Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-09 / 186. szám
1994. augusztus 9., kedd Ennek a megyének több járna Beszélgetés Katona Bélával, a titkosszolgálatot felügyelő miniszterrel Katona Béla A szerző felvétele Molnár Károly Fehérgyarmat (KM) — Katona Béla a polgári titkos- szolgálatokért felelős tárcanélküli miniszter a közelmúltban a szatmári térségben járt. Fehérgyarmaton beszélgettünk az MSZP képviselőjével. □ Mi a véleménye az MSZP frakciójáról? — Abban a szerencsés helyzetben van most a frakció, hogy nagyon sok jó szakember gyűlt össze egyes területeken. Ezek közül kiemelkedik a szociálpolitika és az egészségügy. Dr. Bakai Zoltán — a fehér- gyarmati kórház sebész főorvos igazgatója — tagja az egészségügyi bizottságnak. Elnöke az a dr. Csehák Judit, aki az elmúlt négy évben nagyon sok parlamenti tapasztalatot szerzett, korábbi tevékenységéről nem is beszélve. Ez a bizottság azért fog jól dolgozni, mert vannak politikus alkatú képviselők, mint az elnöknő és olyan gyakorlati szakemberek, mint a ma is praktizáló Bakai dr. Ok mindenképpen hozzák a mai problémákat. □ A megye szavazói azt gondolták, hogy dr. Kiss Gábor— úgy is, mint az MSZP megyei elnöke —, nagyobb szerephez jut a parlamentben. — Ez egy pillanatnyi állapot csak. Én úgy tudom, neki lesz olyan feladata a frakción belül, ami maximálisan le fogja terhelni az összes szabad idejét. □ Es ami dr. Katona Bélát illeti? — Én teljesen új szakmát kell, hogy tanuljak. Éngem teljesen váratlanul ért az a felkérés, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter posztját vállaljam el. Ezt egy nagyon fontos bizalmi és politikai funkciónak tartom. Ennek megfelelően, minél gyorsabban igyekszem megismerni ezeknek a szervezeteknek a tényleges tevékenységét... Úgy gondolom, ezek a szervezetek nagyon fontos feladatot látnak el, az ország életében. Erről az ország közvéleményét is tájékoztatni kell. A szolgálat vezetői is egyetértenek azzal — erről már velük szót váltottam —, hogy jobban meg kell ismertetnünk a lakossággal a munkánkat. Annak érdekében, hogy mindenki tudja, amikor ezek a szolgálatok dolgoznak, az országot, az állampolgárokat védik. Soha, egyetlen egy pillanatig fel sem merülhet, hogy ezek a tisztességes állampolgárok ellen dolgoznak. Hiszem, így nyugodtabbá válik a politikai légkör... □ Ön a kormány tagja. Miként alakul MSZP-s szemmel az őszi választás? — Mi azt szeretnénk, ha az ön- kormányzatokba olyan emberek kerülnének, akik valóban szeretik azt a falut, várost, valóban tenni tudnak érte, megvan ehhez a szakértelmük. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy olyan szocialista jelöltek induljanak versenybe, akik ezt a követelményt kielégítik. Ha a jelöltjeink ilyenek lesznek, akkor a kampányban sokkal jobban szeretnénk építeni a jelöltek személyére, mint ahogy ez az ' országgyűlési képviselőknél történt. Utóbbiaknál nagyon sokat számított a központi politikai elképzelések ismertetése. Itt minden jelöltnek azt kell bizonyítani — már a választási kampány során — hogyan kötődik lakóhelyéhez, s mi várható el tőle megválasztása esetén. Elképzelhető, hogy az önkormányzati választás arányai másak lesznek, mint az országgyűlési képviselő választásnál kialakultak. Mi azt szeretnénk, ha jelöltjeinknél kevés központi programelem lenne, s nagyon sok olyan elem, melyben az ott lakók ráismernének a saját problémáikra. Olyanokra, melyekről esetleg a kocsmákban már korábban beszélgettek... □ Dr. Kiss Gábor — a győzelem éjszakáján — arra kérte Szabolcs-Szatmár-Bereg országgyűlési képviselőit, politikai hovatartozástól függetlenül, fogjanak össze a megye érdekében. Mi erről az Ön véleménye? — Ennek a megyének több járna! Ezt nem azért mondom, mert nem kifejezetten rajtam múlik. Az elmaradott térségek felzárkóztatása nemes cél. Szeretnénk elővenni azt a korábbi javaslatunkat, mely a térség felzárkóztatását célozta. Ezt kiegészítjük az utóbbi két év tapasztalataival. Ebből ennek a megyének, mely ma — sajnos — a lemaradott megyék közé tartozik, csak haszna származhat. □ Ismét a kormány tagjához fordulok: elképzelhető-e az önkormányzatok jelentős adósságainak esetleges eltörlése?! — Az semmiképpen nem képzelhető el, hogy az elmúlt négy évben összegyűlt adósságokat csak úgy eltöröljék. Ez nagyon rossz gyakorlat lenne. Meg kell vizsgálni, hogy az adott önkormányzat miként gazdálkodott. Elpocsékolta-e a pénzt, vagy tényleg kevés volt a rendelkezésre álló összeg a legalapvetőbb szükségletek kielégítésére? Meg kell vizsgálni minden egyes konkrét esetet, s ahol olyan objektív körülmények játszottak közre, amelyről nem tehet az önkormányzat, akkor lehet bizonyos kedvezményeket adni. Az igény azonban továbbra is az önkormányzatokkal szemben, hogy gazdálkodjanak! Legyenek nemcsak szellemben, hanem pénzügyileg is gazdái a területnek, amelyért felelősek. ~r ~T é, te fiú, mit bámulsz I t rajtam? Mondd, nem -*• unod még? Ha a konyhába megyek, ott vagy, ha elmegyek otthonról, jössz velem. Már az álmaimba is befészkelted magad. Egyszerűen nem hagysz nyugodni. Na, jó. Ha akarod, ismerkedjünk meg. Anna vagyok. És te? Most meg miért nem válaszolsz? Csak van neved, vagy nem? Remélem tudsz valamilyen civilizált nyelven! Biztosan volt felétek is egy missziós iskola. Vagy egyszerűen iskola sem volt? Szóval nem szólalsz meg. Meredsz rám a résnyire húzott sötét szemeiddel. Lehet, hogy a nap süt a szemeidbe? Jaj, ez butaság. Egy afrikait miért zavarnának az egyenlítői sugarak? Vagy a fényképész vakuja vakított el? Ah, ott még vakut sem kell használni. Akkor meg mi a bajod? Miért hunyorogsz rám? Most már kezdesz Huzrik Anna Egy fiú bosszantani. Egyébként hány éves vagy? Mondj már valamit! Legalább mutasd az uj- jaidon, vagy írd le a homokba! Jó, tehát hallgatsz. Akkor tippelek: tíz, esetleg kilenc. Találtam? Jól van mindegy, mindegy csak ne leselkedj már rám állandóan! Úgy felhúzod az orrod, hogy teljesen szétlapul az arcodon, az orrnyerged meg csupa ránc. A kezeidet pedig fennkölten fűzöd össze a tarkódon. De a karod olyan vézna, és az ingedből kilátszanak a bordáid. A mellkasod is behorpadt. Hé, te fiú! Eszel te rendesen? Ettél már ma egyáltalán? És tegnap? Hiszen repülőgépek sokasága visz segélyszállítmányokat menekülttáboraitokba. Igaz, olvasom..hogy azok jó része eltűnik vagy tönkremegy. Sőt az is előfordult, hogy bombázástól félve elmenekültetek a repülők elől. Oh, kérlek szépen ne nézz rám ilyen vádlón! Esküszöm nem tehetek semmiről. Én úgy leéltem harminc évet, hogy azt sem tudtam Ruanda is van a világon. Ezt a háborút ti csináltátok magatoknak. Igaz is, te melyik törzshöz tartozol, a tuszikhoz, vagy a hátukhoz? Tudod egyáltalán, hogy melyik törzs kezdte nádvágó késekkel legyilkolni a másikat? Oké, oké igazad van. Te még gyerek vagy, nem tehetsz semmiről. Ty ~t em, nem ne figyelj j\j rám! Inkább fordulj -É y meg, ott fekszik egy társad görcsbe rándult embriópózban. Menj már rázd meg él-e még! Hívj orvost! Nem érted, meghal. Csinál már valamit! És a többiek is. Egymás hegyén, hátán hevernek. Naponta háromezren halnak meg. Felét a kolera viszi el, a többivel a vér has, az éhínség, vagy a fertőzött víz végez. Van gyógyszeretek? És kórház? Vöröskeresztes sátor? Úristen, segítsen már valaki! Kevés volt az eső Harasztosi Pál felvétele Könyváradat Kállai János A ugusztus közepére elkészülnek a tankönyvek a Tankönyves Vállalkozók Kamarájához tartozó 66 kiadónál— olvashattuk a jó hírt a napokban. De, mint ahogyan a vicc mondja: kaptunk a kedvező tartalmú információ mellé mindjárt egy csokorra való rosszat is, hogy legyen mivel idegelni magunkat a dögforró „kanyíkulü” még hátralevő szakaszában. Közel hatezer féle közismereti és szakmai tankönyv, 23 millió példányban, négy milliárdot meghaladó forintértékben! Ezek az imponálóan gigantikus számadatok akár melldön- getésre inspirálhatnának bennünket. Harsogván: láss csodát, világ; ez a maroknyi ország márcsak a könyvmutatókat tekintve is tudás-nagyhatalom. Persze, a hőzöngés dinamikáját alaposan visszafogja az a villámgyors felismerés, hogy azt a négymilliár- docska forinttömeget nekünk kell majd leperkálni: nekem (már nem középiskolás fokon), neked mint „elsős” apukának, és neki mint szakmunkásképzős anyucinak. Tudom, a segélyezésnek, a támogatásoknak, a terhek átvállalásának már egész rendszere találtatott ki, amióta — hogy finoman fogalmazzak — begyorsult az elszegényedés, és csúszik lefelé immár nemcsak az egyébként is alullevő, hanem a magát középre álmodott társadalmi réteg is. Szóval, a tankönyvcsomagoknak meg kell fizetni az árát. ízelítőnek egy példát! Az általános iskolát kezdő elsősök kollekciója 1919- 3186 forintba kerül — attól függően, hogy a legszükségesebbeket vagy minden más kiegészítő kiadványt is megvesznek a szülők. ~y -w m! Alaposan kies# w tem én már a pra- ■*- xisból, nincs kicsi a háznál, hogyan is. tudhatnám: mi kerül három ezresbe egy aprócska gyerek könyvpakkjában. De ettől még mindig nem fogok padlót! Ami megadja a kegyelemdöfést, az a gimnazisták „árfekvése”. Ebben az iskolatípusban a kezdő diákoknak 5496-9982forintot kell kipengetniük a könyvekért. Rideg tények, beleborzong az emberfia így plusz harminchatban. Persze, azért kíváncsi lennék—maradva a gimnazisták témájánál—, mi húzódhat meg a két szélső számérték között? Mert a különbözet csaknem négy és fél ezer! Vagy lesznek „prosztó” és elit gimisek, ami a tanulnivalót illeti? Költségvarázslat Angyal Sándor .»KOOKWWWOWWMOOWWWMOÍOeMOWMOMMOOTCÍWaOMWrCWOOTWO» ny t e várja tőlünk a szoc- l\j lib. kormány, hogy -É ▼ vörösre tapsoljuk tenyerünket gazdasági megszorító intézkedései hallatán. Aki a forintleértékelés és az adókulcsemelés hatását minden nap a bőrén érzi, legfeljebb arra képes, hogy fogai közt eldörmög néhány keresetlen szót a döntéshozók le- és felszálló rokonságával kapcsolatban, aztán arra gondol, semmi pénzért sem lenne a pénzügyminiszter helyében, mert ő most csak fájdalmat tud okozni a szükséghelyzetben. Aztán még arra gondolhatunk, hátha tényleg úgy lesz, ahogy a szakemberek mondják: a nadrágszíj újabb lyukai révén elmarad a pénzügyi összeomlás, ha drágábban is—és kevesebbet —, de vásárolhatunk, s talán egy-két év múlva enyhülhet a kényelmetlen szorítás. Sokan vélekednek így azok között, akik egyértelműen helyeslik, hogy a kormány minden eddiginél el- szántabb harcot indít az adócsalók, a köztartozások elszabotálói, általában az államot megkárosítók ellen. Itt nem csak arról van szó: bizonyos nagyobb, kisebb cégek fittyet hánynak a tb- járulék megfizetésére, inkább csődbe menekülnek, hogy ne kelljen fizetni. (Személyes vagyonukat meg átlátsszák a házastárs, a gyerek, az anyós nevére). At- láthatatlanul nagy tétel a mínusz rovatban a költség- elszámolás zavaros rendszere. Mondja ismerősöm, mégiscsak furcsa, hogy a közelükben lakó vállalkozó rendszeresen a méregdárga étteremben vacsoráztatja családját is, ott ebédelnek gyakorta. Teheti, hiszen „munkaebéd” címmel költségként állítja be a számlát és máris csökken az adóköteles bevétel. Ennél is meghökkentőbb, hogy a vállalkozók számos, kizárólag személyes célokat szolgáló vásárlást is elszámolható költségre kereszteseinek, pecsétes számlát kérnek, kapnak („takarító, tisztítószerek”), s máris rakják a költségdossziéba, amit természetesen benyújtanak majd az adóhatóságnak. Sőt — mondja az ilyen ügyletekben járatos barátom — még az áfát is visszaigénylik utána... A kocsi- és telefonköltség megosztásáról pedig még beszélni is hiábavaló próbálkozás. Akik így tesznek — és tehetik — azok valóban az ország lehetőségein felül élnek, — de nem a nagytöbbség, amely kénytelen megfizetni a Nivea krémet, a liberót éppúgy, mint a liter tejet, a kiló kenyeret, a 10 deka parizert, s nem tudja hol elszámolni a személyes költségeit. D e bolond is volna, aki az ellenőrizetlen zavarosban ne halászna, amikor csak be kell csapnia a horgot és már özönlik is a zsákmány. Félő, hogy a mostani kormány az arányos és igazságos közteherviselés érvényesítésében folytatja elődje tehetetlenségét. HÁTTÉR ttmmm ír:: v" !.T3
