Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

1994. július 18., hétfő Kelet-Magyaiország 5 HAZAI HOL-MI Legyőzni a fizika törvényeit A közvélemény szerint ez a bátor és kiegyensúlyozott emberek sportja Repül a, repül a ...nagyapa Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM - T. K.) — Ég és föld között lebegni, le­győzni a fizika törvényeit a vi­lág legnagyszerűbb dolga — egybehangzóan állítják ezt az ejtőernyősök, akik július 2— 6-a között ismét hódolhattak nagy szenvedélyüknek. Nyír­egyházán ugyanis ekkor szer­veztek tábort a repülőtéren azoknak a leendő sorkatonák­nak, akiket várhatóan ilyen te­rületre soroznak be a honvéd­séghez. A tábort szervező Nyíregy­házi Légisport Egyesület tag­jai, oktatói nemcsak elmélet­ben, hanem gyakorlatban is tanítgatták a résztvevőket. S nekik is alkalmuk nyílt így jó néhány ugrásra. Holtpont Fedor László, a légisport egyesület alelnöke, ügyvezető a táborzárás napján pozitív vélemény fogalmazhatott meg az igen népszerű program be­fejeztével. — Évente szervezünk ha­sonló tábort a leendő újoncok­nak. Hogy erre meilyen nagy szükség van, bizonyítja a hon­védség elismerése, amelyet több alkalommal megfogal­maztak. Amikor ugyanis meg­kezdi egy fiatal a szolgálatot a seregben, nagy luxus lenne, ha akkor ismerkedne az ejtőer­nyőzés alapfogásaival. Ott is érvényes az igen szűkre sza­bott költségvetés, amely csak a legszükségesebb gyakorlásra ad anyagi lehetőséget. Ha itt egy hetes tábort maga mögött tud a majdani katona, legalább belekóstolhat az ejtőernyőzés gyönyörűségébe. Vagy éppen fordítva, rájön, hogy ezt nem neki találták ki. Most is volt egy olyan táborozó, aki már el sem jött, egy visszalépett és szintén egy mindössze négyet ugrott az előírt 11 helyett. Ej­tőernyős berkekben ezt tartják vízválasztónak. Eleinte ugyanis szinte kilép a semmibe, fogal­ma sincs, mi történik körülöt­te. Félni úgy 4—5 ugrás után kezd. Ha ezen a holtponton sze­rencsésen túljut, minden való­színűség szerint megragad tolónak számítson és szóba jöjjön a neve egy verseny előtt, vagy a válogatott összeállítá­sánál, legalább 2-300 ugrásra lenne szükség. — Természetesen jövőre is szeretnénk hasonló tábort szervezni — folytatta a meg­kezdett gondolatsort Berencsi Attila, a légisport egyesület el­nöke. — Nyáron például még sorra kerül a vitorlázó repülők tábora augusztus 2-15-e kö­zött. Ide neves külföldi ver­senyzőket is várunk, belgákat, németeket, románokat, majd október második felében ren­dezünk egy paraballon ver­senyt. A sárkány szakosztály tagjai pedig folyamatosan re­pülnek. Jövőre újra indítjuk a Nyírség Kupát, s terveink sze­rint jegyezett eredménnyel büszkélkedő külföldi sportoló­kat is meghívunk. Ők ugyanis külhonban is jó tolmácsai ter­veinknek, szándékainknak. Takarékosság — Úgy érzem, teljesítette a tá­bor a kimondott és kimondat­lan feladatait — hallottuk Fe­dor Lászlótól. — Meglepően jó hozzállást tapasztaltunk a táborlakók részéről. Szívvel- lélekkel igyekeztek az elmé­leti és a gyakorlati tudás­anyaggal megbirkózni. Vá­mosi János a gyakorlatot irá­nyította, Fazekas Miklós az ugratásvezető volt, Kovács Ist­ván szintén az ugrásban se­gített, Jánkfalvi Attila és Du­dás Attila a kiképzést vezette. Nyolc segédoktatónk kapcso­lódott a tábor munkájához. Ha azt mondom, hogy mindössze 350 ezer forintból sikerült megszerveznünk a 30 résztve­vőnek a tábort, biztosan sike­rült érzékeltetnem a mindenek felett álló takarékossági szem­léletet. A legtöbbe az üzem­anyag került, a szállás és az ét­kezés mindössze 50 ezer forin­tot tett ki. Úgy vélem, hogy nagy szükség van az ilyen jel­legű táborokra, hiszen a veszé­lyesnek hitt sportágban is ak­kor lehet nyugodt szívvel ver­senyezni, vagy azt csak hobbi- szerűen űzni, ha a működés­hez szükséges anyagi és sze­mélyi feltételekkel rendelke­zünk. Fedor László Berencsi Attila Ugrásra készülődve az AN-2-es fedélzetén köztünk. Ha nem, időben ész­lelte, ez csak a kivételesen bá­tor és kiegyensúlyozott em­berek sportja. Mostohagyerekek A repülést, mint sportágat, szinte minden rezsim megkü­lönböztetett figyelemmel kí­sérte. Politikai színezetet ak­kor kapott, amikor a Magyar Honvédelmi Szövetséghez csa­tolták. A rendszerváltás után viszont mostohagyereknek érezték magukat. Ezt elsősor­ban a támogatások elmaradá­sában érzékelték, hiszen a re­pülés a legköltségesebb sport­ágak egyike. Ugyanakkor a biztonsági feltételek maximá­lis megteremtése mellett lehet űzni, ez mindenki előtt nyil­vánvaló. Mostanában szpon­zorokat, jószándékú támoga­tókat keresnek, hogy legalább a minimális kiképzési feltéte­leknek eleget tudjanak tenni. S ahhoz, hogy valaki aktív spor­Ugrás után pontosan kell összehajtogatni az ernyőt Balázs Attila felvételei Nyíregyháza (KM) — A forró nyárban hűsítőén hat egy kis szellő, amit a bérházak közt enyhe fuvallatnak, ám a tágas repülőtéren erőteljes szélnek érzünk. Nem örülnek a tábor­lakók a hirtelen jött időjárás­változásnak,-hiszen a szélben nem tudják pontosan megol­dani ugrási feladataikat. Különösen sokat magyaráz ilyen időben Vámosi János, akitől nyáron az lenne a ter­mészetes, hogy az unokái­val játszik, sétál az erdő­ben, vagy fagylaltozik. Az öt­venkét esztendős sportember azonban még igen messzinek érzi a fentebb vázolt perspek­tívát. — Eddig 3858-szor ugrot­tam és az ejtőernyő mindig megbabonáz. Mintha elvará­zsolt világba lépnénk, ám mindezek mellett az átlagos­nál sokkal jobban tisztában kell lennünk a fizika, a meteo­rológia, a repülés, a technika törvényszerűségeivel. Itt nem lehet a hibát földi gondolkozás szerint többször elkövetni vagy azt kijavítani, egyszeri és megismételhetetlen hely­zetbe, másodpercek állnak rendelkezésünkre. Ez a rette­netesen kevés idő nem is olyan kevés, ha óramű pontossággal begyakorolja a versenyző, mit kell tennie és azt az enyhe stressz mellett ugyanúgy meg is oldja a levegőben. Erre igyekeztünk ráirányítani a táborozok figyelmét az egy hét alatt. Kovács István álda a sorsot, hogy a repülőtér szélén laktak gyerekkorában, így jó néhány­szor átszökött megbámulni a csillogó repülőgépeket, be­szélgetni a sportolókkal, is­merkedni a repülés világával. Mire észbekapott, már ejtőer­nyővel a hátán igyekezett a föld felé. — Akkor, 16 évesen termé­szetesen nem tudtuk, mire vál­lalkozunk. Akkor még csak a nagy kalandot láttuk az egész­ben, valami olyan újdonságot, ahová a szülői szigor nem kö­vet bennünket. Most, 1590 ug­rás után már tudom, hogy mi­től féltsem a két fiamat. (Az egyikkel megosztottuk a má­sodpilóta helyét az egyik fel­szállás alkalmával és a kisfiú olyan természetességgel muto­gatta az időként ferde síkban látszó anyaföldet, a szárnyvé­geket, a felhőket, mintha a ké­peskönyvét lapozná. Ő már a repülést az anyatejjel szívta magába.) Márkus Sándor vállalkozó arról beszél, hogy kialakult egy törzsmag, amelyet már nem érint a lemorzsolódás. Természetesen igyekeznek az újaknak nemcsak az elméleti és a gyakorlati tudást átadni, hanem foglalkoznak a lelki világukkal is. Nem titok és nem szégyen, hogy az ejtőer­nyős eleinte fél, a bátorságot is tanulni kell, különben az vak­merőségnek minősül. Az ug­rás nem a légcsavar felpörgé­sével kezdődik. — Felelősek vagyunk egy­másért, mi régiek a fiatalabba­kért. A légügyi előírások rend­kívül szigorúak, mindent do­kumentálni szükséges, ha ne adja az ég, „esemény” törté­nik, pontosan visszakereshet­jük, ki hol hibázott. Éppen ezért egy szívélyes családként élünk itt, maximálisan meg kell bíznunk egymásban, a végzett munkában, különben nem ugorhatnánk ki a repülő­gépből. Az egymásra utaltság­nak nagyon szép példáját mu­tatja az ejtőernyőzés. — $$£818» f* T ís ä ” \ Stafétabot Tóth Kornélia M ióta ember népesíti I be a Földet, ősi vá­ggyá legyőzni a gra­vitációt és a levegőégbe emelkedni. Ezen fáradozott a nagy orosz matematikus és fizikus, Ciolkovszkij óta sok jeles kutató. Osztottak érte Nobel-díjat, s kísérte meg­különbözteti érdeklődés a közvélemény részéről, ha valaki a legbátrabbak egyi­keként kiléphetett a Föld vonzásköréből. A repülést sportként, hobbiként, avagy megélhe­tésként átélők ugyancsak e szerelem bűvkörében élnek- égnek, aki egyszer megta­pasztalhatta a felemelkedés varázslatát, soha nem tud betelni vele. örömét és bá­natát, szaktudását és fele­lősségérzetét legszíveseb­ben a hasonlóan gondolko­dók társaságával osztaná meg. Sajnos, a pénztelenség rányomta bélyegét erre a csodálatos szenvedélyre is. Mire a rendszerváltás után sikerült a politikai színeze­tet lemosni a repülésről az MHSZ megszűnte után, újabb fantommal kell hada­kozniuk. Pedig a gyerekek, a fiatalabb generáció most is ugyanúgy él-hal a repü­lésért, mint az egy-két gene­rációval idősebbek annak idején. A lehetőségek azon­ban ma szűkösebbeknek tűnnek, mint hajdanán azt tapasztalhatták a pilóták, az ejtőernyősök. Pedig a maiak sem rosszabbak a tegnapiaknál: ha nincs rá pénz, saját munkájukat kí­nálják azért, hogy mégis re­püljenek. Kapálnak, kaszál­nak, füvet nyírnak, takaríta­nak, repülőgépet mosnak, egy szóval helyettesítik azo­kat, akiket normál működés során az egyesület foglal­koztatna. S hogy mégis miért teszik ntindezt? A repülés örömé­ért, egymás munkájának megbecsüléséért, s azért, hogy ők ugyanúgy adják át a képzeletbeli stafétabotot az utánuk jövőknek, mint annak idején ők átvették a „nagy öregektől.” Ötven ugrás... ...a minimum, aminek bir­tokában segédoktató lehet valaki. Ehhez természete­sen még elméleti tudás és vizsga is szükséges. Nullszaldósra... ...tervezték és úgy is valósí­tották meg az ejtőernyős tá­bort július elején a nyíregy­házi repülőtéren. Nyolcszáz... ...forintba kerül egy ugrás, ennyit tesz ki a repülőgép bérleti díja és az üzemanyag egy személyre számítva. Dicsérő okleveleket... ...kapott a Magyar Honvéd­ségtől a Nyíregyházi Légi­sport Egyesület: a honvéd­ség ugyanis nagyra értékeli azt az elméleti és gyakorlati munkát, amit a majd repülő alakulatokhoz bevonuló újoncok ejtőernyős tudásá­nak elmélyítése érdekében tesznek. (KM) Segédoktató lehet Nyíregyháza (KM) — A csinos, szőke gólya már ötvenhétszer ugrott ejtőer­nyővel. Domokos Andrea, a tanárképző főiskola bioló- gia-háztartás-ökonómia szakos elsőéves hallgatója a nagykorúság határán kez­dett kijárni a repülőtérre. Egyre jobban hatalmába kerítette az érzés: neki itt a helye a pilóták, ejtőer­nyősök között. Mint fiatal lánynak, a szülői bele­Domokos Andrea egyezés megszerzése is gondot okozott, legalábbis elméletben. — Nagyon örülök, hogy a szüleim nem tiltották meg kapásból a ejtőernyőzést — eleveníti fel Andi a kezde­tet. — Úgy vélték, ha jogo­sítványt szerezhettem és vezetek folyamatosan, a közút is van ennyire veszé­lyes. Mindennek az a nyit­ja, hogy pontosan, a szabá­lyok maximális betartása mellett végezzük és akkor a legcsekélyebb a kockázat. Andrea azóta teljesítette a segédoktató működésé­hez szükséges minimális ugrásszámot, ez most 50. Hogy a későbbiekben ez mire lehet elég, egyelőre nem tudni. Most nagy örömmel és felelősséggel végezte el a tábori felada­tokat. Mint a szakosztály és az egyesület vezetői mond­ják: a segédoktató képesí­téshez sem sok kellene. — Szeretnék aktív sporto­ló lenni a későbbiekben — folytatta Andrea —, de még jóval több ugrást kell végre­hajtanom. Ősszel megkez­dem tanulmányaimat a ta­nárképzőn, bizonyára az is elveszi az időm jó részét. Ennek ellenére a repülés, az ejtőernyőzés az életem fon­tos része. Gyakran kijövök a társaimmal a repülőtérre, önkéntes munkában mos­suk a gépeket, takarítunk, a fiúk füvet kasználnak. Kül­ső támogatás nem lévén, mi magunk teremtjük meg a működéshez szükséges fel­tételeket. Azt már a szülők teszik hozzá, hogy a tábor végezté­vel szervezett verseny ked­véért még a görögországi nyaralásról is szíves-örö­mest lemondott volna a lá­nyuk. Alig tudták lebeszél-, ni róla... Röviden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents