Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-21 / 170. szám
1994. július 21csütörtök 12 KeSet-Magyaiország KULTÚRA Nyári egyetem Debrecen (MTI) — A nemzetköziség eszméje tud a különbözőségekről, de nem különböztet meg — a többi között ez a gondolat is elhangzott Nagy Zoltánnak, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektorának köszöntőjében a debreceni nyári egyetemi kurzus megnyitóján. Az 1927 óta életben tartott nyári egyetem résztvevőinek száma az utóbbi években sem csökkent, az idei kurzusra mintegy félezer külföldi érdeklődő érkezett harmincöt országból. A hallgatók augusztus 13- áig ismerkedhetnek Debrecenben a magyar kultúrával és nyelvvel. A megnyitón részt vett Feledy Balázs, a Világkiállítási Programiroda kulturális igazgatója is, aki párhuzamot vont a nemzetközi nyári egyetemek és a világkiállítások között, szellemiségüket, céljukat azonosnak találva, mondván: a népek egymás közötti kommunikációját valósítják meg. Hevessy József, Debrecen polgármestere arról szólt a megnyitón, hogy a város nemzetközi ösztöndíjaival nyolcán (lengyel, orosz, román, jugoszláviai és német) ismerkednek az elkövetkező hetekben a magyar nyelvvel és kultúrával. Tábor Tyúkodon Tyúkod (E. J.) — Háromhetes táborozáson vesz részt a budapesti „Barcsay Gyermekképzőművészeti Alapítvány” által fenntartott iskola 32 diákja Tyúkodon. A tábor célja, hogy tanulmányozzák, egyben képi és tárgyi formában is megörökítve alaposan megismerjék megyénk gazdag népművészeti hagyományait, népnyelvét és néprajzát. Néhány főbb területet érdemes kiemelni a programból: négy napon kiránduláson ismerkednek megyénk nevezetes településeivel, meghívott szakemberek mutatják be megyénk nevezetes műemlékeit, népviseletét, néptáncát, nyelvjárásait. A gyerekek megismerhetik a jeles napok szokásait, a néphit, a népköltészet jellemző kérdéseit. Két délután ismerkednek — a meghívott népi iparművészekkel együtt dolgozva — a bőrfonás, a fafaragás, a gyékény- és vesszőkötés fogásaival. Három este különösen feledhetetlen volt számukra: tárogatóesten, néptánc- és népzeneesten táncolhattak, énekelhettek együtt a Fergeteges néptáncegyüttessel és a turist- vándi citerásokkal. Várszínház Kőszegen Kőszeg (MTI) — Kőszegen, a Jurisics-vár belső udvarán 1982 nyara óta minden évben alkalmi színtársulat mutatkozik be. A nemrégiben önálló jogi személlyé vált nyári színház állami támogatásban is részesül, ezzel együtt az idén 4,5 millió forint áll rendelkezésére. A hangulatos, történelmi levegőjű város alkalmi színtársulata ezúttal a kaposvári Csíky Gergely, a fővárosi Katona József, a szolnoki Szigligeti, a zalaegerszegi Hevesi Sándor és a budapesti Arany János Színház művészeiből verbuválódott. A tervek szerint július 21. és 24. között, valamint 28. és 30. között (esőnap július 24. és 31.) bemutatandó darab főbb szereplői: Haas Vander Péter, Hollósi Frigyes, Söptei Andrea, Gáspár Tibor, Gazsó György és Major Róbert. A produkciót bemutatják Zalaegerszegen az Erdei Színházban is július 25-26- án. Merő Béla rendező jövőre a Figaró házasságát kívánja színre állítani Kőszegen. Hírcsokor Két koncert... ...várja a zene barátait a hét végén a Nyírbátori Zenei Fesztivál rendezvényein. Július 23-án a nyírbélteki, július 24-én a nyírbátori görög katolikus templomban lesz hangverseny. (KM) Szombaton... ...és vasárnap folytatódik a Szárnyas Sárkány Hete rendezvénysorozata Nyírbátorban. Szombaton és vasárnap hét-hét bemutatóra kerül sor, vasárnap este pedig zenés, táncos búcsúeste lesz. (KM) Bezárta kapuit... ...a Sóstói Múzeumfaluban rendezett napközis tábor. (KM) Fazekastábort... ...rendeznek Szigetváron augusztus 8-12. között. A táborba 16 éven felüliek jelentkezését várják az ország minden részéből. (Szigetvár, József A. u.7. Telefon 73/310-217). (KM) Balettkurzust... ...indít a nyíregyházi Váci Mihály Művelődési Központ augusztus 5-14. között klasszikus balettből és jazztáncból. Az intenzív tanfolyamon neves vendégtanárok oktatnak. (KM) Rockfesztivál... ...várja a fiatalokat pénteken a sóstó ifi-parkban. Az egész estét betöltő „nagy bulin” hét együttes lép feí. Bizonyára méltán arat majd sikert a Sing-Sing, a Southern Special, a Deák Bili Blues Band, a Lord, a Szinkron, a Spinder és a Gi- dó együttes. (A Szinkronnak épp a napokban jelent meg az első kazettája). A sóstói koncert egyébként egy országos tűmé első állomása. A rockfesztivál 22- én 19 órakor kezdődik. Laurin Oniga különös látása A szerző felvétele Minya Károly aOOOOOaOOWXWWOWWXWWOOWOWXWXiCTOXWWOOOOTOOOWOOOCWOWOOCOOOOOOOCO Kisvárda (KM) — Immár harmadik alkalommal vett részt Laurin Oniga rendezte előadással a temesvári Állami Csíky Gergely Színház a kis- várdai Határon túli magyar színházak fesztiválján. Mindhárom meghökkentő, szokatlan eredetiségével ragadta meg a nézőt, s ez az újszerűség elsősorban a térkezelésben jelentkezett. Két éve Göncz Árpád Rácsok című darabja a folyosón, a színpadon majd a nézőtéren játszódott. Tavaly Moliére Scapin furfangjait egy bizarr térbe helyezte el a román rendező, egy ráccsal körülvett játszótérre. Az idén pedig Peter Weiss: Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatását egy papírdobozdzsungelben követhettük nyomon. O Mi a forrása ennek a látásmódnak? — Az érdekel, amit Liviu Ciulei úgy határozott meg, hogy mágikus realizmus. Scapin drótkerítése, az elkerí- tettség világa egy valós világ, amit jócskán tapasztalhattam a saját bőrömön is. A tér tehát egy reális tér, bár nem szeretem ezt a kifejezést. Ez a világ olyan, mint egy raktár, külterületből áll. Ez nem az én találmányom, sajnos létező. A Mockinpott előadásában nehezebb volt a feladat, mert a Karádi Zsolt Nyíregyháza — A halál a legnagyobb tabu. Minél modernebb egy társadalom, annál kevésbé tud mit kezdeni vele. A halál a végső kérdések egyike. A megválaszolhatatlan. A megkerülhetetlen. Az, amire nem akarunk gondolni. Amit elhessegetünk magunktól. Úgy véljük, hogy mindig csak más hal meg. Mindig mást érhet baleset, más kaphat infarktust, mást vihet el a rák. Ez a védekezés az életben tartónk. És akkor jön egy filmrendező, évezredek vívódóinak nyomdokaiba lépve, s másról sem beszél, csak a végről. Igaz, munkái nem jutnak el a nagyközönséghez, nem mutatja be őket a televízió. 0 ellenben egy pénzre, sikerre, hatalomra orientált világban makacsul mondja a magáét. Az 1956-os születésű Je- leczki István idestova két évtizede foglalkozik a sokak számára rettegett témával. Húsz év a halál árnyékában, a végzet szomszédságában, a hullakamrák hűvösében, az elfekvő csont-bőr párái között, az intenzív osztályok lélegeztető gépeinek fémhideg szu- szogását hallgatva, húsz esztendő a filozófia, a társadalomtörténet, a művészet vívódóinak társaságában. Több személyes tragédia késztette arra, hogy felvevőgépével arról hozzon hírt, amiről általában nem akarunk hallani. Kitartott választott témája mellett, a 25. Magyar Filmszemlén ő kapta az egyik rendezői díjat. Amikor néhány napja az Elvesztünk és a Haláljog című filmjeinek bemutatóján Nyíregyházán járt, kifejtette: azért akar minél többet tudni a halálról, hogy többet tudhasson az életről. Számára ez az út a megismerés egyik útja. Az 1987-ben kiadott Mauzóleum című vaskos kötetben Jeleczki, aki Adamik Lajossal és Sükösd Miklóssal a könyv egyik szerkesztője volt, közölte Halálfolyam című írását. Ebben úgy fogalmazott: „Haláltudatunk, még ha menekülünk előle is, életünkre, itt létünkre kérdez rá. Az idő hívsá- gos mentséget kínált számunkra, hogy egyre inkább ne vegyünk tudomást a Törvényről.” Két említett munkája az emberi élet utolsó stációit, az elfekvő iszonyatát, s az élőknek az ehhez való viszonyulását elemzi, illetve a régóta vitatott kérdést, az euthanázia problémakörét járja körül. A Haláljogban megszólal — többek között — Polcz Alaine, aki negyedszázadon át dolgozott haldokló leukémiás gyerekekkel. A passzív és aktív euthanáziáról értekezik Czei- zel Endre, de véleményt nyílvánít Buda Béla, s a piarista Jeleníts István is. A film igazi döbbenetét nem is a nyitott gerincű csecsemők rettenetes látványa, vagy a szívműtét premier plánjai okozzák, hanem az a monológ, lenül, de én így látom. Ha emberi szempontból nézem mindezt, akkor a megöregedett embergyerekeket látom, akik aberráns játékokat találnak ki, egy olyan világot, amely után vágyakoztak, de sohasem kaptak meg. A térség viszonyokat irányít, feltételeket szab meg. Egy parabolával kifejezve: mondd meg hol élsz, megmondom ki vagy. □ Hogyan értékeli a kisvár- dai fesztivált? — Az alapötlet nagyon értékelendő, megteremti a színházi szakemberek találkozásának a lehetőségét. Megnézik egymást, s lehet, ez mindennél fontosabb. Hiszek a találkozásokban, a direkt kapcsolatokban. — Jó lenne egy olyan hely, ahol éjjel-nappal mindenki együtt lehetne, és be lehetne vonni a Várszínházát is. De mindenképpen dicséretes ennek a városnak az erőfeszítése, először, amikor itt jártam, meg is hatódtam. □ Van-e valami apropója annak, hogy most éppen egy Weiss-darabhoz nyúlt?-— Akkor döntök valami mellett, ha köztem és egy szerep között közös pontokat találok. Például színre vihetném a Hamletet, ha utálnám az anyámat, de én szeretem, így soha nem fogom megrendezni. A Mockinpottban viszont volt kapocs: az egyik angyal. Nyári látványosság Visegrádon Visegrád (KM) — A nyár egyik leglátványosabb parádéját Visegrádon rendezték meg. Évről évre egyrs. többen keresik fel a visegrádi palotajátékok rendezvénysorozatát, hogy a régi idők hangulatát, életét felidéző játékokban gyönyörködjenek. Az utóbbi években már külföldi vendégszereplők is meghívást kapnak a parádéra, akik jól színesítik a rendezvényt. Harasztosi Pál kollégánk is ott volt fényképezőgépével a lovasjátékokon. amely a művese állomás altatóorvosának szájából hangzik el. A vallomást tevő doktor mögött ott látszik a gépekre kapcsolt beteg, aki a felvétel időpontjában már harminckilenc napja feküdt eszméletlenül. Meddig kell, meddig szabad őt, s a hozzá hasonlókat mesterségesen életben tartani? Az orvos számára naponta felkomorló kérdés az, hogy mikor szabad, mikor lehet, s lehet-e kikapcsolni a gépet?... Jelenczki művének hatásától sokáig nem szabadul a néző. A száztíz perces anyag felkavaró nyilatkozatai között vágóképként föl-föltűnik egy szívműködésről készült ultrahangos snitt. Az ellenpontozás katartikus. Halál és élet. Élet és halál. S miként lehet úgy élni, hogy tisztában vagyunk vele: el fogunk pusztulni? Talán úgy, ahogy Jeleníts tanár úr magyarázza; az anyag bomlik csak el, a lélek örök. Jó lenne hinni, hogy igaza van... Az emberi élet utolsó stációi szövet egy változó teret követel, ami közelebb áll a film- nyelvhez, mint a színházihoz. Döntenem kellett azonban, s ez az öreg gyerekek realitásából merít. Olyan emberekéből, akik még próbálkoznak játszani, mert a gyerekkoruk — mint az enyém—el volt lopva úttörőséggel, szervezett színházlátogatással, hazafias munkákkal és tiltásokkal. így fogom fel Közép-Európa mindennapjait is, lehet helyte-
