Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30 / 178. szám

1994- JULIUS 30., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete lövőre veletek ugyanitt A mátészalkai középiskolások a nyáron együtt mentek filmet nézni Karádi Zsolt A közvélemény úgy tartja, a diákok a vaká­cióban hallani sem akarnak az iskoláról. S mégis akadnak néha kivételek, mint például a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium 2. C osztálya. Ok ugyanis a nyár kellős közepén együtt mentek táborozni osztályfőnökük, dr. Telkes Lászlóné vezetésével Bodrogolasziba, ahol nem pusztán az édes semmittevésnek hó­doltak, hanem filmeket néztek, előadásokat hallgattak. ................. _ _ ....... Rekkenő hőség Nem furcsa az, hogy a rekkenő hőségben egy maroknyi középiskolás Wajda, Zeffirelli, Enyedi Ildikó műveit elemezgeti? Erről be­szélgettem a tábor utolsó napján az osztály három tanulójával, Varga Renátával, Porkoláb Anikóval és Kiss Józseffel. K. J.: — Egyáltalán nem furcsa, hiszen mi minden évben voltunk táborozni. Az osztály­ban vagyunk néhányan, akik már óvodába együtt jártunk. Azóta is szeretünk együtt lenni. A tavalyi évben a Búbánatvölgyben jártunk, ennek szép emléke nyomán merült fel ben­nünk, hogy nyáron is elmehetnénk valahová közösen. □ Hogyan született meg az az ötlet, hogy éppen filmekkel foglalkozzatok? V. R.: — Úgy gondoltuk, hogy ennek a hét­nek kellene valami célt adni, ne csak lö­työgjünk a tűző napon. Olyasmit akartunk szervezni, ami nyújt valamit... P. A.: —- ...amire emlékezni lehet később is. ­K. J.: — Osztályfőnökünk javasolta, hogy csináljunk filmes tábort, mivel a mozi úgyis közel áll mindenkihez. Tanárnő régebbről is­meri ezt a kollégiumot, így kerültünk ide. □ Milyen tapasztalatokat szereztetek az elmúlt napokban? P. A.: — Az első időkben bizony a zuha­nyozók állapota finoman szólva eléggé lehangoló volt... K. J.: — Azonban a második naptól kezd­ve, amikor már megszaporodtak a szakmai programok, kevesebbet törődtünk a tuso- lókkal. Most ott tartunk, hogy senkinek nincs kedve hazamenni. □ Gyarapodtak-e filmes ismereteitek? V. R.: — Feltétlenül. Mátészalkán jó ideje nincs filmklub. Sokunknak semmilyen kap­csolata nem volt az értékesebb művekkel. Jó, hogy végignéztük ezeket az olykor elég ne­héznek mondható filmeket, hiszen otthon ma­gunktól bizonyára nem mentünk volna be mi­attuk a moziba. Az Esze Tamás Gimnázium 13. C osztálya K. J.: — Számomra az volt a legfontosabb, hogy itt meg lehetett beszélni a látottakat. Én láttam már néhányat az itt levetített alkotá­sok közül, de például a Tűz van, babámat Hamar Péter tanár úr közelebb tudta hozni hozzám. P. A.: — így igaz, hiszen lehet, hogy én, amikor megnézek egy filmet, esetleg fél­reértelmezem. Itt viszont a beszélgetések segítettek feldolgozni az élményeket. Közelebb kerültek íül Változott-e a filmekhez való hozzáálláso­tok? P. A.: — Változott bizony, most már sok mindent másképp látunk. Éljutottunk oda, hogy érzéseinket le tudjuk fordítani a képek nyelvére. K. J.: — Akadtak persze olyan filmek is, amelyek nem mindenkinek tetszettek. Mégis úgy gondolom, ezek a művek valamifélekép­pen mindannyiunkra hatottak. — Én egyébként hiányoltam Fassbinder munkáit. d Ahogy figyeltem a műsorterveteket, szá­mos műfajjal találkoztatok. Melyik film tet­szett leginkább? K. J.: — Gothár Péter munkája, a Megáll az idő. Nemcsak azért, mert velünk egykorú A szerző felvétele fiatalokról szólt, hanem azért is, mert a ren­dező személyes sorsokon keresztül mutatta meg a Kádár-rendszer valóságát. V. R.: — Reálisan tárta fel a hatvanas évek ellentmondásait. P. A.: — Reálisan, ugyanakkor szimbo­likusan is. Számomra a film igaz volt és tisz­ta. Azért éreztem tisztának, mert nem volt benne hazugság. □ Pár óra múlva hazautaztok. Hogy vélitek, mi volt ennek az egy hétnek a haszna? V. R.: — Az, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, és jobb lett a kapcsolatunk az osztályfőnökünkkel is. P. A.: — Ő egyébként a suliban is olyan, hogy nemcsak a tanulót nézi bennünk, hanem az embert is. Tanárnő megbízott bennünket, s mi megbecsültük a bizalmát. V. R.: — Jó lenne jövő nyáron folytatni... K. j.: — Igen-igen, de én, tudjátok, ősztől elköltözöm Szálkáról Nyíregyházára! Nehéz szívvel A két lány meg akarta győzni Jóskát: nem lenne semmi akadálya annak, hogy 1995 jú­liusában velük tartson. S miután nehéz szívvel készültek a Bodrogolaszitól történő elválásra, megegyeztünk abban, hogy ennek a cikknek azt a címet adom: Jövőre veletek ugyanitt... Fölfedezik az alkotás ölömét A kisvárdai Művészetek Házában gyermekszínjátszók találkoztak ««if.3; KelT-é a lovagi tornához ló? S vajón hogyan néznek ki az oláh cigányok? Ezekkel a kér­désekkel vette kezdetét a kisvárdai Várszín­ház és Művészetek Házában megszervezett gyermekszínjátszó tábor első foglalkozása. Arany János Pázmán lovag és a Bajusz című vígballadájának dramatizálása bizonyára választ ad a diákoknak. Jó érzékkel Révész Enikő táborvezető, a ház munkatársa jó érzékkel használta ki a nyilvánvaló lehetőséget: színjátszó tábort kell szervezni a Várszínházi estékre, pontosabban a Windsori víg nők próbáira és egyáltalán a kisvárdai színházi hagyományokra. És ami a legfon­tosabb, megcélozni a távlatokban legfontosabb korosztályt, a gyerekeket. Az egyhetes kurzu­son 35, elsősorban általános iskolás gyerek veszt részt igen kedvező áron, mivel a pol­gármesteri hivatalban és más szponzorokban támogatókra leltek. A résztvevők egyébként nem egészen kezdők, hiszen az egyik fele a kisvárdai Csöpi Színház tagjaiból áll, a másik fele pedig a Mándokon most alakulófélben lévő színjátszó csoport növendékeiből. így nemcsak az említett balladák drama­tizálása a cél, amit, ha minden jól megy egy vásári komédiaszerű bemutatón a strandon láthat a nagyérdemű, hanem az, hogy a művészetekhez közelebb kerüljenek a gye­rekek. Ezt már A. Tóth Lászlótól a szakmai irányítótól tudhattuk meg, aki „civilben” egyébként a helyi 5. Számú Általános Iskola igazgatója. A saját bőrén — Arra szeretnénk rávezetni a gyerekeket, hogy a sok információs csatornán túl van még szépirodalom. Olvasni nem igazán szeretnek, de játszani nagyon. És ennek segítségével csempésszük be az irodalmat. □ Milyen programokat kínál a drámatábor? — A napok két részre oszlanak. Délelőt­tönként drámapedagógiai foglalkozások van­nak, bizalomerősítő, kommunikációs és az alkotó képzeletet motiváló játékok, amelyeken a cél még az, hogy összekovácsoljuk a két csoportot. A délutánokon pedig a profi szín­ház munkamódszerével ismerkedhetnek meg a gyerekek, kihasználva azt az apropót, hogy itt vannak a nyári játékok. Találkozunk itt ját­szó színészekkel, akik a színészmesterségekről és egyéb kulisszatitkokról számolnak be. Részt veszünk az esti próbákon. Az amatőr csoportoknak is szükségük van színházi alap­fogalmakra: mi az a világítástechnika, a for­gatókönyv, hogyan kell súgásra dolgozni stb. S még egy érdekesség: Gyarmathy Krisztina koreográfus is ellátogat hozzánk és a rene­szánsz táncot fogja megtanítani. Dolhainé Szűcs Erzsébet tanárnő a kom­munikációs tréningeket vezeti. Jelenleg Nyír­egyházán a tanárképzőn tanulja a drámape­dagógiát. □ Hogyan hasznosítható a drámapedagó­gia?----Már a saját bőrömön is tapasztaltam a hasznát. Amikor becseppentem a főiskolára újra, Volt egy kis gátlásom, bátortalanul kap­csolódtam be a szituációs játékokba, de a későbbiekben az ott tanultak segítségével győztem le a gátlásaimat, s lettem felszaba­dult. Ugyanezt próbálom átadni a gyerekek­nek. És ez egyúttal az életre való felkészülés­ben is segíti őket. Az életrevaló táborlakók közül hármat szólítottunk meg. Tóth Máté mokány, határozott kislegény. Benne az édes­apja fedezte fel ez irányú hajlamát. Tavaly is volt már hasonló jellegű táborban a Twist Olivért mutatták be, és egy csavargó szere­pében ízlelhette meg a világot jelentő deszkák hangulatát. A legemlékezetesebb a Csóró Kabaré volt. Ugyanez az előadás volt a leg­jelentősebb Banga Szilvia életében is, aki határozottan állítja, hogy színész nem akar lenni, mert az nagyon nehéz. Most jó szóra­kozás a Csöpiben játszani, minden barátja itt van, s bár jövőre bessenyeis gimnazista lesz, még visszajön a csoportba. Magukra találnak Villás Zsuzsa törékenynek tűnő, félénk kis­lány még, most lesz hatodikos, azonban a Csóró Kabaréban már a konferanszié szerepét bízták rá. Örült annak, hogy az egész iskola megnézte a produkcióját, és mindenkinek tet­szett. Talán nem túlzott a végkövetkeztetés, ami mindenképpen idekívánkozik: ezek a gye­rekek magukra találnak, fölfedezik az alkotás lázas örömét. És milyen messze vannak már a kulcsos gyerekektől... RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Hevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani (1.) 2. The New Times: Ősidők (2.) 3. O. K.: Hol van...? (5.) 4. Kovács Ákos: Test (3.) 5. Géniusz: Úgy érzem (6.) 6. Edda: Lelkűnkből (4.) 7. Bayer Friderika: Kinek mondjam el vétkeimet? (7.) 8. Ladánybene 27: Látlak Afrika (B.) 9. Fenyő Miklós: Fiatal a nyár (-) 10. Republic: Egyszer egy szép napon (10.) Külföldiek 1. Mariah Carey: Without you (1.) 2. Capellá: Move on Baby (2.) 3. Bruce Springsteen: Streets of Philadelphia (3.) 4. Doop: Doop (4.) 5. Madonna: I’ll remember (7.) 6. East 17: Around the World (8.) 7. Enigma: Return to Innocence (5.) 8. Ace of Base: The Sign (6.) 9. Ace of Base: Don’t turn around (-) 10. Big Mountain: Baby, I love your Way (-) Magnókazettát nyert Antal Katalin Nyír­egyháza, Dán Katalin Nagykálló, Boros László Nyíregyháza. Turcsán András, a Pepe hanglemezbolt vezetője (Nyíregy­háza, Európa üzletház) a Moby Dick: Atomtámadás II. című kazettáját aján­lotta fel, ezt Káré Róbert nyírteleki ol­vasónk nyerte. Továbbra is váijuk tippjeiteket három­három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: augusztus 6. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregy­házi rádióban hallható. Egyre feljebb kúszik a slágerlistákon a Géniusz együttes Stúdió felvétel TECHNIKA A „HammeIvogn ” Nyíregyháza (K. A.) — Az alábbi ké­pen látható különös nevű járművet 108 évvel ezelőtt, 1886-ban Urban Johansen dán kovácsmester készítette el, és azért vonult be a technikatörténetbe ezzel a dán kifejezéssel, mert azt a kovácsmes- temél Albert F. Hammel gépgyáros ren­delte meg. Motorja három és fél lóerő­vel és percenként 500 fordulattal műkö­dött. Üzemanyaga benzin volt. Két hen­gerébe egy-egy izzócsövet vezettek be, amelyeket a másik végükön petróle­umégővel izzítottak. A hengerűrtartalma 2720 köbcentiméter. A gépkocsi 10 km/óra sebességgel haladt. Érdekessége, hogy kürt helyett egy kis haranggal volt felszerelve, és a kormánykereket, ha bal­ra kívánták a járművet irányítani, jobbra kellett elfordítani. A „Hammelvogn” Archív felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents