Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

1994. július 6., szerda HATTER Hibádzik 165 tüzödés Az amerikai Rockport dupla megrendelést adott a nyíregyházi Szaport Rt.-nek 1* J •Y*j I t ■ftjfc' ''- Hitelvesztés Nyíregyháza (KM - MCS) — Az amerikai Rockport cipői­pari cég a jelenlegi napi 900 párás termelést a duplájára kívánja emelni, ehhez vi­szont 165 dolgozót kellene felvennünk. 100-120 munka- nélkülit ki is közvetítettek, de többségük teljesen más szakmában dolgozott. Ehhez az igényes technológiához, ahol egy millimétert sem le­het tévedni, elsősorban cipő­ipari szakmunkásokra lenne szükségünk, akiknek a fűző­dében tudnánk munkát ad­ni, mondja Szabó János, a nyíregyházi Szaport Rt. ter­melési igazgatója. — Néhány munkanélkülit elő­jegyeztünk a csákózóba, a sza­bászatba, de ha nem érkezik kellő mennyiségű felsőrész a tüzödéből, akkor ezekre a mű­veletekre nincs szükség — folytatja a szakember. — A ki­közvetítettek többségén pedig látszott, nem is akar dolgozni, megelégszik a munkanélküli­járadékkal, vagy az önkor­mányzati segéllyel. Sehogy se jó? Különböző kifogásokat mond­tak: nem jó a műszakbeosztás, nem érnek be időre, amikor a kedvükre változtattunk, akkor meg egyszerűen visszamond­ták a munkát. Csalódott va­gyok, hiszen néhány éve na­gyon sok cipőipari szakmun­kás került utcára, akiknek a je­lentkezését vártuk, de hiába. A Szabolcs Cipőgyárban egyko­ron 900-an dolgoztak, most a részvénytársaságnál a fizika­iak létszáma alig több 200-nál. Nekünk most nincs időnk arra, hogy betanítsuk a más szak­mában dolgozókat, mert sür­get az idő, a Rockportnak már tegnapra kellett volna a dupla mennyiségű cipő. Ez pedig azt jelzi, hogy elégedettek a mun­kánkkal. Az amerikai cégnél a meny- nyiség mellett a minőség is ugyanolyan fontos, egy kami­onnyi tételnek a 15-20 száza­lékát páronként vizsgálja át a képviselőjük, ha csak egynél is lát valamilyen eltérést, ak­Tárca A Szaport Rt.-nél hét éve gyártják a Rockport cipőket Balázs Attila felvétele kor ennél jóval több párat el­lenőriz. A Szaport Rt.-t 1989-ben alapította a bécsi Italtrade GmbH és a debreceni Főnix. A részvénytársaságnak jelen­leg 100 milliós az alaptőkéje, az idei termelési tervben pedig 240 ezer pár cipő legyártása szerepel, tudjuk meg Zagyi Sándor elnök-igazgatótól. A részvénytársaság hét éve fo­lyamatosan kapja a megren­delést az amerikai Rockport cégtől. Egyszer volt egy visz- szaesés, amely egybeesett az amerikai elnökválasztással, akkor a korábbi rendelésál­lománynak csak a 60 százalé­kát igényelték, azóta viszont a termelés dupláját rendelnék meg. Mindezt a minőségi elő­írások betartásán kívül a nyír­egyháziak annak is köszönhe­tik, hogy az adott rendelésál­lomány legyártását öt hétről leredukálták két hétre. Ha a teljes létszám dolgozik, nincs senki táppénzen, szabadságon, gyesen, akkor akár napi 1300- 1400 párra fel tudnák tornázni a termelést, de ez bizonytalan, hiszen februárban, amikor vírusos járvány volt, teljesen leapadt a létszám. Nem múló divat — A Szaport Rt.