Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-20 / 196. szám
1994■ AUGUSZTUS 20., SZOMBAT 13 Csonkaréti Károly Kevés olyan egyházi és egyúttal államinemzeti ereklye van a világon, amelynek a sorsa kalandosabban alakult volna, mint a mi féltett, becses Szent Jobbunké. Amelyet feltehetően 1061-ben, a Vata fia, János vezette utolsó pogánylázadáskor választottak le István király testéről, s rejtették el a fehérvári királyi kincstárban. Innen Merkur bihari nagyűr ellopatta és saját birtokán, fából ácsolt kápolnában őriztette. Tőle szent László király szerezte vissza, s bízta unokaöccsére, Álmos hercegre azzal a meghagyással, hogy a fakápolna helyére építtessen kőtemplomot monostorral, költöztesse oda a bencés szerzeteseket, s bízza rájuk a Szent Jobb őrzését. A templom köré hamarosan település nőtt, a Berettyó menti helység pedig Szentjobb néven városi rangot nyert. Ma Romániához tartozik, neve Saniob. A szentjob- bi monostor konventje 1486-ig volt hiteles hely, azaz hivatalos iratok kiállítására jogosult, bár a Szent Jobbot Zsigmond király már 1433-ban visszavitette Fehérvárra. Innen a törökök megjelenése után, de mindenképpen Fehérvár eleste, 1543 előtt menekítették ferences szerzetesek Dalmáciába, ahol 1590-től Raguzában — ma Dubrovnik — dominikánus szerzetesek őrizték. A Szent Jobbot Mária Terézia királynő szerezte vissza 1771-ben. A királynő gyorsan intézkedett, hogy a Raguzától június 1-jén Bécsben átvett ereklye Magyar- országra kerüljön. Miután Schönbrunnban kiállította, és kilencedet tartottak tiszteletére, útnak indította hazánkba. Őrzési helyéül a néhány évvel előbb újjáépített budai királyi palota Zsigmond- vagy Várkápolnáját jelölte ki, melynek plébánosa Schneier János prépost, csillagkeresztes lovag volt. Es miután 1770-től az Angolkisasszonyok női szerzetesrend gondozta a Várkápolnát, ezért rájuk és a budai prépostra hárult a Szent Jobb őrzése. A Szent Jobbot 1771. július 15-én indították útnak fényes kísérettel hazánk felé, 1777-ben Vácra költöztek, a Szent Jobbot ezután — 1882-ig a csillagkeresztes lovagok őrizték, majd a világi papság vette át a Várkápolna és vele az ereklye gondozását. A Zsigmond- vagy Várkápolna a főbejárattal szemben, az épületszárny földszinti, udvari oldalán volt és felnyúlt az első emeletre. Mennyezeti freskóit J. Hautzinger osztrák festő készítette Mária Terézia idejében. Amikor azután a palotát 1896-1903 között Ybl Miklós és Hauszmann Lajos tervei szerint átépítették, a Várkápolna kapott egy külön kis fülkét, amelyet Szent Jobb kápolnának neveztek, és ebben helyezték el az ereklyét. A Szent Jobb kápolna belső díszítését Lotz Károlyra bízták, aki mozaikképekkel oldotta meg feladatát. A bejárattal szemben Szent István koronás-jogaros-ország- almás mozaikábrázolása látható, a függőleges falsík többi három oldalára a Szentkorona, valamint egy-egy angyal került „Magasztaltassék a Te Jobbod” és „Hatalmas a Te Karod” szöveget tartó szalaggal. A kis kápolnácskát kupolaszerű boltozat fedi, ragyogó mozaikborítással. A második világháború alatt a kiégett, rommá vált királyi palotában egyedül a Szent Jobb kápolna maradt sértetlen. A Szent Jobbot 1944-ben a nyilasok nyugatra vitték, ahonnan 1945 augusztusában került haza. A felbecsülhetetlen értékű ereklye többé nem került vissza a várba. Az épségben álló kápolna sorsa is hamarosan megpecsételődött volna, hiszen a királyi palota romtengere gyakorlatilag éveken át szabad prédálási területté vált, ha nem akad valaki, egy bátor egyházi férfiú, aki elhatározta, hogy megmenti ezt az egyedülálló történeti és egyházművészeti értéket. Dr. Pintér Sándor balatonalmádi esperesplébánosa felkerekedett, a királyi palota romjaiból 1957-ben kimentette és rekonstruálva Balatonalmádiban felállíttatta a budavári Szent Jobb kápolnát a plébániatemplom mellé, azzal összeépítve. Azóta is ott emeli a balaton- parti település rangját. A Szent Jobb kápolna bejárata s aznap estére már Győrbe érkezett, ahol a székesegyház főoltárára helyezték. MásMozaik a balatonalmádi Szent Jobb kápolnából (Lotz Károly munkája) A szerző felvételei nap Pannonhalmára vitték, ahol három napon át volt tiszteletre kitéve. Július 21- én Budán vette át megőrzésre Schneier János prépostplébános és az Angolkisasz- szonyok főnöknője. Miután az apácák A Szent Jobb és a kápolna erre a folyton újakra készülő, folyton új gondolatokat forraló, mindig előre mozduló nyugati világra veti tekintetét, s az akkor valódi megújulásként átélt Cluny-i reform szellemét szeretné meghonosítani nálunk. (A Cluny-apátságból kiinduló reform részint az erkölcsi megújulást, részint a világi hatalomtól való teljes egyházi függetlenedést hirdette.) Szent István mindezt nem fejezhette be egyetlen emberélet alatt. De alapozott, olyan erővel, hogy az az alap ma is teherbíró. Államot alkotott egy válságba jutott nép szétguruló atomjaiból, s ez az állam nem omlott össze, mint Nagy Károly frank birodalma, nem hasadt részekre, mint a német-római császárság és Itália. Felró- hatjuk kemény szigorát, és a magyar ősköltészet eltüntetését, de hát könnyű bírálni ezredévvel később. Hogy szellemiségünk, kultúránk folytonossága mégsem szakadt meg (miközben középkori irodalmunk a latin nyelv egyik „legszebb leánya” lett — mint Babits Mihály mondta volt), azt bizonyítják az Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte — utolsó pillanatban, a XX. század végén P felölelt — archaikus népi imádságok, amelyekben ősi pogány költői motívumok fonódnak össze a keresztény tartalommal. Ez a folytonosság szimbolikus erővel mutatkozik meg a hajdani termékenység istennő, a Boldog- asszony alakjának Mária személyébe való átlényegülésében is. Amikor a haldokló király őt kéri, hogy legyen népe patróná- ja, imádságában jelen van pásztortüzeivel a távoli múlt, de ott van a reményekkel és veszedelmekkel teli, ismeretlen jövendő is. MÚZSA Szent István király tiszteletére Magyar hazánk, te jó anya, fiad dicséred ma, őt dalold, zengjen a himnusz dallama Hozzád, ki mindig pártfogolt. Ő néked igaz fényt hozott, hit fényét adta át neked, istenes törvényt alkotott, mely üdvösségre elvezet. Mennyei hírnök jelzi már atyjának, hogy majd jönni fog: vértanú István földre száll anyjának szólni jóslatot. Mint libanoni cédrusok, olyan sudár, mint kisgyerek, s miként előre mondatott, a Vértanúról kap nevet. Oktatják híres doktorok, szent műveltségre nevelők, s jámbor erkölcse fölragyog már zsengén, minden nép előtt. Már életének hajnalán az üdv igéit hirdeti, s a magyar nemzet, a pogány, a keresztséget elnyeri. Ragyogva kél az égi fény, s ki tévely rabja volt, a nép elhagyva sűrű éjjelét megvallja Krisztus szent hitét. Imádás légyen, tisztelet, néked, Hármas-Egy Istenünk, segíts elérnünk mennyeket, mit szent királyunk kér nekünk. Amen. Középkori himnusz (Csanád Béla fordítása) ton, de a gyakorlat próbája még alig érveli mellette. Az ötvenes években István királyt nerr lehetett szentnek nevezni, emlegetni se na gyón, a névnapját pedig ünnepelni kellett, mert belenőtt a magyar ember leikébe; akkor megpróbál- ták új tarta- lommal megtol- ^l^nl§ teni az ünnepet: legyen az alkotmány | vagy éppenséggel az új 1 kenyér napja. Csak- ) hogy az alkotmány fo- j galma az államra utal, az állam pedig István művére. És a kenyér? Az a földművesre mutat, azt pedig István formálta a kardforgatóból. Kiderült: akármit ünnepiünk is, mindenhogyan őhozzá térünk vissza. Magányos a nyelvűn! („Mert érve gyermek mir den kis magyar” — íri Kosztolányi), mai napig sok tekintetben eltérnek szokásaink, de mégis N; gat-Európa gyermekei gyünk, és akárhányszor kiszakítottak minket belőle, mindig nagyon megszenvedtük. Istvá király is fordulhatott volna görögök felé. Bizánc még csil ékkő a Márvány-tenger pártján, a *l| császára is hatalmas, az egyház sem szakadt még kétfelé, Kis-Ázsiából nem hallani még a török lovak patáinak po- roszkálását. A kalandozók arrafelé is irányt vettek. És a magyarok királya mépis más- .„*« felé fc ' '' t 4P ös^lLár? £5**« rtét>et . ott»";; I Í-, 1 ’ifi’**?W^Igo« i kaf ‘Jgvii«» ft » Ä “iS * i| ^3^0000, s’í sküt v', ft S k ifésíW _ ^‘T. >gó I _1 • érzi, hogy ez a ülről-belülről szag- :p inkább onnan várhat védelmet. A századok során sokszor nem kapja majd meg, gyakran magára hagyják, támadják is, leigázzák olykor, legjobbjait üldözőbe veszik, de István mégis
