Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-28 / 176. szám

1994. július 28., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA A legnagyobb vesztesek Zajos Nyíregyházán, a Benczúr téren lakunk. Lakásunk ab­lakai az igen szép és hangu­latos térre néznek, melynek hangulatát és szépségét azonban teljesen tönkrete­szi az elviselhetetlen zaj és lárma, mely a téren üzeme­lő Jereván szórakozóhely­ből árad. A részegek hangos du­hajkodása nap mint nap záróráig, sőt még utána is zavarja a pihenésünket, nyugalmunkat. Mindent betetőz a szombat este, amikor beindul a zenekar és az elviselhetőséget sok­szorosan meghaladó deci­bel hangerővel zenélnek. Ekkor lehetetlen a zárt ab­lakok mellett is a tv-nézés a pihenésről, alvásról nem is beszélve. Kértük már az üzemeltetőt, hogy legyenek tekintettel ránk, mind ez idáig eredményt nem ér­tünk el. Nem hisszük, hogy Nyíregyháza belvárosa egyik legszebb parkjában ilyen kömyezetromboló, a békés polgárok nyugalmát zavaró tevékenységre szük­ség van. Tudomásunk sze­rint lakóházak közelében maximum este 10 óráig le­het zenélést folytatni és azt is csak a meghatározott zaj­szintig. Amitől nem le­szünk hallássérültek. A hangos zenélésre ott van a Sóstói Ifjúsági Park, ahol kedvükre üvöltözhetnek a fiatalok és még nem is za­varnak senkit. Szeretnénk ha ennek va­lamely illetékes szervezet érvényt szerezne. Bízva az Önök megértő jóindulatá­ban, kérjük lehetőségüket kihasználva nyújtsanak se­gítséget. Név és cím a szerkesztőségben Fakitermelés A Kelet-Magyarország cí­mű napilag 1994. július 1-i számában megjelent Széle­sítik a négyes utat című írásban foglaltakat meg­vizsgáltattam és az alábbi­akat állapítottam meg: A 4. sz. Budapest-Zá- hony főút 276+975- 283+975 km szelvények között útépítési (szélesítés) munka miatt vált szük­ségessé a fák letermelése és a tuskók kiszedése. A letermelés után vissza­maradt tuskóban megha­gyott 1 m-es törzsdarabok kizárólag a tuskók földből történő kiemelését szolgál­ják. A tuskózást a közút te­rületén lévő HTI és postai földkábel védelme miatt csak így tudtuk megoldani. A tuskók kiemelése után a visszamaradt törzsdarabot — a többi fával együtt — tűzifaként hasznosítjuk. A letermelt fák pótlásáról, az útépítési munka részeként, terv alapján folyó év őszén gondoskodni fogunk. Hegedűs Csaba igazgatóhelyettes Köszönet Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezúton is szeretném megköszönni Önnek azt, hogy az eltelt három hétben a lap munkatársai nagy fi­gyelmet szenteltek az első ízben megrendezett vajai Nemzetközi Képzőművé­szeti valamint az Ifjúsági Alkotótáborra. Molnár Sándor múzeumvezető Javában tombol a nyár, a kis­kerttulajdonosok számolgat­nak, eladható lesz-e a termés, mennyivel fog többe kerülni a befőzés, hisz a cukor ára is je­lentősen emelkedett. Tiszado- bon és környékén mostohán bánik a sors a termelőkkel, semmilyen remény nincs a megtermelt gyümölcs felvá­sárlására. Hosszú éveken ke­resztül a meggy eladásából származó bevétel segítette a kispénzű embereket. Távol esünk a feldolgozó üzemektől. Az üzemanyag ára nő, a szál­lítási költségek megfizethe­tetlenek. A kisfizetésűeknek és nyugdíjasoknak a jövedel­mük kiegészítése lenne a gyümölcs eladásából szárma­Az elmúlt napokban egy kü­lönleges családi hírről szerez­tem tudomást a faluban. Kecs­keméti Gábomé nagy öröm­mel közölte velem, hogy báty­ját, Kázmér Andrást az Angol Vöröskereszt segítségével megtalálták, aki több mint 26 éve eltűnt. Ennek előzményé­ről tudni kell, hogy bátyja, mint fiatal, kalandvágyból disszidált ki az országból. Eltűnése után új hazájából 1957-ben adott hírt Angliából. A családdal 1968-ig tartotta a kapcsolatot levelezés útján, ami később megszakadt. A család több alkalommal kísér­letezett, hogy megtudja eltű­nésének okát, de hiába. Az el­múlt évben (1993) testvére Kecskeméti Gábomé Kázmér Ilona felkeresett, hogy segít­sek neki, írjunk egy levelet a Budapesti Vöröskereszt részé­re bátyja^ újbóli felkutatása ügyében. Én magam szívesen segítségére siettem, a levelet elküldtük. Közel egy év telt el, mire Kecskemétiné a napok­Szabadságharcunk vezéregyé­niségének, Kossuth Lajos halálának 100. évforduóját ün­nepeljük ebben az évben. A kivívott szabadságban a már­ciusban alkotott törvényeket áprilisban még szentesítette a király. Őszre már fegyveres harcot kellett vívnia a nem­zetnek a szabadságért. A Kossuth szavára felkelt népet fegyverrel sem tudták legyőzni. A diadalmas tavaszi hadjárat, Budavárának 1849. május 21-én történt bevétele az újdonsült, fiatal, 18 éves Ferenc József császárt arra kényszerítette, hogy az orosz cárt kérje fel a fegyveres bea­vatkozásra. A túlerő miatt a harcok végén Aradra mene­kült a kormány és Kossuth La­jos kormányzó is. Ide vezé­nyelték a honvéd sereget vé­delmükre. Görgey Artúr főve­zér seregével Tokajból Raka- maznál lépett Szabolcs földjé­re és 1849. július 28-án vonult át Nyíregyházán Nagykálló, Nyíradony irányába, hogy Arad felé tovább jusson. 1849. augusztus 11-én Kos­suth Lajos kormányzó lemon­dott és a teljhatalmat Görgey Artúrra ruházta át. A kilátásta­lan harc miatt hozta meg hatá­rozatát a haditanács a fegyver- letétel ügyében, amely kizáró­lagosan az oroszok előtt tör­tént meg Világosnál 1849. au­zó bevétel. Segítési szándék­kal 1992-ben lakossági kezde­ményezésre megszerveztük itt Tiszadobon a meggy felvásár­lását. Két nap alatt közel negy­venhat mázsa meggyet szállí­tott el egy nyíregyházi vál­lalkozó. A következő évben a vállalkozóval történt előzetes egyeztetés és előkészítés elle­nére a leszedett közel húsz mázsa meggy ment veszendő­be. A vállalkozó már nem szállította el a termést, mond­ván, tőle sem vásárolja meg a külföldi partner. Ebben az évben felcsillant egy halvány reménysugár. A Kelet-Magyarország hasábja­in rendszeresen olvashatjuk a felvásárlási tájékoztatót. Or­bán megkapta a választ, benne testvére címét. Kázmér Andrásról még sze­retnék néhány mondatban visszaemlékezni, mely a ket­tőnk személyes kapcsolatát tükrözi. András a fiatalkori baráti körömhöz tartozott. Na­gyon jól emlékszem, hogy — mint akkor nagyon sok fiatal­nak — az ő édesapját, Gyula bátyját is, mint civilt 1944-ben elhurcolták a Szovjetunióba, ahonnan soha nem tértek visz- sza. O és özvegy édesanyja két kis tehénkével kezdte meg a gazdálkodást a kapott földön. Mint fiatalok esténként össze­verődve jártuk a faluba a lá­nyos házakat. Közösen sok kártyapartin vettünk részt Oláh Jóska barátoméknál. Én Andrással együtt jártam az elemi iskolát a helyi reformá­tus iskolába. Első osztályba léptem, amikor ő már negyedi­kes volt. Még az ülés sorrend­jére is emlékszem abban az osztályban: a fiúk padjában Angalét György volt az első, gusztus 13-án. Görgey ekkor 31 éves volt. Kossuth Lajos elmenekült az országból. Még egy hónap sem telt el, amikor a bulgáriai Viddinbe érve, árulónak kiál­totta ki Görgeyt, aki egyedül kapott kegyelmet. Görgey Ausztriába, Karintiába, Vik- tringenbe került száműzetés­be. Még 1848. március 30-án nősült. Két gyermeke szüle­tett, akiknek nevelője volt Martinyi József az Evangé­likus Gimnáziumunk első igazgatója. Róla, születésének 150. évfordulóján lapunk ha­sábjain volt módomban írni. 1867-ben a kiegyezés során 18 évi száműzetés után haza­térhetett. István öccsének vi­segrádi házában talált otthon­ra. Még megérte az első világ­háború kitörését, amely 80 évvel ezelőtt, 1914. július 28- án történt. Ismét az oroszok ellen harcolt a magyar. 1916. május 21-én, azon a napon halt meg, amelyen 1849-ben bevette Budavárát. 98 évet élt. A Nemzeti Múzeum lépcső­jéről temették, mint Kossuth Lajost. Itt nem szoktak árulót temetni. Ravatalánál Raffay Sándor a későbbi bányakerü­leti evangélikus püspök állt. 1941-ben a Kossuth Gim­názium osztályainak nevet adott Zsolnai Vilmos igazgató. Szabadságharcunk 3 evangé­vendetesen megnőtt a felvá­sárlások száma, de csak a megye közép és keleti részé­ben. Gazda nincs, talán a nagy távolság teszi? Az elkeseredés nőttön nő és ki a legnagyobb vesztes? A kisnyugdíjas, a munkanélküli-segélyen élő, mert a még halvány remény­sugarat is elvesztette. Talán még nem késő? Akadhat egy segítő ké(s)z feldolgozó üzem, akinek megérné, hogy helyben felvásárolná és elszállítaná a termést, a göngyöleg biztosí­tása mellett. A gazda a kis pénzét számolgatja és remény­kedik... Talán lesz segítség... második György Elemér, har­madik Kázmér András, ne­gyedik Birgány Pál. A le­génykori régi kártyaparti tag­ságból már az 1950-es évek­ben a községben épülő betonút építés hatására az ország kü­lönböző részeibe szóródtunk szét. Ő a betonútépítésnél ma­radt több társával együtt. Utol­jára 1956-ban láttam ott Sán­dor Imre barátunkkal együtt egy gépkocsin felvonultak a községben. Később hallottam, hogy ő kidisszidált. Most azon izgulok, hogy mielőbb ér­kezzen válasz húga levelére — s amennyiben lehetséges — kedves lapomon keresztül sze­retném tájékoztatni barátain­kat, akik még élnek. Úgy gon­dolom, nemcsak családját és engem, hanem a község lakos­ságát is érdekli a folytatás, várni fogják a híreket róla. Ha életben van, meg fogjuk kérni, ha teheti látogasson haza szülőfalujába, Beregsurányba. Angalét Sándor Beregsurány likus vezércsillaga Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Gör­gey Artúr mellett Árpád vezér, Hunyadi Mátyás, Zrínyi Mik­lós, Rákóczi Ferenc és Szé­chenyi István nevét kapták az osztályok. A közelmúltban Nyíregy­házán utcát neveztek el Gör- geyről az Alsópázsiton egy dülőutat, a katonai gyakorlótér közelében. Úgy érzem, ez méltatlan szabadságharcunk fővezéréhez. Honvédségünk 3 éve május 21-ét ünnepli napjá­nak, amelyen Görgey 1849- ben bevette Budavárát. Ezzel örökre beírta nevét a magyar hadtörténelembe, amely a leg­nagyobb hadvezérek között tartja számon. Ha rajtam állna, emlékmű­vet állítanék számára a megye­háza előtti téren, annak az út­nak a közelében, amelyen 1849-ben átvonult seregével. Ez emlék lehetne azoknak a szabolcsiaknak is, akik a sza­badságharcban a 48. honvéd­zászlóaljban harcoltak, akik 1848. szeptember 12-én indul­tak harcba Nagykálló főteré­ről. Harcoltak Ozorától kezd­ve Komáromig. Akkor Görgey dicsérte meg őket helytállásu­kért 1849. július 4-én. Néhány év múlva lesz szabadsághar­cunk 150. évfordulója. Addig elkészülhetne az emlékmű. Dr. Reményi Mihály A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot hogy a Beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kuki Éva Tiszadob Az eltűntnek hitt ember Görgey és Nyíregyháza Visszapillantás a Kossuth Emlékév alkalmából „Önként, dalolva" — fals hangon Az újságíró felelőssége a korrekt tájékoztatás, a gaz­dálkodó egységek kötele­zettsége a korrekt informá­ció. A nyíregyházi Kábel­kom Kft. külön figyelmet szentel annak, hogy a sajtó munkatársai hozzájussanak a legfrissebb, és a legpon­tosabb információkhoz. Ba­logh József pedig sajnos, ezeket el nem hangzottnak tekintve hajtja a maga mon­dókáját. Szerinte a Kábelkom Kft. azt akarja megetetni a tu­datlan olvasóval és város­polgárral, hogy a saját aka­ratából választotta őt. Pedig ez hazugság, nincs miből választani, hisz csak a Ká­belkom szolgáltatása léte­zik. így vagy választja a Kábelkomot, s nézhet tévét, vagy... A cikkíró nagyon jól tud­ja a választ, s az igazságot. Ha befejezi a fent félbema­radt mondatot, az egész cikket el sem kezdi. Ugyan­is a lényeg itt következik. Mindenki maga dönt arról, hogy az égi és a földi adá­sokat a maga módján és minőségében fogja, vagy rábízza ezt a Kábelkomra. Ha maga akarja, akkor parabolaantennát vesz, il­letve tetőantennát. Megve­szi, beállítja, karbantartja. Ha valaki csak