Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-28 / 176. szám

1994. július 28., csütörtök HÁTTÉR Fő ellenségünk az infláció A húsfélék relatíve még ma sem drágábbak, mint másfél évtizede Az átlagcsalád fogyasztási kosara 1993-ban, száza­lékban KSH-grafika Hajnal Béla A hazai gazdaság helyzetét is­merve, új pénzügyminiszte­rünk szerint már az is óriási eredmény lenne, ha sikerülne lOszázaíék körül stabilizálni a munkanélküliséget és 15 szá­zalék körül az inflációt (nap­jainkban az előbbi 11,4, az utóbbi 19,2 százalék). Bár az infláció alapvető oka a gazdaságtalan termékszer­kezet, de az árak növekedését nagymértékben gerjeszti az elmélyült egyensúlyhiány (a költségvetési hiány, valamint a külkereskedelmi passzívám) és az adósságszolgálati teher is. Lehűtött infláció Már a ’80-as évek végén meg­kezdődött a fogyasztói árkie­gészítések lefaragása: ennek összege 1987-ben a vásárolt fogyasztáshoz képest még kb. 14 százalék volt, 1989-ben ugyanez már csak 10, 1993- ban pedig mindössze 1 száza­lékot tett ki. Az árkiegészíté­sek mérséklésének elsődleges célja a lakossági vásárlóerő csökkentése volt, ami közvet­ve az egyensúly javítását szol­gálta. A piacgazdaságra való áttérés költségei mellett inf­lációgerjesztő és egyáltalán nem elhanyagolható hatású volt a keleti piacok összeom­lásával bekövetkezett helyzet is. Érdekes fordulat állt elő 1991 nyarán, amikor a gyor­suló inflációs ütem (35-38 százalék) lassulni kezdett. A lassulás azonban nem a gaz­daságban elért eredményekre: a hatékonyság javulására, a gazdasági szerkezet gyökeres megújulására vezethető visz­sza, hanem annak oka egy­értelműen a keresleti oldal ala­kulásában ragadható meg. A reálbérek folyamatosan csök­kentek, a munkanélküliségi rá­ta pedig állandóan nőtt. A két folyamat erőteljesen mérsé­kelte a keresletet, ami lehű­tötte az inflációt. Az 1991 nyarától megfi­gyelhető csökkenő inflációs trend (1992 szeptembere és 1993 februárja között egy ki­sebb emelkedéstől eltekintve) 1994 tavaszára kifulladt, amit egy stagnáló illetve kissé emelkedő inflációs tendencia váltott fel. A fogyasztói árak 12 hónap alatti növekedése a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok szerint 1994 februárjában volt a leg­kisebb, 16,6 százalék, amely 1994 júniusára 19,2 százalékra emelkedett. A karaj ára Közismert, hogy a további áremelések potenciális forrása az energiaárak és a gyógyszer­árak még meglévő támoga­tottsága, a mezőgazdasági ter­melés privatizációjának az élelmiszerárakba még be nem épült költségvonzata. Az infláció természetesen megváltoztatja az árarányokat is. A KSH most megjelent Fo­gyasztói árindex, 1993 című füzetéből kiolvasható, hogy az 1993-as fogyasztói árszínvo­nal átlagosan 6,7-szerese volt az 1978. évinek. Ezen belül az élelmiszerek és a ruházkodási cikkek áremelkedése átlagkö­zeli, a szeszes italok, dohány­áruk és a tartós fogyasztási cikkeké erősen átlagalatti, az egyéb cikkek, szolgáltatásoké átlagfeletti, míg a háztartási energia árának emelkedése ugyanezen időszak alatt jóval átlagfeletti, majdnem 11-sze­res volt. Ebből az a meglepő­nek tűnő kijelentés követke­zik, hogy például a húsfélék tavaly egyáltalán nem voltak drágábbak a többi termékhez viszonyítva, mint 1978-ban. A jellemzőnek tartott 62 Ft-os rövidkaraj ára ugyan 353 Ft- ra, az 58 Ft-os sertéscomb 331 Ft-ra, a 100 Ft-os gyulai kol­bász 576 Ft-ra, az 50 Ft-os olasz felvágott 271 Ft-ra nőtt, csak a 140 Ft-os téliszalámi 892-ra történő áremelkedése nagyobb, mint az átlagos drá­gulás. (E sorok írásakor mint­egy a fentiekre válaszul jelen­tős, 10-20 százalékos húsár­emelés következett be.) Annak oka, hogy a húsféléket mégis drágának érezzük és fogyasz­tásuk is visszaesett, egyértel­műen az, hogy a családok, a háztartások megélhetési költ­ségei sokat nehezedtek, mert a reálbér és a reáljövedelem csökkenése mérsékelte a pénz vásárlóértékét. Ez másszóval azt jelenti, hogy a fogyasztói árak emelkedése messze túl­lépte a bérek, a keresetek és a jövedelmek növekedésének mértékét. A fogyasztói kosár mindenkinél más és más, de az élelmiszerekre fordított kiadás vásárlásainknak átlagosan 27 százalékát teszi ki. Érdekes, hogy egy átlagos család többet költ szeszes italra és dohány­árukra, mint ruházkodásra. A szolgáltatások aránya emel­kedő, mert drágulásuk megha­ladja az átlagot, közülük is igen gyorsan nőttek a víz- és a csatornadíjak, a közlekedési és a hírközlési tarifák. Korlátok között Az infláció kezelése a politika egyik legfontosabb feladata. Az új kormánynak ezért nem­csak a gazdaságtalan termék- szerkezetet, a külső és belső egyensúlyt kell javítania, ha­nem a kormányprogramnak megfelelően korlátok közé kell szorítani a jövedelmek ki­áramlását, és erélyesen fel kell lépni a gazdaságot tönkretevő feketegazdasággal szemben. Különben bekövetkezhet az infláció gyors növekedése, kimerülhetnek a devizatarta­lékok, és finanszírozhatatlan­ná válhat az ország. A rutinos turisták hazatértük utáni első útja a képkidolgozó laborokba vezet Balázs Attila felvétele [-------------------------------------­A lapítson ingatlanügy­nökséget! Ne ijedjen meg kedves olvasó és ne gondolja, hogy ehhez a vál­lalkozáshoz sok pénz kell. Ugyan! Tudja mi kell hozzá? Néhány megszorult ember, aki lakást akar eladni vagy venni, és már hónapok, évek óta próbálkozik sikertelenül. Ón lesz a mentőangyaluk, akinek boldogan, egymást letaposva fizetnek, csakhogy elérhessék a vágyva vágyott célt. De nézzük a módszert! Üzleti működésének első nap­ján fel kell adnia egy hirde­tést: „Lakásproblémáját egy óra alatt megoldja a GOLD- ja! (Mert mondjuk GOLD- nak hívják az ingatlanügy­nökségét, hogy rímeljen. Majd így folytatja a hirdetést) Eladni? Venni? Az nekünk semmi. Percig se várjon! Te­lefonáljon!” Most azt tetszik kérdezni, hogy honnan tetszik keríteni As a jelentkező eladóknak és vevőknek partnert? Ugyan kérem. Ez a legegyszerűbb. Venni kell néhány hirdetési újságot, és kiírni belőlük a Nógrádi Gábor dolja meg: egymillió cím. Húszéves praxis. Becsület­szó. De tudja mit, kedves, ha mindezek ellenére nem talál megfelelőt, mi mindaddig el­Legyen milliomos címet. Mi történik a gyakor­latban? Jön a pofa, eladni akar vagy venni, mindegy. „Nem probléma — mondjuk neki és leültetjük, mielőtt felültetnénk. — Most be tet­szik fizetni 8500 forintot és tetszik kapni tíz tuti címet a komputerünkből. Hogy hol a komputer? Fent a padlástér­ben, mert itt nem fért el, olyan nagy a címállomá­nyunk. Azt tetszik kérdezni, hogy mi van akkor, ha a tíz ajánlatból egyetlen egy sem felel meg Önnek? Az lehe­tetlen. Teljesen kizárt. Gon­látjuk címekkel, amíg meg nem oldja a problémáját. Ad­juk a címeket, ha kell, az éle­te végéig. És a halála után még az örököse is kap öt tuti ajánlatot." Nincs ember, aki ilyen üz­letifogásnak ellenálljon. Ad­ja a pénzt, viszi a címeket, te­lefonál vagy kopogtat. Ha csoda történik, összejön neki az üzlet. Persze a csodák va­lószínűsége a lakáspiacon is csekély. Valószínűbb, hogy partnerünk felsül: ha venni akar, a lakást már eladták, ha pedig eladni akar, akkor öt szobával kisebb, vagy öt kilométerrel közelebbi, vagy ötmillióval olcsóbb ingatlan­ra vágynak az ajánlott part­nerek. Az ügyfél ekkor visz- szarohan hozzánk és ránk akarja borítani az íróasztalt. Még jó, hogy az sincs. Ekkor elővesszük a szerződést, és udvariasan megkérjük mu­tassa meg, melyik pontban ígértünk neki azonnali sikert. Csak azt ígértük, hogy élete végéig címeket kap. Ha erre az ügyfél infarktust kap, ak­kor ezzel a szerződésünket teljesítettük. Ha nem kap infarktust, akkor ismét elővesszük a hirdetési újságokat és oda­vetünk neki néhány címet azok közül, amelyeket már előtte nyolcvan ügyfelünknek kimásoltunk. Legyen boldog vele. Csak ne cirkuszoljon. Borzalmas, milyen arrogán­sak tudnak lenni az emberek időnként. Bárhol, bármikor Kovács Éva A szegedi Rókus- templom előtt, a Parlament kilences kapujánál és a budapesti Mátyás-templom egyik be­járatánál ugyanolyan bom­ba robbant—tartják a szak­emberek, akik egyelőre, im­már a harmadik eset után sem tudják megmondani, ki, illetve kik lehetek az elkö­vetők. A nyomozás gőzerő­vel folyik, ma még mindössze annyi tudható, hogy az el­sődleges vizsgálatok sze­rint a merénylők mind­három esetben ugyanazt a robbanószerkezetet alkal­mazták, az országos rend­őrkapitány pedig ebből kö­vetkezően azt feltételezi, valamennyi esetben ugyan­az lehet a tettes is. A rendőrségi jelentések szerint nagyjából ennyit tudhat a közvélemény, a do­log tanulságai azonban már az eddigi informá­ciók birtokában levonha­tók. Első és legfontosabb, no meg talán a legszomo­rúbb közülük, hogy a ter­rorizmus szempontjából Magyarországon is vége a jóvilágnak. A felsorolt ese­tek előtt ugyanis hazai hí­reket nem, külföldieket azonban annál inkább le­hetett hallani arról, hogy hol, mikor és miért robban­tottak. Igaz, azt, hogy a merénylők kik voltak, már ritkábban tudhattuk, bár az esetek többségében több­nyire mindig jelentkezett és felvállalta az ügyet egy-egy gyülekezet vagy szervezet, amiből azután az okokra következtetni lehetett. Jó volt hinni, hogy mindez csak külföldön történhet meg, nálunk robbantásról, merényletről, terrorizmus­ról szó sem lehet. Volt és van bajunk enélkiil is elég, kinek hiányzott még a ter­rorizmus is? Nehéz elfogadni a tényt, hogy oda a nyugalom, és ezentúl nem csak külföldön járva lehetünk merényletek áldozatai. Nem kell most már átlépnünk az ország­határt ahhoz, hogy egy-egy műemlék, sokak által lá­togatott étterem, presszó, pályaudvar, történelmi és egyéb nevezetesség előtt ne jusson eszünkbe: bárhol, bármikor, bármelyik perc­ben bajba kerülhetünk. Az események vizsgálata folyik, feltételezések, talál­gatások naponta hangza­nak. Nem tudni még, kide­rül-e, kik voltak a tettesek, mi lesz a nyomozás vég­eredménye, melyek az ese­tek tanulságai. Nem tudni, s nem tudom. Csak azt tu­dom, hogy bármennyi gon­dunk, bajunk, szegénysé­günk ellenére megnyugtató volt a tudat, hogy Magyar- ország a „ béke szigete”. Szerettem volna, ha az marad... Ütemenként végzik a felújítási munkálatokat a ko- csordi Kraszna-hídnál. A födémerősítés, szigetelés befejezésével 3 hét múlva a híd ismét üzemképes lesz Szűcs Róbert felvétele i1 | ■■ I IIP í, .... ....... Szegényebb a belváros M. Magyar László A lakul, formálódik Nyíregyháza főtere. A díszkövek nagy- részét már lehelyezték a szakemberek, a magasból nézve jól látszanak a külön­féle színekből kialakított alakzatok. A paravánként felállított kerítés is már csak itt-ott van meg, így nagyvo­nalakban már kirajzolódik az új főtér arculata. Az igazat megvallva, bizony ép­pen ideje, hogy befejeződ­jenek a munkálatok, hiszen szinte már évek óta elnyom­ja a gerlék búgó hangját a gépek monoton zúgása. A tér miatt örül is a vá­rosát szerető állampolgár, meg szomorú is. Öt ül, mert nemsokára gyalogosok, rá­érősen beszélgető nyugdí­jasok, madarakat etető gyermekek népesíthetik be a teret, ugyanakkor elkese­redik a lokálpatrióta azt látván, hogy mi történt a Kossuth-szobor körüli park­kal. A belváros hangulatát évtizedek óta nagymérték­ben meghatározta ez a kis zöld övezet, amelynek most nem kegyelmezett a tervező. A kis parkból több helyen is csíptek le területet, beton váltja fel a földet, s még a gesztenyefákat is körbekö- vezték. Nagyon sokan szíve­sebben vették volna, ha in­kább a kőrengeteg csökken, s a zöldfelület nő. Ha a teret áttekinti az ember a három Gráciától az egykori Csemege épületéig, az öt­venes-hatvanas évek mega­lomániás építkezése jut az eszébe, amikoris a hatal­mas méretek határozták meg az építkezéseket. Hiába tesznek majd ki oda dézsákban fákat, bok­rokat, a tér már elvesztette azt a természetes jellegét, amely hangulatossá vará­zsolta az elmúlt évtizedek­ben Nyíregyháza belváro­sát. Bár úgy tűnik, hogy a megyeszékhely gazdagabb lesz egy térrel, valójában szegényebb egy parkkal. ................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents