Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30 / 178. szám
Föld után vizet is vehetnek Kisebb befektetéssel, kedvező öntözési lehetőséghez lehet jutni Az életet adó víz A szerző felvétele HÁTTÉR Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Eladják a rakamazi, vencsellői, tunyogmatolcsi és tiszabecsi öntözőfürtök műszaki létesítményeit. Most, amikor aszály fenyegeti az országot, s megyénk gazdaságaiból is mind több riasztó jel érkezik hozzánk, különösen aktuális a kérdés, milyen formában történik mindez, s milyen következményei lesznek. Az üzlet részleteibe Bodnár Gáspárnak, a Felső-Tiszavi- déki Vízügyi igazgatóság műszaki igazgatóhelyettesének segítségével tekinthetünk be, aki, mielőtt beavatna bennünket mindebbe, felvázolja az öntözés rövid szabolcsi történetét. Nincs nagy múlt Megyénkben az öntözésnek nincs nagy múltja, az ötvenes évek derekáig csupán egy-két holdas bolgárkertészetek voltak, összterületük alig haladta meg az ötven hektárt. — A változás 1955-ben kezdődött, amikor a Túr mentén hozzáláttak a rizsztermesztés- hez — mondja Bodnár Gáspár. — Már rögtön az induláskor igen jó terméseredményeket értek el, annak ellenére, hogy kötött, sovány talajon gazdálkodtak, alacsony hőösszeg mellett, amit feltétlenül az öntözésnek, a Túr jó vízminőségének köszönhettek, i A nagyobb arányú öntözés- fejlesztés, az öntözőrendszerek építése a hatvanas évek derekán kezdődött, amikor átadták előbb a tunyogmatolcsi, majd a tiszabecsi öntözőfürtöt. A Nyírségben az első, komplex hasznosítású tározó a vajai volt, amit nyolcvanegyig még további hat követett. Ezek össztérfogata meghaladja a tizenhárommillió köbmétert, ebből tízmillió a Lónyay-fő- csatoma körzetében hasznosítható. A hetvenes évek közepén került sor a rakamazi, zomorú tapasztalat: a V cégek körbetartozása kJ egyes családokba is „begyűrűzik”. (Ezt a ronda, semmire sem jó szót használták a hetvenes évek végén közgazdászaink, amikor azt mondták, hogy a kapitalizmus válsága hozzánk is begyűrűzik, csupán azért adódnak gazdasági nehézségeink. Erre mondta Hofi Géza: A jó miért nem gyűrűzik be hozzánk?) Szóval Tóth János kőműves családjába is begyűrűzött valami. A négygyermekes családapa még mindig nem kapta meg a végkielégítését, pedig már lejárt az egy évig tartó munkanélküli-segélye. Nem kap végkielégítést, mert a csődbe zuhant vállalatának is tartozik vagy harminc cég. Tóthék viszont a szatmári kis falucskában tartoznak fűnek- fának. Tóth középmagas, vézna ember. A munkahelyi leépítése után fizikailag és lelkileg is leépült. Mi tagadás: a fe- ketemunkaerő-piacon sem kapkodnak utána. Ilyenolyan építkezéseken nem ajánlanak fel neki feketemelót. Ha meg ő kopogtat valahol, szánalommal mondják neki: érdeklődjön két hét múlva. (Addig kész az épület.) A sors kegyetlen egyesekhez. S Tóth egyes. Valaha majd a vencsellői öntözőfürt átadására, melyek már föld alatti nyomóhálózattal, nyomásközponttal is rendelkeztek. E két fürtöt jelenleg a Tisza- menti Vízművek üzemelteti, de ha sikeres lesz a privatizáció, az esztendő végére gazdát cserélhetnek. A két öntözőfürt területén az elmúlt évek változásai nyomán ma már több száz új tulajdonos gazdálkodik, akik kisebb befektetéssel, kedvező öntözési lehetőséghez juthatnak, hiszen a táblák megvételével nem kell igen költséges kutakat, vagy vízkivételi műveket építeniük ahhoz, hogy öntözni tudjanak. Elővásárlási jog — Az állam a területen gazdálkodó földtulajdonosoknak elővásárlási jogot, kamatmentes részletfizetési lehetőséget biztosít úgy, hogy a vételárat tizenkét év alatt törleszthetik — folytatja az igazgatóhelyettes. — Ha az öntözőfürt területének legalább ötvenegy százalékán gazdálkodó tulajdonosok jelzik vételi szándékukat, az eladás gyakorlatilag még az idén megtörténhet. A vevőnek azonban kötelezettséget kell vállalnia, hogy a részletfizetés nem az volt, szaporán rakta a téglát, meleg otthont épített, százat, vagy ezret. Naponta ingázott munkásbusszal Szálkára, néha beljebb is e tenyérnyi hazában. A kemény meló után este hazafelé száz kilométeren egy féldeci és egy üveg sör volt a fogyasztása. (Nem a busznak.) A felesége valaha a helyi tsz melléküzemágában műanyag gombokat tekergetett, most betegeskedik. Beesett arcú, törékeny asszony. De roppant lelki erő és teremtő erő lakozik benne. Az ennivalót mindennap előteremti. Háromszor is. Isten a megmondhatója, hogyan csinálja. A ház végében lévő zseb- kendőnyi kertben annyi krumpli, meg zöldségféle terem, hogy mindig összeüt valamit. A fáskamra egyik zugában tíz tyuk potyogtatja a rántottának valót. Szerdai napokon elmegy a helyi boltba, és megveszi a két kiló lecsókolbászt. A nyári almafa termését és az epret még zölden leették a gyerekek. Ez az asszony (nem úgy mint idején működtetni fogja az öntözőtelepet, ha a vízhasználók területarány szerinti ötvenegy százaléka igényli a vízszolgáltatást. Igen ám, de mi történik akkor, ha a tulajdonosok nem kívánják megvásárolni a létesítményeket? A szakemberek szerint nem akármilyen baklövést követnének el ezzel, hiszen rendkívül méltányos áron juthatnak a létesítményekhez. Ám ha mégis nemet mondanak, akkor a vízügyi igazgatóság pályázatot hirdet, s nyilvános versenytárgyaláson adja el. Ezen természetesen külső pályázók is részt vehetnek, de ők a kedvezményekben már nem részesülhetnek. A rakamazi főműhöz 1760 hektár öntözhető terület tartozik, továbbá egy, hat szivaty- tyúból álló, másodpercenként 760 liter kapacitású nyomásközpont, valamint negyvennégy kilométer hosszú felszín alatti csőhálózat, s hétszázötven méteres tápcsatorna egy zsilipes híddal. A vencsellői főmű még ennél is nagyobb, itt a kis híján kétezer hektár öntözését másodpercenként csaknem ezer liter kapacitású nyomásközpont, s 55,4 kilométer hosszú csőhálózat biztoanyja és nagyanyja tette) soha nem mondja gyermekeinek, hogy „Még alszik a kenyér” . A legnagyobb fiú tizenhat éves, festő-mázolónak tanul, arra panaszkodik, hogy a szakmai gyakorlatot adó maszek mestere kapáltatja, udvart sepertet vele, tanévben pedig egy álló hétig szedte neki a meggyet. Ingyen. Jövedelem, maszekolás semmi. A másik három gyerek még általános iskolába jár. Ahogy mondani szokták e keleti tájon, olyanok, mint az orgonasíp. Maszatosak, futkároznak. le-le lopakodnak a Túrra. Nem ismerik e kifejezést, hogy begyűrűzés, meg „kintlévőség. (Ezek a nyelvrontó közgazdászok, meg jogászok kintlévőségnek nevezik a még be nem folyt tartozást.) A három apró gyerek arról sem tud, hogy a faluban a boltosnak, a kocs- márosnak és jó néhány családnak kintlévősége van a Tóth család miatt. Ezek a gyerekek enni akarnak, fagyizni, jól öltözni, aztán sítja. A hozzáértők azt tanácsolják, a műveken célszerű a szükséges rekonstrukciós munkákat elvégeztetni, amire egyébként az idén negyven- százalékos állami támogatás és harmincszázalékos kedvezményes kamatozású hitel vehető fel. Támogatással — Az öntözőberendezések vásárlására is negyven százalékos támogatás igényelhető az agrártárcától — egészíti ki az iméntieket Bodnár Gáspár, majd így folytatja: — A vásárlásra, az öntözőtelep üzemeltetésére, esetleg az öntözéses gazdálkodásra is társulás létrehozását javasoljuk. Ez a közösség határozhatja meg, és végeztetheti el a továbbiakban az öntözőfürtön végzendő fe- újítási, fenntartási munkák mértékét, hagyja jóvá az öntözési költségelvek, a vízszolgáltatásnak a díját. A tunyogmatolcsi, illetve tiszabecsi öntözőfürtök műszaki színvonala, kiépítettsége ugyan elmarad a rakamazi, s a vencsellői mögött, az eladó szerint azonban igen jól járhat azokkal is a majdani vevő. Az utóbbi évek aszályos nyarait nézve, ez alig lehet kétséges. szeptembertől ha nem is jó kedvvel, de iskolába járni. Jogos és természetes az igényük. Persze jogos a hitelt, vagy kölcsönt adók követelése is. De Tóth a sürgetéseknél mindig kinyitja kérges tenyerét és ezt mondja: „Húzzál ki innen egy szál szőrt. Nem tudsz, mert nincs. Egyelőre nem adom meg a tartozást, mert nincs miből. Ha megjön a végkielégítésem, ha újra indulnak az építkezések, ha ad a polgármester valami közhasznú munkát...” A postamester — akinek szintén tartozik—, egyszer így folytatta: „Ha majd a bőség kosarából mind egyaránt vehet.” A falu egyik szakmunkása tavaly vállalkozásba kezdett. Jól megy az üzlete. Neki is tartozott Tóth egy ötezressel. De elengedte e tartozást, sőt adott a három gyereknek háromezret tankönyvekre, füzetekre. A jó szívű, derék vállalkozó azt szeretné, ha okos és erős felnőtt válna mindegyik gyerekből. egítsége annyi, mint V egy édes vízcsepp a |J háborgó tengeren. De néha egy csepp is szomjat olt és erőt ad ahhoz, hogy partra érjen az ember. Angyal Sándor M egoszlanak a vélemények a kormány nagy port kavaró döntéséről, az expo- lemondásáról. Igaz, a végső szót ebben a parlament illetékes kimondani, de az erőviszonyok ismeretének birtokában aligha kétséges a minapi új kormányálláspont sorsa. Vannak, akik helyeslik a rendezvény lefújását, s nem győzik hangsúlyozni, hogy az eredeti cél, az expo vállalkozói alapon történő megrendezése mára csak utópiává vált, az egész cechet a költségvetésnek kellene állnia. Annak a büdzsének, amely különben is ezer sebből vérzik, s amely hovatovább az ország napi betevő falatját sem tudja garantálni. Újabb extraadó kivetésével, vagy speciálisan a rendezvényt finanszírozó külföldi hitelfelvételével sor kerülhetne rá, de annak később innánk meg a levét... Mondják még az elvetéspártiak, hogy másokkal, nálunk tehetősebb országokkal is megesett már ilyen, mégsem dőlt össze a világ, s hogy a párizsi székhelyű Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE) sem tartja katasztrófának, legfeljebb elkésettnek a döntést. Gőzerővel támadja viszont a kormánylépést a 4 közül 3 ellenzéki párt (MDF, FKgP, KDNP), csupán a Fidesz látja igazolni korábbi álláspontját („az ország nincs abban a pénzügyi helyzetben.”) mondván, nemlétező forrásokból kellene súlyos tíz- milliárdokat beleölni egy Máthé Csaba / ogosan titulálta az egyikmegyénkbeli polgármester szegények gyülekezetének az elmúlt pénteki gázos tanácskozást, amelyre 52 szabolcsi polgármestert hívtak meg. Nem azért kapta ez a megbeszélés utólag ezt a jelzőt, mert péntek délután háromra várták a polgármestereket, amikor már letelt a hivatali idő és nem azért, mert a beígért nagy emberek, az AFI igazgatója, a Területfejlesztési Alap vezetője helyett csak középvezetők jöttek el. Egyszerűen azért, mert az 52 település nagy többségében igen nehéz körülmények között gazdálkodik a helyi ön- kormányzat. Ok kimaradtak a három évvel ezelőtti gázos beruházásokból, amikor is azok az önkormányzatok, amelyek bekerültek a körbe, jelentős állami támogatást kaptak. Viszont a pénz elfogyott, a periférián lévőknek már nem jutott a keretből, ők úgy érezhették, hogy a határukon elfagyott a vezeték. A támogatási kerethet még nyugodtan számítsuk hozzá azokat a pluszpénzeket, amelyeket akár pártközi kapcsolatok révén, akár lobbizás útján elnyertek ezek az önkormányzatok. A lemaradás így már még jefővároscentrikus rendezvénybe, miközben a nagyvonalú költekezés nyomán még nagyobb lenne a szakadék Pest és a vidék között... Mindazonáltal elgondolkodtató Torgyánék álláspontja is: a negatív döntés „a Magyarországba és a demokratikus jogrendszerbe vetett hitet ingatja meg." Azon is illik eltöprengenünk, hogy a világkiállításra eddig költött mil- liárdoknak csupán elenyésző része menthető meg. Igaz persze Horn érvelése, hogy a részvételre invitált 158 országból csupán 58 mutatott érdeklődést, s eddig csak 27 ország döntött a végleges részvételről. (Bár jelentkezésre még bőven volna idő). Igen ám, de aki becsapottnak érzi magát, az nem a többire kacsingat. Aligha ülnek el három nap alatt az expót elvető javaslat hullámai, s ez is nehéz próbatétele lesz az új koalíciónak. Nekünk a gazdaságilag megroggyant- (ott) állam polgárainak is szembe kell néznünk a kegyetlen valósággal: más a vágy és más a lehetőség. Magam is csalódottságot érzek a döntés miatt — bár eddig is erős volt a kétségem atekintetben, hogy mit profitálna szűkebb hazám a világkiállításból — de az egymásnak feszülő pro és kontra érvek — remélhetőleg — végül is nyugvópontra juttatják a személyes háborgásomat. Vagy talán a világ megértőbb lesz nehéz helyzetünkkel szemben, mint ahogy hinném? Úgy legyen. lentősebb, hiszen az utóbbi pénzekre már nincs lehetőség, az állami támogatás pedig 50 százalékról 30-ra zuhant le. Ehhez vegyük hozzá, hogy az 52 település jelentős részében nemcsak a gázzal, hanem az egyéb infrastrukturális szolgáltatások megteremtésével is bajlódnak, akkor megalapozottan zohoráltak az illető polgármesterek. Ket- ten-hárman pedig az állami garancivállalás ellenére is hiába osztottak-szoroztak, kénytelenek voltak elismerni, még így sem tudják a saját erőt előteremteni. Ok elképzelhető, ebből a körből is kimaradnak, akkor viszont náluk igencsak kétséges, hogy valamikor is felgyullad a gázláng. Ahogy már számtalan példa bizonyítja: a legszegényebbeken csattan az ostor. Persze, hogy mindenki örül a támogatásnak, csak ők 52-en ugyanazt a lehetőségeket kérik, amit a többiek is megkaptak. A polgármesterek pedig tudják, akármennyire sürgetik a papírmunkát, az engedélyek kiadását, jobb esetben augusztus végén, szeptember elején kezdhetik a beruházást, és akkor is nagyon kemény munkára lesz szükség, hogy az 52 település egy részén a tél beállta előtt már gázzal főzhessenek, fűthessenek. T~m •3» Nábrádi Lajos A tartozás Kommentár Gáz a pénzzel 4*1 * T * 1 I I ’ll Expokesergő 1994. július 30., szómba
