Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-25 / 173. szám

1994. július 25., hétfő Műszaki főiskola Kecskemét (KM — B. I.) — Jelentős változásokat tervez a kecskeméti Gépi­pari és Automatizálási Mű­szaki Főiskola — tájékoz­tatták lapunkat. A főiskola jogelődje a Felsőfokú Gép­ipari és Automatizálási Technikum 1964-ben léte­sült. Ma a főiskolán négy szak működik: gépészmér­nöki, műszaki informatikai, műszaki tanári és műszaki menedzseri.A főiskola ok­tatói és vezetői szükséges­nek látják a remélhetőleg újra megerősödő ipar il­letve gazdaság igényeihez igazítani a képzési irányo­kat. Az új szakok oktatását — amely a gyártásinforma­tikától az üzemgazdász szakirányig terjed — 1995 őszétől kezdik. A végzett üzemmérnökök részére le­hetőséget biztosítanak kie­gészítő képzésre minőség- biztosítás szakmában és műszaki tanár képzésben. A jövőben várhatóan Kecs­keméten létrejön egy több karú főiskola, amely több kimenetelű képzést nyújt. A fejlesztésben a főiskola számít az egykori hallga­tókra, és remélik, hogy a 30 évről történő megemléke­zésen —- szeptember 30-án és október 1-jén — a vég­zettek többsége visszaláto­gat az intézménybe. A Jubi­leumi Tudományos Ülés­szaknak sok érdekes kísé­rőrendezvénye lesz. Grafikai biennálé Békéscsaba (MTI) — Szombaton megnyílt IX. Országos Tervező Grafikai Biennálé a békéscsabai Munkácsy Mihály Múze­umban. A kiállításon pla­kát-, naptár-, csomagolás­tervekből, szórólapokból és egyéb propagandaanyagok­ból válogatnak egy adott té­mamegjelölés keretében. Idén a JEL jegyében a ma­gyar kultúrát elemző és kifejező alkotások között szemlélődhet a publikum. A ’92-es VIII. biennálé fő­díjasainak, Dúc ki Krzysz- tofnak, Felsmann Tamás­nak és Orosz Istvánnak adatott meg a lehetőség, hogy régebbi munkáikat is elhozzák magukkal. Az 50 ezer forintos fődíjat a Mű­velődési és Közoktatási Minisztérium ajánlotta fel, a rendező csapatban, és a zsűriben szerepet vállalt a Magyar Képző- és Ipar- művészeti Szövetség Ter­vező Grafikai Szakosztá­lya, a Magyar Reklámszö­vetség, a Mahír és a kiál­lításnak otthont adó múze­um. A tárlatot szeptember 19-éig tekintheti meg a közönség. Hírcsokor Hangverseny... ...vátja a zene barátait július 26-án a nyírbátori zene­iskola nyári zenepavilon­jában. A magyar zene est­jén a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor hallgatói mű­ködnek közre. (KM) Élő koncert... ...szórakoztatja hétfő este a fiatalokat Tokajban a város főterén este hét órától. A Rocktábor is ma kezdi el munkáját. (KM) Rendezvénysorozat... ...lesz Tuzséron a Tisza Tú­ra idején július 27-én és 28- án. A Faluház szervezésé­ben a kétnapos program­ban kismesterségek be­mutatója, kirakodóvásár, könnyűzenei koncert szóra­koztatja majd a közönséget. (KM) Új jelentkezőket... ...vár a Bessenyei Színkör és a Mesekert Bábszínház. A nyíregyházi Kölyökvár- ban lehet érdeklődni. (KM) Számítógépes... ...szövegszerkesztői tanfo­lyamot indít a nyíregyházi városmajori művelődési ház. Érdeklődni a 434-002- es telefonon lehet. (KM) Gyermekszínjátszó... ...tábor kezdődik ma Kis­várdán, amely július 30-ig tart. A táborba több mint harminc gyermek kapott meghívást. (KM) Egy tudós tanár halálára Nyerges László Nyíregyháza — Hetvenöt éves korában meghalt Her- czeg Gyula egyetemi tanár, a magyarországi italianisz- tika kiváló személyisége. Kiváló felkészültsége, al­kotói és kutatói tehetsége, fáradhatatlan munkabírása révén a filológia minden te­rületén jártas volt, de min­denekelőtt tanárként tevé­kenykedett. Pályáját a negyvenes évek elején Bu­dapesten, középiskolai ta­nárként kezdte és hivatása mellett élete végéig ki­tartva a nyíregyházi Bes­senyei György Tanárképző Főiskola tanáraként fejezte be. Tudósként a régi és mo­dem magyar próza stiliszti­kája, az olasz klasszikus szerzők műveinek stílus­vizsgálata foglalkoztatta. Eredményes munkásságát bizonyítja az olasz-magyar nagyszótárak és kisszótárak megírása, nyelvkönyvek, tankönyvek, magyar és olasz nyelven megjelent tu­dományos publikációk so­kasága. Munkásságával szolgálatot teljesített: egész életén keresztül az ügyet, az olasz kultúra, művészet, irodalom és nyelv magyar- országi megismertetésének ügyét szolgálta. Szerkesztői tevékenysé­gének eredményeit a széle­sebb olvasóközönség is méltányolhatta, amikor az ő gondozásában magyar nyelven hozzáférhetővé váltak Bandello novellái, reneszánsz szerzők komé­diái vagy az európai rene­szánsz egyik legjelentősebb életműve, Niccoló Machi­avelli két kötetbe össze­gyűjtött írásai. Herczeg Gyula halálával tiszteletre méltó, eredményekben gaz­dag élet zárult le. Vízivárossá változik a Várszínház Próbál a társulat A szerző felvétele Minya Károly Kisvár da — Több héten át folytak Shakespeare A wind- sori víg nők komédiájának próbái. Az előadás a kisvárdai Várszínház és a Magyar Te­levízió közös produkciója. Ottjártamkor Czintos József Falstaff szerepében éppen azt a jelenetet járatta be Csiky Ibo­lyával és Gáspár Imolával, amikor négykézláb menekülne a bosszús férj elől. A darab rendezőjét, Horváth Z. Ger­gelyt először egy kis vissza­tekintésre kértem meg. □ Első alkalommal vezé­nyelte le mint művészeti vezető a májusi fesztivált. Mik a ta­pasztalatai? — Elég sokrétűek. Azt hi­szem, sikerült egy nagyon döntő előrelépést tenni a ma­gyarországi és a határon túli szakma közeledésében. A ha­zai szakemberek közül többen eljöttek, ezzel szakmai alapra helyeztük a fesztivált, és si­került a félreértésekből esetleg rárakódott politikai mellékízt lebontani. Ugyanakkor a ke­mény, nyílt, őszinte megbe­széléseken nem a részvét és sajnálkozás, hanem a szakmai célok, eredmények, a kritikai szellem érvényesült. A szín­házak nehézségeit ugyan tu­domásul vesszük, de azért na­gyon komolyan kezeljük a dolgokat. □ így lehet akkor ötvözni a küldetéstudatot és a szakmai színvonalat... — Igen, és az a döntő, hogy fokozatosan kiszoruljon a kül­detéstudat, mert azzal igazán­diból nem lehet mit kezdeni. □ Akkor beszéljünk a nyári Shakespeare-darabról. Miért éppen erre esett a választása? — Több okból is. Régi ter­vem, hogy lehetőség szerint egy olyan vígjátékot találjunk, aminek a szakmai színvonala is egy nagy kihívást jelent. Ez egy olyan ritkábban játszott vígjátéka Shakespeare-nek, amit nehéz megoldani, és aminek kirobbanó sikere nem volt még Magyarországon, s a kontinensen is nehezeit bir­kóznak meg vele. Olvastam, hogy Angliában viszont ez egy biztos siker, és azért veszik elő, hogy a színházak megtel­jenek. A darabválasztás gya­korlatias oka az, hogy úgy ér­zem, sikerült olyan szereposz­tást találnom a határon túli színészek köréből, amely in­dokolja e mű színpadra tűzé­sét. Harmadsorban ráleltünk egy jó színreviteli megoldásra a Várszínház színpadán... D Már az alcím is jelzi: vízvári komédia... — Ez annyiban csalás, hogy Shakespeare a vízvári jelzőt nem írta oda, ezt mi tettük hozzá. A víz megjelenését mindig szerették, ez egy több évtizede előforduló ötlet. Lé­nyegében ezt egy kis megle­petésnek is szántuk a közön­ségnek, és ez segítette azt a gondolkodásmódot, hogy eb­be a környezetbe hogyan he­lyezzük el az eredetileg ötfel- vonásos 23 helyszínes dara­bot. Kellett egy olyan téri szer­vezőelvet találni, ami ezeken a . problémákon átsegít bennün­ket. Úgy érzem, hogy eléggé bizarr hatása lesz ennek a kör­nyezetnek, és együtt az elő­adás összképe, a színészek munkája, a díszlet és a jelmez képe talán egy újszerű felfo­gást is érvényre juttathat. Ugyanakkor a Falstaff figurát megerősítettem, és ezzel az eredetileg helyzetkomiku­mokra épülő előadást a jellem­komikum irányába is elvittem. □ Milyen gondolatokkal ajánlja a publikumnak a július 29., 30., és 31-én látható elő­adást?-— Őszinte szívvel tudom meghívni a kedves közönséget egy olyan produkcióra, ami a színészek nagy erőfeszítésé­vel, a televízió óriási anyagi áldozatával jött létre, és na­gyon remélem, hogy a közön­ség jól fog szórakozni. Uj (régi) elnök a Kölcsey Társaság élén Molnár Károly Fehérgyarmat (KM) — A rendszerváltást megelőző idő­szakban még Pozsgay Imre állt a Kölcsey Társaság élén. A változással egy időben Tax- ner-Tóth Ernőt választották a Kölcsey Társaság elnökévé, ezt az idén nyáron megújítot­ták. Ezt követően a követke­zőket mondta: — Jeles esemény az életem­ben. A ritka sikerek közé tar­tozik. Ugyanakkor az öröm mellett aggodalmat is érzek. Én azt gondolom, hogy a Köl­csey Társaság a lehető legjobb pillanatban alakult. Két évvel azelőtt, hogy legalább három politikai párt, akik majd be­kerültek a parlamentbe, Köl- csey-jelszavakat írt a zászla­jára. A Kölcsey Társaság vi­szont ügyesen kimaradt az elmúlt 4 év politizálásából. Ehelyett azt tette, amit a 19. század szelleméből adódóan tenni kell: alkotó munkát vég­zett. Dolgozott. Szeretném az életem nagy eseményei közé sorolni a 200 éves évforduló ünnepségeinek megszervezé­sét (ez nem az én személyes eredményem, hanem a Köl­csey Társaságé). Feltétlenül ide kell sorolni több, a hatá­rainkon kívül elhelyezett em­léktáblát. Számos kiadványt, s az 1994. január 22-i rendez­vényt. A Kölcsey Társaság anyagi erejével és Csete György építész áldozatkész­ségével Szatmárcsekén felállí­tottuk az országzászlót, kiala­kítottuk a díszteret, a híres csónakfejfás temetővel szem­ben, ami egyúttal emlékeztet arra, hogy magyarok vagyunk: az ország keleti szögletében éppúgy, mint a világ sok más részében. □ Mi az elkövetkezendő négy év feladata? — Rendezvényeink iránt megcsappant az érdeklődés. Új kezdeményezést kell indí­tanunk, hogy meg tudjuk szó­lítani tagjainkat. Tisztújító közgyűlésünkre nem jöttek Szatmárcsekéről, noha a falu nagyon sokat köszönhet Köl- cseynek, a Kölcsey Társaság­nak, nem jöttek el Almosdröl, noha ez a település is a Köl- csey-emlékek egyik fontos he­lye. Nagyon kevesen jöttek Debrecenből, Budapestről, s ami a legszomorúbb: nagyon kevesen voltak Fehérgyarmat­ról. Nem tudtuk megtalálni azokat a témákat, melyekkel megszólítva az el nem jötté­két, sikert értünk volna el. Nem tudtunk elég érdekes programokat ajánlani. Nagyon sokan jöttek viszont a határon túlról. Erdélyből, Szilágyság­ból, Kárpátaljáról, ők mint­ha fogékonyabbak lennének azokra a gondolatokra, melye­ket a Kölcsey Társaság meg­szólaltat. □ Miként alakul egyéni sor­sa a kormányváltás után? — Én eddig is a debreceni egyetemen tanítottam ugyan­azt, amit a Kölcsey Társaság hirdet: a reformkori irodalmat. Egy olyan szellemiséget, mely rendkívüli módon eltért a mai világtól. A mai világ egy vál­ságokkal gyötört világ, az em­beriség története a válságok folyamatos története. Az Is az volt. Ennek a Magyarország­nak a vezető személyiségei mozgósítani tudták az orszá­got abban az értelemben, hogy válaszolni tudjanak a kor ki­hívásaira, készek legyenek al­kalmazkodni a változó világ­hoz, és önerőből, önszervező­déssel hozzájárulni az ország felemelkedéséhez. Ez a kez­deményezőkészség, ez a vál­tozni tudás ez hiányzik a mai Magyarországon. — A Kölcsey Társaságnak és természetesen nekem, az egyetemi tanárnak egyaránt az az alapfeladata, hogy ezt a készséget igyekezzen felélesz­teni, kifejleszteni, újra moz­gásba hozni! A halál (megrövidített) 50 órája Egy amerikai sikerfilm cenzúrázott bemutatása a német égi csatornán Matyasovszki József Nyíregyháza — Többször el­gondolkodtam már, vajon hogyan fogadja a német kö­zönség azokat az amerikai ill. angol háborús kalandfilmeket, amelyek a náci Németország kegyetlenségét, az SS-ek ka­pitális baklövéseit, ezzel szemben a szövetségesek le­leményességét, a felszabadí­tók heroikus küzdelmét, a fa­siszták kijátszhatóságát hiva­tottak demonstrálni. Bár két­ségtelen, hogy a hitlerizmus bűneit a nagy többség mély­ségesen elítéli, de mégiscsak furcsán érezhetik magukat. Olyan lehet ez, mintha nekünk kellene végigizgulni, amint a keresztény Európa éppen „hü­lyét” csinál a barbár és elállati- asodott, kalandozó magya­rokból. Nemrégiben, A halál 50 órá­ja című amerikai háborús ka­landfilm műholdas sugárzá­sakor, egy olyan különös je­lenségre lettem figyelmes, ami az említett probléma létezé­sének — ha úgy tetszik — egyfajta bizonyítékaként is felfogható. Előfordul, hogy szinkronizáláskor, a külföldön gyártott és televíziós bemu­tatásra szánt mozifilmekből időnként kihagynak elhanya­golható, a történet logikáját nem befolyásoló, apró epizó­dokat. Az égi csatornák film­jeinél is gyakran tapasztalni effélét. Ám amit a SAT-1 művelt a szóban forgó amerikai film­mel, az igencsak eltért a meg­szokottól. Mintha fejezeteket tépnénk ki egy regényből, annyira drasztikus volt a ritkí­tás. Vajon hogyan engedhette ezt a forgalmazó? Először csak elcsodálkoztam, miért maradt ki a film elejéről, ami­kor a német páncélos egység parancsnoka szemlét tart a tö­kéletesen kiképzett ügynökök között. Feladatuk, hogy hibát­lan nyelvtudásukkal megté­vesszék az ellenséget, s elve­gyülve közöttük, zavart kelt­senek a hadműveletekben. Olyan tökéletesen felkészül­tek, hogy amikor az egyiktől megkérdezik, mit gondol Hit­lerről, mindjárt kész a válasz: a Führer egy felfuvalkodott hólyag, azt hiszi, annyi esze van, mint az egész vezérkar­nak együttvéve. A tiszt elé­gedett, de megdöbbentő ciniz­mussal jegyzi meg: ha nem végzik ki a katonáit, mint el­lenséges ügynököt, a német hadbíróság minden bizonnyal elítéli őket, mint hazaárulót. Még a második kurtítás fölött is elsiklottam (egy prostituál­tat küldenek a vezér szórakoz­tatására, de a derék tisztből még nem veszett ki minden erkölcs), ám a harmadiknál már kezdett gyanússá válni a dolog. Kivágták amint a genfi egyezmény szellemével ellen­tétben német katonák sebesült foglyokat mészárolnak le. így természetesen kimaradt az is, hogy éppen emiatt kerül összeütközésbe feletteseivel a Tigris páncéloshadosztály ve­zére, korruptnak és hazugnak nevezve őket. Szemétkosárba hullottak továbbá Charles Bronson Németország térdre- kényszerítésének dicső pilla­natát idéző szavai, s nem ke­rülhették el a sorsukat azok a képsorok sem, amikor a német tűzerő — erejét fitogtatva, s az ártatlan, civil lakosságot nem kímélve — földig rombolja az ellenállók városát. S van még egy epizód. A nácik elfognak egy lövöldöző kisfiút, s a ve­zér különös kegyet gyakorol: magát a fia életéért rimánkodó apát végzi ki a gyerek szeme láttára. Ezeket a képsorokat is ki­metszette a titokzatos vágó­olló. Vajon miért, milyen meggondolásból? Talán a ké­nyes jelenetek elhagyásával, egy árnyalattal szelídebb ké­pet kívántak festeni a gonosz­ról? Vagy az amerikai meg­világítás egy kissé túloz? Meglehet. De ha mégsem, ak­kor viszont nem lenne haszon­talan, ha a német fiatalok is szembesülhetnének a teljes valósággal.

Next

/
Thumbnails
Contents