-nél kétfajta Rockport cipőt gyártanak, ezek a modellek 12-13 évesek, de még mindig nagyon ke­lendőek — mondja Zádor István, a Rockport irodaveze­tője. — Ennek a titka a spe­ciális technológia, a hagyo­mány és az, hogy mi nem a di­vatot követjük, amely havonta újabb modelleket kreál, de ezek ugyanolyan gyorsan el is tűnnek. A Nyíregyházán gyár­tott cipők kívülről elegánsak, belülről pedig olyanok, mint egy edzőcipő, rendkívül ké­nyelmesek, már maratoni tá­vot is lefutottak benne a tesz­teléskor. Tavaly 1 millió párat, idén 1,2-t, jövőre már 1,6 mil­lió párat készítenek belőle a világon, amelynek 96 száza­lékát 100-120 dolláros áron Amerikában adják el. A Rock­port elégedett a nyíregyházi gyárral, ezért is adott dupla megrendelést számukra. Csak az első osztályú minőséget el­érő gyárakkal tudja a Rockport a jelenlegi évi 7,5 miliő párás termelését 2-3 év múlva meg­duplázni. — Kegyetlen nehéz volt az elmúlt hét év alatt begyakorol­ni és végrehajtani az igényes, milliméter pontosságú cipő­gyártást — folytatja Szabó János. — Ennél a gyártásnál nem lehet selejt, azt nem fo­gadják el az amerikaiak, akik a termeléshez szükséges összes anyagot adják, gyakorlatilag a gyárban egy bérmunka zajlik. A gárda 70-80 százaléka szak­ember, akik akarják a minősé­A znap korán kelt. Is­merőse a lelkére kö­tötte, csak a hajnali *órákban érdemes odamenni. Később kiválogatják a javát, csak a selejtese marad. De azért is érdemes fürgének lenni, mert a hatósági em­berek is járhatnak erre, gyakori az igazoltatás. De hajnalban még minden csön­des a város széli kiskocsma, amit a beavatottak egysze­rűen csak emberpiacnak ne­veznek. Itt árulják magukat az Erdélyből átjött magyarok és nem magyarok, akik egy kis pénzt szeretnének keresni, hogy abból vegyenek valamit a családnak. Szőlőbe, gyü­mölcsösbe szegődnek el alka­lmi munkára, s annak örülnek legjobban, ha egy fészerben meghúzhatják magukat, így a szállásértsem kell különfizet­niük... A koránkelő két markos, középkorú férfit keresett a szülőjébe, kapálni, kötözni, permetezni, a gyümölcsfákat rendbe tenni. De ahogyan nézegette a kocsma előtt ácsorgókat, egyre fogyott a türelme. Az élelmesebbek az orra előtt vitték el az izmos, láthatóan jó munkabírású embereket. Ő pedig csak téb- lábolt, nézelődött és hallgat­ta az alkudozókat. És persze az óvatosságra intő meg­jegyzéseket. — Nagyon észnél kell lenni. Van ezek között elég sok rongy ember is, sok az Páli Géza mert a nyugdíjból nem telik sokra. Néha ötven-hatvan ember is tolong itt, mondták a kocs­mabeli friss ismerősök, de most történhetett valami a határon. Ezen a napon kevés buszt engedtek át a románok. gi munkát. Ennek eredménye­ként a világon a Rockport ci­pőmárkát gyártó cégek, bedol­gozók között a másodikok voltunk. — A túlórával és a nemrég lezajlott bérrendezéssel már valamennyire elégedett va­gyok — áll fel egy pillanatra a gép mellől Laczják Andrásné tűzőnő, aki 1976-tól dolgozik a Szabolcs Cipőgyárnál illetve az rt.-nél. — Mondogatják, hogy beindítják a két műsza­kot, de azt a kisgyerekek miatt nem tudom vállalni. Egyéb­ként érdemes itt dolgozni, aki hajt, annak a boríték is vasta­gabb. — Kolléganője, Kovács Lászlóné már több mint 30 éve a cégnél és annak elődjénél dolgozik. Elsősorban a magas követelményt, a precíz munkát emeli ki, amelyhez rendkívüli figyelem is szükséges, nem úgy, teszi hozzá, mint amikor orosz exportra dolgoztunk. Két műszak A többlettermelésre szóló megrendelést nem akarja az rt. elszalasztani, mivel a plusz cipők legyártására megfelelő szakemberek nem jelentkez­tek, emiatt az Iparművészeti Főiskolával és a 107-es számú iskolával közösen a jelent­kezőknek 10 hónapos cipő­ipari oktatást szerveznek. A közel egy év alatt a tervek sze­rint kialakulna az a létszám, amely a gyárban rövid idő alatt már a minőségi Rockpor­tokat gyárthatná. A termelési igazgató már most gondolkozik a kétműsza- kos munkarend bevezetéséről, a jelenlegi csapatot ketté ven­né és az újakkal egészítené ki őket. Az elképzelésekben egy köztes műszak is szerepel, el­sősorban a kisgyermekes anyáknak és a bejáróknak. Ennél a két műszakos be­osztásnál azt is figyelembe veszik, hogy a KGST-piac mi­att nem igazán biztonságos a környék, hiszen munkatársaik zöme kerékpáron illetve gya­log jár ki és őket elég sokszor zaklatják a piacon lévő kül­földiek. Emberpiac iszákos — magyarázta egy köpcös ember, aki építkezés­hez keresett segédmunkáso­kat. Még hozzátette: —Nem szeretnek ezek dol­gozni. Csak a pénz kellene nekik, meg az élelem. Előre ne adjon egy fillért se, csak utólag és csak akkor, ha jól dolgoztak... A koránkelő még tanácsta­lanabbá vált. Soha életében nem alkudott emberre. Nem­rég visszakapta a szőlőjét, gyümölcsösét, a fiai hallani sem akarnak a mezei mun­káról, egy Pest melletti nagy­községben élnek. Muszáj valakit találni, mégpedig kevés pénzért, Egy hangadó, odaátról, az okát is tudja: — Nézték a román-ame­rikai meccset. Amíg az tar­tott, egy lélek se jöhetett át a határon. Ezért kevés most az ember... A köpcös ember lépett megint a porondra, nem érdekelte, hogy hallják az er­délyi vendégmunkások. Egte- len káromkodásba kezdett, aminek az volt a lényege, azért kérnek száz forinttal többet egy napra ezek a jött- mentek, mert tudják, hogy nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A koránkelő ember megpróbálta lecsillapítani, de a köpcös nem tágított. Naplopóknak nevezte a „gazdára” váró embereket és dühösen hozzátette... — Jó, ezek is magyarok, vagy legalább is magyarul beszélnek. De az én szemem­ben akkor is románok... Ezt már csöndesebben mondta a beszélgetőtársának, mert a várakozók közül megmozdult egy termetes ember. Vélhe­tően ő volt a bandagazda, s talán valamit hallott a meg­jegyzésből, mert a köpcös emberkére mutatott: — Menjen haza jó ember, mert nem állok jót maga- mért. Csak azért nem vágom fejbe, mert nem akarok ma­gyar létemre magyar bör­tönbe tölteni néhány napot. Na, jöjjenek emberek, hagy­juk itt ezt a szemét helyet... A koránkelő ember, aki vétlen tanúja és sze­replője volt a történ­teknek, megszégyenülten tá­vozott. Inkább ott lepje be a gaz a szőlőt a gyümölcsöst. Arra is gondolt, talán az ilyen köpcösféle emberek verik fél téglával a mellüket, hogy mi­lyen nagy magyarok. Szeren­csére ők vannak keveseb­ben. Páll Géza M inden egyes honfi­társunk, aki meg­fordul külföldön — legyen turista, bevásárló buszok utasa, vagy éppen üzletember — hazánk szí­neiben jár-kél. Akarja, vagy sem, az ország jó vagy ép­pen rossz hírét is kelti vi­selkedésével. Márpedig eny- nyi magyar—mint viccesen mondják őseink kalandozá­sait leszámítva — nemigen járt külföldön, mint az utób­bi években. S mivel lehe­tetlen és értelmetlen kíván­ság lenne, hogy a külföldi utak előtt mindenkit visel­kedési tesztnek vessenek alá és csak a megfelelőket en­gedjék ki az országból, így ki-ki a saját viselkedési szokásai, kulturális szintje szerint öregbíti vagy éppen csorbítja hazánk hírét a nagyvilágban. De ne legyünk szigorúb­bak önmagunkhoz, mint a hozzánk látogató külföldi vendégek m önmagukkal szemben. Ok sem vala­mennyien angyalok, de ez inkább rájuk tartozik. Az vi­szont miránk, hogy a ma­gyarjaink miként viselked­nek, amikor elhagyják a határt. Némelyek, mintha levetnék eddigi énjüket és egy másik ént vesznek ma­gukra, amelynek a kulcs­mondata az lehetne, ne tö­rődj semmivel, nem ott­hon vagy, légy rámenős, hajtsd ki, amit csak lehet a gazdagabb nyugati part­nertől... Nemrég hallottam egy remélhetően nem tipikus, de mégis figyelmeztető ese­tet az egyik nyíregyházi üzletemberről, aki egy má­sik cég emberével ment vol­na a nyugati tapogatózó útra. Am emberünknek köz­bejött valami, úgy döntött, mégsem utazik el. De, hogy a kapott repülőjegy mégse menjen kárba, elküldte ma­ga helyett a 15 éves lányát. Először a másik társát hoz­ta kellemetlen helyzetbe, mert neki kellett gardírozni a lányt, de a házigazdák is meglepődtek, ők nem egy gyereket, hanem egy tár­gyalóképes felnőttet hívtak meg. A szállodai elhelyezés is egy kis bonyodalmat oko­zott, mert a házigazdák közös lakosztályban helyez­ték el a két vendéget, akik­ről még akkor nem tudták, hogy különneműek lesznek. Még egy szobát kellett bé­relniük, amit zokszó nélkül, nagyvonalúan megtettek, de a dolognak mégis volt egy kis kellemetlen íze. Ez csak egy történet a sok közül: hallottunk már fillé­res ajándékokért kapzsis- kodó szakembereket, potyá- zókat, akikről nem a leg­jobb vélemény alakult ki a házgazdákban. De még elgondolkod- tatóbb az a mentalitás, amikor hazánkfiai, lányai a házigazdáknak panaszkod- ják ki magukat az itthoni tűrhetetlen viszonyokról, szidják az országot, a szom­szédainkat, mindenkit, a végén — igaz már nem négyszemközt, egymás között — a nem elég nagy­vonalú, szerintük filléres házigazdákat. jr ~r a az ország hiteléről l—i beszélünk, érdemes JL X lenne az erkölcsi hitelesítésre is ügyelnünk, mert ez is jellemezhet egy népet. De ne általánosít­sunk, csupán a nép egy részét. De még ezt se nagyon engedhetjük meg magunk­nak. _ _ — "~j Felkészült pályázók Balogh Géza Y y űröm és fél millió i—i forintot különített el JL JL idei költségvetésé­ben a megyei közgyűlés az idegenforgalommal kapcso­latos tevékenységek támo­gatására, melyből pályázat utján lehetett részesedni. Mint korábban megírtuk, a keretet már fel is osztották, a hatvannyolc pályázóból harmincnyolcán kaptak ki- sebb-nagyobb összeget. Ez a pénz persze csak csepp a tengerben, ám ennyi is nagyon jól jött a vállalkozó kedvű szabolcsi­aknak, szatmáriaknak. Ter­mészetesen kevesellte ezt a megyei közgyűlés mellett működő idegenforgalmi bi­zottság is, de ha szegény az eklézsia, be kell érni ennyi­vel. A díjazottak persze örül­nek, a pénz nélkül maradtak keseregnek. Kár lenne azonban, ha ezek után azt mondanák, ott egye meg a fene a pályázatokat, ahány csak van mindet, én még- egyszer nemigen fogok pár tízezer forintért kuncsorog­ni senkinek. Kár lenne, ha elvesztenék önbizalmukat, mert az elu­tasítottak jó része is igen életrevaló ötletekkel ruk­kolt ki, csak éppen nem dol­gozták ki azokat kellőkép­pen. Tanulságul azt kell le­vonniuk, ha komoly eséllyel akarnak indulni, nem árt megtanulniuk azt, hogy mi­ként kell jó pályamunkát készíteniük. Hiába ugyanis a jó ötlet, ha pontról pontra nem bizonyítják annak élet­revalóságát, ha nem tudják meggyőzni a bírálóbizott­ságot, nincs az a zsűri, amelyik a bizonytalan ter­vezetre pénzt ad. A napokban volt alkal­mam elbeszélgetni néhány olyan szakemberrel, akik részt vesznek az ilyen bi­zottságok munkájábam. Ta­lán nem árt, ha elismételjük az ő szavaikat. r anácsuk szerint bízza az ötlet kidolgozását szakemberre az a pá­lyázó, aki nem rendelkezik a szükséges tudnivalókkal. Igaz, ez pénzbe kerül. Nem érdemes azonban ezen spórolni, mert a befektetett forintok megtérülnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents