és elin­dult szerencsét próbálni. Itt zárat javított, ott bútort fa­ragott, amott szekeret repa- rált. Teltek az évek, ő meg szép lassan megtollasodott. Házat épített, családot alapí­tott, nyitott egy szép kis mű­helyt. A szerszámosládát pe­dig betette a tisztaszobába. — Rád hagyok mindent— mondta a fiának a halálos ágyán. — De a ládára na­gyon vigyázz, mert mindig eszébe fogja juttatni az utó­daidnak, honnan jöttek, és, hogy csak saját erejükből vi­hetik valamire. A fiú meg is fogadta a ta­nácsot. Keményen dolgozott, újabb és újabb műhelyeket nyitott, majd vállalatot ala­pított, hamarosan ő lett a környék leggazdagabb em­bere. Rá kellett azonban jön­nie, hogy ehhez már nem ele­gendő az ügyesség, a ráter­mettség, ezért a fiát taníttat­ta. Jófejű gyerek volt, köny­tó lányával, akkor az egész rokonság, mely évtizedek óta a családon élősködőit, a sar­kára állt. Addig duruzsoltak a fölébe, míg el nem vette. Amikor aztán a fiatalasz­Orémus Kálmán ;■ ' ’ . ‘O' V , f. ,<"• a s - < -V ,.. , > i tv: Ji m f-ww' mm &<*? m mt * A bűvös lada j 'fe.' í , .. . . V*. i. , .... nyen vette az akadályokat, diplomát is szerzett. Hama­rosan apja örökébe lépett, aki nem csalódott benne, dol­gozott látástól vakulásig. De nem sokáig örülhetett fia si­kereinek, mert a sok munka megviselte egészségét, korán megrokkant, majd rövid idő múlva meghalt. Lassan eljött az ideje an­nak, hogy a fiú is családot alapítson. Kiderült azonban, hogy ez nem olyan egyszerű, mint apja idejében. Jobbról is, balról is azt suttogták a fölébe, hogy ő nem köthet rangon alul házasságot. Vá­logatott sokáig, az egyik menyasszonyjelöltnek a sze­me nem tetszett, a másiknak a természete. Amikor aztán összehozták egy bankigazga­szony meglátta az öreg házat az ódivatú berendezéssel, kitört a botrány. Kerekperec kijelentette, márpedig ő ide nem hajlandó beköltözni. Hatalmas villát vásároltak, antik bútorral, modern ké­nyelemmel. A régit meg el­adták. A szerszámosláda egy ideig a kamrában poroso­dott, aztán egy hanyag ra­kodómunkás egyszerűen ki­dobta a szemétbe. Az ifjú férj teljesen meg­feledkezett róla. Sőt, most már a vállalatára is egyre kevesebb ideje jutott. Fele­sége bevezette a felső tíz­ezerbe, bár ő eleinte nem érezte jól magát ebben a tár­saságban, sőt kifejezetten unatkozott. Nem is fogadták be könnyen, csak akkor eny­hültek meg iránta, amikor megtudták, milyen gazdag. Egymást követték az estélyek és bankettek, s a férfitársa­ságban ilyenkor csak úgy röpködtek a tízmilliók. Bi­zony, sokszor el is szégyellte magát, hogy az ő vállalata még mindig „csak” termel és méreteihez képest csupán tisztes nyereséget hoz. — Ügyetlen vagy és gyáva mondták újdonsült barátai és megsúgták neki azt is, ho­gyan és kinek érdemes köl­csön adni a pénzét, hogy az­tánbúsásan kamatozzon. 0 pedig félretette korábbi óvatosságát és adott ennek is, annak is, mert meg akart felelni az új elvárásoknak. De a kölcsönöket sosem kap­ta vissza. Mivel egy fillért sem költött rá, a vállalat csődbe ment, aztán a villát is kénytelen volt eladni. Egy kis házba költözött, de már egye­dül, mert a felesége elvált tő­le. Talán ugyanezen a napon történt, hogy egy szegény gu­beráló a szemétdombon meg­találta a szerszámosládát. Elhatározta, hogy új életet kezd és elindult szerencsét próbálni. Tüzes forintok Máthé Csaba M ilyen szép idők voltak: amikor jócskán megfejel­ték a benzinárat az összes szabad hordóba, edénybe merték az üzemanyagot, még a vicc szerint néhol a fürdőkádat is színültig töl­tötték benzinnel. Akkoriban egy áremelés volt, de az ki­adós, azután sokáig csend. Mostanság folyamatos a benzináremelés, ami egy- egy esetben alig érzékelhető, de összességében már hó­cipő effektust okoz a gépjár­mű-tulajdonosokban . A mostani áremelés 2 forinttól háromig terjed, amely mellé rögtön hozzá­társítják az általános for­galmi adót is, aki akarja az áfát leszámíthatja és így talán kedvezőbb képet kap. A MOL Rt. a következő in­dokokra hivatkozva srófol­ta feljebb az árat: a kör­nyező országok piacgazda­ságainak való viszonyait tükröző ármozgások, árfo­lyampolitikai intézkedések, a beföldi piac értékítélete, a kereskedelmi partnerek és a MÓL Rt. hosszútávú üzleti érdeke miatt. Ezek szerint legfőbb cél elérni mondjuk egy német üzemanyag ár­szintet, amelyhez viszont abszolút nem társul egy német jövedelmi szint. Az árfolyampolitikai intézke­dések valóban indokoltak lehetnek a költségvetés szempontjából, hiszen egy kimutatás szerint a 98-as oktánszámú és literenként 89,80 forintba kerülő ben­zin árának 69 fi százalékát adó és adó jellegű befize­tések alkotják. Ebben a sorban a legna­gyobb a fogyasztási adó, amelynek mértéke 36,9 százalék. Emiatt zohorál- nak leginkább az egyre sza­porodó benzinkút-tulajdo- nosok, mert miközben a bű­vös száz forintos számot egyre jobban megközelíti a benzinár, addig a kereske­dői haszon ugyanannyi ma­rad, egy cseppet sem vál­tozik. Ha a kereskedő panasz­kodik, akkor mit szóljanak az autótulajdonosok, akik lassan már egy zöldhasú ezressel nem is mernek odaállni a benzinkúthoz, mert az azért kapott üzem­anyag átlagban alig kicsi­vel több mint száz kilomé­terre elegendő. Ezek szerint se a kereskedelmi partne­rek, se az autótulajdonosok hosszú távú érdeke nem ezt a folyamatos és elég ke­mény áremelést igényli. Fő­leg akkor, ha az útalapba befizetett tetemes összeget nézzük, amelyért már szí­vesen elfogadnánk járható és minőségi utakat, pláne a már régóta beígért autó­pálya bővítést. Most valamennyire nyu­godtak lehetünk, mert ha a MÓL Rt. gazdálkodásának feltételeiben nem lesz olyan változás, amely szeptem­berben az üzem- és tüzelő­anyagok árát literenként 1,50 forintnál nagyobb mértékben változtatná, ak­kor a jelenlegi árát szep­tember végéig nem módo­sulnak. A nép szava Kovács Éva zavunk nem lehet, V Magyarországon vi- kJ rágzik a demokrácia. Legalábbis ezt a követ­keztetést lehet levonni ab­ból, hogy nálunk mosta­nában mind gyakrabban emlegetik a népszavazást, mint olyan intézményt, amely sorsdöntő kérdések­ben az igent vagy a nemet köteles kimondani. Számomra olykor vala­hogy úgy fest a dolog, il­letékesek akkor hozzák elő a népszavazás ügyét, ha maguk már belegabalyod­tak a dologba, ha kifogytak valamennyi érvből, s ami­kor már egy-egy kérdésben akkora a homály, hogy em­ber legyen a talpán, aki benne kiigazodik. Itt van mindjárt az expo ügye. Ha nem vigyázunk, addig húzzuk a vitát kö­rülötte, míg ki nem küldik az ünnepélyes megnyitóra invitáló meghívókat. Lehet­séges, külföldön már derül­nek rajtunk, de minimum azt firtatják, rendben va­gyunk-e szellemileg. Mert az azért mégiscsak furcsa, hogy amióta egyáltalán szóba került a világkiállítás ügye, azóta tart a huzavona körülötte. Egyik héten le­gyen, másikon ne legyen, egyszer leáll, máskor újra indul az építkezés, a gya­nútlan polgár meg eleinte még kapkodja a fejét, ké­sőbb meg már odase figyel. Most valakik kitalálták, döntsön az ügyben népsza­vazás. Jó, legyen, szavaz­zon a nép. De milyen ada­tok, miféle tények ismere­tében tegye ezt? Mire mondjon igent, mire meg nemet? Ki fogja majd a népnek elmondani a száraz tényeket, az expo-ügyben fontos pontos adatokat? Ki garantálja, hogy csak a szigorúan vett szakma jöhet szóba, az ügyből biztosan kimarad a politika? Tartozzon-e hazánk a NATO országok sorába? — halljuk a következő, nép­szavazásra „felterjesztett" javaslatot. A téma megint csak olyan, amelyben egy­másnak szögesen ellent­mondanak az egymást kö­vető politikusok. Miután a vita jó ideje döntetlenre áll, a csatlakozásról vagy ép­pen távolmaradásról egye­sek szerint népszavazásnak kell(ene) dönteni. Ha en­gem kérdeznek, nem fogok tudni nyugodt lelkiisme­rettel válaszolni. Nem értek a dologhoz. Mint ahogy nem tudok majd tiszta szívvel szavazni Bős-Nagy­maros ügyében sem, pedig már szeretném, ha megol­dást nyerne, nyugvópontra jutna a dolog. Szavazzon-e a nép? — tehetjük fel a kérdést mind­ezek után. Ha kérhetem, ne kapkodjuk el a dolgot. Döntsön az ügyben nép­szavazás... Nézőpont Mmwmmnmmii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents