Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-20 / 196. szám
1994. augusztus 20., szombat Kelet-Magyarország 1 Felmilliárdos adótartozás Minden tizedik vállalkozó nem fizetett • Következik a hosszadalmas behajtás A kellemetlen vallomás dokumentuma Szűcs Róbert felvétele Betévő falat Réti János I leinte semmi bajom nem volt a vonaton J. _J velem átellenben utazó idős házaspárral, de aztán lassacskán felgyülemlett bennem a harag. A rendszeresen utazó ember általában nem foglalkozik a társak dolgaival, de őket nem lehetett nem észrevenni! A néni meg a bácsi evett. A beszállás után azonnal, ahogy leültek egymás mellé, némán elővették kendőiket, térdükre terítették és nekiláttak. A táskából sült csirkecomb került elő, hozzá kenyér, és már kezdték is csillapítani, nyilván addig csillapítatlan étvágyukat. Hanem a módot, ahogy ezt tették, nem lehet szó nélkül hagyni. Ahogy foggal körömmel marcangolták a húst, és egyre zsírosabbá váló kezükkel a szájukhoz vitték a falatot, ahogy a csontról a legkisebb porcikát, a legvékonyabb int is lecuppogatni igyekeztek, ami — „hallhatóan" műfogaik lévén — nem volt egyszerű feladat számukra. Szóval ez az egész megviselte a legkevésbé finnyás útitársakat is. Eleinte mentegettem őket magamban: nyilván becsülettel végigdolgozták az életüket, felnevelték, mi több kitanítatták a gyerekeiket — lehet épp hozzájuk utaznak — és minden tőlük telhetőt megadnak az unokáiknak is, de hát istenem, az evés valahogy nem úgy sikeredik, amint az a társasélet legegyszerűbb színterein elvárható lenne. De aztán, ahogy fogytak a megállók, és fogyott a két csirkecomb, ez az elnéző, belátó, felmentő kedvem kezdett elpárologni az újra támadni készülő melegben... Ugyan miért nem tanultak meg ők ketten kulturáltan enni évtizedek alatt? A televíziózás, az automata mosógépek, a mobil telefonok és mi minden más korában? Csak? Mert így is jó volt? Ez a nép 1100 esztendeje hívatlan jövevényként érkezett és meg is maradt itt, a földrész közepén, mert, ami elengedhetetlen volt léte fenntartásához, azt megtanulta. De többnyire csak azt és nem mindent, amire egyébként lehetősége lett volna! Tanulni nem szégyen és sohasem késő! Valójában minden elsajátítható, csak akarni kell! Viszont a nemakarásnak többnyire valamilyen „másság”, valami magyarázkodás, hivatkozás, ellenkezés a vége! Az elmaradottság egyetlen ellenszere, ha nem maradunk el! Hanem ki-ki megtanulja, amit nem tud vagy, amit jobban, másként is tudhatna! A kulturált evés fogásait, politizálást, gazdálkodást, jogalkotást, szabályozást, technológiát, kereskedést, viselkedést és így tovább. Mindazt, ami egyre elfogadhatóbbá tehet bennünket környezetünkben, hogy idővel „előnyösebb helyzetű" kortársainkkal egyenrangúvá válhassunk. Akikkel együtt és remélhetőleg egy irányba haladunk a század tovasuhanó vonatán. Kommentár Készpénzes előnyök Sánta János Nyíregyháza — Megyénkben az APEH közel 35 ezer adózót tart nyilván. Közülük három és fél ezren nem tettek eleget még bevallási kötelezettségüknek sem. Feledékenynek bizonyult 530 gazdálkodó szervezet és közel 3 ezer egyéni vállalkozó. Őket összesen 57 millió forint mulasztási bírsággal sújtotta az adóhatóság. Mandzák László, az APEH megyei igazgatója a kintlévőségek (tartozások) szigorúbb behajtásáról adott tájékoztatást. Leemelik... — Nincs kivétel ebből a szempontból egyéni vállalkozó vagy gazdálkodó szervezet között. Először az 500 ezer forint fölötti hátralékosokkal kezdjük. Van több százmilliós adótartozás is. A legnagyobb adós, az egyik gazdálkodó szervezet félmilliárddal rövidítette meg eddig az államkasszát. Egyéni vállalkozók között is akad, akinek 10 millió fölötti az adóhátraléka. □ Van remény ezeknek a hatalmas összegeknek a megszerzésére ? — Hogyne! A működő cégeknél jogunk van a végrehajtásra. Leemelhetjük a bankszámlájukról a pénzt. Foglalhatunk ingó vagyont és ingatlant. Ettől az évtől törvényi jogunk van arra, hogy magunk bonyolítsuk le az árverezést. Készpénzt foglalhatunk le. □ Mi történik a felszámolás alatti