Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-02 / 180. szám
. . .M. . Felszólítás hátralék miatt Meglepő küldemények • Adótartozás két forinttól több százezerig Nyíregyháza (Sánta János) — A napokban mintegy 1700 fizetési felszólítást kézbesített a posta. A feladó az APEH. A címzettek azok, akiknek személyijövedelem- adó-tartozásuk van. Akad, aki 2 forinttal adós, de olyan is van, aki több mint 150 ezerrel. A bérből és fizetésből élők most meglepődve tapasztalták, hogy külön csekken is fizetniük kell, holott a havi bérükből rendszeresen vonták az adót. Ezért kerestük meg először a megyei TÁKISZ-t. Végelszámolás Hámornyik Mihályné a kulturális osztály vezetője a következőket mondta: — A hatályos jogszabályok szerint jártunk el (1993. évi 5. sz. Hatályos Adó Jogszabály). A dolgozók fizetéséből adóelőleget vonunk le. A naptári év elteltével jön a végelszámolás. Az előző évi visszajáró adóelőleget a március havi (1994. 04.03-i) bérjegyzéken fizettük vissza. Ugyanekkor kezdtük vonni az esetleges adóhátralékot. Ez a levonás azonban nem lehet több a nyugdíjjárulékkal és az adóelőleggel csökkentett havi nettó munkabér 15 százalékánál. Ha az adókülönbözet ily módon nem vonható le teljes egészében, akkor a levonást további két hónapon keresztül ugyancsak a 15 százalékos mértékhatárig folytattuk. Az ezután fennmaradó adóhátralékról a TÁKISZ értesítette a megyei APEH-et. A továbbiakban ő foglalkozik vele. Ez közel 1300 közalkalmazottat érint. A tartozás majd’ 5 millió. Innen érkezett a felszólítás Van, akinél ez a hátralék pár száz forint, másnál akár a húszezret is megközelíti. A TÁKISZ tehát elszámolt az előző évi adóval az APEH- nek. Behajtás A tartozás behajtása az ő dolguk. Ennek első jele volt a felszólító levél. Dr. Csornai Miklós, az APEH csődeljárási és végrehajtási osztályának vezetője: — 1700 felszólítást postáztunk, tértivevényesen. Ót emberünk egy hétig csinálta ezt. 1300 közalkalmazottról van szó. Van aki 2 forinttal tartozik, más ezrekkel. A száz forint alatti összegeket figyelembe se vettük, hisz a posta- költség többe kerül. De egy 180 forintos követelés érvényesítése is elérheti akár a 2500 forintot is. (Többszöri felszólítás, levelezés, helyszíni végrehajtás). Ezt az adós fizeti. A közalkalmazottak tartozása összesen alig 5 millió. A többi ügyfelünk (négyezren) majd’ 6 millió SZJA-val tartozik. Ezek között van olyan, aki — éppen a munkáltatója hibájából — most 151 465 forintot kénytelen záros határidőn belül befizetni. Biztosan nem vigasztaló a becsületesen fizető köztisztviselők számára, hogy sajnos vannak vállalkozók, cégek, akik több száz milliós nagyságrendben adósai az államnak. A mi dolgunk, hogy ezt is behajtsuk! A bérből és fizetésből élők hozzászoktak, adójukat levonja a számfejtő. Sőt, erre fel is Harasztosi Pál felvétele hatalmazták a hivatalt. Az adószabályok változásait, a havonkénti elszámolásokat azért nem árt folyamatosan nyomon követni. Ez a munkavállaló érdeke. Felhatalmazás Mint megtudtuk, adódhatott hátralék például abból: az illető elfelejtette bejelenteni, hogy másodállásából, vagy egyéb jogviszonyából adódóan magasabb százalékot vonjanak tőle. A nyugdíjas, ha folyamatosan dolgozik a nyugdíja mellett, ugyancsak adóköteles lehet. Olyan esetek is történtek, hogy éppen a munkáltató hibázott, akár úgy, hogy nem kellő adószázalékot vont le a tizenharmadik havi fizetésből. Most aztán adós fizess! Huszonkétezer segélyezett Nyíregyháza (KM) — A nyár közepére tovább csökkent a regisztrált munkanélküliek száma megyénkben. Magasnak mondható a jövedelem- pótló támogatásban részesülők száma. Némi vigasz, hogy újabb munkahelyeket teremtettek, illetve teremtenek megyénkben. Ez derül ki a megyei munkaügyi központ statisztikai és elemzési osztályának legújabb jelentéséből. Most 47 810 a regisztrált álláskeresők száma. Ez 3,2 százalékkal kevesebb, mint májusban, s 14 százalékkal kevesebb mint tavaly nyáron volt. Jövedelempótló juttatásban 22 440 szabolcs-szatmár- beregi állampolgár részesül. A munkanélküliek számának csökkenése részben annak tudható be, hogy az elmúlt hetekben 706 volt munkanélküli kapott állást, 295-en pedig átképző tanfolyamukat kezdték meg. Jó hírként könyvelhető el, hogy Kisvárdán egy részvény- társaság a közeli hetekben, hónapokban 250 dolgozót — főleg betanított munkást — állít munkába, a város másik rt.-je 50 betanított munkásnak kínál állást. Harminc kisvárdai, illetve környékbeli szakmunkás, illetve segédmunkás két építőipari cégnél kaphat hamarosan munkát. Nyírbátor térségében zöldség-gyümölcs feldolgozásához keres a munkaadó százötvenhat embert. Csengerben két munkáltató száz dolgozót vesz fel, ha megkapja a bértámogatást. I A nyárban a legszebb a nyár, a j nyaralás" — hangzott éveken át az a reklámszöveg, amely után az üdülési, nyaralási lehetőségekfelsorolása és bemutatása következett. Választani végül is soha nem nehéz annak, aki az igényeit és a lehetőségeit összhangba tudja hozni. Igen, nyár van, s mindenki igyekszik a lehető legkevesebb ruhadarabban megjelenni az utcán, strandon, szórakozóhelyeken. Ma már egyértelmű az ózonlyuk szemet, bőrt, hajat károsító hatása, amely csupán az első, felületi problémákat jelenti. Valójában kevesen vesszük komolyan a figyelmeztető írásokat, felhívásokat. Aki csak egyszer is volt a nyári napsütésben egy csöndes tengeröbölben, amikor az ég a tengert tükrözi, a tenger az eget, az akkor egy fikarcnyit sem törődik az ózonlyukkal. Bevallom, akkor és ott, nekem sem volt eszem ágában sem. Ámulatba ejtettek a nyári alkony színei, a lilák, rózsaszínűek, vörösek, zöldek válCserbaköy Levente Nyáron egyszerű tozásának folyamata, ahogy a Nap lassan eltűnik a horizont mögött. Amikor este úgy érezzük, hogy smirglit tettek lepedőként, mert sikerült teljesen leégni, akkor megfogadjuk, hogy ezentúl hallgatunk a jótanácsra, és a déli órákban sziesztázni fogunk, s nem napozni. Addig is gyulladásos, fájó bőrünket kecskevaj krémmel, vagy liliomolajjal kenegetjük, ha volt annyi eszünk, hogy előre beszereztük őket. A nyár, a nyaralás szinte elképzelhetetlen a víz, a fürdés nélkül. A Szamos vagy a Tisza partján talán nyugalmasabb a nyaralás, mint túlzsúfoltfürdőinkben. A folyók vizeinek tisztaságáról is állandóan kapunk információkat. És sajnos arról is, hogy kik lettek a vizek áldozatai. Egy idős barátom a napokban ment el. Az elmúlt hetekben a kertjét tette rendbe, mert nyugodtan akart nyaralni. Leszedte az érett gyümölcsöt, a szőlőlugasban már csak a fürtöknek volt dolga, az hogy érjenek. Úgy számolta, hogy az ő feladata már csak az érett fürtök leszedése lesz. Felújította a telek betonkerítését is, hogy illetéktelenektől biztonságban tudja a portáját, majd elment a Tiszához nyaralni. Az érett fürtöket már sajnos nem ő fogja leszedni. Mert a Tisza nagy úr, vize éltet és pusztít. Elvárja, hogy tiszteljék. Néhány éve Tokajban a strandnál át akartam úszni a Tiszát. Valamikor a miskolci Vasutas SE versenyző úszója voltam mellúszásban, és egyébként is Taktabájnál retúrban hatszor átúsztam a Tiszát, tehát tele voltam önbizalommal. Szerencsére jött egy ladik, amibe kapaszkodva végül partot értem. Akkor a Tisza tudomásomra hozta, hogy az elmúlt két évtized nekem többet ártott, mint neki. L áttam én embert úgy meghalni, hogy felhe- vült testtel hasra esett a féllábszárig érő vízben apala- jon. A felfreccsenő víz zajában benne volt az utolsó szívdobbanása is. * ' ■ ' . Jó tanács Orémus Kálmán A televízió egyik gazdasági műsorában nyugati üzletembereket arról faggattak a minap, hogyan tehetne szerintük növelni a magyar élelmiszerexportot. A riportalanyok szemmel láthatóan leginkább arra törekedtek, hogy megmagyarázzák, teljesen természetes és érthető, ha Nyugat-Európa korlátozásokkal és szigorításokkal védi piacát a magyar élelmiszerektől. A sok magyarázat közepette aztán hallhattunk egy „jó tanácsot" is. Nevezetesen, hogy a magyar exportőrök ne forszírozzák sem a nyers-, sem pedig a feldolgozott áru eladását, inkább a külföldi konzerv gyárakat próbálják ellátni alapanyaggal. Alig hiszem, hogy a magyar exportőrök és termelők különösebb lelkesedéssel fogadták ezt az ötletet, nekem legalábbis vannak aggályaim. Nem vagyok ugyan szakember, de azt tudom, hogy a feldolgozott tennék mindig piacképesebb, nagyobb nyereséget hoz. Megyénk termelői sajnos ezt a saját bőrükön is tapasztalhatják, hiszen a tőlük felvásárolt termékeket feldolgozás után méregdrágán árusítják a boltokban. Meg aztán, más okból is megszólal bennem a kisördög. Mert ha valóban olyan túltermelés van Európa nyugati felén a mezőgazdasági termékekből, akkor kinek akarják eladni a konzerv eket? Talán éppen nekünk? Nem lenne meglepő, hiszen valamennyien láttunk már az üzletekben francia tejet. Nem kell ezen csodálkozni, mondhatná valaki, hiszen mindenki elsősorban a saját érdekeit nézi, foggal- körömmel védi saját piacait. Ez rendben is van, csak az a baj, hogy a kegyetlen igazság mindig utólag derül ki. Ha a parasztember este fáradtan bekapcsolja a televíziót, mást se lát, mint, hogy jön- nek-mennek a delegációk, és minden nyugati vezető a messzemenő támogatásáról biztosít minket. Aztán betakarítja a termést és kiderül, hogy a helyzet nem is ilyen egyszerű. Persze, nemcsak a nyugati politikusok szólalnak meg a televízióban, hanem az elmaradott országok vezetői is. Egyikük nemrég arról beszélt, hogy országa addig nem lábalhat ki a nyomorból, amíg olcsón vásárolják meg értékes nyersanyagait, ám az ezekből készült termékeket drágán adják visz- sza. Pedig állítólag rajtuk is segíteni akarnak. ajnos a mi tapaszta- V lataink is azt mutat- U jók, hogy ahányszor segíteni akartak rajtunk, eddig még mindig rosszabbra fordult a sorsunk. Hát ezért nem kell azonnal megfogadni minden jó tanácsot, főleg, ha a prókátor a saját hasznát nézi. Kommentár Kilépni a világba Kállai János A kicsinyke és igenigen ódon, lenyűgözően szép B.-A.-Z. megyei település — Hejce — nem a világ közepe, sőt: a szlovák határ közelében még a honi föld is csaknem kifut alóla. Ámde nem ez a lényeg. Mert az aprócska falu irányítói és polgárai — immár több évvel ezelőtt — ráéreztek valami igen fontos, ha patetikusan fogalmazunk: világrengető gondolatra. Nevezetesen arra, hogy a piciny ség, a fő- és egyéb városoktól mért sokkilométeres távolság, a „névtelenség" nem lehet akadálya a határozott „színre lépésnek", a falucska érték-szépség megmutatásának, a karaktert, rangot adó tevékenységek „ odacsalogatásának". Jelenleg Hejcének már múlttal, hagyományokkal rendelkező művésztelepe van, terjeszkedő-gyarapo- dó alkotóházzal, és ami a legörvendetesebb: mind több résztvevővel. Ez utóbbi növekményben a mi megyénk is egyre meghatározóbb szerepet játszik. Az idén ősszel Nyíregyházán beinduló — a városmajori művelődési házban „székelő" — esztétikai és művészeti szabadiskola növendékei majdan a hejcei telepen fogják megszerzett elméleti ismereteiket anyagba „átvinni", vagyis itt fognak festeni, rajzolni, szobrász- kodni. Aztán még valami. Az alkotóközösség nemzetközivé tételének az inspirációja szűkebb pátriánkból, a nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tanszékéről eredt. A telep szakmai vezetője személyében megye- székhelyünk neves festőművészét tisztelhetjük. Szóval, ezt a kooperációt akár a regionális együttműködés mintapéldájának is nevezhetnénk. Persze, valójában több ennél! Az egyik, határainkon túlról érkezett művész így fogalmazott, vallva a hejcei együttmun- kálkodás iránti elkötelezettségéről. — Az idén már harmadik alkalommal vagyok itt. Azért tripláztam, mert jó az alkotótelepen lenni. Úgy érzem, megmozdult bennünk valami. Talán éppen miáltalunk nőhet európai művészeti központtá ez a parányi község. Hogy miért? Mert kiváló terepe a kapcsolatteremtésnek: Ki- jevtől Sopronig, Omszktól Szatmárnémetiig szövődhetnek a szálak. s ha petán valaki je- #-/ lenleg még kétségbe JL-J vonná a kitétel jogosságát, én hiszem, hogy előbb-utóbb nemzetközivé lesz mindaz, ami most még esetleg partikulárisnak, netán provinciálisnak tűnik. A, ——— HÁTTÉR mm, 1994. augusztus 2., kedd
