Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-21 / 170. szám
1994. július 21., csütörtök Mikrohitelek a makrotervhez Két év alatt 87 millió, jegybanki alapkamatra a megye kisvállalkozóinak Már csak egy fékpad hiányzik a teljes műszerezettséghez Máté Károly műhelyében A szerző felvétele Galambos Béla i Nyíregyháza, Kölese (KM) — Két éve idult a megye, s vállalkozói érdekében tevékenykedő Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány úgynevezett Mikro-Hitel Programja (MHP). Célja a kereskedelmi bankok számára még nem partner kisvállalkozások támogatása és későbbi banki ügyféllé történő „kinevelése” pénzügyi segítségnyújtással, tanácsadással. A tavalyi 300 ezer után, idén már maximum 500 ezer forintos mikrokölcsönből eddig összesen 360-at helyezett ki, közel 87 milliós összegben az MHP- iroda. Az átlagosan 367 ezer forintot felvevő vállalkozók döntő többségénél még fut a hitel, amit igen kevés kivételtől eltekintve törlesztenek is becsülettel. Más kapcsolat — A mikrohitel távolról sem hasonlít a néhány évvel ezelőtt bizony nem egyszer tv-re, videóra és egyéb tartós fogyasztási cikkre változott újrakezdési kölcsönhöz — mondja Kruppi Imre mikrohitel-igaz- gató, akivel „adós látogatásra” indulunk Szatmárba. Ezt a kölcsönt csak az üzleti tervbe beállított termelőeszközök beszerzésére fordíthatja a sikeres pályázatot hozzánk benyújtó vállalkozó. Készpénzt senki nem kap, csak a számláit fizetjük ki a fiatal (két évnél nem régebben kezdett), tíz főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató, 2 milliót meg nem haladó saját vagyonnal rendelkező és évente 6 milliónál kevesebb árbevételt produkáló, kizárólag hazai vállalkozás vezetőjének. Ráadásul olyan életképes üzleti tervvel kell rendelkeznie, amelyben kétszer annyi jövedelem képződik, mint a törlesztő részlet. — Eddig csupán négy emberrel kellett szerződést bontanunk és a hiteltartozás behajtásáért bírósághoz fordulnunk. Azonban hangsúlyozottan nem ez a célunk! Mi a működőképes vállalkozások kialakulásában vagyunk érdekeltek. Persze a 360-ból nyilván vannak olyanok, akiknél törlesztési problémák merültek föl. Ám velük is a személyes kapcsolattartás, az elbeszélgetés módszerét alkalmazzuk, teljesen eltérően a mai banki gyakorlattól. Ragyogó partnert találtunk a mikrohitelt kezelő Takarékbankban, aki elfogadja a pénztámok szerepkört, s megbízik a vállalkozásokat menedzselő szakembereinkben. Miközben Fehérgyarmaton át az Erdőhátra visz bennünket az autó, Kruppi Imrétől van idő megtudnom, milyen sokszínű az a mesterségbeli skála, amelyben vállalkozó emberek sikeres pályázatuk után mikro- hitelhez jutottak. Hallom, kapott hitelt már fogtechnikus és maszek mentős, veszélyeshul- ladék-szállító és fogorvos, kutyatenyésztő és kölcsönzős, vízitúráztató idegenforgalmi vállalkozás és mezőgazdasági termelő. Ez utóbbi terület egyik érdekes esete volt az a bácsi, akinek 73 éves kora miatt életbiztosítást kellett kötnie, a traktorvásárláshoz felvett hitel biztosítékaként. Volt biztosító amelyik megkötötte vele. Sodrásban Kölesébe érve egyenesen Máté Károly autószerelő udvarára fordulunk be. A mester a kapuban egy ukrán rendszámú kocsi motorházában bűvöl valamit, beljebb az udvaron segédje, vagy egyik tanulója szerel egy magyar Wartburgot. Tavaly júniusban 300 ezer forint mikrohitelt vett föl a hajdani téesz-energeti- kus, hogy a zöldkártya kiadását megelőző és az általa akkor már egy éve végzett műszeres vizsgálathoz szükséges, addig bérelt eszközöket megvásárolhassa. — Meg kellett szüntetnem az addigi létbizonytalanságot — meséli az autóközlekedési technikumot végzett, majd később energetikusnak kitanult, sokat megélt, de gépjárművek iránti szeretetéből egy jottányit sem vesztett Máté Károly, miközben felesége frissen főzött kávéját kavar- gatjuk a nappali szoba hűvösében —. El kellett döntenem, egyáltalán csinálom-e tovább a motorbeállításokat, s ha igen akkor saját műszerrel teszem-e. Ehhez kölcsön után kellett nézni. A feleségem Nyírqgyházán hallott a mikrohitel lehetőségről, s miután a legkedvezőbb volt, akkor még 19 százalékos kamatra adták, s a hitel fedezete maga a műszer volt, nem kértek devizaszámlát, nyaralót, megpályáztuk, s elnyertük. — Sikerült is vele talpra állnunk, bár azt nem kalkuláltam be az üzleti tervbe, hogy az autósok tudata általában még nem ért el oda, hogy felismerjék a zöldkártya nemcsak egy papírlap, amit valahogy meg kell szerezni, hanem mögötte van a lényeg: a motor tökéletes működése, ami megtakarítást jelent a tulajdonosnak és tisztább levegőt mindannyiunknak. Egyszóval, szélesíteni kellett a vállalkozásom szolgáltatási skáláját, hogy legyen elég kuncsaftom. Ezért újabb beruházásba fogtam, miután jó alkalom is kínálkozott egy dízel motorbeállító műszer megvételére. Az egyik kiadás azonban vonzza a másikat. Az új géphez új műhelyt is építeni kellett. Abba pedig már egy futómű beállító is dukált. Ez, így nagyon összejött. A belső és külső változások eredményeként kétségtelenül átmeneti fizetési gondjaink támadtak — tárja szét karját a vállalkozó férj és az adósságot nagyon nem szerető felesége. Most viszont már csak egy fékpad kell és akár műszaki vizsgáztatásra is képes lesz a kölesei Máté-műhely. Az őszinte szavak, az első hallásra is meggyőző magyarázat (amelyben még Mátéék, ma már szerencsére átvészelt, családi problémái is elhangzottak), s különösen az a néhány hete befizetett törlesztő részletet igazoló szelvény, ami még nem is szerepelt a hitelezői kimutatásban, megenyhítik a tartozás végett érkezett mikrohitel-igazgató arcvonásait is. — Nézze Máté úr! Nincs semmi baj. Megértem a gondjait, csak erről jó lett volna ha még hamarabb tájékoztat minket. Én megígérem, ha eltűnik a hátralék, amint ön mondja ez nem sokára megtörténik, tőlünk akár újabb 500 ezer forintos hitelt is kaphat. Persze ma már kicsit magasabb, jelenleg 25 százalékos kamatra. Kedélyesen Adós vállalkozó és pénzéért jogosan izguló hitelező megenyhültem már-már kedélyesen búcsúznak. Az utolsó, de nem csak kötelességszerűen föltett menedzser kérdésre, hogy milyen speciális igénye lenne a vállalkozói központ szolgáltatásaival kapcsolatban a magát szakmailag állandóan önképző kölesei autószerelőnek, a válasz így hangzik: — Közgazdasági ismeretekből kellene számunkra jóval több. Ezeken a kérdéseken ugyanis nagyon sok áll, vagy bukik a vállalkozásokban. Talán nem ártana, ha a Primom évente egyszer, mondjuk télen szervezne ilyen tárgyú tanfolyamot a számunkra! — pjlpgjij: Mr- i fi érem, ne tessékfiny- nyáskodni egy kis .X\_ bér gyilkos ságtól! Munkanélküliség van, vagy mifene! Ódzkodunk, válogatunk? Közben meg felnyaljuk a nagy segélyt? Kérdem én: erkölcsös ez? Hát okos ember az, akinek zsenánt elvágni valakinek a torkát, ha megfizetik? Hej, pedig de nagy szükség van ezen a szakterületen is az ügyes, dolgos kézre! Vagy tán hívjunk be erre a feladatra vendégmunkásokat: kínaiakat, törököket, olaszokat? Soha! Ahogy a költő énekelte egyik híres delirium trémensében: „Magyar itt az anyaöl, magyar ember maga öl!" Mennyi munka! Mennyi teendő! Ha csak az üzleti életet vesszük...! Hát nem?! Minek versenyezni a konkurenciával, lenyomni az árakat meg vagyonokat költeni a reklámra, ha ott a bökő? úgy, hogy fut az ellenfe- lecskénk az utcán — tillárom haj! — csak úgy jogging, amikoris nekilódul hirtelen Nógrádi Gábor Legyen milliomos Hová mégy? Hopp egy légy! És már miénk a piac. Aztán meg itt van a politika. egyem a zúzáját! Minek gyötörje magát az a szegény pártvezér, hogy túlhazudja, túlintrikálja, túlbecsmérelje a másikat? Éveken át mosolyogni, miközben belül azt lükteti a szívecske, hogy: Dögölj meg! Dögölj meg! Dögölj meg! Nem úgy ám! De inkább egy autócska, oszt annyi. Volt egy vasalás, kétszáz rongy. Jöhet a következő. Ez ám a jó munka, nem a kapálás. Az ember reggel felveszi a fehér inget, elteszi az ozson- nát, megcsókolja a gyerekeket, aztán megy a dolgára. Este meg jön a zsák pénzzel. „Nehéz napod volt apukám?" — kérdi az asszony és csippent a szemével, ahogy illik. „Hát...! — mondja az ember. — Megvóni megvótt. Csak ugrált!” „Fene a belit! — toppant az asszony kedveskén. — Hát mán addig se tudnak megállni, míg átmégy rajtuk?!" Tiszta, kényelmes munka ez, amit a meggazdagodni vágyó szegény olvasónak ajánlok. Egy kis piackutatás (kit öljünk meg kezitcsóko- lom?), egy kis reklám (Jövünk! Ölünk!) és élete végéig biztonságban érezheti magát a Rózsadombon vagy a sitten. Végezetül kérem, fogadjon el még egy verses érvet a módszer jogossága mellett: Könyvelésedben hat nullás úgy lehet az áthozat. Hogyha te a bérgyilkos vagy, nem pedig az áldozat. Példás gesztus Tóth Kornélia j em vették fel a törlői vényesen járó vég- 1 V kielégítést a honvédelmi tárca távozó, magas rangú tisztviselői. Július 15- ével vált meg posztjától Joó Rudolf közigazgatási államtitkár, Pecze Zoltán, a külkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Hende Csaba kabinettitkár és Szőke László, a tárca Rehabilitációs Irodájának vezetője — hangzott el azon az ünnepi állománygyűlésen, amelyet egy órával az Országgyűlés alakuló ülése előtt tartottak. Szóval, a minisztérium magas beosztású hivatalnokai a honvédelemnek és a honvédségnek szóló gesztusként, a köztisztviselői törvény alapján járó vég- kielégítésről — kilenc, illetve tizenkét havi illetményükről — valamennyien lemondtak, s csupán a felmentési időre járó illetményüket veszik fel, s visszatérnek eredeti foglalkozásukhoz. Csepp a tengerben, mondhatnák sokan, s ha a számokat nézzük, ez bizonyára így is van. Talán kár kifillérezni, konkrétan mennyi pénz maradt az igencsak szűkös honvédelmi kasszában. Magán számításom szerint ez 4-5 millió forint körüli összeg lehet. A történet azonban nem erről szól. Amiért nézőpontunk a jelenségre irányulhat, az valahol a szavak és a tettek egységét jelképezi. Nevezetesen azt, hogy „fenn” nemcsak papolnak a nadrágszíjszorításról, hanem amikor a helyzet úgy hozza, maguk is a takarékosság szellemében cselekednek. S nem csupán akkor, ha a tör\’ény szerint kellene így tenniük, hiszen éppen a hatályos törvényi előírás szerint járna nekik a több hónapos végkielégítés. Ennek a gesztusnak a súlyát különösen azoknál a csapatoknál értékelik a tisztek, ahol — mint Olajos Sándor alezredes, a Vay Adám ellátó zászlóalj parancsnoka említette egy fórumon —, mosóport még vehetnek, de vödörre már nem jut. A kiképzésre, a haditechnika műszaki állapotának megóvására, a harckészültség elfogadható szintjének megteremtésére nominálisan és tényleges értékben is egyre kevesebb pénz jut. A távozó tisztviselők is jól tudták ezt, döntésük épp ezért találkozik a közvélemény helyeslésével. Egy rossz mozdulat Kovács Éva / .úlius 1-től tilos az erdőkben és más helyeken tüzet rakni. Ez az egyik hír, a többi meg az, amelyeket szinte naponta hallani arról, hogy egész búzatáblák, rétek, legelők, fiatalabb vagy idősebb erdők lesznek a tűz martalékává és okoznak súlyos anyagi károkat. Egész év, ha nem több év munkája lesz így egyszerre semmivé, s a tűzoltásra fordított pénzekről még nem is beszéltünk,pedig az sem kevés. Nem kellene ennek így lennie. A megelőzéshez, a sok-sok milliós érték megmentéséhez mindössze egy kicsit több figyelemre, óvatosságra, elővigyázatosságra lenne szükség. Arra például, hogy ne történjen meg, amit naponta látunk: égő gyufák, parázsló cigarettavégek repülnek ki a száguldó kocsik ablakaiból, olyan laza mozdulattal dobják ki az esetleges majdani tűzcsóvát egyesek, mintha kimondottan erre tanultak volna mozgáskultúrát, amit persze csak csodálni lehet, de érteni egyáltalán nem. Sőt... Gyakran megesik, ha ilyesmit látok az országúton, rávillantok vagy rádudálok az illetőre, megpróbálom figyelmeztetni őt. Talán nem kell mondanom, teljesen feleslegesen. Az illető észre sem veszi amit csinálok, ha meg észleli a jelzést, fogalma sincs, mi a bajom, valójában mit is akarok. Talán arra gondol, a közelben álló traffipaxra akarom felhívni a figyelmét, netán valami más veszélyre. Am a tényleges veszély, amelyet ő okoz, eszébe sem jut. Nem is olyan rég egymás után kétszer lobbant lángra a Tiszavasvári melletti búzatábla. A kárt csak tízmilliókban lehet kifejezni. Ha más nem, hát ez igazán elég figyelmeztető példa lehet mindenki számára. Nem tudom, mi lenne a hatásos módszer a potenciális gyújtogatókkal szemben. Képtelenség az ellenőrzés, minden ember mellé nem állíthatunk felügyelőt. Megoldást a szemléletváltozás jelentene, ha el tudnánk érni, hogy mindenki tisztában lenne azzal, az eldobott cigarettavéggel és égő gyufával nem csak másnak, magának is kárt okoz. Ha arra gondol, és azt tartja szem előtt, hogy ma ő, holnap esetleg én, akkor talán óvatosabbak, figyelmesebbek lennénk valamennyien. Talán segítene az is, ha a tüzet okozók elképzelnék magukat annak a helyébe, aki kora tavasztól késő őszig dolgozott a földjén, s munkájának gyümölcse akkor lett porrá és hamuvá, amikor már éppen learathatta, kivághatta, begyűjt- hette volna. Ráadásul ma már a földek java része magántulajdonná lett, így a kár nem úgy általában valakié, hanem konkrét személyeké. Nem mintha ezzel nagyobbítani szeretném a bajt, csak kézzelfoghatóbbá, konkrétabbá szerettem volna tenni. A bajhoz elég egy rossz mozdulat. Helyrehozásához sokszor évek, milliók kellenek. Ezt nem szabad elfelejteni... mm HATTER iMMM
