Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-23 / 172. szám
1994. július 23., szombat Sátoros ünnep készül Ricsén A főutcában kopácsolnak, a régi, földszintes iskola bővítésén dolgoznak Épül a lakodalmas sátor az iskola udvarán A szerző felvétele Egy hektár ára Balogh Géza Túrricse (KM) — A maga hétszáz lakójával Túrricse jelentős településnek számít az Erdőháton. A nagyobb falvakhoz szokott ember azonban elcsodálkozik: milyen kicsi ez a falu, ráadásul két részből áll! Riese egy nagy L betűt formál. Rövidebb szára az ófalu, itt található a gyönyörű, késő gótikus temploma, szép formájú harangtomya, a hosszabb szára pedig tulajdonképpen a Gyarmatot Rozsállyal összekötő országút, de most már ez Túrricse igazi főutcája is. Itt találjuk a nagy boltot, a kocsmát, a községházát, az emeletes iskolát, az óvodát, az egészségházat, s a tomacsar- kot is a kis, szabályos stadionnal. Büszkén kalauzol Tudom, elég unalmas lehetett végigolvasni ez utóbbi mondatot, hiszen hol lenne másutt a helye, ha nem a főutcán, mondjuk az óvodának, vagy a rendelőnek? Másutt szót sem érdemelt volna, de Ricsén igen, hiszen ezeknek az épületeknek a zöme nemrég még sehol sem volt, az elmúlt két- három évben épült. A főutcában most is kopácsolnak, a régi, földszintes iskola bővítésén dolgoznak az építők. Itt találjuk Kovács Gusztáv polgármestert is, s ha nem is nagyon boldog az építők tempója miatt, azért büszkén kalauzolja az idegent a község vadonatúj kulturális-, sport- és egészségügyi centrumában. — Azt mondom, a tornacsarnokunkat nézzük meg először — javasolja, s mikor kinyitja az ajtókat, az első gondolatom, vajon hány városi iskola igazgatója sápadna el az irigységtől, ha látná e csarnokot. — Ha megkérhetném, írja már meg legyen kedves a tervező nevét is, Bogár Lászlóét. Nagyon jó a kapcsolatunk vele, s nem csak a tornacsarnok tervezése főződik a nevéhez, de az ő elgondolása alapján építjük az iskolát, az óvodát, s az egészségházat is. A nagy tornaterem persze most, nyár derekán üres, a ri- csei gyermekek többsége is vagy az öreg diófák alatt hasal, vagy ha szerencsésebb, akkor a közeli Túrban hűsöl. Azaz..., ha csend is van itt, azért mégsem üres. Rengeteg matrac, s ágyféle sorakozik a falak mentén, egy vadonatúj terv tárgyi kellékei. Támogatással — Egy kis kempingtábort akarunk berendezni a futballpá- lyát övező nyárfák árnyékában — magyarázza a polgármester. — Már korábban barátságba kerültünk a pesti csatornázási művek dolgozóival, s ilyenkor nyáron vendégül látjuk a gyermekeiket. Eddig a környező települések táboraiban kellett elhelyeznünk őket, mert nem tudtunk meleg ételt biztosítani nekik. De ezentúl nem lesz erre szükség, mert az iskola bővítésével együtt megépítünk egy kétszázötven adagos konyhát is, ahonnan kényelmesen el tudunk látni mindenkit. A matracok, az ágyak kisebbfajta vagyont érnek, szerencsére segített egy nyíregyházi alapítvány. Az ennél sokkal nagyobb beruházások zöme is állami támogatással épült meg természetesen, mert honnan lett volna az elmúlt négy évben ötven millió forintja Ricsének a fejlesztésekre. Márpedig ha az iménti létesítmények árát összeadjuk, talán még többre is rúg. De ezt már nem is a polgármester mondja, hanem az a víg kedélyű társaság, mely a kultúrház, s az iskola közös udvarán éppen sátrat állít. De nem ám szokványos, négy-öt személyes sátrat, hanem olyat, mely ötvenszer több embert befogad. Lakodalom lesz holnap, ráadásul nem is akármilyen: Varga Sándor, a vőlegény Romániába nősül. Szatmárnémetiből hoz magának asszonyt. Azt még nem tudni, a kislány, Nagy Melinda mikor szokja majd meg az idegenben, de ismerve a ricseiek vendégszeretetét, egészen biztos, hogy jól érzi majd magát. Riese legfiatalabb asszonyának abban is szerencséje van, hogy messze földön nincs annyi munkahely, mint itt. A Start vállalatnak egy száz főt foglalkoztató üzeme működik a faluban, a VÉPISZ kisszövetkezet is több tucat munkahellyel rendelkezik, s létezik, dolgozik az Erdőhát szövetkezet is. Akad gond is A jelenlegi munkák közül kétségkívül az iskola építése a legfontosabb. A felsősök eddig a szomszédos Csaholcra jártak át, az idén szeptemberben viszont az óvodásokkal együtt már helyben kéne tanítani őket. Gondja azonban a falunak, hogy nem állt még össze teljesen a pedagóguskar, pedig ingyen telekkel, s más kedvezményekkel várják a nevelőket. Ám a ricseiek bizakodnak: ha sikerült az iskolát visszaszerezniük, sikerül majd szert tenniük jó tanítókra, tanárokra is. Máthé Csaba V annak még csodák és szuperüzletek. Mert nem tudom másként értékelni azt, hogy négyezer forintért lehetett megvásárolni egy hektár erdőterületet a megyeszékhely vonzáskörzetében, Oroson. Erre mondják, hogy az ügylet szabályos, megtámad- hatatlan, hiszen minden a jogszabályok szerint történt. A papírmunka és a birtokbavétel pedig lezajlott, ezentúl az az erdősrész magán- terület. Az ügyletben szereplő aránytalanul alacsony ösz- szeg viszont szembetűnő. Ilyen esetben nem lehet azt mondani, hogy a föld kiadásával foglalkozó bizottság minden tagja tudott az eladásról, vagy azt sem, hogy másoknak is hasonló lehetőség jutott. Nem, az ilyen területeket a benfenn- tesek, a közelállók már jó előre kinézték, kijelölték maguknak, és úgy alakították a földkiadásokat, hogy az ilyen részek véletlenül se kerüljenek a közös alapba. Páll Géza / ngyenes artistamutatvány szemlélői lehetnek egy idő óta a megyeszékhely tömbházaiban élő lakók, a járókelők. Mind több, főként négyemeletes sáv és kockaház falán, tetején tűnnek fel a szokatlan égi kőművesek, akik nem a megszokott állványokon munkálkodva kalapálják le a rozoga vakolatot, foltozzák be a sérült részeket, öltöztetik új külsőbe a házakat, hanem a sziklamászó technika alkalmazásával. Nem a nézelődő dolga eldönteni, vajon ez a fajta munka végezhető-e olyan minőségben, mint a hagyományos vagy sem, vélhetően igen. Az sem mellékes, hogy nem kell a költséges állványzattal körbevenni a házakat, hanem jönnek a sziklamászók, akik gondolom, képzett kőművesek is. Sok az elhanyagolt ház. Néhol már kockázatos az omló vakolatok alatt járni- kelni, mert komoly balesetet okozhat, sőt akár agyon is ütheti az embert. Ha látjuk őket, megfordul ugyan a fejünkben, vajon nem kockáztatják-e a testi épségüket, az életüket, de a magabiztos lépések megnyugtatják az embert. Nem Indokot persze ilyenkor számtalanul lehet találni, főleg egy erdős területnél, amelyek a legértékesebbek közül valók. Az alkalom pedig mindig kínálkozik a jó vételre. Elég ha már lefut a földkiadás nagy része, úgy ahogy a szövetkezeti tagok megnyugodnak, végül nekik is jutott valamennyi földecske, ha pont nem is az, amelyet őseik műveltek, de legalább annak közelében, vagy abból egy részt jelöltek ki. Ekkor már a figyelem is lankad, könnyebb az ilyen manővereket egy nap alatt lezongorázni. Utána pedig a szenzáció csak pár napig tart, a pletykára meg nem kell adni. Ha mindez egyedi eset lenne, akkor egy enyhe fej- csóválással továbbmenne az ember, de amikor gyakran keresnek fel bennünket hasonló szabályos, de úgymond etikátlan és előre lejátszott földrendezéssel, amelynél soha nem a falusi, földet művelő ember a kedvezményezett, akkor emellett már nem lehet elmenni szó nélkül. ma kezdik ezek a szakemberek a légi akrobatikát, bízzunk benne, hogy egyiküknek se esik baja. Am azok felől már nem lehetünk ennyire nyugodtak, akik a különböző építkezéseken láthatók és semmi közük a sziklamászókhoz. Ok csupán merészek, vagy inkább felelőtlenek. Védőkorlát, biztosító kötél nélkül ugrálnak a tetőn, s az ő mutatványuk nem okoz csodálatot, inkább elborzad az ember, s továbbmegy. Bármelyik pillanatban leeshetnek. Hallottunk olyan magán- vállalkozóról, akinek nemigen ildomos panaszkodni ilyen ügyben, sőt a munkaruhájáról is a dolgozó köteles gondoskodni, különben már kapja is a munkakönyvét. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy a szakszervezetek és egyéb erre hivatott munkavédelmi szervek embereinek talán kevés ellenőrzésre futja az erejükből, talán a munkavédelem szabályzatai is változtak. De az nemigen változhat, hogy az ember vigyázzon jobban a testi épségére, az életére. És vigyázzanak rá mások is, akik a veszélyes helyre küldik. S ez nem csupán munkavédelmi, hanem etikai kötelesség is lenne. TANÁCS Fiatal bunyós a siker titkát tudakolja Muhammad Alitól. Receptet kér az önbizalmának erősítéséhez. — Egyszerű az egész, mondja Ali —, mindig olyan ellenfelet válassz, aki elég nagy ahhoz, hogy számítson, de elég kicsi ahhoz, hogy te is megverhesd. VÉBÉLÁZ Az egyik hivatalban a következő táblát helyeztette az igazgató az alkalmazottak elé: „Kérjük azokat a munkatársainkat, akik a nagy- nénjük, sógoruk, barátjuk temetésén kívánnak részt venni, legkésőbb a meccs kezdete előtti napig értesítsék felettesüket.” DOPPING Az atlétikai világverseny izgalmas száma zajlik, a kalapácsvetés. A közönség felhördül, amikor az amerikai dobó 82 méterre hajítja a szert. Aztán jön az orosz, forog és a kalapács a 85 méternél csapódik a fűbe. Ováció... És akkor egy nyápic alak lép a dobókörbe, nem is összpontosít, perdül kettőt — és 90 méter fölé hajít. Az újságírók megrohanják, a felkészülésről, az edzésmódszerről faggatják. — Semmi különös, uraim. Nincs semmiféle módszerem. Én egyszerű lakatos vagyok. jövő hónapban leszek harmincesztendős. És egy olyan csodás kosztümöt láttam... — Hát ezt sajnos továbbra is csak nézegetheted, szívem. — Miért? Innen és onnan de annyira utálom a munkát, hogy elég, ha meghallom azt, hogy kalapács, máris a legmesszebbre dobom. ELLENDOPPING A Milan és az Inter kupadöntőt játszik az olasz focirajongók nagy érdeklődése közepette. Az iram, a játék méltó a két csapathoz. Az edző azonban elégedetlen — a pálya széléről közvetítő rádióriporterrel. — Megkérem, uram, hogy a második félidőben beszéljen lassabban. A fiúk nagyon kifáradtak, mert nem tudnak úgy futni, amilyen gyorsan maga dumál. SOROLÁS — Drágám — mondja a színigazgató felesége —, szeretnélek emlékeztetni, hogy a — Ennek bizony harminc oka is van. Elsősorban nincs közönség. —Aztán? —Aztán a további huszonkilenc sorban sincs. AKADÁLY Az elefánt és az egér fürödni megy a nagy melegben. Az egér már vígan lubickol, de a pajtása csak lógatja az orr- mányát a parton. — Mi van, miért nem jössz be? Olyan jó a víz. — Hogyan mehetnék be, amikor összecserélted a fürdőruhánkat! RECEPT Kivénhedt színész panaszkodik az orvosnak. — Doktor úr, nyolcvanesztendős a barátom, akárcsak én. De azon túl, hogy állandóan a feleségem körül őgyeleg, még a szeretőjét is felkeresi minden héten kétszer. Ráadásul a hét végét mindig kezdő színésznőkkel teszi érdekesebbé. Szóval, doktor úr, én is ilyen szeretnék lenni... Adjon tanácsot, hogy mit tegyek. — Hazudja ugyanazt, amit a barátja. BIZONYÍTÉK — Vettem egy kutyát, de csalódtam benne. Hazudik. — Hogyhogy hazudik? Ilyen kutya nem létezik. — Miért ne létezne? Sajó, gyere ide! Mondd meg szépen, mit is mond a kiscica? — Vau-vau. — Na? Hallotta?! KÉNYSZERHELYZET — Uram, ön ugyebár panelházban lakik, s ott is kislakásban? — Igen, de miből találta ki? — Abból, hogy a kutyája nem oldalvást, hanem fel és lefelé csóválja a farkát. ÁLLATI — Hogyan nevezik a papagájt, ha unokája születik? —Nagypapagáj. Ingyen mutatvány u áttér .................... Hét végeken mindig zsúfolt a nagyhódosi Túr-part Balogh Géza felvétele Ifffipf í I I \_±L-liA a j ^ ' '' ■.,<x|||
