Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-18 / 194. szám
1994. augusztus 18., csütörtök HATTER A vállalkozás nagy kalandja Sokan mentsvárnak tekintik az önállósodást, de nem készülnek fel rá Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Sokáig azt tartották a magyar gazdaság egyik legfontosabb strukturális problémájának, hogy hiányoztak, illetve a kelleténél kisebb szerepet kaptak a kisszervezetek. A szolgáltatások, a termelés bizonyos ágazatai, a kereskedelem küszködött a számára alkalmatlan formával. A kisvállalkozásoknál nagyon fontos a generációkon keresztül öröklődő tudás, tapasztalat. De mint tudjuk, voltak évtizedek, amikor a fontos folyamatosság, ha volt is, megtört. Ezt még akkor is nehéz lenne pótolni, ha a gazdasági környezet a lehető legvál- lalkozópártibb lenne... Nincs pontos szám, csak becslés... mindenesetre a szakemberek szerint ma a vállalkozók többsége kényszervállalkozó, azaz a munkanélküliség elől, vagy már e státus elvesztése után — muszájból — lép az önállósodás útjára. Vállalkozónak lenni nem túl bonyolult feladat, sikeres vállalkozónak lenni azonban már annál jóval összetettebb dolog, több feltétel meglétét igényli. S most a sikeresség alatt elég ha azt értjük, hogy „megtalálja valaki a számításait”, el tudja tartani a családját, nem szorul támogatásra. A többség nem válogathat a boldogulás különböző formái között, nem a meggazdagodás a cél — egyelőre sokan most csak a minimumprogramot szeretnék megvalósítani. Kiútkeresés Többek között azok is, akik január óta a polgármesteri hivatalban működő Nyíregyházi Vállalkozókért Alapítvány irodáját felkeresték. Akkor is, miközben az iroda két munkatársával, Köteles Gyulával és dr. Pauwlik Mihállyal beszélgettem, többen bekopogtak, érdeklődtek. Naponta átlagban 8-10 ügyféllel foglalkoznak, a nyitás óta 828-an 995 alkalommal jártak itt. Ma még csak-csak..., de mi lesz holnap?! Ahogy Pauwlik Mihálytól megtudtam, három fő téma köré csoportosíthatók a gondok: 41 százalékban a hitel- igénylés fontos a tanácsra várók számára, 28 százalékos az általános tanácsadás aránya, és jógi jellegű, cégalapítással összefüggő kérdéseket az ügyfelek 18 százaléka tesz fel. Sokan kiutat keresnek, lehetőséget, munkahelyet kutatnak, javaslatot várnak. Magas a kereskedelemmel foglalkozni szándékozók száma — ezt nyilván a tőkehiány indokolja, s nehezen értenek meg két dolgot: ott is kell pénz forgótőke gyanánt, no meg, hogy nőtt a piaci szereplők száma, telített a piac szinte minden szférában, ugyanakkor szűkül a vásárlóerő. A reális termelési szándékkal és tervekkel rendelkezők száma elenyésző. Kihasználatlan időszak Forráshiány... Nincsenek vállalkozássegítő központi hitelek, szinte csak a mikrohitelt tudják ajánlani, vagy a kereskedelmi bankokat. Akik tudvalevőleg csak életképes üzleti elképzeléseket, hitel-visszafizetési garanciát biztosító terveket honorálnak, s fedezet- igényük nem csekély. Aki ezen feltételeknek meg tud felelni, egyszerűbb az útja. Egy szűk rétegből meg sokan ötletekért jönnek... Kecskeméten nemrégiben honosítottak meg egy nagyszerű példát. A helyi iparűzési adó ötven százalékát — egy alapot képezve — vállalkozások támogatására forgatják vissza, még kamatmentes hiteleket is mertek adni... Nyíregyházának azonban erre egy darabig nemigen lesz pénze. Mindkettejük érzése szerint az ügyfelek kétharmada munkanélküli. Kevés „induló” ismerettel rendelkeznek a vállalkozóvá váláshoz. Azt a hat hónapot, amennyivel meghosszabbítható a járadék folyósítása vállalkozóvá válás esetén, ki kellene használni a megfelelő ismeretek megszerzésére. Léteznek ingyenes vagy támogatott, három-négy hónapos tanfolyamok ugyanezen,célból. Ezeknek épp az a feladata, hogy a vállalkozójelölt felkészülten vágjon bele a „nágy kalandba”. A tapasztalatok szerint az érintettek vagy nem tudnak ezekről, vagy nem igazán akarják igénybe venni — a valódi okot még a két szakember sem ismeri. Alkalmazotti viszonyból ma Harasztosi Pál felvétele vállalkozóvá lenni nem kockázatmentes lépés, de van rá bőven példa. Számukra is vannak olyan tájékozódási formák, ahol a „mivel jár egy vállalkozás” kérdésre választ találnak. Megtanulni Az, hogy valaki kitűnően érti a szakmáját, még nem jelenti azt, hogy eredményes üzletember. Egy multinacionális cég és a sarki fűszeres döntési problematikája sok tekintetben azonos. Hiszen mindkét vállalkozásnak vannak előkészítő teendői, üzleti céljai, üzletmenete, meg kell vizsgálnia, hogy rendelkezésre állnak-e a pénzügyi eszközök, fel kell mérnie a lokális piacot... Át kell látni a folyamatokat. Történetesen épp a hitelek kérdése az, ahol a hozzáértés hiánya a leggyakrabban a kudarchoz vezet. Kevés az üzleti zseni, az ösztönösen jó vállalkozó, javarészt a tapasztalatokért meg kell fizetni a sokszor súlyos árat. A megszerzett információk, ismeretek, aztán a mindennapi életben aprópénzre, vagy nem is olyan apró pénzre válthatók. Meg ugye, különben is ismerik a szlogent ........Önnek miért ne sikerülne?” David Manton a bokrok közé húzódva várta a feleségét. Telefonon kérte, hogy jöjjön, mert meg kellene nézni egy szép telket, alkalmi vétel, jól járnának vele. A kocsiból még egyszer hazaszólt, a házvezetőnő vette fel a telefont. — A vadászházban vagyok, Susanne, hívja a feleségemet, legyen szíves. — A szöveg természetesen az alibi erősítése volt; és a nő még arra is esküt tesz, hogy a gazda és a felesége mintaszerű házaspár voltak. — Sajnálom uram, a nagyságos asszony már elment hazulról. — Köszönöm, Susi — mondta és letette a kagylót. Visszatért a leshelyre. Amikor végre feltűnt a jólismert kocsi, Annalisa autója, egy pillanatra zavarba hozta, hogy lobogó, vöröshajú nő ült a volánnál. Fodrásznál volt? Vagy csak a vörös parókáját vette fel, mert így akart hatást gyakorolni az eladóra? Nevetséges... De mit csinált ennyi ideig? Aztán felemelte a puskát és a bal első kerékre célzott. Követte, míg csak be nem fordult a hajtűkanyarba. Ekkor meghúzta a ravaszt. Robbanást hallott, az abroncs volt és azt is látta, hogy a nő elvesztette az uralmát a gép hogy a telefon után azonnal elment a bankba és kivett 300 ezer márkát, hátha azonnal meg is veszik a telket, ha B. Holger Vörös oaróka w m mm ffvliRI mm ■ mlil kéú v, ' ff m felett, a kocsi áttörte a korlátot és a mélybe zuhant. Mindenre gondolt, ezért betért a kedvenc ivójába és elújságolta a cimboráknak, a csaposnak, hogy egzotikus hajóúttal lepi meg a feleségét. Otthon, az előszobába érve úgy hallotta, hogy szipog valaki. Nyilván a házvezetőnő, a rendőrök nyilván már ideszóltak a baleset miatt. A konyhába ment tehát, de ott nem talált senkit. Akkor rájött, hogy a hang a hálószobából jön. Földbe gyökerezett lábbal állt a küszöbön. Az ágyon a felesége feküdt és sírdogált. Amikor meglátta a férjét, felállt és a nyakába borult. — Óh, de szerencsétlen vagyok, David! Borzasztó dolog történt. Aztán szipogva elmondta, egyszer ilyen jó vétel. A pénzt itthon betette a falipáncélba. Már öltözni akart az induláshoz, amikor a házvezetőnő figyelmeztette, hogy még nem vette be a napi gyógyszerét. — Felhajtottam az oldatot és hamarosan gyengének éreztem magam. Kiderült persze később, hogy altatót tett a pohárba és nem orvosságot. Mintha letaglóztak volna... — De hát hívtalak újból és akkor Susanne azt mondta, hogy már elmentél — szakította félbe türelmetlenül a férj. — Persze, mert nem akarta, hogy gyanút fogj! Aztán, amikor magamhoz tértem, azt hittem szörnyet halok, láttam, hogy tárva-nyitva a páncél... Biztos kilopta a táskámból a kulcsot. A férfi idegesen közbevágott: — Tehát fuccs a pénznek! — Igen, oda a pénz, az összes ékszerem és persze az autó is. Mert azzal menekült el, mint kiderült. Ráadásul hiányzik az egyik parókám is, az a hosszú hajú vörös. — Az autó — motyogta a férfi, aztán felkapta a fejét: — A pénz az érdekes, ami odaégett! Szólok a rendőrségnek. — Már telefonáltam és mindjárt itt is lesznek, gondolom. De mit akarsz mondani azzal, hogy a pénz odaégett? David Manton elsápadt, mert átfutott előtte a közeljövő: megjönnek a rendőrök és közlik, hogyan halt meg a tolvaj Susanne és akkor a felesége számára világos lesz, hogy mit is jelent az elégett pénz, ami véletlenül kicsúszott a száján, és arra is rádöbben a nő, hogy ezt a sorsot tulajdonképpen neki szánták... Kétségbeesetten nézett körül, a menekülésre gondolva. Talán, ha Glóriánál elrejtőzhetne... És ekkor két rendőrautó fordult be az udvarra. H k L ~f 4. * .1818 J I i E Wr : : : . ::v :: :: : Réti János M ég a nótában is azt dalolja a nekikeseredett szerelmes ama „rubintos virágnak’’, hogy szólaljon meg hát, a hegedűvel meg majd csak lesz valahogy. így vagyok én az új kormánnyal. Igénylem, hogy igenis próbálják meg „eladni” politikájukat, amiről persze anélkül is bebizonyosodhat, hogy jó, és azzal együtt is, hogy rossz, de én, az átlagpolgár szeretném hallani, mi miért vesz oly an fordulatot, amilyet vesz, és miben számítanak rám? Mert az, hogy bejelentik: most még szorosabbra kell fogni a nadrágszíjat, most meg ne vegyünk levegőt, következik az elmerülés legkritikusabb szakasza, meg a hullámok átcsapása a fejünk felett, szóval ezzel nem érik el, hogy megnyugszunk és kedvünk kerekedik a kilábaláshoz. Nem bizony! Az ember szóból ért, az emberi szó hatással van az emberek nagyrészére. A mi esetünkben is így lenne! Még akkor is, ha a szakértő nem igazán a szavak embere és az ünnepi frázisokkal szemben — ahogy ezt talán Széchenyi mondta volt — a hétköznapi tettek érnek többet. Vannak helyzetek, amelyekben szavakkal, a beszéd, a hangosan kimondott gondolat erejével kell megnyerni a környezetet — legyen az a törvényhozók testületé, egy település lakossága, vagy az egész ország — összefogásra, együttes áldozatvállalásra meg ehhez hasonlókra. Nem sokkal választási győzelmét követően, a miniszterelnöki cím várományosa egy t\’-interjúban úgy fogalmazott: mi arra esküdtünk fel, hogy hata- lomrajutásunk után több százezer embernek köny- nyebben elviselhetővé tegyük az életét. Nem tették, sőt, de akkor ezt jó volt hallani. Most csend van. Tessenek már mondani valamit! Inkább ne halljunk egy ideig az egyébként látványos és kétségtelenül figyelemfelkeltő — majdnem azt írtam, ELTERELŐ — expo herce-hurcáról, arról, mitől borult ki a londoni diplomata, és hogyan lehet minálunk rátölteni az aknavetőt, ami amúgy rátölt- hetetlen! Hagyjuk egy kicsit a médiázást, Bőst és az elődök titkos rendeletéit! Legyenek szívesek rólunk beszélni! Vigasztalni, megnyugtatni, urambocsá meggyőzni bennünket! Hallani szeretnénk, mi lesz ezután, mi lesz velünk? Ilyen intézkedések, ilyen mindenbe „begyűrűző” áremelések hatására. Lehet, akiktől várnánk, azért nem szólnak, nehogy szavukon lehessen fogni őket. Mert az utca embere hajlamos szó szerint venni, amit hall. Nem csak kampánykor. Utána is... Miért? Másként is lehetne? Egyébként az, hogy szükség idején ki kell állni az emberek elé, megpróbálva szót érteni velük, bizony velejárója a megtisztelő hivataloknak. Köztünk szólva. Pisztolyt rántva Kovács Éva jy iutasítottakegyma- gyár diplomatát A. V. Londonból, mert fegyvert fogott a lakása közelében zajló építkezés munkásaira, így kívánva őket elhallgattatni, mondván, tűrhetelen zajjal dolgoznak, s ez őt rettentő módon idegesíti. A pisztolyos diplomatát az ottani rendőrség őrizetbe vette, az éjszakát London egyik belvárosi rendőrőrsének fogdájában kellett eltöltenie. Azóta az illetőt vádemelési javaslat nélkül szabadon bocsátották, kísérettel az első Budapestre induló repülőgépre tették, s ma már állítólag egy itthoni egészségügyi intézmény vendégszeretét élvezi. Doktorok vizsgálják az elmeállapotát. Állítólag idegkimerültségtől szenved, érthetetlen tettét is ezzel magyarázzák. Jómagam megértem a diplomatát, kinek tette igencsak tanulságos. Ahhoz hogy megértsem őt, elképzelem magam a helyébe. Szerintem több dolog is idegesíthette egyszerre. Ezek egyike és talán legfontosabbika az a bizonytalanság lehetett, amelyet számára a második szabadon választott parlament, illetőleg az utána megalakuló új kormány okozott. Mint minden újságolvasó tudja, a leváltások, elbocsátások és felmentések dandárjában szó esett arról is, hogy egyes diplomatákat hazarendelnek, másokat pedig továbbra is megtartanak az új vezetés alatt működő külügyminisztérium illetékesei. Ha pedig az újságolvasók tudhatták a diplomatamenesztések hírét, ugyan hogy ne tudták volna maguk az érintettek, a külszolgálat tagjai? Lehetséges, hogy a pisztolyos külügyes már ismerte jövőjét, >s attól borult ki, mert egyáltalán nem értett azzal egyet..? Bár ha meggondolom, nem kell itt ahhoz külföldön élő diplomatának lenni, hogy az ember olykor hosz- szabb rövidebb időre elveszítse a fejét. Az áremelések híre ma már naponta érkezik, a korrupcióról lassan elhitetik velünk, hogy az minden országban létezik, s az országok történetének egyes szakaszaiban, különösen az átalakulások, rendszerváltozások korában egyszerűen kiirthatat- lan állapot. Nő a lakbér, csökken a jövedelem, nyakunkon az aszály, terjed a bűnözés. Van hát baj elég. Sokaknak lenne oka pisztolyt rántani ilyen alapon. Vagy idegalapon? Szó. ami szó 1...................................................................... ...............................................................................................................................................................................