szervezetekkel, vállalkozásokkal? — Az ő esetükben a kintlévőségek behajtása bizony hosszadalmasabb, de nem reménytelen. Gazdálkodó szerv esetében, ha végképp nem tudjuk behajtani az adótartozást, Állásbörze Nyíregyháza (KM) — Megyénkben sajnos többezer a munkanélküliek száma. Rajtuk kíván segíteni a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ, amikor a Közösen a jövő munkahelyeiért Alapítvány támogatásával a munkanélküliek és a pályakezdő fiatalok foglalkoztatását, vállalkozását elősegítő program keretében állásbörzét rendez augusztus 24-én szerdán 9 és 14 óra között a mátészalkai munkaügyi kirendeltségen. (Jármi u. 2.) A rendezvényre várják a mátészalkai, a csengeri, a nagyecsedi, a fehérgyarmati, a nyírbátori és a vá- sárosnaményi kirendeltségek működési területén lévő álláskeresőket és munkaadókat. Az állásbörzén a következő szolgáltatásokat nyújtják: állásajánlat, közvetítés, tanácsadás munka- nélkülieknek, vállalkozói tanácsadás, képzési-átképzési tanácsadás, jogi tanácsadás, álláskeresési technikák oktatása. Mindezek mellett a mezőgazdasági vállalkozásokról is információkat kaphatnak az érdeklődők, a tájékozódni kívánók. magunk kezdeményezhetjük a felszámolást. Nincs kibúvó Akik megkapták a mulasztási bírságról szóló határozatokat, gondolom, most keresik a kibúvókat. — Ha azt nem is, de méltányossági kérelmet benyújthatnak. Például kérhetnek fizetési halasztást, tőke vagy a bírság mérsékléséért folyamodhatnak, esetleg annak elengedéséért. A gazdálkodó szerveknél a tőke mérséklésére nincs mód. Nekik ezt mindenképpen fizetniük kell, késedelmi pótlékot, kamatot, vagy bírságot indokolt esetben mérsékelhetünk. Azt tízért szeretném még hozzátenni, hogy a kintlévőségek esetében először egyeztetünk az érintettel, s a végrehajtást csak azt követően kezdjük el. Többeket meglepetésszerűen ért az előbb már említett mulasztási bírság. — Tavaly még először fel kellett szólítani levél útján az ügyfeleinket, hogy elfelejtették elkészíteni az adóbevallásukat. Ettől az évtől a törvény már nem írja elő ezt a kötelezettséget számunkra. A határidő letelte után még jó ideig vártunk, és aztán bírságoltunk. Összehasonlításként néhány adat: a 93-as záráskor valamivel 30 ezer fölött volt a gazdálkodó szervezetek és az egyéni vállalkozók száma. Közülük 3 ezren egyáltalán nem adtak adóbevallást. A felszólítást követően 1400-an elkészítették a bevallásukat, és fizettek, 1600 esetben bírságot kellett kivetnünk. Ez összesen 24 millió forint volt. Tönkrement — Idén 35 ezerre nőtt a cégek, vállalkozók száma. Minden tizedikük elfelejtett adóbevallást készíteni. Erre a 3 és fél ezer adózóra 57 millió forint bírságot róttunk ki. Egy részük már befizette, mások megfellebbezték, haladékot kértek, vagy még kivárnak. Hozzáteszem, ha megszűnik egy vállalkozás, nem elegendő azt csak az önkormányzatnál bejelenteni, visszaadni az igazolványt, hanem nálunk is jelezni kell, hogy az illető megszüntette a tevékenységét. Ebből is adódhatott probléma. Máthé Csaba ppen hogy bejelenti tették, a privatizáció M—J stratégiai javaslatai között elsősorban a készpénzes privatizációs ajánlatokat része sítik előnyben, máris rengeteg tiltakozás érkezett. A lapos állami pénztárca szempontjából igencsak kívánatos ez a határozat, amihez a következő indok társul: aki vásárolni akar, az fizessen, így legalább csökkenthető a költségvetés hiánya. Mégsem ilyen egyszerű az egész, hiszen az élelmiszeripar privatizációjánál éppen ezek a tömött bukszával érkezett külföldi befektetők okozzák a legtöbb gondot, akik ugyan első hallásra jelentős összegért vásárolták fel a legnyereségesebb üzemeket, amelyek nagy részét később összevonták, egy részét pedig bezárták. A készpénzért ők piacot vettek és nem foglalkoztatási gondot a nyakukba. Az visszamaradt az államra, hiszen a munkanélküli-segélyre küldött dolgozóknak a juttatásokat a költségvetésből finanszírozzák. Azok, akik minimális saját tőkével az E-hitelre ácsingóztak vagy próbáltak valamicske kárpótlási jegyet begyűjteni, maximum a szájukat törölhették az AVIJ döntései után. Ha most ugyanez a tendencia folytatódik, akkor a Munka- vállalói Résztulajdonosi Program egy az egyben meghalt, mert az MRP-nek felesleges E-hitellel dúsított pályázatot benyújtani, ha a rivális ugyanazt a pályázati összeget készpénzben teszi le az asztalra. A munkavállalókat keményen háttérbe szorítja ez az elképzelés, csak morzsákat enged számukra. Mindez azért is lényeges, mert a készpénzes privatizáció előnyben részesítése mellett a tervek között a korrupció visszaszorítása is szerepel. Ehhez kapcsolódóan pedig az az érdekesség, hogy amikor valamelyik cég privatizációs pályázatánál az MRP nyert, esetleg az MBO-val kooperálva, akkor a botrányok száma minimális volt. A riválisok is elfogadták: ők dolgoztak ezért a cégért, most akkor legyenek tulajdonosok. A nagy balhék pedig többnyire egy külső pályázó belépésénél keletkeztek, amikor egyszerűen nem volt elfogadható magyarázat arra, miért az a cég nyert. Tenisznyelven szólva előny a készpénzeseknél, hátrány az MRP-nél. Ne adjuk meg egyiket sem.--------_-------------------IM. Magyar László Szakállas történet ,> v ^1 sl m <• WM Wm A z egyik reggel fontos kérdésben döntött, s akkor még nem is sejtette, hogy ez milyen hatással lesz magánéletére. A döntés pedig így hangzott: levágja a szakállát. Az igazsághoz tartozik persze, néhány ismerőse szerint az túlzás, hogy szakáll- nak nevezi az arcát beborító szőrzetet. Még jól emlékszik arra, hogy az egyik főiskolai tanára például úgy jellemezte egykoron: olyan ritka, mint egy rosszul sikerült vetés. Nem is ez aggasztotta, hanem az, hogy mióta megszületett másfél éves kisfia, a gyermek csak szakállal látta. Félt a kicsi reagálásától, főleg attól, meg fogja-e még ismerni az édesapját. Az egyik szekrény mélyén talált még borotvahabot, s jól bekente az arcát. A kisle- gény a cumisüveggel a szájában pont akkor ért a fürdőszoba elé, s tágra nyitott szemekkel figyelte, miben mesterkedik az apja. Száját meglepetésében mosolyra húzta, bár nem nagyon értette a dolgot. Azt hihette, játszani akar vele, s azért varázsolta hab mögé az arcát. Az apróság néha az édesmegijednie, mert a gyermek az első pengehúzáskor felnevetett, s minden egyes húzás egyre jobban tetszett neki. Hogy még inkább megbarátkozzon a habbal, az arcára ő is kapott egy mogyorónyit, s élvezte, hogy szétkenheti. Aztán meg is bánta az apa a jószívűségét, mert már a borotva is kellett volna a kicsinek. A gyermeket annyira magával ragadta a borotválkozás mutatványa, hogy amikor apja befejezte, örömében táncot járt, pörgött, forgott, kacagott. Talán mondani sem kell, a hitvesénél nem ért él ilyen osztatlan sikert. 0 csak morgóit és szidta, hogy miért kellett ilyen elhamarkodottan döntenie. Mit is mondhatott volna neki: megismerkedésük időpontjára hivatkozott, akkor sem fedte szakáll az állát, s meglátni és megszeretni szinte egy pillanat műve volt. Manó azonban nem törődött az anyja haragjával, valahányszor apjára tekintett, csak nevetett és nevetett. Miközben öltözködött a másik szobában, a kicsi be-belesett az ajtón. Ilyenkor vágott egy grimaszt, tett felé néhány lépést, s a kis ördögfióka visítva menekült. Egy hirtelen mozdulattal feldobta magát az egyik he- verőre, s onnan kacagott a felnőttre olyan boldogan, hogy szinte a könnye is kicsordult. Máskor, mikor reggel indul otthonról a munkahelyére, a gyermek sír, hisztizik, menne vele. Am azon a reggelen megállt az ajtóban, nem vágta magát haragjában a földhöz, hanem csak állt széles mosollyal, és nevetett, csak nevetett.-j» y em gondolta volna, l\l hogy egy borotválko- I 1 zás ilyen lelki válságot okoz egy ember életében. Most őrlődhet két lehetőség között: ha nem növeszt ismét szakállt, kitör a családi háború, ha pedig megnöveszti, a kis lurkó lesz szomorú. i K * J * jT J i I M _ HÁTTÉR _____ anyjára nézett, gagyarászott valamit, aztán leült az ajtóhoz, s várta a folytatást. Aggódott, hogy sírni fog, ezért mondogatta neki: „Apa vagyok, csak leborotválom a bajuszomat és a szakállamat”. Felesleges volt