a magyar 1, 2. programját szeretné néz­ni, az antenna díjából a Ká­belkomnál 5 évig nézheti ugyanazt. S nem mászik a tetőre, a szél nem forgatja el az antennát, s még a vá­rosi televíziót is látja. Aki égi csatornát akár, az a pa­rabolaantenna díjából szin­tén 5 évig nézheti ugyana­zokat a programokat. S nem kell a szomszédokkal kö­zösködni, a programcsoma­gok egyénekre szabottak. A mozicsatomán havonta 20 új film, s a korábban leját­szottakból (mára az ötszá­zat is meghaladja a szá­muk) a legjobbakat ismé­teljük. Nyolc mozijegy árá­ért, avagy mondjuk azt, tíz sörért. Nem tudjuk, hogy a cikk szerzője honnan veszi az információit, mert nyilván­tartásunkban nem szerepel, mint előfizető. Mi úgy tudjuk, sokan örülnek an­nak, hogy a régi magyar filmeket közvetítő TV4 most már naponta látható, s annak, hogy minden héten napi váltásban vetítjük (te­hát nem orrán-száján) a SZÍV TV, Agro Tv magyar nyelvű adását. Aki a Duna TV harmadik programcsomagba helyezé­sében politikai célzatot lát, kérjük indokolja. Ha nem tudja, akkor pedig ne te­gyen — rendkívül okosnak tűnő — alaptalan célozga­tásokat. Balogh Józsefet a tények nem érdeklik, valamiért na­gyon haragszik ránk. Ezt mutatja ízléstelen vicce cikke végén. Alulmúlni nem akarjuk. Tisztelettel: Mandula Tamás a nyíregyházi Kábelkom Kft. • igazgatója ••• - u - , yter. •. ' '-J3 Gelsei találkozó Történt egyszer, hogy ösz- szetalálkoztam Nyírbátor­ban egy régi osztálytársam­mal, nevezetesen Lámfa- lussy Lászlóval, aki azt kér­dezte tőlem, mit szólnék ahhoz, ha megszervezné az általános iskolai találkozót. Én azt válaszoltam, hogy igazán örülnék neki és ter­mészetesen elmennék, hi­szen van akivel harminc éve még csak nem is talál­koztam. A szervezési teendők után 1994. július 2-ra tűzték ki ezt a nem mindennapi találkozót. Kicsiny kis fa­luban, Nyírgelsén történt ez az esemény. 1964-ben bal­lagtunk, búcsúztunk el egymástól és tanárainktól. Ilyen találkozót még Nyír­gelsén nem szervezett sen­ki. Tudott ról az egész falu. Még most is megborzon­gok, ahogy ezeket a sorokat írom, ugyanis a mai világ­ban, amikor az emberek sajnos befelé fordulása ta­pasztalható, ez a találkozó az ellenkezőjét bizonyítot­ta. Azt látni kellett volna, hogy mintha egy életbe­vágó eseménynek nézné­nek elébe, annyira izgatot­tak voltak, hogy vajon el­jön-e mindenki, aki előre jelezte érkezését, vagy elég lesz-e az ellátás, amivel fel­készültek, vagy hogyan fognak egymásra találni harminc év elteltével azok a felnőtt emberek, akik hat éves koruktól nyolc éven át együtt tanultak, játszottak, csintalankodtak. Tehát július 2-án 10 órára volt megszervezve és mondhatom azt, hogy ettől az órától kezdődően érkez­tek a várva várt társak Bu­dapestről, Debrecenből, Nyírbátorból és én Nyír­egyházáról. Felejthetetlen lesz szá­momra, hogy amikor egy- egy volt osztálytárs megje­lent és meg kellett mondani a már jelenlévők közül, hogy ki kicsoda és volt né­mi bizonytalanodás, de volt egymás nyakába borulás könnyek közepette. A férfi társaim sem szégyellték könnyeiket. A 33 fős osztálylét­számból megjelent 17 fő, négyen már sajnos nem él­nek, akiknek emlékéért a jelképes osztályfőnöki órán egyperces néma felállással adóztunk. Osztályfőnökün­ket Lőkös Klára tanárnőt hívtuk meg, aki szintén nagy örömmel jött Nyírmi- hálydiból. Mindenki felsza­badultan beszélgetett, régi fényképet nézegetett, szó­rakozott. Szinte mindenki hozott emlékbe eltett régi fotókat. Ebéd előtt elénekeltük a Himnuszt. Megható volt. Nagyon finom volt az ebéd és a vacsora is, amit szer­vezőnk rokonainak és is­merőseinek köszönhetünk, mert felvállalták a főzést, felszolgálást és helytálltak délelőtt 10-től másnap haj­nal 3 óráig. Mert hogy ez a rendkívüli esemény addig tartott. Köszönettel: Havasi Sándorné Nyíregyháza, Sarló út 13. 3/10. z+\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents