Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-19 / 168. szám

1994. július 19., kedd Augusztus közepére 450 négyzetméter hasznos területtel bővül a nyíregyházi Egészségügyi Főiskola főépülete. A 32 millió forintos tetőcsere és beépítés tervezési és kivitelezési munkáit az Átrium 2000 Építő­ipari Kft. végzi. Az intézmény teljes te­tőtér-beépítése a '95-'96-os tanévkez­désre várható Balázs Attila felvétele Nem maradnak munka nélkül A legtöbb tagot tömörítő szakszervezet szociális biztonságot akar mindenkinek Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A most megalakult új kor­mányt, s az elkövetkezendő négy évet sokan sokfélekép­pen értékelik, jósolnak jó­kat, sejtenek rosszakat. Vád­ból és reményből annyi van, mint csillag az égen, úgy tű­nik, az elkövetkezendő évek­ben sem igen fogunk unat­kozni. A kritikai hangok egyike azt kifogásolja, ho­gyan fog majd működni az a kormány, s hoz racionális gazdasági döntéseket, hatá­roz el létszámleépítéseket és visszafejlesztéseket, ame­lyiknek tagjai sorában erő­teljesen ott van a szakszer­vezet. Milyen racionális elképzelése­ket, józan ítéleteket lehet hoz­ni akkor, ha képletesen szólva gáz és fék egy helyre épít­tetett..? A legnagyobb szakszerveze­ti tömörülés, a Magyar Szak­szervezeték Országos Szövet­sége és annak tagszakszerve- zetei igencsak jól ismerik ezeket a vádakat, reményeket. Mint, a napokban megtartott megyei tanácskozáson is kide­rült, a szakszervezetek tudják mit akarnak, s azokat az elgon­dolásokat, melyeket a hivatal­ba lépő új kormánnyal és mun­káltatói szervezetekkel kíván­nak megkötni, kritikus hangon fogalmazzák meg. Mrenkó Lászlóval, a Kereskedelmi Al­kalmazottak Szakszervezeté­nek megyei titkárával arról be­szélgettünk, hogyan, mikép­pen érvényesül ezentúl az ér­dekek védelme, lesz-e kinek, s van-e kitől félteni az érdeke­ket? — Az MSZOSZ törekszik Harasztosi Pál felvétele az új kormánnyal kötendő megállapodásra, s ezzel kettős célja van. Miközben elismeri a magyar gazdaság nehéz hely­zetét, szeretné elérni azt is, hogy a jövőben megteremtőd­jenek a munkavállalók, a nyugdíjasok számára is kiszá­mítható politikai, jogi, gazda­sági, szociális feltételek, ame­lyeknek segítségével munkál­tatók és munkavállalók között konszenzus alakulhat ki. Ne­künk meggyőződésünk, hogy a hivatalba lépő új kormány számára elemi érdek: a gaz­daság konszolidálásának, áta­lakításának feladatát békés kö­rülmények között hajthassa végre, az elkövetkező négy év politikai stabilitását ne veszé­lyeztethessék gazdasági, szo­ciális konfliktusok, amelyek esetleg kezelhetetlenné vál­nak, elmérgesednek. □ Szépek a tervek, csak ép­pen kérdés, lesz-e belőlük va­lóság. A leköszönő és a most hivatalba lépő kormány között ugyanis egyetlen dologban nincs vita: a magyar gazdaság nehéz helyzetben van az or­szág eladósodott, szigorító in­tézkedések kellenek... — Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar gazdaság hely­zete súlyos, s szükség van az egyensúlyt veszélyeztető gaz­dasági folyamatok visszafor­dítására is. Nem elképzelhetet­len, hogy ehhez azonnali vál­ságintézkedéseket is számítani lehet. A gazdaság stabilitásá­val, a növekedés feltételeinek megteremtésével^ kapcsolat­ban kidolgoztuk elveinket. Meg vagyok győződve arról, hogy a beruházások