Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-20 / 196. szám
r, 1994. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT Balogh Imre a támogatásból vett süldővel Nábrádi Lajos Azért jöttünk Tiszabecsre, hogy közhírré tegyük a Népjóléti Minisztérium jótékonynak ígérkező segítségét. Ahogy sétálunk a határmenti község utcáin, ízlelgetjük az összetett szót: nép és jólét. Nép van, s jólét? Nos, a szerény porták, a sok-sok rozsdás kerékpár és a munkanélküliek statisztikája mind-mind arra utal, hogy nem általános, nem teljes a jólét szűkebb és tágabb hazánk legkeletibb nagyközségében. Örüljünk hát, hogy ilyen messze elér a minisztérium segítő keze. Ennek a segítségnek neve, pontosabban címe is van: Szociális és földprogram. Próbaképpen alkalmazzák itt, az Isten háta mögötti településen. S hogy mi lesz, ha beválik (vagy nem válik be) a próba? Azt talán maga az új miniszter sem tudja. Lehet, hogy más megyénkbeli (vagy dunántúli?!) községek is kapnak a közös, de minden bizonnyal lapos kasszából. Kopogunk a polgármesteri hivatal ajtaján és keressük Orosz Lászlót. Munkakörének megnevezése: szociális- és földprogramvezető. Ez a státusa, ezért kapja szegényesnek mondható fizetését. Mielőtt rátérünk a témára, arra kérjük: mutatkozzon be, s mondja el, hogyan és miért cseppent ebbe a munkakörbe. Kiderül, ő volt a helyi tsz ipari ágazatvezetője. Felemlíti a régi szép időket, amikor az ágazatban 130 embernek volt munkája, kenyere. Volt az ágazatban faipari üzem, harisnyaüzem, építőipari részleg, s ide tartozott a sóderbánya is. Mindezt elsodorta a rendszer- váltás. Sőt, a tsz mezőgazdasági főágazatából is alig maradt valami. így sokan küszködnek megélhetési gondokkal. Régi ismerősei, többnyire egykori beosztottai ők. Talán ezért is őt nevezték ki ebbe a beosztásba. A lényegre térve: tavaly a minisztérium 1,7 millió forintjából indult a program. (Az érdemi munkát csak pz év tavaszán kezdték.) Ebből megvették az MTZ traktort, a kisegítő gépekkel. A gépek a polgármesteri hivatal tulajdonát képezik. A támogatottak ingyenes gépi szolgáltatást és vetőmagot kapnak. Ok „csak” kapálnak, kaszálnak, betakarítanak, esetleg értékesítenek. Egyelőre 45 családot érint a program — hangsúlyozza informátorunk. Ezek a családok a privatizáció jegyében semmilyen módon nem jutottak földhöz, kárpótlási jeggyel sem enyhítették bajaikat. Orosz Lászlót: A program jelszavát így lehetne megfogalmazni: „ne csak segélyt kapj, tedd hozzá a saját munkádat, s használj másoknak is”. A témafelelős egy hivatalos iratot tesz az asztalra. Ez a minisztérium témával kapcsolatos programja. Többek közt ez áll benne: „Cél a helyi szociális segélyezési rendszer részleges tehermentesítése. Fontos cél, hogy a program helyhez kösse a súlyos válságban lévő térségek lakosságát”. A helyhez kötésről az embernek az a novella jut eszébe, amelyet innen számítva egy kőhajításnyira írt Móricz Zsigmond a 30-as évek végén. „Ma is úgy kéne lenni, hogy a Joó Györgyök, meg a többiek éreznék jól magukat, a maguk kis falujában”. Bizony, ma is úgy kéne lenni. És hogy is van ma? A becsiek egy része bérelt, illetve juttatott földön „gazdálkodik”. A program keretébe« állattartó-akció is van. Harminckilenc család egyenként 20-30 ezer forint támogátást kapott sertés, illetve szarvasmarha vásárlására, tartására. Fedezhetik hússzükségletüket, a fölöslegest eladhatják a szomszéd faluban, meaeiM a Batár partián Milotán, ahol éppen szeptemberben indul az új húsfeldolgozó üzem. A zöldségnek, gyümölcsnek is lehet piaca, hiszen helyben megnyílt a Tisza étterem, s 25 helyi család egy országos alapítványból 100-100 ezer forint támogatást kapott, a kapujukon kint a tábla: Zimmer frei. Látjuk, hogy csordogál a Tisza-túra, itt, e szép tájon érezhető a falusi turizmus. A turizmusról jut eszébe Balogh Sándor polgármesternek, hogy három vállalkozó kempingtábor építését kezdte el a csodaszép dióligetben. A polgármester megjegyzi, a helyi iskola napközi otthonának 300 adagos konyhája is vevő sok-sok mezőgazdasági termékre. Szerinte a minisztérium kezdeményezése távlatokban beváltja a hozzá fűzött reményeket, mert az akció segíti a munkára nevelést és az önfoglalkoztatást. Az egyik utca szélső háza másfél szobából és parányi konyhából áll. A egyenetlen fal, a vaksi ablak látványa szúrja a szemünket. Az eresz alatt csomóba kötött kukorica. A múltat idéző házban Balogh Imre traktoros lakik „htb.” feleségével és két apró gyermekével. A gyepes udvaron két süldőt terel, s mond- ja:„A jól jött támogatásból vettem a két disznót, az egyiket levágjuk karácsonyra. A hús, a zsírozó meglesz, de a gyerekek iskoláztatása még így is gondot jelent”. Egy másik utca nagyobb házában a cigány származású, munkanélküli Danó Bálint él munkanélküli feleségével és három kiskorú gyermekével. Szintén két akciós disznót hizlalnak. E családról megtudhatjuk, hogy a férj fűrészgépkezelő volt a tsz-ben, a feleségnek pincér szakmája van, de nem tud elhelyezkedni vele. Az asszony érthető anyai büszkeséggel mondja a bemutatkozás jegyében: „Kislányom a vers- és prózamondóverseny megyei döntőjében első lett, az országos döntőben negyedik helyre került. Néhány verset cigányul is megtanult, hála Zsoldos Géza tanító úrnak”. Danó Bálint szűkszavú, a jövőt is a felesége vázolja fel: „Feliratkoztunk egy hold szociálisföldre. Őszszel egy részébe árpát vetünk. Az állattartáshoz értünk és szeretjük is csinálni. De további segítség kellene a falunak és nekünk is”. A falu szélén a Batár patak jelenti az országhatárt. Itt, az öreg fák hűvösében Orosz László arról szól, hogy a közeli katonai lőtérből községi legelő lett, cserébe az említett traktorral annyi szénát kaszálnak a határőrség két lovának, amennyi kell. Ide fehérlik a beállványozott református templom. Megtudjuk: a traktort a templom felújításánál is hasznosítják szállításhoz. Orosz úr végül ezt mondja: „Régen őseink húst és búzát vittek odaátra, sóval, fával jöttek vissza. Községünk szegényebb rétege most is hasznát veszi a cserekereskedelemnek. A mi népünk mindig úgy élt, ahogy tudott, most is úgy él, ahogy tud”. A hivatal traktora bevetés előtt A szerző felvételei A KM VENDÉGE A rendőr alezredes Tóth M, Ildikó Tamás György Lajos rendőr alezredes. Magas, kisportolt, mosolygós férfi. Barna szeméből az örömöket mélységben megélő, gyarlóságokkal rég nem törődő emberek derűje sugárzik. Néha kutatóvá válik a pillantása, mint aki eltitkolt, mögöttes dolgokat fürkész. Már észre sem veszi, mikor bújik ki belőle az egykori nyomozó. Pár esztendő volt csupán a szinte magától ívelő pályáján, de ezalatt ismerte meg igazán a világot és a szakmát. — Huszonegy évvel ezelőtt véletlenül kerültem a rendőrséghez — lep meg. — Kapus voltam a Dózsában és néhány év múlva az egyik főnököm nekem szegezte a kérdést: Mi akarsz lenni, futballista vagy nyomozó? Az utóbbit választottam. Pár évre rá — én is megdöbbentem rajta —, felajánlották nekem, a kezdőnek, hogy legyek titkárságvezető. Nagyon nehéz munka volt, de megérte, mert sokat tanultam... Ma a megyei rendőrfőkapitány köz- biztonsági helyettese a tiszadadai születésű, 43 éves férfi. Közel 800 beosztottja van, a megye minden közrendvédelmi és közlekedési rendőre. Dolgozószobájának szekrényében a jól ismert angol bobbysapka, mellette német rendőrök sapkája, a pápai látogatás — ahol védőőrizetet adtak — emlékérmei. És apróságok, mindenhez fűzi valami érzelem, élmény. De legkedvesebbek mégis a szekrény tetején egymás mellett sorakozó ku- V pák: kispályái iabdarúgó- tornák, teniszversenyek díjai Önmagától tanulta meg a teniszezés alapjait, most meg a társával együtt tagja a magyar rendőr- válogatottnak. Július végén Stock- Tamás György Lajos hóimban bajnokságon is részt vettek. Az alezredes sokat, szívesen teniszezik, ez erőben tartja és oldja a stresszt, ami szakmájának átka. Szobája falán a beke- itezett fényképek mellett egy szurony is csillog. * porosz hadseregben használták. A főkapitány-helyettes vonzódik a történelemhez, izgatja gy tárgy személyes históriája. Ezért van pár régi fegyvere, leginkább pisz- t o - lyok. Azok Balázs Attila felvétele n é mán is mennyit tudnak beszélni a régmúltról...! De az igazi szerelem a Tisza. Aki a partján nevelkedett, annak örökre rabul ejti a szívét. Neki is. Egészen meg- fényesedett szemmel mondja, hogyha lehet, hazamegy a faluba, horgászik és mindent elfelejt. Ha nem, akkor szabad idejében olvas, a korosztálya kedves zenéit hallgatja, de ugrásra készen, hátha megcsörren a telefon. — És ki viseli otthon a kalapot? — bukik ki belőlem a kérdés. — Ketten, együtt — vágja rá nevetve. — Szoktam segíteni a házimunkában, sőt főzök is néha, de a takarítást utálom. Ugyanakkor szeretem és megkívánom magam körül a rendet... Tamás György Lajos felesége óvónő. O is tiszadadai. Augusztus végén, 18 éves lányukkal együtt ünneplik a 20 éves házassági évfordulójukat. Meg ott lesz a húga, három öccse, a família, rokonság mindkét részről. Nem árulja el, mi lesz az ajándék, talán mert maga sem tudja még. De szeret barkácsolni, érti is a fa nyelvét — hisz eredeti szakmája: ács. Apja, nagyapja, dédapja ősi mesterségét tanulta meg suttyó korában. Meglehet, a keze alól kerül ki valami szekrényke, polc, fűszertartó. Maradandó vallomás az összetartozásról... Napkelet • A KM ünnepi melléklete ígéretes kísérlet reményei Tiszabecsen
