Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-22 / 171. szám
1994. július 22., péntek HATTER A zene közös öröme és haszna Nyírbátort nemcsak itthon, hanem a nemzetközi életben is számon tartják Bodnár István Nyírbátor (KM) — Bármerre jár az ember Nyírbátorban, úgy tűnik mindenhol zene szól. A régi iskola felől hegedű hangját hallani, a zeneiskolában magánórák édes dallama száll fel, a köztérig hallatszik a fúvósok szólama, és még a műemléktemplom falánál is próbál egy diáklány. Nem is csoda. Több mint 160-an vesznek részt a zenei táborban mintegy húsz tanár irányítása mellett, és minden használható helyet lefoglalnak a próbák részére. Tíz helyen folyik a munka. Divatosak \ Szabolcsi Mikós, a zeneiskola igazgatója, a zenei tábor mindenese kalauzol. Hová menjünk? — hangzik el a kérdés. Délelőtt van, menjünk el a kamarazenekar próbájára, ott már reggel óta dolgoznak. Útközben beszélgetünk. — Egyre divatosabbak a nyári zenei fesztiválok, táborok — hallom Szabolcsi Miklóstól. — Szeged, Miskolc, Sárospatak, Keszthely, Békés, Pécs, Baja, Szombathely kínál nyári komolyzenei élményt, koncertsorozatot. Az ország szinte minden táján, jelentős városában szerveznek valamit. Igyekezni kell tehát Nyírbátornak is, hogy korábban kivívott rangja megmaradjon. A jól bevált gyakorlat megkönnyíti a helyzetet, hisz Nyírbátorban az idén huszonnyolcadik alkalommal rendezik meg a zenei napokat. A város is sokat áldoz arra, hogy Nyírbátor fontos kulturális seregszemléje hallasson magáról, és változatlanul vonzza a vendégeket. — A színvonalas munka biztosítéka, hogy a budapesti Zeneakadémia védnökséget vállalt a zenei tábor felett. Szakmai segítséget, tanárokat küld, a Jeunesses Musicales magyarországi szervezete is a rendezők közé tartozik, csakúgy, mint a Művelődési Minisztérium. A Weiner Leó Próbál a kamarazenekar alapítvány komoly támogatása pedig a hangszeres verseny megrendezését teszi lehetővé. Támogatás Nyírbátor ezekben a napokban szinte az egész ország zeneiskoláinak a támogatását élvezi, a miskolci, a debreceni főiskola tanárainak egy része és a hallgatók is részt vesznek a tábor munkájában. De külföldi diákok is vannak, igaz mostanában kevesebben. Elmaradtak a hajdani keletnémetek, ők mostanában inkább nyugat felé veszik az irányt. De azért akad néhány külföldi vendég is. Gombócz Avar például Marosvásárhelyről érkezett, és a kolozsvári zeneművészeti főiskola hallgatója. Nyírbátor város ösztöndíját élvezi, egyébként mintegy negyven diák ösztöndíjas. Elmondja, nagyon sokat jelent neki ez a tábor, amely egy kicsit pihenés és többnyire munka. Jut idő ismerkedésre, beszélgetésre, bár a napi munka, gyakorlás olykor 10-12 óra is. Bázelből érkezett Dagmar Fenner, aki már járt ezen a tájon, talán az akkori emlékek Zene az utcán hozták vissza. Ő egyébként minden évben máshová megy, Nyírbátornak azonban különleges vonzereje van. A templom melletti gyülekező teremben éppen Weiner pasztorálját próbálják. A hangversenymester Kostyál Kálmán. — A közös munka öröme nagyon inspirálja a hallgatókat. Komoly munkának kell folynia, hisz a mostani darabokat négy helyen is bemutatjuk. Hasznos ez mindenA szerző felvételei képp, már csak azért is, mert mai magyar darabokkal is megismerkedhetnek a fiatalok. A versenyen ugyanis az egyik darabnak magyar zeneszerző művének kell lennie. Fókuszban Körber Tivadar hangverseny- mester ehhez azt teszi hozzá: — A tábor érdeme, hogy ezeknek a lelkes fiataloknak és a vendégtanároknak köszönhetően olyan kis településeken is felhangozhat a muzsika szárnyaló varázsa, ahol erre nemigen kerülhetne élőhangversenyen sor. Befejezésül újra Szabolcsi Miklósé a szó. — Kérdezhetné tőlem, mi abból Nyírbátor haszna, hogy itt ennyi tanárt és diákot több mint két hétig vendégül látunk. Nos, Nyírbátor így nemcsak a magyar zenei érdeklődés fókuszába kerül, hanem nemzetközileg is számon tartják. A zenei tábor pedig módot ad arra, hogy az itt vendégeskedő tanároknak és hallgatóknak köszönhetően kedvezőbb anyagi lehetőségek mellett rendezzünk koncerteket. mM—m-----m ImVftlSll f, •< < " ■. < í;'' ' zerintem leszámolás V történt. Csak az a kér- LJ dés, hogy kik között— mondta Webb felügyelő szinte közönyösen. A hatalmas szoba, ahol két ember fejezte be a földi létet, jómódú lakókra utalt. Még a kandallót is művészi színvonalon építették. Előtte feküdt a két holttest: egy lelőtt asszony és egy vastárggyal agyonütött férfi. Később kiderült, hogy az eszköz közönséges piszkavas volt. És ezt a házigazda, dr. Simon sebészorvos is megerősítette. — Ezzel ütötte le a rátámadó férfit— közölte a felügyelővel. A technikusok mindenesetre magukkal vitték a bűnjeleket, a pisztolyt és a piszkavasat. A kandalló mellett félrefordult olajfestmény jelezte, hogy a történet itt kezdődött — kilátszott ugyanis a falba épített páncélszekrény széle, amit takarnia kellett volna. A rendőrorvos, munkája végeztével csak annyit mondott a főnökének, hogy az asszonyt egyetlen lövéssel kivégezték, a szívre céloztak. A betöréssel gyanúsítható férfival pedig a piszkavas végzett. Aztán még hozzátette, hogy a feldúlt kollégának, Simon doktornak nyugtatót adott. A felügyelő intett és a sápadt férfihoz fordult. — Simon doktor... A sebész, be sem várva a teljes mondatot, beszélni kezdett. — Uram, ezt az embert én ütöttem agyon. v*, I - V"'%' §% mi G. Fellner lószínű megleptem a hazatéréssel. Én gyorsan felkaptam a piszkavasat és ütöttem. A felügyelő hallgatott. Az orvos még hozzátette: — És utána értesítettem önöket. — Rendben van. Aludja ki magát, doktor. Aztán majd holnap, folytatjuk. Az orvosi műhiba — Hát akkor mondja el, hogyan is történt. —Kilenc óra lehetett, amikor hazaértem. Csodálkoztam, hogy itt a hallban még ég a lámpa. A feleségem ugyanis telefonált a kórházba, hogy nem érzi jól magát, lefekszik. Én tehát óvatosan nyitottam az ajtót és azt láttam, hogy a feleségem széken áll a kép előtt és a vagyonunk tekintélyes részét jelentő ékszereket, készpénzt rakja ki a széfből. Ijedt arccal nézett rám. A mellette álló idegen férfi döbbent pillantására is emlékszem. Tettem néhány lépést az irányába, aztán a nejem felé fordult és lőtt. VaMásnap délután három rendőr jelent meg az előkelő lakásban. — Uraim — szólt dr. Simon érezhető nyugalommal —, szeretném, ha minél előbb lezárnák az ügyet. A felügyelő egészen másról kezdett beszélni. —Azt már tudjuk, hogy kit ütött agyon doktor úr. Nos, megmondhatom, hogy jelmeztervező volt az illető. Ez eddig nem nagyon érdekes az ön számára. De jártunk a lakásán is és találtunk néhány levelet, melyeket az ön neje írt. A legutolsóban például... — Az én nejem leveleit? Nem, ez lehetetlen! —Szóval a legutolsó levélben éppen arról tájékoztatta a szeretőjét, hogy itt az ideje magukhoz venni az ékszereket és a készpénzt és eltűnni valahol Franciaországban. A széfet egyébként a felesége nyitotta ki, az ujjnyomok erre utalnak. A pisztolyon viszont annak az embernek a nyomait találtuk, akit ön leütött. —- Hát ez világos. —Igen. Azonban ön is hagyott nyomokat, doktor. — A piszkavason? De hiszen mondtam, hogy én ütöttem le. ■w—j z igaz uram. Mint If ahogy az is, hogy ma- 1—J ga gondosan letörölte a nyomokat a fegyverről, csak azt felejtette el, hogy a tárban lévő töltényekről is el kellett volna tüntetni az ön ujjnyomait. Pechje volt kérem azzal, hogy eszébe sem jutott: a más kezébe tett fegyvert nem elég letörölgetni, azt a lövés előtt, valamikor be is kell tárolni, még mielőtt valaki kezébe nyomja. És még egy uram, ön sebészként nem számolt azzal, hogy egy gyilkosság nagyobb kockázattal jár, mint a legbonyolultabb műtét. Alaptonus Páll Géza okán valószínű úgy V gondolták, az állam- L/ polgárok a választáson eleget tettek a munkájuknak, a többi már nem az ő dolguk. Ami azután következik. arra már nemigen tudnak közvetlenül hatást gyakorolni. Mégis a jelek azt mutatják, az állampolgárok jelentős többsége nagyon is érzékenyen figyeli, értékeli az azóta történteket. Féltőn és kritikusan szemlélik, vitatják, az új kormány minden rezdülését. Azt várják, ne torpanjon meg a cselekvési kedv az irdatlan nagy feladatok láttán, s valóban egy új parlamenti, kormányzási stílus alapjait rakják le, amelyre jellemző a nyíltság, a közérthetőség, az egyenes beszéd, az érvek, ellenérvek egyenrangú kezelése. Úgy tűnik az állampolgárok ezrei, százezrei szeretnének súgni az új parlamentnek, kormánynak, hogy még véletlenül se essenek olyan típushibákba, mint amelyek az előző időszakot jellemezték. A közhangulatot pedig a várakozás jellemzi, de nem a tétlen, a gondolatok, vélemények nélküli várakozás. Észreveszik az olyan áská- lódásokat is, amelyek a két kormányzásra vállalkozó erő megbontására törekszenek. Pontosan érzékelik, mit jelentenek az olyan megjegyzések az ellenzékbe szorult, volt kormánypárti emberek szájából, hogy „MSZP letette a fegyvert az SZDSZ előtt". Ezen inkább mosolyognak a gondolkodó emberek, s úgy vélekednek, persze a hatalomból kikerülőknek savanyú a szőlő. Persze, hogy savanyú. Azon már nem mosolyognak az állampolgárok, hogy az új parlament megszavazta a nagy port felvert törvényt a képviselők és a polgármesterek tisztségének összeegyeztethetőségéről. Minden józan érv amellett szól, hogy a két tisztséget képtelenség megfelelően ellátni egy és ugyanazon személynek, még ha jócskán akadnak nyugat-európai példák arra, hogy másutt is a most megszavazott törvények szerint rendezték a két funkció viszonyát. Ettől még nem biztos, hogy az jó. Az új stílus, egyben a praktikus szempontok, a logika azt kívánták volna, hogy az előterjesztők — a koalícióra szövetkezett két vezető párt — ismerje fel az ellenzék józan érveit, vizsgálja felül az indítványát. Ez a parlamenti törvény- alkotó munka nyitányakor olyan alaptónust kölcsönzött volna a közös munkálkodásnak, amely a kölcsönös bizalmat alapozhatta volna meg. Sajnos nem ez történt, győzött a többség. Csak remélni lehet, hogy az első kisiklásból tanulni fognak a kormányzó honatyák, s nem azt fogják firtatni, honnan, kiktől ered az ésszerűbb, jobb javaslat, hanem azt mérlegelik, egyedül azt, melyik lenne nagyobb hasznára a köz- nek. Paprikát tessék? Tóth Kornélia lomból „őrölt” paprika okozott súlyos mérgezést a fővárosban és már az ország több megyéjében jelentettek hasonló eseteket — adtuk hírül tegnapi lapunkban. Ukrajnából indult útjára a szállítmány és Nyíregyházán keresztül vitték az ólommal szennyezett fűszerpaprikát. Hogy nálunk vásárolt-e valaki a KGST-piacon az esetleg itt hagyott tételből, egyelőre nem tudni. Azt viszont igen, hogy kedden a rendőrség és a népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat közös razziát tartott a nyíregyházi piacon és mindössze kétszer fél kiló fűszerpaprikát foglaltak le. A laborvizsgálat nem mutatott ki ólomszennyeződést. Ennek ellenére nem lehetünk teljesen nyugodtak. Az ország legnagyobb KGST- piacának tartott keleti bazárban naponta több mint tízezer ember fordul meg és százezres nagyságrendben sorakozó áruféle talál új gazdára. S a piac törvényeinek megfelelően nemcsak ruhanemű, háztartási eszköz, ház körüli szerszám, hanem egyre jelentősebb mennyiségű élelmiszer is. Az még hagyján, hogy a kereskedők üdítőt, gyümölcsöt, édességet árulnak, de a Romániából, Ukrajnából, Lengyelországból érkező „turisták” táskái mélyén sajt, mortadella, kolbász, dió, aszalt gyümölcs és-mint a fentiek is bizonyítják, fű- szerpaprika és még számos más élelmiszer is lapul. S most még nem szóltunk azokról a gyanús eredetű, láthatóan házilag lezárt italokról, amelyeket a jövedéki törvény szigorú szankciói ellenére rendre felfedezhetünk a piacon. Nem egyszer és nem kétszer okozott már mérgezést a bizonytalan eredetű, közegészségügyileg nem vizsgált, a tűző napon áporodó élelmiszer. A takarékosság nemcsak szép erény, hanem Kelet-Európábán a megélhetés, mi több, a túlélés biztosítéka, de rangsorolni szükséges: min szabad és min nem spórolni. Lehet hordani százötven forintos pólót, piacos farmert és edzőcipőt, de saját, és a családunk érdekében soha semmilyen körülmények között nem szabad élelmiszert venni a „KGST”-n. Orvosok a megmondhatói, hányán kaptak már komoly fertőzést az onnan származó termékek fogyasztásától. A mostani eset ismét'ezt erősíti meg. Ezek után pedig mindenki szabadon eldöntheti: megéri-e neki ott és ilyen termékeket vásárolni, vagy inkább az egészséget, netán az életet választja. Talán nem is kell ezen gondolkozni. Ilii k 1 *X* J £ ÉL ’111
