Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-07 / 158. szám
1994. július 7., csütörtök HATTER Vízválasztó lehet ez az év A veszélyeztetett korosztály • Ki érezheti magát ma biztonságban? Györke László Nyírgyulaj (KM) — Sajnos, tavaly és az idén kétszer annyian haltak meg Nyír- gyuíajban, mint ahányan születtek — mondja Molnár Antal polgármester. — És ebben az a legmegdöbbentőbb, hogy az elhunytak többsége nem idős ember, hanem a negyven és ötven év közötti férfiak. Vajon mi lehet erre a magyarázat? Ezt próbáljuk megfogalmazni a rendelkezésünkre álló adatok alapján. Létbizonytalanság — Szerintem — mondja a polgármester — minden a munkanélküliségre vezethető visz- sza. Nyírgyulajon hozzávetőleg ezer keresőképes ember él. Ezek közül az önkormányzat intézményeiben és a jogilag még létező szövetkezetben dolgoznak mintegy százan. Ugyanannyian eljárnak Nyírbátorba. Mintegy huszonöt helybeli vállalkozóról tudok. Tíz embert foglalkoztat még a görög katolikus egyház az öregek napközi otthonában. Mintegy száz embert, akik már túl voltak az ötvenen és munkanélkülivé váltak — leszázalékoltak. Ugyancsak százra tehető azoknak a háztartásbelieknek a száma, akiknek korábban sem volt állandó munkahelyük. A többiek — nem nehéz utánaszámolni — vagy munkanélküli-járadékon tengődnek, vagy a jövedelempótló támogatás az egyetlen biztos pénzforrásuk. Az elmondottakhoz aligha Csend és kánikula Nyírgyulajon A szerző felvétele kell kommentárt fűznünk. Molnár Antal szerint az úgynevezett veszélyeztetett korban lévő férfiak közül azért halnak meg indokolatlanul sokan, mert rendszertelenné vált az életük, közülük jó néhá- nyan nyúltak a pohár után. Persze, közrejátszik ebben a túlhajszoltság is, az egészségtelen életmód. De a leginkább: a létbizonytalanság feszíti az idegeket. Megoldás? Az a tény, hogy a volt téesz tönkrement, közel 250 ember számára jelentette az utcára kerülést. Most a szövetkezet „romjain” két kft.-t hoztak létre. Az egyik egy varroda, amely jelenleg húsz embert foglalkoztat, ha a körülmények kedvezőek lesznek, a tevékenységet bővíteni fogják, ami több ember foglalkoztatását teszi lehetővé. A másik pedig a szakosított tehenészeti telep, amelynek rendbehozatala és fokozatos betelepítése folyamatban van. Itt is dolgozhat majd mintegy 20-25 ember. Persze, itt is hozzá kell tenni: ha minden úgy alakul, ahogy szeretnék. Hiszen ismert gond, hogy ma a jószágtartás ráfizetéses. — Nem értem — fűzi a fentiekhez Molnár Antal —, miért kellett a mintegy százmilliót érő tehenészeti telepet szétverni, hogy aztán újabb százmilliót pumpáljanak a fölélesztésébe. Én sem értem. Vajon hozhat-e megoldást, hogy a földek magántulajdonba kerültek? Az tény, hogy Nyírgyulajon gyakorlatilag nincs gazdátlan föld. Parlagon is legfeljebb az igen gyenge földek maradtak. — Szép a határ — mondja a polgármester. — Csak az a kérdés, hogy mindaz az energia, pénz, amit az emberek befektettek, hoz-e nyereséget. A gyulajiak szeretik a földet. Ezt az állításunkat alátámasztja az a tény, hogy a földhöz jutottaknak mintegy 70 százaléka saját maga műveli meg. Gond viszont, hogy a volt téesz gépparkjából jó, ha 6-7 erőgép maradt a faluban. A bérmunka pedig itt sem olcsó mulatság. Néhányan benyújtották pályázatukat gépvásárlásra, de nem nyertek. Nem tudták hozzátenni azt a bizonyos saját erőt. Sok, mintegy ezer hektár összesen a kukorica vetésterülete. A téeszidőkben sem volt ennyi. Talán megjött a jószágtartási kedv? — érdeklődöm. — Sajnos, erről szó sincs! — mondja a polgármester. — Nézze, veszteséget termelni nem egy nagy üzlet. A minap beszélgettem az egyik gazdával, aki valóságos kis sertéstelepet tartott valamikor. Azt mondja, hogy a mai tápárak mellett, mire egy hízó eléri a vágósúlyt, a hús kilója már 100 forinban van. És mennyit kínál a felvásárló? Nyolcvanat! Korábban a községben mintegy 600 tehenet tartottak. Ma jó, ha 35—40 van a faluban. Napos oldal Biztos, hogy a fenti gondok aggasztóak. Ugyanakkor nem hallathatjuk el, hogy az infrastruktúra fejlesztésében az ön- kormányzat minden lehetőséget megragadott. Itt még 50- 50 százalékos állami támogatással valósították meg a gázprogramot (most végzik az utolsó simításokat) és a telefonprogram első ütemét; míg 1990-ben a belterületi utak 70 százaléka volt földút, ma ez az arány megfordult: ennyi szilárd burkolatú. Vajon ezek a beruházások éreztetik-e már hatásukat a munkahelyteremtésben? — Egyelőre, sajnos, még nem jelentkezett nagyvállalkozó. Ám ittragadásuk feltételei már megvannak. Tárca M inden lehetséges: elképzelhető, hogy a kedves olvasó könyökén jövök már ki az ötleteimmel. Mégis, ismételten kérem a szívesfigyelmét. Mert ha esetleg, valami fatális véletlen folytán, még mindig nem dúsgazdag, annak ellenére, hogy minden alkalommal a lelkemet teszem ki Ónért, most egy könnyed mozdulattal beültethetem a milliomosok közé. Hallgasson rám: vegyen gyorsan valami olcsó marhaságot nagy tételben Ázsiában: Kínában, Hong-Kong- ban, Szingapúrban — mindegy! Valami olyasmire gondolok, ami fánkot lekvároz vagy krumplit szagosít, habot pimpóz vagy szemölcsöt gyopárzik, reszelőt zsíroz vagy szőnyeget csicsóz. Egy a fontos: ne hasonlítson semmire, amit eddig magyar szem látott. Csillogjon, villogjon, legyenek rajta szokatlan kitüremkedések, gombok meg fogók és időnként váratlanul csipogjon, vagy játssza el az amerikai himíMógrácfi Gábor izét, és úgy mosolyog, mintha attól volna boldog, hogy neki van. A fotó melletti szövegben írja meg, hogy ez a fantasztikus eszköz most először kapható Magyarországon és Legyen milliomos nuszt csárdás ritmusban. Egy a fontos: vegyen belőle legalább százezret. Ne ijedjen meg! Fillérekért megkapja az egészet, ugyanis maguk a gyártók sem tudják egészen pontosan, hogy mit gyártottak. Ha megvan az áru, adjon fel egész oldalas színes hirdetéseket a magazinokban. A hirdetésben egy félig se felöltözött nő fotója legyen látható, amint a kezében, vagy valahol máshol tartja azt az soha többé (ami mellesleg igaz is, hiszen ez a bóvli még egyszer itt az életben nem adható el! Legfeljebb egy év múlva.) írja meg azt is, hogy ez a fantasztikus szerkezet megkönnyíti a nők munkáját a háztartásban, a gyereknevelésben meg az ágyban. És az ára mindössze 999 forint 99 fillér! De ha kettőt rendelnek, akkor kapnak hozzá teljesen ingyen egy kacagó ba- lalajkát is, ami a keleti vallások szerint gyógyítja az empátiát. Ha pedig valami elképzelhetetlen okból nem tetszik a vevőnek ez a fantasztikus izé, amit már nyolc milliárd ember használ világszerte, vagy elégedetlen vele, mert nem pirít kenyeret, bár nem arra való, bármikor visszaküldheti nemlétező címünkre a történelem végéig bezárólag, plusz három nap türelmi idő. Biztosítom kedves meggazdagodni vágyó olvasómat, hogy a százezer micsodája két hét alatt el fog fogyni. És nem lesz húsz ember, aki — látva, hogy átverték — veszi a fáradtságot, becsomagolja az izét és sorba áll a postán, hogy visszaküldje. Bár módszerünk teljesen legális Magyarországon, a fenti akció után javasolt némi külföldi kiküldetés. Köd előttünk, KERMI utánunk. Szülőföld Dankó Mihály C| okszor és sokféleképX pen kinyilatkoztatták L-J már az emberek, hogyan is értelmezik a szülőföld szeretetét. Nemrégiben egy kis szabolcsi településen jártam abból az alkalomból, hogy megjelent könyvalakban a település története. A polgármester üdvözlő szavaiban fogalmazta meg: fontos és felejthetetlen dátum ez a nap a község életében, amit meg kell ünnepelni. Nem borba fojtott duhajkodásra gondolt, hanem csendes fehér- inges meditációra, halk szavú összesúgásra. A rohanó hétköznapok percei közben megállni, megcsodálni és büszkének lenni az értékekre. Egy ilyen kiadvány, akikről, s akiknek szól, annak kincset jelent a kezében. Külön érték, ha ezt a kutatómunkát egy lelkes, a szülőföldjét rajongásig szerető „amatőr” vállalja fel. Nem kisebbítve a szakemberek munkáját, — mert úgy jó, ha ők fogják a gyűjtögető kezét—, de az, aki nap mint nap ott élt azok között az emberek között, akikről az alkotás szól, olyan apró részleteket, érzelmi kötődést is észrevesz, amit nem árul el a papír vagy a statisztika. Talán soha sem volt annyira fontos a múlt ismerete, mint most. A jelen görcsei, a jövőépítés reményei nem lehetnek gyökérte- lenek. A bizonytalan, sötét foltok beárnyékolhatják a legjobb szándékot is. S ami igazán szép volt ezen a községi ünnepen, eljött, — mert hívták — a faluból régen elszármazott híresség és az „egyszerű” ember is. Hiába sodorta őket az ország másik végére a sors, lelkűk innen táplálkozik. Itt sarjadó értelmük emlékeit szívük rejtett zugában ma is őrizgetik. Nem felejtik el a kanálist, a poros utcát, a félrebillent kút- ágast, a régi tanítót, a harangszót, melyet úgy vártak a nyári kapáláskor. Nem felejtik, s mert kaptak egykor, adni is akarnak. Ha nem is mindenki tud anyagiakat felajánlani, egyik a kedves, bíztató szót, a másik az ismeretségét, a harmadik a baráti jobbját nyújtja. Jó értelemben vett lokálpatrióták ők, s tudják, azokkal, akik itt maradtak, megváltoztathatják a világot. Mert itthon is sok a jó szándék, a tenni akarás. Szinte meghökkentően hangzik egy másik aprócska falu polgármesterének szava is: náluk volt olyan ember, aki bement a községházára és felajánlotta a segítségét. Szívesen lapátolja a földet a most épülő gázvezetéknél, mert tudja, ezzel olcsóbb lesz a községnek. Vagy hallottam olyan bácsikáról, aki vigyázza a település fáit. Rászól a pajkos gyerekekre, ha letördelik azt, s a hangoskodó fiatalok mellett sem megy el szó nélkül. Ilyenkor megkérdezi: mondd fiam, hogy hívják a te apádat? A reni- tenskedő aztán vagy „rátesz" még egy lapáttal, vagy restelkedve hagyja abba a csúnya beszédet. A fentieket ismerve valahogy az az ember érzése, a kisebb közösségekben jobban odafigyelnek lakóhelyükre, s az ott élők egymásra. Kár, hogy ezt nem lehet a nagyvárosra, netán az egész országra kiterjeszteni. Hagyaték Balogh József A zt mondják, nem könnyű manapság földhöz jutni. A kárpótlási árverezések lényegében befejeződtek, a megszerzettföld évekig nem adható- vehető, így aki most akar földet, nincs könnyű helyzetben. De az sem, aki meg akar szabadulni tőle. Igaz, ezúttal nem hektárokról lesz szó, csupán egy kis szőlődarabról, de akinek teher, annak a kicsi is sok ilyen esetben. Az esemény kezdete legalább fél évtizedre nyúlik vissza. Akkorra, mikor egy pócspetri ember felajánlotta földjét a máriapócsi tanácsnak. (Közös községi tanácsa volt akkor a két településnek). A föld 3 hold volt, s mellé le akart mondani 150 ölnyi szőlőjéről is, ám ezt akkor nem tudták te- lekkönyvezni, mert a helyrajzi száma nem ugyanaz volt, mint a földé. Aztán jött a közigazgatási átszervezés, Pócspetri önálló település lett, így a pócsiak már nem fogadták el a külön megmaradt kis szőlődarabot. Nemrég meghalt a volt tulajdonos, s jött a hagyatéki tárgyalás. Az örökös negyedszázada nem lakott már otthon, a föld közelében, s nem is akart semmit kezdeni a kis szőlővel. Arról nem is szólva, sokáig úgy tudták, hogy a föld rég az államé már. Elmondták ezt a közjegyzőnek is, aki közölte: ha nyolc napon belül elküldik neki a lemondó nyilatkozta- tot, akkor a szőlő az államé lett volna. Felajánlották a pócspetri önkormányzatnak, s mivel egyszer azt mondták a családnak, a felajánlásban írjanak a szőlőre valamilyen árat, ők jelképesen ötszáz forintot írtak rá, s ettől a hagyatéki eljárásban ötszáz forint lett a szőlő forgalmi értéke. És ezután jött az ingyen felajánlott, majd ötszázas értékre felavanzsált földért a fizetnivaló. A hagyatéki eljárás költsége 1667 forint, a fizetendő illeték 1000 forint. Pedig mindenki a jogszabály szerint járt el. A közjegyző, aki a hagyatékot hivatott rendezni, az illetékhivatalnál pedig ennyi a tarifa. És ha nem értene egyet vele a család, s megfellebbezné, akkor még 2000 forintos illetékbélyeggel kellene a fizetnivalókat megtoldani. Amitől aligha változna a döntés másodfokon. Nézőpont Együtt a család Elek Emil felvétele ICommentár I ___ . 1
