Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-20 / 196. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Szent István öröksége MAGÁNVÉLEMÉNY Mindennapi ben, akik már a bizánci görög egyházhoz csatlakoztak. Először anyai nagybátyja, az erdélyi Gyula ellen kellett seregeket küldenie, majd az Al-Dunánál parancsoló másik törzsfő, Ajtony ellen kellett indulnia. Istvánnak ezek a nehéz harcai teremtették meg az előfeltételeket az egységes állami és egyházszervezet kialakításához. □ Milyen összképet alkot mint történést,z Szent Istvánról? — Szent István egy történész, de inkább minden magyar ember számára a magyar államiságot, a keresztény európaiságot és az ideális uralkodó egyéniségét testesíti meg, aki Géza fejedelem életművét folytatva megteremtette a modern európai államiságot, biztosította Magyarország függetlenségét és önállóságát. István király műve az volt, hogy az elődei által megkezdett félbarbár belső rendezést magasabb szinten fejezte be, és az egész országra kiterjedően egységes szervezettel látta el. Ő építette ki az állam támaszát, az egyházat is. Esztergomban érsekséget állított fel, miután 1001 január l-jén királlyá koronázok , Már a hetvenfo- rintos új kenyér méltatásakor sem lehet biztos benne az ember, hogy mire mindezt kimondja, vagy leírja, vehet-e még ennyiért egy kilogrammos cipót, vagy már csak drágábban juthat hozzá. Ilyen időket élünk, fáradhatatlanul lódulnak az árak, s mi hiába akarjuk követni, mindegyre nő a távolság vágyaink és a lehetőségeink között. A drágulás, úgy tűnik túl él minden rendszer- és kormányváltást... Van persze valamivel olcsóbb termék is, de a lisztes héjú svábkenyér — amire rákapott a család — sokkal egészségesebb, mint a hófehér, viszont drágább is, lévén a sváb — meg a sokféle, rozs — a korszerűbb táplálkozás kelléke. Válogathatunk aztán a félfehér, a kalácsbélű „Erzsébet”, a graham és a köménymagos, a hosszú francia, meg a mindenféle különlegességgel megszórt kis kerek illatos csodák között... Most pedig megakad a szemem az újsághíren: Sóstón, a Múzeumfaluban Szent István — no meg immár hagyományosan is az új kenyér ünnepén bemutatják a „Tirpák malmot” és a „Tirpák lisztet”, a múzeum új „szerzeménye”, a pócspetri zsellér ház avatása után frissen sült kenyeret kóstolgathatnak a jelenlévők. Nyilván a tirpák malomban őrölt új tirpák lisztből lesz a ropogós cipó, ami immár az új korban maga a kuriózum. Van abban valami szimbolikus, hogy a magyar ember az államalapítás — a megmaradás — fontosságához társítja az aratás utáni első őrletből sütött új kenyér fontosságát. A kenyér ugyanis az emberiség fennmaradásának jelképe, ami után nem szűnik meg vágyakozni egyetlen generáció sem, akárcsak az igaz szavakért („...éhe kenyérnek, éhe a szónak...”) s imájába foglalta az ember a „mindennapi kenyerünket”. Számos nyelvi példa található arra, hogy az Élet, a Létezés és a Kenyér a mi gondolkodásunkban szinte azonosul: „megette már kenyere javát..., úgy hiányzik, mint egy falat kenyér..., lekenyerez- te...” Apánk valaha munkából jövet cukorka (cukorka?) helyett csak „madárlátta kenyeret” hozott haza kopott aktatáskájában. Elénk tette, olyan volt, mint a kő, de mi mégis megkóstoltuk. Amíg fogaink között birkóztunk vele, lélekben együtt szálltunk azokkal a bizonyos madarakkal, magasan, házak, terek, tengerek fölött, nagy-nagy kenyérboldogságban. Mert akkor mi jegyre kaptunk egy fél forró