Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-04 / 155. szám
hAytér Amikor elrendelik a bontást Aki megszegi, anyagi ellenszolgáltatás nem illeti meg • Új szabályok Mező Éva Nyíregyháza (KM) — Nem kis feladatot vállal magára, aki építkezni kezd. Az építkezések rendjét jogszabályok szigorúan szabályozzák, s az építési engedély megszerzése csak a kezdete az előírások megtartásának. Július elsejétől új szabályok vonatkoznak az engedély nélkül, vagy az attól eltérően felépült építményekre. A változásokról kérdeztük Angyal Lászlót, a polgármesteri hivatal Műszaki Irodájának vezetőjét. Azon a helyen — A korábbi szabályok szerint az építésügyi hatóságnak nagyobb mérlegelési lehetősége volt eldönteni, hogyan kíván rendelkezni az ilyen épületekkel. Alapvetően két eszköz állt rendelkezésünkre: vagy elrendeltük a lebontást, vagy pedig fennmaradási engedélyt adtunk az épületre. Ez utóbbi lehetett végleges, vagy csak egy meghatározott időre szóló. Ha a lebontás mellett döntöttünk, elrendelhettük a kártalanítási tilalmat, melynek értelmében a szabályok megszegőjét a bontásért anyagi ellenszolgáltatás nem illette meg. A törvény módosítása az alapvető eszközök terén nem hozott változást, de szigorúbbak lettek a fennmaradási engedély megadásának feltételei. Az engedély nélkül, vagy attól eltérően épült épületek a jövőben csak akkor maradhatnak fenn, ha azok eredetileg is azon a helyen megépíthetőek lettek volna, vagy ha átalakítással a területre vonatkozó rendezési tervnek megfelelővé tehetők. Amennyiben ez nem Befalazva... lehetséges, a bontást el kell rendelni. Fontos megjegyeznünk, hogy az új szabályok természetesen csak a törvény hatálybalépése után indult eljárásokra vonatkoznak, a már folyó, de jogerősen még le nem zárt ügyeket a régi rendelkezések szerint bíráljuk el. Készültség □ Változott az a határidő is, amelyen belül az építésügyi hatóság meghozhatja a fenti intézkedéseket? — Ezen a téren nem módosult a törvény. Továbbra is a használatbavételtől számított 10 éven belül, illetve a tudomásunkra jutástól számított 1 éven belül járhatunk el. Ha tehát engedély nélküli építkezésről értesülünk, s három évig tárgyaljuk, hogy az adott épületnek mi legyen a sorsa, akkor értelemszerűen nem csúszunk ki a fenti határidőből. □ Természetesen a szabályok megszegőinek ki kell fizetni az építésrendészeti bírságot is... — Ezen a téren az utóbbi időben jelentős előrelépés történt. Korábban a különböző szerkezetű épületek pontosan „be voltak árazva”, meg volt határozva az egy négyzetméterre eső bírság összege. Ehhez figyelembe vettük a készültségi fokot, s lényegében egy egyszerű szorzással megkaptuk a bírság összegét. A változás után az épület műszaki értékét kell a bírság alapjául venni, s ennek meghatározott százalékát lehet bírságként kiróni. Mivel Nyíregyháza a Sóstó miatt kiemelt üdülőkörzetbe tartozik, egyéb épületeknél alkalmazhatjuk a negyven százalékot, lakóépületek esetében pedig a harminc százalékot. így a kiszabható bírság összege jelentősen megnövekedett, akár a több százezer forintot is elérheti. Ba^zs Attila illusztrációja D Mennyire tehető évente az engedély nélküli építkezések száma a városban? — Az utóbbi időben jelentős csökkenés tapasztalható, gyakorlatilag engedély nélküli építkezésekről nem is beszélhetünk. Az általánosabb az, hogy az építkezni szándékozó benyújtja az engedély iránti kérelmet, de nem bírja megvárni, míg azt meg is kapja. Pedig ha a jogszabályban rögzített valamennyi iratot csatolja kérelméhez, az engedélyezési eljárás harminc napon belül lezajlik. Ha viszont hiánypótlásra visszaadjuk a kérelmet — esetleg többször is —, értelemszerűen meghosszabbodik a várakozási idő. Problémák így előfordul, hogy mire a helyszíni szemlét megtartjuk, az épületet már valamilyen készültségi fokban találjuk, s ebből adódnak aztán a problémák. Rövidesen átadja a kivitelező NYÍRÉP Kft. a megyeszékhely Bercsényi utcáján épülő 56 lakást és az alattuk lévő üzleteket, valamint OTP- bankot. Az OTP beruházásában készülő épületegyüttesben már csak tíz lakás és néhány üzlet maradt hátra, hisz 46 lakást kulcsra készen már átadtak az építők Balázs Attila felvétele j- j gy tűnik, sokunknak a I / génjeiben rejtőzik a csodavárás. Életünk jobbra fordulását inkább hajlamosak vagyunk valamely külső tényezőtől várni, mint saját magunk erejétől, tehetségétől. Ez jutott eszembe, amikor ismerőseimmel a hazánkban élő kínaiakról beszélgettünk. Már szűkebb hazánkban sem számít rendkívüli meglepetésnek, ha egyre több kínait látunk az utca forgatagában. Egyre több üzlet homlokzatán díszeleg — a magyar nyelvű táblával együtt — a számunkra kuriózumot sejtető kínai felírás. Kft.-k alakulnak, boltok nyílnak, butikok hívogatják a vevőt, melyek tulajdonosai kínaiak. Óvatos becslések szerint körülbelül 30—35 ezer kínai él hazánkban, akik a négy éve eltörölt vízumkényszer után, egyben a levert diákforrongások hatására is, az engedékenyebb otthoni politika jóvoltából nálunk próbálnak szerencsét. Szívélyes, előzékeny üzletemberek, áruikat olcsóbban kínálják, mjnt a hazai keresnaiak húzhatják ki a gödörből. Igazán persze nem a most nálunk vendégeskedő, esetleg itt letelepedni akaró kínaiakra, hanem a hongkongi üzletemberekre gondoltak a csodavárók. Azokra, Páll Géza cl cl ■1OI%rbc1 kedők, ezért egyes ágazatokban komoly konkurenciát jelentenek a magyar kereskedőknek, akik aligha örülnek a távolról érkezett újmagyaroknak. Nemrég még, ha szóba kerültek a kínaiak, igencsak nagy volt az árfolyamuk. Számos politikus, közgazdász úgy vélekedett, a mélyponton lévő, tőkeszegény, óriási adósságok terheitől roskadozó magyar gazdaságot a kíakik a felhalmozott fantasztikusan nagy mennyiségű tőkéjüket nem tudják hová kimenekíteni, mivel az ezredfordulóig az ázsiai Svájcnak is nevezett Hongkong visszatér az anyaországhoz. El is jött nem kevés üzletember háztűznézőbe hozzánk, de a tekervényes, kiismerhetetlen adminisztráció hamar elvette a kedvüket az itteni befektetésektől, megriadtak a hazai fajgyűlölő kilengésektől is, amelyekről a magyar és külföldi lapokat olvasták. így mielőtt igazában fészekrakásra gondoltak volna, már szedték is a sátorfát és továbbmentek. A hírek szerint a hongkongi tőke új hazája Kanada lesz, ahol már hozzá is láttak új életük megalapozásához. Csak találgathat az ember, mit jelentett volna számunkra ez a tőke, talán évtizedekre megalapozhatta volna a modernizációt, a gazdasági fejlődést. De erre nem került sor. Ismét szegényebbek lettünk egy csodavárással. S maradtak a szerényebb, de zömében tisztes kis üzletekkel foglalkozó kínaiak, akiktől lehet tanulni is. A tisztes haszonra való törekvés polgári gyakorlatát, a vevő iránti tiszteletet, sőt még az alázatot is. Nemigen kellene ferde szemmel nézni rájuk... Lemondás, lemondatás Balogh József A férj váratlanul érkezik haza, s rajtakapja a feleségét. Mire az asszony: jobban hiszel a saját szemednek, mint nekem? Ez a kis régi vicc gyakran jut eszembe mostanság, amikor híreket hallok, vagy olvasok, s egyikben azt mondják: nem lesz tisztogatás, a másik meg arról számol be, ki miért nem maradhat a helyén. Tulajdonképpen az igazi az lenne, ha most végigböngészhetnénk a négy évvel ezelőtti újságokat. Persze azokat, amelyek a rendszer- váltás környékén megjelentek. Azokból lehetne pontosan kiszedegetni: kiket váltott le az új hatalom, kiknek mondott fel az új kormány. Miért lenne jó? Mert nevekben, beosztásokban, számokban tehetnénk összehasonlítást: vajon hány embernek kellett megválni helyétől a rendszer- változás miatt, s hánynak kell ma, amikor a választáson győztes pártok hivatalos nyilatkozatai szerint nincs rendszerváltozás. Természetesen nem a kormány tagjaira gondolok, annál mi sem nyilvánvalóbb, ha egy ország népe másokat kíván a hatalomra, akkor annak az irányzatnak, annak a pártnak a jelöltjei ülnek a bársonyszékekbe, hanem azokra a nem bársonyszékekre, amelyek pártállásra tekintet nélkül tölthetők be, ahol a hozzáértésnek kellene dönteni és nem annak, melyik a kedvenc virág. Még nem kezdődött el az igazi mozgás, ám a leendő külügyminiszter már beszélt róla, hogy nem lenne szerencsés olyan nagyköveteket a helyükön hagyni, akik bár teljesen esélytelenül, de odaadták nevüket a demokrata fórum országos listájára, és nyilván követik őket majd a többiek. A tévét, a rádiót említeni sem kell, mindenki előtt világos, hogy személycserék lesznek. Meg is kezdődött az alku minden vezetői posztról az MSZP és az SZDSZ között — hol van már a korábban általuk szorgalmazott hatpárti egyeztetés követelménye! —, de az államigazgatásban sem múlik el a váltás lényeges változtatások nélkül. Pedig négy éve szinte patikamérlegen sem volt kimutatható a változtatás. Most úgy látszik, kimutatható lesz, s talán érdemes majd egy kis mérleget vonni, s összevetni a pár.t- vezetők szájából elhangzott nyilatkozatokkal. Horn Gyula mondta a minap: félre szeretnénk tenni és félre is fogok tenni mindenfajta előítéletet. Nemzeti megbékélést, nemzeti egyetértést szeretnénk elérni. T» -j yilvánvaló, hogy a l\J különböző politikai 1 I erők között minden területen ezt biztosítani nem lehet, de félre kell tenni a vélt vagy tényleges sérelmeket... Szövetkezők nagy ünnepe Galambos Béla M últ hét pénteken, július 1-jén éppen hetvenkettedszer emlékeztek meg szerte a világon a Nemzetközi Szövetkezeti Napról. Július első hétvégéjén már nálunk is hagyománnyá vált a világ 700 milliós szövetkezeti tagságára és magára a mozgalomra gondolva ünnepelni. Arra a mozgalomra, amelyik a világon a legkiterjedtebb és éppen idén 150 éves, hiszen ennyi idő telt el az első, Rochdale-i fogyasztási szövetkezet alapítása óta. Az Érdemes Úttörők Társaságát is létrehozó, másfél évszázaddal ezelőtti szövetkezetalapítók még nem igen sejtették, hogy ilyen sikeres pályát fut majd be, ilyen dinamikusan fejlődik, terjed el a világon példájuk, s válik az emberek százmillióit, és a gazdaság különböző ágait át meg át szövő mozgalommá. Pedig sokak szerencséjére ez történt. A szövetkezetek társadalmi, kulturális tevékenységükkel nagymértékben befolyásolják a társadalmat érintő változások érvényesülését. Napjainkban legalább olyan a jelentősége, mint volt a korábbi esztendőkben. A társulás lehetőséget nyújt a tagoknak arra, hogy öntevékenyen cselekedjenek egy sor olyan dologban, amelyek mindennapi életükre döntő hatással lehetnek. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége is tudatában van annak, hogy a világban a kölcsönös megértés, együttműködés és együttélés alapján elérhető a béke, a gazdasági és szociális haladás. Mindhárom céllal nekünk, magyaroknak is csak egyet lehet érteni. Persze, ha önkéntes a választás és túljutunk újra a magántulajdon ünnepén, a „magam ura vagyok" örömének-elő- nyének illetve gondjának- hiányosságainak megtapasztalásán. Éppen elég — sokszor bizony szított—békétlenség borzolta ugyanis a kedélyeket az elmúlt években szövetkezeteink háza táján. A remélhetőleg hamarosan kialakuló nyugalmat követően a gazdasági megerősödés/haladás az, amire a legnagyobb szükség lesz, hiszen csak így válhat valóra a harmadikként említett, az emberekért leginkább való cél, a szociális haladás. 1994. július 4., hétfő Kommentár
