Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-25 / 173. szám

1994. július 25., hétfő MATTER Olcsóbb és talán jobb is a vályogból épített ház. A nyíregyházi átképző központban tanultak után a nagyha­lászi fiatalok a gyakorlatban is megismerkednek a vályogvetés titkaival Harasztosi Pál felvétele Javuló piaci kilátások Akik sokat ígérnek a termésért, könnyen cserben hagyják a várakozókat Baktalórántháza (KM - O. K.) — Miközben a földek to­vább szomjaznak, a terme­lők nem várhatják tétlenül a megváltó esőt. Folyik a be­takarítás, és mint az utóbbi években annyiszor, most is elsősorban az foglalkoztatja őket, nem dolgoztak-e hiába, sikerül-e eladni a termést. Nos, úgy tűnik, a korábbi esz­tendőkhöz képest az idén ke­vesebb gond lesz az -értékesí­téssel. Üröm az örömben, hogy ez nem elsősorban a piac élénkülésével magyarázható, hanem a viszonylag gyenge terméssel. Alátámasztják ezt gyü­mölcs- és zöldségfelvásárlás- sal, illetve feldolgozással fog­lalkozó baktalórántházi Nyír­ség Kft. tapasztalatai is. A cég eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy a környező tíz településen vásárolja fel a ter­mést, de mára a megye egész területére kiterjesztette tevé­kenységét. Termékeinek zöme exportra kerül. A jelentősebb tételeket ki­tevő gyümölcsfajták közül ed­dig a meggyel végeztek, mely­ből mintegy ezer tonnát vá­sároltak fel, ennek felét nyer­sen értékesítették, a többit pe­dig feldolgozták. A felvásár­lási ár 35^t0 forint volt, ami viszonylag elfogadhatónak tekinthető. Jelenleg, mint azt Kormány Béla ügyvezető igazgatótól megtudtuk, az uborka a sláger. Ebből, természetesen, ha a minőség megfelelő, szinte korlátlan mennyiséget tudná­nak felvásárolni. A megren­delők 1500 tonnát kötöttek le, aminek eddig jó húsz száza­lékát sikerült beszerezni. Ám, ha az időjárás nem szól közbe, minden bizonnyal meglesz a tervezett mennyiség. A felvásárlási árak nagyon magasak, ami a termelők szempontjából nyilvánvalóan örvendetes. A hat-kilenc cen­timéteres uborka kilójáért akár több mint negyven forintot is kaphatnak, de a tizennégy cen­timéteres is megér, kompenzá­ciós felárral együtt, tizenhá­rom forintot. És mindez annak köszönhető, hogy a kereslet számottevően meghaladja a kínálatot. — Nem biztos, hogy ezzel a nagyon magas felvásárlási ár­ral végül jól járnak a termelők — mondja az ügyvezető igaz­gató. — Nyilvánvaló, hogy aki most nagyon magasra srófolja az árakat, az csak olcsóbban tudja majd értékesíteni, azaz belebukik. Tapasztalataink azt mutatják, hogy épp azok felej­tenek el később fizetni a ter­melőknek, akik a legtöbbet ígértek. Ezért a termelőknek feltétlenül azt javasolnám, vagy olyan cégnek adják el a (érmést, melyet már ismernek, vagy ragaszkodjanak az azon­nali fizetéshez. Cégünk egyéb­ként az idény elejétől folya­matosan fizet a termelőknek. Természetesen, az idény ja­va még hátra van, annál is in­kább, mert a kft. nemcsak zöldséget és gyümölcsöt vásá­rol fel, hanem burgonyát is. A továbbiakban főleg paradi­csomból, szilvából és körtéből számítanak nagyobb tételre, de az árak ma még megjósol­hatatlanok, számos tényező befolyásolhatja alakulásukat. Almaügyben pedig szinte áttekinthetetlen a helyzet. A terméskilátások úgy a minő­ség, mint a mennyiség terén elég siralmasak. Étkezési al­mából mintegy húszezer ton­nát kötöttek le eddig a cégnél üzbég, illetve kazah piacra. A léalma iránt is élénk kereslet mutatkozik, de a termés minő­ségét látva valószínűsíthető, hogy ennek könnyebben ele­get lehet majd tenni. A helyze­tet tovább bonyolítja, hogy az orosz és ukrán piacon romlot­tak az esélyeink. E két ország­ban ugyanis augusztustól az év végéig a nyers gyümölcsre húsz, a konzervekre pedig ti­zenöt százalékos importvámot állapítottak meg, ami az előbbi esetében szinte teljesen meg­gátolja az exportot. Az idei termésnek valamivel könnyebb lesz piacot találni, és a felvásárlási árak is feljebb araszoltak. Csak az a kérdés, milyen érvágást jelent a szak­emberek szerint elég jelentős terméskiesés. ,y Ság £$$&£ A V : Tárca L evegő kéne! Olyan tehetetlen vagyok, csak zuhanok, zuha­nok. Abbamaradhatna már ez a vergődés. Iszonyú! —Húzzák meg a vészféket! —Minek? —Vegye már ki a könyökét a hasamból! — Valaki rosszul lett. —Adják át a helyet! — Te, kisfiam, abban a bézbóly-sapkádban, ugyan szerváid már át a helyedet! — Uddögéljenek a szegény fiatalok, csak Uddögéljenek, mert nagyon elfáradtak a kóla ivásban, meg a hambur­gerezésben! — Jesszusom, lehet, hogy meghalt? — Nyomja már meg azt a nyomorult vészcsengőt! — A kiskalapáccsal mit csináljak? — Hagyják a fenébe, úgyis a végállomás következik! Különben is részeg. Nem lesz semmi baja. Az ilyenek mind Szűz Mária kötőjébe esnek. — De tudja, maga fari­zeus! — Ez nem részeg, nem lát­ja, hogy rosszul van? Szavak. Emberek szavai. Úgy loccsannak szét előttem, mint áfáihoz vert koponyák. Diákkorom kötelező fümjein láttam így az SS-tisztet. Csil­logó bakancsban, lábánál fogva pörgeti az élő csecse­Szűcs Mariann: — Ne álljon az ajtóba! Egyáltalán nem lehet ma­gától elférni. — Le akarok szállni a kö­vetkező megállónál! — Jó, hogy nem tapos agyon! Végállomás mőt. És jót nevet, elégedetten pöffeszkedik a filmkamera előtt. Igen, a szavak. A sza­vak. Egy kötél kellene, amin felkapaszkodhatnék! Vagy egy kéz! Egy erős, meleg kéz! Bőrömbe kapaszkodó másik bőr! Nem akarok visszazu­hanni, nem akarom ezt a te­hetetlenséget, ezt az iszonyú senkire várakozást, ezt a megalázottságot! — Nem jössz megnézni? — Eszem ágában sincs. Már a gondolatától is az áju­lás kerülget! — Mit lökdös, mindjárt itt a végállomás, úgyse mehet tovább?! —De sietős, de sietős, ma­guktól felfordulhat ott a ko­csi végén az az ember! — Nyugalom, nyugalom! Mindjárt a végállomásra érünk, aztán téphetik egy­mást a placcon, ahogy ked­vükre esik! — Micsoda emberek van­nak! De jó, hogy ezt nem élte meg az én drága, jó uram! Mindjárt rendben leszek. Csak ezek a duzzadt arcok állják el az utamat. Milyen pufókok! Persze a félelemtől nőttek ekkorára. Persze, a halál közelsége mindenkit megrémíszt. — Pislogott! — Él!? — Vigyázzanak, agyon­nyomják szegényt! — Segítsenek már felemel­ni! — Orvost! Hívjanak or­vost! A VÉGÁLLOMÁS KÖ­VETKEZIK. KÉRJÜK, HOGY MEGÁLLÁS UTÁN HAGYJÁK EL A SZEREL­VÉNYT, ÉS ERRE FIGYEL­MEZTESSÉK UTASTÁRSA­IKAT IS! — Csak óvatosan, ide te­gyük! Ez az! — Majd én megnézem, or­vos vagyok. Engedjenek! Szabad? VÉGÁLLOMÁS! TOVÁB­BIJÓ UTAT KÍVÁNUNK! —Jobban van? — Nincs semmi baj. Már jobban van, bólintott. — Kijózanodott, mi, do- kikám? Adjon neki egy fülest, majd észhez tér! VÉGÁLLOMÁS! KÉRJÜK A KEDVES UTAZÓKÖZÖN­SÉGET, HOGY A KOCSIT SZÍVESKEDJENEK EL­HAGYNI, ÉS ERRE UTAS­TÁRSAIKAT IS FIGYEL­MEZTETNI! OTT AZ UTOL­SÓ KOCSIBAN IS! Brazil banat Kovács Éva-» t yertek, aranyérme­iül sek lettek, s hallom, i V mégis elégedetle­nek a brazilok. Hiába övék a fődíj, övék Romário, a vb legjobb játékosa, nekik ez mind semmi, ők ennyivel nincsenek kifizetve. Igaz, a hivatalosan megszabott fél­napos munkaszünetet a győ­zelemfölötti örömében szin­te az egész ország meghosz- szabbította, sőt, ha úgy tet­szik, egy-két napot még ráfe­jelt, a lényeg marad: elége­detlenek a brazilok, s azt sem hallgatják el, miért. Ha jól értettem, amit mondtak, azért bánatosak meg szo­morúak, mert csapatuk vb- beli játékából hiányolják a szépséget, a könnyedséget, az eleganciát és a varázsla­tot. Úgy érzik, a fiúkat csak a végeredmény érdekelte, a hozzá vezető útra, a mód­szerre, a stílusbeli finomsá­gokra egyáltalán nem fi­gyeltek oda. Irigylem a brazilokat, meg kicsit csodálom is őket. Nem azért mert nyertek, bár néhány meccset a férjem kedvéért jómagam is végig­néztem, s még nem is szó­rakoztam rosszul, a futball­nak nincs szerepe az éle­temben. Nekem inkább az tetszik, ahogyan a brazilok meg akarnak maradni bra­zilnak. Ahogyan tíz köröm­mel kapaszkodnak abba, ami az övék, ami elsősor­ban rájuk jellemző, amitől ők a brazilok: nekik a foci­ban nem csak a gól, hanem a szépség, könnyedség és varázslat is fontos. Fütyül­nek rá, hogy a kapitaliz­musban, no meg a sportban terjed és mindenek elé he­lyeződik a pénz és a profiz­mus, hogy semmi nem szá­mít, csak a végeredmény, a gólokban, méterekben, pontokban és tizedmásod- percekben mérhető teljesít­mény. A romantikus brazilok fütyülnek az ilyesmire, nem hagyják mindezektőlj befo­lyásolni magukat. Ok azt tartják, kell is meg fontos is a győzelem, de az út, amíg oda eljutunk, nos,/raz nem lehet akármilyen. Ók embe­rek, érző lények szeretné­nek maradni, nem pedig gé­pek. Nekik nem csak a tarta­lom lényeges, hanem a for­ma is. Brazil bánat, — mondhatnánk értetlenked­ve. Valóban az, de talán nem csak a brazilok számára lényeges tanulságokkal... Szárnypróbálgatás az őszi nagy utazás előtt... Harasztosi Pál felvétele Kommentár Lássuk a medvét! Galambos Béla A z agrárprogram fő céljaként nevezte meg az új mezőgaz­dasági miniszter egy olyan exportorientált magyar me­zőgazdaság megteremtését, amely rövid időn belül képes lesz hárommilliárd dolláros exportbevételre. Logikailag „kintről, befe­lé” haladva, sorrendben a következő lépcsőfokok a pi­acszabályozás, majd a ter­melés kérdése. Ezekkel kap­csolatban is megnyugtató­nak tűnik a slágfoltokban felvázolt program: hason­lóképpen fontosnak tartja az FM vezetése, hogy az ágazat agrárpiaci szabá­lyozása kiszámítható és ter­vezhető legyen, s a haté­kony mezőgazdasági terme­lés sokszínű, azaz vegyes üzemrendszer keretei között valósuljon meg. Ez utóbbi kijelentés hal­latán nagy kérdés, hogy e termelési szerkezet kiala­kítását politikai, avagy köz- gazdasági eszközök alkal­mazásával szeretnék-e el­érni. Az új miniszter ígérete szerint a politika nem játsz­hat szerepet e kérdés meg­oldásában sem. Hitet tett a kárpótlási folyamat fel­gyorsítása és minél gyor­sabb befejezése mellett. Ugyanakkor leszögezte, a kialakult tulajdonosi pozí­ciókat tiszteletben tartják. Szép-szép mondják a földtulajdonukon valóban gazdálkodni akarók, de mi lesz a gazdálkodás techni­kai feltételeivel. Abban ka­punk-e majd az eddigitől is hatékonyabb kormányzati segítséget. Ezzel kapcsolat­ban is történt miniszteri utalás: a tárca vezetése szükségesnek tartja a vál­lalkozás- és beruházásösz­tönzést és szeretné elérni, hogy a jövő évben és ezt követően is jelentős támo­gatást kapjon az ágazat. Az agrártámogatások alapve­tően három területet céloz­nak majd meg: a belső piac szabályozását és az export támogatását; a tőkehiány pótlását és a technológiai fejlesztését, végül a legked­vezőtlenebb adottságú tér­ségekben elképzelhetően felmerülő jövedelempótló támogatásokat. A megye kisebb és na­gyobb, kezdő- és haladó termelői számára meg­nyugtatóan csengenek ezek az elképzelések. Csak ne késlekedjenek a program kidolgozásával túl sokat. Szeretnénk látni a medvét.

Next

/
Thumbnails
Contents