kenyeret, amiért éjfélkor sorba álltunk a pékség előtt. Most válogathatunk a százféle termék között — ameddig s akinek megvan a mindennapi hetven forintja. „Add meg nékünk ma...” Angyal Sándor x. Balogh József Nem csak a legrégibb, a legszebb ünnepe is a magyarságnak augusztus 20. Nem azáltal vált az egyetemes magyarság legnemesebb jelképévé, hogy az előző parlament a három nemzeti ünnep közül ezt a napot tette állami ünneppé, azzá tették azok a történelmi események, amelyek e naphoz köthetők. Szent István napja, az államalapítás ünnepe, amely szól az évezredes újrakezdés kényszeréről és kötelezettségéről is. Mit jelent nekünk ez a múlt? Milyen történelmi tudatot ad Szent István öröksége? Mit jelent ezeréves államiságunk? Európához való csatlakozásunk? A keresztény eszme? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Kriveczky Béla történésszel, a nyíregyházi tanárképző főiskola docensével. — Talán azzal illik kezdeni e hatalmas életmű jelentőségének méltatását, ami a magyarság számára a legtöbbet jelenti: Szent István nevéhez fűződik az önálló magyar államiság megteremtése, neki köszönhető, hogy az ország nem vált egyetlen birodalom vazallusává, vagy hűbéresévé. Mikor 997-ben István apja örökébe lépett, elsősorban is egyeduralmát kellett biztosítania, folytatnia kellett — bizony sokszor vérrel és vassal — apja központosító törekvéseit. S miután pogány nagybátyja Koppány a szeniorátusi jogon a trónt és Géza feleségét magának követelte, elkerülhetetlen volt a testvérháború. Az ifjú fejedelem német lovagokkal erősített serege leverte Koppányt, majd a lázadó testét felnégyelték és a kor jogszokásának megfelelően négy vár kapujára szegezték. Nem sokkal ezután, mikor az 1000. évben a pápától koronát kapott, s ezzel elkötelezte magát a latin egyházszervezet bevezetésére, két magyar törzsfővel találta magát szemtatta magát. Megkezdte tíz püspökség szervezését, ezek székhelyét ott állította fel, ahol a királyi család valamelyik tagja szálláshelyét tartotta, tehát vitézei biztonságot nyújtottak az egyházfőknek is. Közismert tény, hogy elrendelte: minden tíz falu építsen templomot magának; a térítés és templomépítés a várispánok oltalma alatt indult el. A vasárnapi vásárokon hozták forgalomba az új ezüst dénárokat, melyek vetani egy, a birodalmak törésvonalában fekvő ország a függetlenségét? — Szent István öröksége arra tanít, hogy egy ország függetlensége és önállósága csak akkor maradhat fenn, ha mély erkölcsi alapokban gyökerezik. Földrajzi helyzetünk miatt évszázadok óta bőrünkön éreztük, hogy mindig új veszélyek leselkednek ránk, mindig új és új birodalmak vetnek szemet ránk. A történelmünk most úgy alakult, hogy visszaszereztük szabadságunkat, visszaszereztük függetlenségünket. A kérdés: tudunk-e élni vele. Kérdés: képesek vagyunk-e megérteni, mit jelent nekünk az idegen csapatok kivonulása, a Varsói Szerződés megszüntetése, a KGST feloszlatása? Mindez azt jelenti, hogy most Nyugat és Kelet minden erejével össze kell fogni, aki békét, szabadságot, megújhodást és modern világot akar. A világ új kihívások előtt áll. Nem csak mi, az egész világ tulajdonképpen ez előtt áll. Nem csak nekünk van egy súlyos örökségünk, amit soha nem feledhetünk. Ne feledjük el, hogy nem lett volna békés átalakulás, hogyha nem került volna válságba az egész világkommunizmus. Mindazok a gazdasági bajok, amikkel ma is szembe kelí nézni, akkor kezdődtek, nem a rendszerváltozás óta. □ Hasonlítható napjaink feladata az államalapítás korának feladataihoz? — Nagyon is hasonlítható. Keletre nincs visszaút, a Nyugat nehezen teljesíthető követelményeket támaszt, s nekünk ebben a bonyolult nemzetközi környezetben kellene megújítani gazdaságunkat és társadalmunkat, hogy természetesen illeszkedjünk környezetünkbe, de sajátos arculatunkat is megőrizzük. Reméljük, szomszédainkkal a közös érdek kényszere megérleli a hajlandóságot az együttműködésre. □ Ma ünnep van, de nem feledhetjük, hogy augusztus 20. nemcsak Szent István örökségét adta a nemzetnek, hanem Világos és Mohács is augusztusban volt. Elke- rülhetők-e újabb fegyverletételeink? — Szép ünnepünkön valóban eszünkbe jutnak fájdalmaink is. Nemcsak Mohács és Világos, de azok az augusztusok is, amikor nem Szent Istvánra emlékezhettünk, hanem a kor gyártott ideológiát az ünnepre. Az 50-es években is a rendszer igazolására találták ki a politikusok, hogy most az erős kezű Istvánra, a forradalmárra kell emlékeznünk, aki kemény kézzel teremtett új rendet, ezzel mintegy igazolták a magyarságtól idegen eszmék által szült döntések jogosságát. Volt Alkotmány-ünnep, épp azé az alkotmányé, amely a jogállamiság látszatát keltve garantálta függőségünket. Szerencsére ennek az időszaknak vége, s reméljük, hogy az 1990-es rendszerváltoztatás hosszú időre adta visz- sza a magyarság függetlenségét és önállóságát. Ez nekünk igazán Szent István öröksége. dott, hogy a káosz mindig és mindenütt vagy anarchiához, vagy diktatúrához vezet. Ez egyben ezer év válasza is az állam elsorvasztásának szándékára, ami szerintem egyáltalán nem mond ellent az emberi szabadság kiteljesedésének. Erre azonban nem az állam elhalása, hanem éppen a jogállamiság a garancia. D Az 1990-es fordulat ismét függetlenné tette Magyarországot. Képes-e megtarHarasztosi Pál felvétele rését nyugati minta nyomán István rendelte el. És ő rakta le az alapokat a magyar társadalom, a jogrend fejlődéséhez. □ István hagyatéka a jogrend, a szilárd államiság. Fiához írt intelmei is arra tanítanak bennünket, hogy szilárd állami vezetésre, az emberek problémái iránti érzékenységre, az ország lakossága iránti felelősségre van szükség. Hogyan egyeztethető ez össze azzal a liberális eszmével, ami végső soron az ember szabadságát korlátozó államot szeretné elsorvasztani? — Az új rendet István törvénykönyve szentesítette. Ezek a törvények szigorúak voltak ugyan, de megállapíthatjuk, hogy humánusabbak a korabeli Európa többi törvénykönyveinél. Két törvénykönyvén kívül az intelmekben is megfogalmazta az alkotmányos kötelezettségeket, amit az uralkodónak követni kell. „Ha bírni akarod a királyságnak tisztességét, szeressed az igazi ítéletet” — írja, s talán ez tekinthető alkotmánya sarkkövének. Nem egyedül dönt, meghallgatja a szenátust is. Talán ez a bölcs tette a jogállamiság garanciája, ami egyben szilárd államhatalmat jelent, mert azóta számtalanszor igazgoló• • ..........................7..................;...................... A magyar államiságot, a kereszténységet és az ideális uralkodói egyéniséget testesíti meg. yy A« ■ un ...... i ............' i ..."un Igazolódott, hogy a káosz mindig és midenütt vagy anarchiához, vagy diktatúrához vezet, yy • « .............................................................. r ^ Sokszor a kor gyártott ideológiát az ünnepekre. Az 50-es években István ______forradalmár volt, yy
