Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-09 / 186. szám

1994. augusztus 9., kedd Ennek a megyének több járna Beszélgetés Katona Bélával, a titkosszolgálatot felügyelő miniszterrel Katona Béla A szerző felvétele Molnár Károly Fehérgyarmat (KM) — Ka­tona Béla a polgári titkos- szolgálatokért felelős tár­canélküli miniszter a közel­múltban a szatmári térség­ben járt. Fehérgyarmaton beszélgettünk az MSZP képviselőjével. □ Mi a véleménye az MSZP frakciójáról? — Abban a szerencsés hely­zetben van most a frakció, hogy nagyon sok jó szakember gyűlt össze egyes területeken. Ezek közül kiemelkedik a szo­ciálpolitika és az egészségügy. Dr. Bakai Zoltán — a fehér- gyarmati kórház sebész főor­vos igazgatója — tagja az egészségügyi bizottságnak. Elnöke az a dr. Csehák Judit, aki az elmúlt négy évben na­gyon sok parlamenti tapaszta­latot szerzett, korábbi tevé­kenységéről nem is beszélve. Ez a bizottság azért fog jól dolgozni, mert vannak poli­tikus alkatú képviselők, mint az elnöknő és olyan gyakorlati szakemberek, mint a ma is praktizáló Bakai dr. Ok min­denképpen hozzák a mai prob­lémákat. □ A megye szavazói azt gon­dolták, hogy dr. Kiss Gábor— úgy is, mint az MSZP megyei elnöke —, nagyobb szerephez jut a parlamentben. — Ez egy pillanatnyi állapot csak. Én úgy tudom, neki lesz olyan feladata a frakción belül, ami maximálisan le fogja ter­helni az összes szabad idejét. □ Es ami dr. Katona Bélát illeti? — Én teljesen új szakmát kell, hogy tanuljak. Éngem tel­jesen váratlanul ért az a fel­kérés, hogy a titkosszolgála­tokat felügyelő miniszter posztját vállaljam el. Ezt egy nagyon fontos bizalmi és poli­tikai funkciónak tartom. En­nek megfelelően, minél gyor­sabban igyekszem megismerni ezeknek a szervezeteknek a tényleges tevékenységét... Úgy gondolom, ezek a szer­vezetek nagyon fontos felada­tot látnak el, az ország éle­tében. Erről az ország köz­véleményét is tájékoztatni kell. A szolgálat vezetői is egyetértenek azzal — erről már velük szót váltottam —, hogy jobban meg kell is­mertetnünk a lakossággal a munkánkat. Annak érdekében, hogy mindenki tudja, amikor ezek a szolgálatok dolgoznak, az országot, az állampolgá­rokat védik. Soha, egyetlen egy pillanatig fel sem merül­het, hogy ezek a tisztességes állampolgárok ellen dolgoz­nak. Hiszem, így nyugodtabbá válik a politikai légkör... □ Ön a kormány tagja. Miként alakul MSZP-s szemmel az őszi választás? — Mi azt sze­retnénk, ha az ön- kormányzatokba olyan emberek ke­rülnének, akik va­lóban szeretik azt a falut, várost, való­ban tenni tudnak érte, megvan ehhez a szakértelmük. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy olyan szocialista jelöltek induljanak versenybe, akik ezt a követelményt ki­elégítik. Ha a je­löltjeink ilyenek lesznek, akkor a kampányban sokkal jobban szeretnénk építeni a je­löltek személyére, mint ahogy ez az ' országgyűlési kép­viselőknél történt. Utóbbiak­nál nagyon sokat számított a központi politikai elképzelé­sek ismertetése. Itt minden je­löltnek azt kell bizonyítani — már a választási kampány során — hogyan kötődik la­kóhelyéhez, s mi várható el tőle megválasztása esetén. El­képzelhető, hogy az önkor­mányzati választás arányai másak lesznek, mint az or­szággyűlési képviselő válasz­tásnál kialakultak. Mi azt sze­retnénk, ha jelöltjeinknél ke­vés központi programelem lenne, s nagyon sok olyan elem, melyben az ott lakók ráismernének a saját problé­máikra. Olyanokra, melyekről esetleg a kocsmákban már ko­rábban beszélgettek... □ Dr. Kiss Gábor — a győ­zelem éjszakáján — arra kérte Szabolcs-Szatmár-Bereg or­szággyűlési képviselőit, politi­kai hovatartozástól függetle­nül, fogjanak össze a megye érdekében. Mi erről az Ön véleménye? — Ennek a megyének több járna! Ezt nem azért mondom, mert nem kifejezetten rajtam múlik. Az elmaradott térségek felzárkóztatása nemes cél. Szeretnénk elővenni azt a ko­rábbi javaslatunkat, mely a térség felzárkóztatását célozta. Ezt kiegészítjük az utóbbi két év tapasztalataival. Ebből en­nek a megyének, mely ma — sajnos — a lemaradott megyék közé tartozik, csak haszna származhat. □ Ismét a kormány tagjához fordulok: elképzelhető-e az önkormányzatok jelentős adós­ságainak esetleges eltörlé­se?! — Az semmiképpen nem képzelhető el, hogy az elmúlt négy évben összegyűlt adóssá­gokat csak úgy eltöröljék. Ez nagyon rossz gyakorlat lenne. Meg kell vizsgálni, hogy az adott önkormányzat miként gazdálkodott. Elpocsékolta-e a pénzt, vagy tényleg kevés volt a rendelkezésre álló összeg a legalapvetőbb szük­ségletek kielégítésére? Meg kell vizsgálni minden egyes konkrét esetet, s ahol olyan objektív körülmények játszot­tak közre, amelyről nem tehet az önkormányzat, akkor lehet bizonyos kedvezményeket ad­ni. Az igény azonban továbbra is az önkormányzatokkal szemben, hogy gazdálkodja­nak! Legyenek nemcsak szel­lemben, hanem pénzügyileg is gazdái a területnek, amelyért felelősek. ~r ~T é, te fiú, mit bámulsz I t rajtam? Mondd, nem -*• unod még? Ha a konyhába megyek, ott vagy, ha elmegyek otthonról, jössz velem. Már az álmaimba is befészkelted magad. Egysze­rűen nem hagysz nyugodni. Na, jó. Ha akarod, ismerked­jünk meg. Anna vagyok. És te? Most meg miért nem vá­laszolsz? Csak van neved, vagy nem? Remélem tudsz valamilyen civilizált nyelven! Biztosan volt felétek is egy missziós iskola. Vagy egy­szerűen iskola sem volt? Szóval nem szólalsz meg. Meredsz rám a résnyire hú­zott sötét szemeiddel. Lehet, hogy a nap süt a szemeidbe? Jaj, ez butaság. Egy afrikait miért zavarnának az egyen­lítői sugarak? Vagy a fény­képész vakuja vakított el? Ah, ott még vakut sem kell használni. Akkor meg mi a bajod? Miért hunyorogsz rám? Most már kezdesz Huzrik Anna Egy fiú bosszantani. Egyébként hány éves vagy? Mondj már vala­mit! Legalább mutasd az uj- jaidon, vagy írd le a homok­ba! Jó, tehát hallgatsz. Akkor tippelek: tíz, esetleg kilenc. Találtam? Jól van mindegy, mindegy csak ne leselkedj már rám állandóan! Úgy fel­húzod az orrod, hogy telje­sen szétlapul az arcodon, az orrnyerged meg csupa ránc. A kezeidet pedig fennköl­ten fűzöd össze a tarkódon. De a karod olyan vézna, és az ingedből kilátszanak a bordáid. A mellkasod is behorpadt. Hé, te fiú! Eszel te rendesen? Et­tél már ma egyáltalán? És tegnap? Hiszen re­pülőgépek sokasága visz segélyszállítmányokat menekülttáboraitokba. Igaz, olvasom..hogy azok jó része eltűnik vagy tönkre­megy. Sőt az is előfordult, hogy bombázástól félve el­menekültetek a repülők elől. Oh, kérlek szépen ne nézz rám ilyen vádlón! Esküszöm nem tehetek semmiről. Én úgy leéltem harminc évet, hogy azt sem tudtam Ruan­da is van a világon. Ezt a háborút ti csináltátok maga­toknak. Igaz is, te melyik törzshöz tartozol, a tuszik­hoz, vagy a hátukhoz? Tudod egyáltalán, hogy melyik törzs kezdte nádvágó késekkel le­gyilkolni a másikat? Oké, oké igazad van. Te még gye­rek vagy, nem tehetsz sem­miről. Ty ~t em, nem ne figyelj j\j rám! Inkább fordulj -É y meg, ott fekszik egy társad görcsbe rándult emb­riópózban. Menj már rázd meg él-e még! Hívj orvost! Nem érted, meghal. Csinál már valamit! És a többiek is. Egymás hegyén, hátán he­vernek. Naponta háromezren halnak meg. Felét a kolera viszi el, a többivel a vér has, az éhínség, vagy a fertőzött víz végez. Van gyógyszeretek? És kórház? Vöröskeresztes sá­tor? Úristen, segítsen már valaki! Kevés volt az eső Harasztosi Pál felvétele Könyváradat Kállai János A ugusztus közepére elkészülnek a tan­könyvek a Tanköny­ves Vállalkozók Kamará­jához tartozó 66 kiadónál— olvashattuk a jó hírt a na­pokban. De, mint ahogyan a vicc mondja: kaptunk a ked­vező tartalmú információ mellé mindjárt egy csokorra való rosszat is, hogy legyen mivel idegelni magunkat a dögforró „kanyíkulü” még hátralevő szakaszában. Közel hatezer féle közis­mereti és szakmai tan­könyv, 23 millió példány­ban, négy milliárdot meg­haladó forintértékben! Ezek az imponálóan gigantikus számadatok akár melldön- getésre inspirálhatnának bennünket. Harsogván: láss csodát, világ; ez a marok­nyi ország márcsak a könyvmutatókat tekintve is tudás-nagyhatalom. Per­sze, a hőzöngés dinami­káját alaposan visszafogja az a villámgyors felismerés, hogy azt a négymilliár- docska forinttömeget ne­künk kell majd leperkálni: nekem (már nem középis­kolás fokon), neked mint „elsős” apukának, és neki mint szakmunkásképzős anyucinak. Tudom, a segélyezésnek, a támogatásoknak, a terhek átvállalásának már egész rendszere találtatott ki, amióta — hogy finoman fo­galmazzak — begyorsult az elszegényedés, és csúszik lefelé immár nemcsak az egyébként is alullevő, ha­nem a magát középre ál­modott társadalmi réteg is. Szóval, a tankönyvcsoma­goknak meg kell fizetni az árát. ízelítőnek egy példát! Az általános iskolát kezdő elsősök kollekciója 1919- 3186 forintba kerül — attól függően, hogy a legszük­ségesebbeket vagy minden más kiegészítő kiadványt is megvesznek a szülők. ~y -w m! Alaposan kies­# w tem én már a pra- ■*- xisból, nincs kicsi a háznál, hogyan is. tudhat­nám: mi kerül három ezres­be egy aprócska gyerek könyvpakkjában. De ettől még mindig nem fogok pad­lót! Ami megadja a kegye­lemdöfést, az a gimnazisták „árfekvése”. Ebben az isko­latípusban a kezdő diákok­nak 5496-9982forintot kell kipengetniük a könyvekért. Rideg tények, beleborzong az emberfia így plusz har­minchatban. Persze, azért kíváncsi lennék—maradva a gimnazisták témájánál—, mi húzódhat meg a két szél­ső számérték között? Mert a különbözet csaknem négy és fél ezer! Vagy lesznek „prosztó” és elit gimisek, ami a tanulnivalót illeti? Költségvarázslat Angyal Sándor .»KOOKWWWOWWMOOWWWMOÍOeMOWMOMMOOTCÍWaOMWrCWOOTWO» ny t e várja tőlünk a szoc- l\j lib. kormány, hogy -É ▼ vörösre tapsoljuk te­nyerünket gazdasági meg­szorító intézkedései halla­tán. Aki a forintleértékelés és az adókulcsemelés hatá­sát minden nap a bőrén érzi, legfeljebb arra képes, hogy fogai közt eldörmög néhány keresetlen szót a döntés­hozók le- és felszálló rokon­ságával kapcsolatban, az­tán arra gondol, semmi pénzért sem lenne a pénz­ügyminiszter helyében, mert ő most csak fájdalmat tud okozni a szükséghelyzetben. Aztán még arra gondol­hatunk, hátha tényleg úgy lesz, ahogy a szakemberek mondják: a nadrágszíj újabb lyukai révén elmarad a pénzügyi összeomlás, ha drágábban is—és keveseb­bet —, de vásárolhatunk, s talán egy-két év múlva eny­hülhet a kényelmetlen szo­rítás. Sokan vélekednek így azok között, akik egyértel­műen helyeslik, hogy a kor­mány minden eddiginél el- szántabb harcot indít az adócsalók, a köztartozások elszabotálói, általában az államot megkárosítók ellen. Itt nem csak arról van szó: bizonyos nagyobb, kisebb cégek fittyet hánynak a tb- járulék megfizetésére, in­kább csődbe menekülnek, hogy ne kelljen fizetni. (Sze­mélyes vagyonukat meg át­látsszák a házastárs, a gye­rek, az anyós nevére). At- láthatatlanul nagy tétel a mínusz rovatban a költség- elszámolás zavaros rend­szere. Mondja ismerősöm, még­iscsak furcsa, hogy a kö­zelükben lakó vállalkozó rendszeresen a méregdárga étteremben vacsoráztatja családját is, ott ebédelnek gyakorta. Teheti, hiszen „munkaebéd” címmel költ­ségként állítja be a számlát és máris csökken az adó­köteles bevétel. Ennél is meghökkentőbb, hogy a vállalkozók számos, kizáró­lag személyes célokat szol­gáló vásárlást is elszámol­ható költségre keresztesei­nek, pecsétes számlát kér­nek, kapnak („takarító, tisztítószerek”), s máris rakják a költségdossziéba, amit természetesen benyúj­tanak majd az adóhatóság­nak. Sőt — mondja az ilyen ügyletekben járatos bará­tom — még az áfát is visszaigénylik utána... A kocsi- és telefonköltség megosztásáról pedig még beszélni is hiábavaló pró­bálkozás. Akik így tesznek — és tehetik — azok valóban az ország lehetőségein felül élnek, — de nem a nagy­többség, amely kénytelen megfizetni a Nivea krémet, a liberót éppúgy, mint a li­ter tejet, a kiló kenyeret, a 10 deka parizert, s nem tud­ja hol elszámolni a szemé­lyes költségeit. D e bolond is volna, aki az ellenőrizetlen zavarosban ne ha­lászna, amikor csak be kell csapnia a horgot és már özönlik is a zsákmány. Félő, hogy a mostani kormány az arányos és igazságos köz­teherviselés érvényesítésé­ben folytatja elődje tehetet­lenségét. HÁTTÉR ttmmm ír:: v" !.T3

Next

/
Thumbnails
Contents