támogatá­sa, a jelenlegi adórendszeri és számviteli kezelésének vizs­gálata, egyszerűsítése elkerül­hetetlen, akárcsak a különféle kedvezmények megadása is. □ Megyénk statisztikai ada­taiból egyértelműen kiderül, országos viszonylatban a fog­lalkoztatottság terén nálunk a legrosszabb a helyzet, itt a legtöbb a munkanélküli. — A munkanélküliség saj­nos tény. Ezért szerintem a térségi válságkezelő progra­mok kidolgozása nélkülözhe­tetlen, s bár az előző kormány már tett pozitív lépéseket, ten­nivaló a jövőre nézve fs jócs­kán akad. A további beruházá­si adó- és hitelkedvezmények lehetőségének megteremtése sokat segítene, az állami ön- kormányzati megrendelések pedig azt jelenthetnék, hogy ha nem is teljes a foglalkozta­tás, de legalább minden lehe­tőséget kihasználunk, s a ko­rábbinál több lehet a munka. Az infrastruktúra fejlesztésé­ben rendkívül sokat fejlődött a megye, bár vannak területek, ahol még jócskán akad tenni­való. A térség privatizációs bevételeinek teljes visszafor­gatása sokat segítene, de nem hallgathatom el, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Beregben a pri­vatizálható vagyonok tekinte­tében is elég nehéz a helyzet. □ A szakszervezetek egyik legfontosabb feladata az ér­dekvédelem, a munkavállalók, a nyugdíjasok, a munkanélkü­liek és a családok jövedelmi viszonyainak, szociális helyze­tének javítása. Képesek erre? — Feladatunk nem kevés, s a helyzetet látva egyhamar nemigen maradunk munka nélkül. Több megoldási javas­latunk is létezik, megpróbál­tuk megkeresni azokat a pon­tokat, ahol a nehéz helyzeten viszonylag kis ráfordítással javítani lehet. Az oktatási idő meghosszabbítása, a felsőfokú oktatási intézmények, a to­vábbtanulók számának bővíté­se, a külföldi képzés, a gyakor­noki idő elterjesztése, s nem utolsó sorban a nyugdíj mel­letti foglalkoztatás szabályai­nak áttekintése tartozna ide. □ A társadalombiztosítási ellátások jelentős terhet rónak a mindenkori kormányra. A bevételek csökkennek, a kiadá­sok pedig folyamatosan nőnek. Az utóbbi évek szigorító in­tézkedései sem hozhattak lát­ványos eredményeket, hiszen a csődbe ment cégek, tönkre­ment vállalatok nem tudnak tb-járulékot fizetni. — Alapvető feladatnak tart­juk a törvényben előírt vagyon átadását a tb-nek. A kintlévő­ségek behajtása érdekében minden intézkedést szükséges megtenni, mint ahogyan ha­laszthatatlan a két biztosítási ágazat teljes és pontos szétvá­lasztása is. A nyugdíjbiztosí­tást érintő lépések között szá­mos feladat vár az új kor­mányra. Végre kell hajtani a még hátralévő rendes nyugdíj- emelést, intézkedni az érték- vesztett, illetve a legalacso­nyabb nyugdíjak emelésére, s törvényben szabályozni a nyugdíjemelés új rendjét. Nyári táborok Bodnár István WWIWAWmWWWIMNWMW y-k anaszkodik az iro­/ dalombarát tanár A. barátom, hová tűn­tek azok a régi szép idők, amikor annyi olvasótábor várta nyáron a fiatalokat, írók, költők és más alkotók látogatása, a fiatalok szelle­mi nyitottsága, a jóleső tábortüzek mellett éjszaká­ba nyúló, közvetlen beszél­getések jellemezték ezeket a táborokat. Sok diák szerzett ezekben a mezítlábas, nyári szabad iskolákban életre szóló élményeket. Barátomnak, úgy tűnik, valóban igaza van. Volt olyan nyár, hogy csak me­gyénkben tucatnyi ilyen tá­bor működött Ibránytól Mándokig, ma meg alig akad mutatóba egy-kettő. Lehetetlen viszont nem ész­revenni, mennyi más nyári tábor várja a tehetséges fi­atalokat a legkülönbözőbb műfajokban. Szinte alig van olyan hét, hogy ne indulna valamilyen nyári kurzus, ahol lehetőség van az isko­lai szemléletet túllépve élőbb nyelvi tapasztalato­kat szerezni. Meg lehet, hogy ezért fizetni kell, de nem elérhetetlen árak. Egyébként elég sok ösztön­díj is támogatja a nyári diáktáborokat, s így van le­hetőség a legkülönbözőb­bek szervezésére. Színjátszó-, zenei, film­esztétikai, képzőművészeti, tűzzománc-, fafaragó-, nép- tánc-, ének-, számitógépes-, természetvédelmi- és még ki tudná hirtelen felsorolni, hogy miféle táborok várták és várják a fiatalokat Sóstó­tól a Balatonig, Vásárosna- ménytól Londonig. Megsze­rethet itt bárki egy szakmát vagy művészeti ágat egy életre. Nem hiányoznak a szakavatott előadók, a meg­szállott emberek, akik való­ban fontosnak érzik az ügyet, s nem csupán a plusz pénzkereset hajtja őket. Ha módunk van rá, küld­jük is el a gyereket valami­lyen, érdeklődési körének megfelelő nyári kurzusra, mert később még jó hasznát veszik ennek az életben. Egy-egy ilyen tábor után nyitottabb, önmagukat job­ban vállalni,tudó emberek­ké lesznek, élményekkel és tapasztalatokkal gazdagod­va. A hőség miatt az összegyűjtött széna hazaszállítására legalkalmasabb időszak a hajnal. Felvételünk a nagy- ecsedi határban készült Szűcs Róbert felvétele Gyorsít a kamara Galambos Béla M árciusban alkotta meg a parlament a kamarai törvényt, aminek értelmében idén ok­tóber 31-ig kell megalakí­tani a megyei gazdasági ka­marákat. Ezek közé tartozik az egyébként már évek óta— hol partvonalon belül, hol azon kívülre szorítottan — működő Agrárkamara is, mely, július 20-án tartja 5. országos közgyűlését. Első hallásra talán so­kaknak érthetetlen a hely­zet: öt éve működik valami, amit most újra meg kell ala­kítani? Hát igen, létre kell hozni — a többi, színes tu­lajdonosi szerkezetű orszá­gokéhoz hasonló, azokéval „egy nyelvet beszélő” ag­rárkamarát —, de a koráb­binál lényegesen szélesebb alapokon. Egyértelműsítésre vár a hosszú távú versenyben in­dulók rangsorát jelentő „pálya beosztása” is. Mert, mint az elmúlt években az élesebb szeműek észreve- hették, nem csupán a min­den „komcsi” érdekvédő­egyeztető szervezetet leg­szívesebben diszkvalifikálni akaró „versenybírói hata­lom” haragos tekintete elől kellett elhajolgatni mások­kal együtt az agrárkamará­nak. Fél szemmel figyelnie kellett a privilégiumain „új fiúkkal” nem szívesen osz­tozó pályák rutinos, létjo­gosultságukat ugyancsak bizonyítani akaró verseny­zőire, de a később született, „régi beidegződésekkel” saját tudomásuk szerint 4 nem rendelkező versenytár­sakra is. A „burjánzó érdekképvi­seletek" között azért nem kis munkát tudhat maga mögött a működésének ele­mi feltételeiért is állandó harcot vivő megyei Agrár­kamara. Ezt bátran kije­lenthetjük, hiszen széles körben megszervezte, s mozgatja a viszonylag ola­jozottan működő tejter­melői és dohánytermelői ta- ’ gozatát, miközben, duettből mára egyszemélyes „zene­karrá” karcsúsodva, ener­giáihoz mérten kivette ré­szét az induló mezőgazda- sági vállalkozások szakta­nácsolásából is. Legutóbb pedig, most már, mint az * alakulóban lévő új agrár­kamara Ideiglenes Szervező Bizottságának tagja, a bi­zottság nevében felvette a kapcsolatot a megye önkor­mányzatainak jegyzőivel, segítségüket kérve egy tel- ; jes körű megyei mezőgaz­dasági vállalkozói lis­ta összeállításában, amely alapját képezi majd egy ag- ', rárkamarai teljes tagsági kör számbavételének. JL ‘ HATTER ............ iriíiilliiriiiiiwiiiiiiii Nézőpont 1-X >»>. ...' ... HrC.-.VÍr: .................................................. A mikor már eljutottunk oda, hogy Sam LaBud- de biológus, aki félig francia és norvég, félig pedig cseroki indián és 100 száza­lékig jenki, hadba száll a del­finek, a tigrisek és a rozmárok védelmében, akkor már éppen ideje, hogy a nemzetközi csa­ládév keretében családóvó nyári egyetemek rendezvény- sorozatai kezdődjenek szerte a világon. A hazai rendezvényekre a magyar pszichológusok meg­hívtak Hollandiából egy pro­fesszort is, aki mellesleg gya­korló plébános. Elgondol­kodtató történeteket mondott el arról, hogy milyen sikere­sen szét tud forgácsolni egy családot a majomszeretet. Amikor csak követelni tanít­juk meg a gyereket, de telje­sítményt nem támasztunk ve­le szemben. A családi konfliktusok, a gyakori válások egyik forrá­sa, hogy manapság az anya és az apa szerepét sokszor igyekeznek a családon be­lül egybemosni, holott a nő lényegéből fakadóan eleve lágyságával, az érzelmi világ ápolásával, amíg a férfi a külvilág felé fordulva az A társadalmi rendszerek áta­lakulásával a létező család- modellek is átalakultak. Így aztán tudunk paraszti, pol­gári és szocialista családmo­meg a csökevénytől. A házas­ságban ezt a műtétet bontó­pernek nevezik. A nemzetközi családóvó tanácskozásokon talán meg­találják a bajok gyökerét, ami Tanganyikától Lappföl­dig általában igaz. Nagy­anyám 12 gyereket nevelt fel, akiket az évszázad viharai Lengyelországtól Szerbiáig, Lemberg tői Temesvárig szét­szórtak, mégsem estek két­ségbe, hiszen Rudabányán ott volt a nagyanyám, aki mindenkiről tudott és min­denkin segített. am LaBudde valószínű- V leg megtalálta a véden- L/ cei megmentésére a jó módszert. Ilyennel a család- terápia egyelőre nem ren­delkezik. Szerénységemnek az a gondolata támadt, hogy az információrobbanás kor­szakában, az információk fel­vételére nincs idő. Arra a csa­ládnak van inkább szüksé­ge­Megtanultuk az iskolában, hogy a család fogalma törté­nelmi kategória. Életét és formáit az uralkodó gazda­sági-társadalmi rendszer ha­tározza meg. A magvas filo­zófiai meghatározások dacá­ra, a család válsága tovább mélyült. A felmerült problémákra azt mondtuk, hogy az pol­gári, sőt kispolgári csöke- vény. De a vakbélgyulladás is egy csökevényben keletke­zik, és az eljegeléses terápia ritkán hoz megoldást. Több­ségében a műtőben válunk ottani értékek közvetítésé­vel járulhat hozzá a családi harmónia megteremtéséhez. E hagyományos szerepek erőltetett átvállalásával az amúgy is törékeny családi összhang könnyen felborul­hat. A régóta kialakult szerepe­ket a gyermeknevelésben cél­szerű inkább hangsúlyozni, ami a gyermek érzelmi fejlő­dését, a különböző férfi és női minták közvetítését ered­ményesebben szolgálja. A család válságáról azóta folyik a vita, amióta létezik. Cserbakőy Levente Családterápia .............................’.............,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents