Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-25 / 173. szám
1994. július 25., hétfő MATTER Olcsóbb és talán jobb is a vályogból épített ház. A nyíregyházi átképző központban tanultak után a nagyhalászi fiatalok a gyakorlatban is megismerkednek a vályogvetés titkaival Harasztosi Pál felvétele Javuló piaci kilátások Akik sokat ígérnek a termésért, könnyen cserben hagyják a várakozókat Baktalórántháza (KM - O. K.) — Miközben a földek tovább szomjaznak, a termelők nem várhatják tétlenül a megváltó esőt. Folyik a betakarítás, és mint az utóbbi években annyiszor, most is elsősorban az foglalkoztatja őket, nem dolgoztak-e hiába, sikerül-e eladni a termést. Nos, úgy tűnik, a korábbi esztendőkhöz képest az idén kevesebb gond lesz az -értékesítéssel. Üröm az örömben, hogy ez nem elsősorban a piac élénkülésével magyarázható, hanem a viszonylag gyenge terméssel. Alátámasztják ezt gyümölcs- és zöldségfelvásárlás- sal, illetve feldolgozással foglalkozó baktalórántházi Nyírség Kft. tapasztalatai is. A cég eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy a környező tíz településen vásárolja fel a termést, de mára a megye egész területére kiterjesztette tevékenységét. Termékeinek zöme exportra kerül. A jelentősebb tételeket kitevő gyümölcsfajták közül eddig a meggyel végeztek, melyből mintegy ezer tonnát vásároltak fel, ennek felét nyersen értékesítették, a többit pedig feldolgozták. A felvásárlási ár 35^t0 forint volt, ami viszonylag elfogadhatónak tekinthető. Jelenleg, mint azt Kormány Béla ügyvezető igazgatótól megtudtuk, az uborka a sláger. Ebből, természetesen, ha a minőség megfelelő, szinte korlátlan mennyiséget tudnának felvásárolni. A megrendelők 1500 tonnát kötöttek le, aminek eddig jó húsz százalékát sikerült beszerezni. Ám, ha az időjárás nem szól közbe, minden bizonnyal meglesz a tervezett mennyiség. A felvásárlási árak nagyon magasak, ami a termelők szempontjából nyilvánvalóan örvendetes. A hat-kilenc centiméteres uborka kilójáért akár több mint negyven forintot is kaphatnak, de a tizennégy centiméteres is megér, kompenzációs felárral együtt, tizenhárom forintot. És mindez annak köszönhető, hogy a kereslet számottevően meghaladja a kínálatot. — Nem biztos, hogy ezzel a nagyon magas felvásárlási árral végül jól járnak a termelők — mondja az ügyvezető igazgató. — Nyilvánvaló, hogy aki most nagyon magasra srófolja az árakat, az csak olcsóbban tudja majd értékesíteni, azaz belebukik. Tapasztalataink azt mutatják, hogy épp azok felejtenek el később fizetni a termelőknek, akik a legtöbbet ígértek. Ezért a termelőknek feltétlenül azt javasolnám, vagy olyan cégnek adják el a (érmést, melyet már ismernek, vagy ragaszkodjanak az azonnali fizetéshez. Cégünk egyébként az idény elejétől folyamatosan fizet a termelőknek. Természetesen, az idény java még hátra van, annál is inkább, mert a kft. nemcsak zöldséget és gyümölcsöt vásárol fel, hanem burgonyát is. A továbbiakban főleg paradicsomból, szilvából és körtéből számítanak nagyobb tételre, de az árak ma még megjósolhatatlanok, számos tényező befolyásolhatja alakulásukat. Almaügyben pedig szinte áttekinthetetlen a helyzet. A terméskilátások úgy a minőség, mint a mennyiség terén elég siralmasak. Étkezési almából mintegy húszezer tonnát kötöttek le eddig a cégnél üzbég, illetve kazah piacra. A léalma iránt is élénk kereslet mutatkozik, de a termés minőségét látva valószínűsíthető, hogy ennek könnyebben eleget lehet majd tenni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az orosz és ukrán piacon romlottak az esélyeink. E két országban ugyanis augusztustól az év végéig a nyers gyümölcsre húsz, a konzervekre pedig tizenöt százalékos importvámot állapítottak meg, ami az előbbi esetében szinte teljesen meggátolja az exportot. Az idei termésnek valamivel könnyebb lesz piacot találni, és a felvásárlási árak is feljebb araszoltak. Csak az a kérdés, milyen érvágást jelent a szakemberek szerint elég jelentős terméskiesés. ,y Ság £$$&£ A V : Tárca L evegő kéne! Olyan tehetetlen vagyok, csak zuhanok, zuhanok. Abbamaradhatna már ez a vergődés. Iszonyú! —Húzzák meg a vészféket! —Minek? —Vegye már ki a könyökét a hasamból! — Valaki rosszul lett. —Adják át a helyet! — Te, kisfiam, abban a bézbóly-sapkádban, ugyan szerváid már át a helyedet! — Uddögéljenek a szegény fiatalok, csak Uddögéljenek, mert nagyon elfáradtak a kóla ivásban, meg a hamburgerezésben! — Jesszusom, lehet, hogy meghalt? — Nyomja már meg azt a nyomorult vészcsengőt! — A kiskalapáccsal mit csináljak? — Hagyják a fenébe, úgyis a végállomás következik! Különben is részeg. Nem lesz semmi baja. Az ilyenek mind Szűz Mária kötőjébe esnek. — De tudja, maga farizeus! — Ez nem részeg, nem látja, hogy rosszul van? Szavak. Emberek szavai. Úgy loccsannak szét előttem, mint áfáihoz vert koponyák. Diákkorom kötelező fümjein láttam így az SS-tisztet. Csillogó bakancsban, lábánál fogva pörgeti az élő csecseSzűcs Mariann: — Ne álljon az ajtóba! Egyáltalán nem lehet magától elférni. — Le akarok szállni a következő megállónál! — Jó, hogy nem tapos agyon! Végállomás mőt. És jót nevet, elégedetten pöffeszkedik a filmkamera előtt. Igen, a szavak. A szavak. Egy kötél kellene, amin felkapaszkodhatnék! Vagy egy kéz! Egy erős, meleg kéz! Bőrömbe kapaszkodó másik bőr! Nem akarok visszazuhanni, nem akarom ezt a tehetetlenséget, ezt az iszonyú senkire várakozást, ezt a megalázottságot! — Nem jössz megnézni? — Eszem ágában sincs. Már a gondolatától is az ájulás kerülget! — Mit lökdös, mindjárt itt a végállomás, úgyse mehet tovább?! —De sietős, de sietős, maguktól felfordulhat ott a kocsi végén az az ember! — Nyugalom, nyugalom! Mindjárt a végállomásra érünk, aztán téphetik egymást a placcon, ahogy kedvükre esik! — Micsoda emberek vannak! De jó, hogy ezt nem élte meg az én drága, jó uram! Mindjárt rendben leszek. Csak ezek a duzzadt arcok állják el az utamat. Milyen pufókok! Persze a félelemtől nőttek ekkorára. Persze, a halál közelsége mindenkit megrémíszt. — Pislogott! — Él!? — Vigyázzanak, agyonnyomják szegényt! — Segítsenek már felemelni! — Orvost! Hívjanak orvost! A VÉGÁLLOMÁS KÖVETKEZIK. KÉRJÜK, HOGY MEGÁLLÁS UTÁN HAGYJÁK EL A SZERELVÉNYT, ÉS ERRE FIGYELMEZTESSÉK UTASTÁRSAIKAT IS! — Csak óvatosan, ide tegyük! Ez az! — Majd én megnézem, orvos vagyok. Engedjenek! Szabad? VÉGÁLLOMÁS! TOVÁBBIJÓ UTAT KÍVÁNUNK! —Jobban van? — Nincs semmi baj. Már jobban van, bólintott. — Kijózanodott, mi, do- kikám? Adjon neki egy fülest, majd észhez tér! VÉGÁLLOMÁS! KÉRJÜK A KEDVES UTAZÓKÖZÖNSÉGET, HOGY A KOCSIT SZÍVESKEDJENEK ELHAGYNI, ÉS ERRE UTASTÁRSAIKAT IS FIGYELMEZTETNI! OTT AZ UTOLSÓ KOCSIBAN IS! Brazil banat Kovács Éva-» t yertek, aranyérmeiül sek lettek, s hallom, i V mégis elégedetlenek a brazilok. Hiába övék a fődíj, övék Romário, a vb legjobb játékosa, nekik ez mind semmi, ők ennyivel nincsenek kifizetve. Igaz, a hivatalosan megszabott félnapos munkaszünetet a győzelemfölötti örömében szinte az egész ország meghosz- szabbította, sőt, ha úgy tetszik, egy-két napot még ráfejelt, a lényeg marad: elégedetlenek a brazilok, s azt sem hallgatják el, miért. Ha jól értettem, amit mondtak, azért bánatosak meg szomorúak, mert csapatuk vb- beli játékából hiányolják a szépséget, a könnyedséget, az eleganciát és a varázslatot. Úgy érzik, a fiúkat csak a végeredmény érdekelte, a hozzá vezető útra, a módszerre, a stílusbeli finomságokra egyáltalán nem figyeltek oda. Irigylem a brazilokat, meg kicsit csodálom is őket. Nem azért mert nyertek, bár néhány meccset a férjem kedvéért jómagam is végignéztem, s még nem is szórakoztam rosszul, a futballnak nincs szerepe az életemben. Nekem inkább az tetszik, ahogyan a brazilok meg akarnak maradni brazilnak. Ahogyan tíz körömmel kapaszkodnak abba, ami az övék, ami elsősorban rájuk jellemző, amitől ők a brazilok: nekik a fociban nem csak a gól, hanem a szépség, könnyedség és varázslat is fontos. Fütyülnek rá, hogy a kapitalizmusban, no meg a sportban terjed és mindenek elé helyeződik a pénz és a profizmus, hogy semmi nem számít, csak a végeredmény, a gólokban, méterekben, pontokban és tizedmásod- percekben mérhető teljesítmény. A romantikus brazilok fütyülnek az ilyesmire, nem hagyják mindezektőlj befolyásolni magukat. Ok azt tartják, kell is meg fontos is a győzelem, de az út, amíg oda eljutunk, nos,/raz nem lehet akármilyen. Ók emberek, érző lények szeretnének maradni, nem pedig gépek. Nekik nem csak a tartalom lényeges, hanem a forma is. Brazil bánat, — mondhatnánk értetlenkedve. Valóban az, de talán nem csak a brazilok számára lényeges tanulságokkal... Szárnypróbálgatás az őszi nagy utazás előtt... Harasztosi Pál felvétele Kommentár Lássuk a medvét! Galambos Béla A z agrárprogram fő céljaként nevezte meg az új mezőgazdasági miniszter egy olyan exportorientált magyar mezőgazdaság megteremtését, amely rövid időn belül képes lesz hárommilliárd dolláros exportbevételre. Logikailag „kintről, befelé” haladva, sorrendben a következő lépcsőfokok a piacszabályozás, majd a termelés kérdése. Ezekkel kapcsolatban is megnyugtatónak tűnik a slágfoltokban felvázolt program: hasonlóképpen fontosnak tartja az FM vezetése, hogy az ágazat agrárpiaci szabályozása kiszámítható és tervezhető legyen, s a hatékony mezőgazdasági termelés sokszínű, azaz vegyes üzemrendszer keretei között valósuljon meg. Ez utóbbi kijelentés hallatán nagy kérdés, hogy e termelési szerkezet kialakítását politikai, avagy köz- gazdasági eszközök alkalmazásával szeretnék-e elérni. Az új miniszter ígérete szerint a politika nem játszhat szerepet e kérdés megoldásában sem. Hitet tett a kárpótlási folyamat felgyorsítása és minél gyorsabb befejezése mellett. Ugyanakkor leszögezte, a kialakult tulajdonosi pozíciókat tiszteletben tartják. Szép-szép mondják a földtulajdonukon valóban gazdálkodni akarók, de mi lesz a gazdálkodás technikai feltételeivel. Abban kapunk-e majd az eddigitől is hatékonyabb kormányzati segítséget. Ezzel kapcsolatban is történt miniszteri utalás: a tárca vezetése szükségesnek tartja a vállalkozás- és beruházásösztönzést és szeretné elérni, hogy a jövő évben és ezt követően is jelentős támogatást kapjon az ágazat. Az agrártámogatások alapvetően három területet céloznak majd meg: a belső piac szabályozását és az export támogatását; a tőkehiány pótlását és a technológiai fejlesztését, végül a legkedvezőtlenebb adottságú térségekben elképzelhetően felmerülő jövedelempótló támogatásokat. A megye kisebb és nagyobb, kezdő- és haladó termelői számára megnyugtatóan csengenek ezek az elképzelések. Csak ne késlekedjenek a program kidolgozásával túl sokat. Szeretnénk látni a medvét.
