Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

1994. július 18., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyaiország 3 Zugárusok és a jövedéki törvény Termékeiket az ellenőrző címke nélkül már nem adhatják el a kereskedők Mező Éva Nyíregyháza (KM) — Jöve­déki törvény ide vagy oda, a KGST-piacon, de még a belvárosban is felbukkan­nak a zugárusok, akik táská­jukból kínálják az olcsó ci­garettát, kávét. Az enge­déllyel rendelkezőket joggal háborítja fel a feketepiac, hiszen számukra az árusítás feltételei június elsejétől to­vább szigorodtak. A hónap elején lejárt a tör­vény által megszabott türelmi idő: a raktárakban felhalmo­zott, még zárjegy nélkül gyár­tott termékeiket az ellenőrző címke nélkül már nem ad­hatják el a kereskedők. A lel­tárkészítést követően a vámhi­vataltól ezekre a termékekre készletzárjegyet kell igényel­niük, s csak ennek felragasz­tása után kerülhetnek a boltok polcaira. Ellenőrzések A jövedéki ellenőrzést ország­szerte elsősorban a Vám- és Pénzügyőrség illetékes szervei végzik. Soltész Józsefet, a nyíregyházi parancsnokot kér­tük arra, foglalja össze a me­gyei ellenőrzések tapasztala­tait. — Talán sokaknak csalódást okozok, de igazán jelentős „fogásról” nem számolhatok be — mondja a főhadnagy. Természetesen a rendszeres ellenőrzések során mindig ta­pasztalunk szabálytalanságo­kat, de ezek kisebb súlyúak. Még a város legkritikusabb területén, a KGST-piacon sem annyira rossz a helyzet, mint sokan képzelnék. Itt könnyebb kiszúrni a sorok között szeszes italt, cigarettát árulókat, akik már biztosak lehetnek a bün­tetésben. Köztudott, hogy a jövedéki termékek utcai áru­sítására nem szerezheti enge­dély. Az ellenőrzés szempont­A gépkocsikat is rendszeresen ellenőrzik jából a belvárosban sokkal rosszabbak a lehetőségeink. Nagy-nagy szerencse szük­séges ahhoz, hogy a külön­böző helyeken rendszertelenül felbukkanó feketézőket tetten érjük. A háztartási tüzelőolaj­jal közlekedő gépkocsik- ki­szűréséhez a rendőrség nyújt segítséget. Bírságolnak Akiről bebizonyosodik, hogy jövedéki tevékenységet en­gedély nélkül, illetve nem en­gedélyezett helyen végez, vagy a törvény rendelkezéseit más módon megszegi, a vám­hivatal pénzbírsággal sújtja. Ennek összege a kiskeredelmi forgalmi árhoz igazodóan kü­lönbözik az egyes jövedéki termékeknél. Dohánygyártmá­nyok esetében a forgalmi ár 140 százaléka, szeszes italnál 160, sörnél 110, kávénál 60, kőolajtermékeknél pedig 120 százaléka. A legalacsonyabb pénzbüntetésnek azonban a 20 ezer forintot el kell érnie. Ez azt jelenti, hogy akitől 2-3 kar­ton cigarettát koboz el a hi­vatal, ami után a százalék szá­mítás alapján jóval alacso­nyabb lenne a bírság összege, annak is a 20 ezer forintot kell megfizetnie. A pénzbüntetés minden esetben együtt jár a termék elkobzásával is, amit a vámhivatal megsemmisít. Ha a járművekről derül ki, hogy háztartási tüzelőolajjal üze­melteti a tulajdonos, legjobb esetben is 50 ezer forintja bán­ja­— Igaz, hogy eddig nem si­került ilyen ügyet felderíte­nünk, de tudomásunk szerint forgalomban vannak hamisí­tott zárjegyek — mondja a fő­hadnagy. Ezek legfőbb jellem­zője az azonos sorszám. Előál­lításukat nyilvánvalóan na­gyon megdrágítaná, ha egyen­ként különböző számokkal lát­nák el őket. Sajnos a háztartási tüzelőolaj-utalványokat is ha­misítják. Mivel ezeken nem szerepel sorszám, csak a víz­jel, a rajzolat gondos tanulmá­Harasztosi Pál felvétele nyozása után derülhet ki, hogy hamisították. Különösen a benzinkutasoknak kell nagyon óvatosnak lenni, mert ha ha­misítványra adnak ki olajat, nekik kell a bírságot megfizet­niük. Hamis zárjegyek Az utóbbi időben jelentek meg a piacokon azok a cigaretták, amelyeknek lezáró címkéjén ciril betűs a felirat. Nem jelen­tős mennyiségről van szó, többnyire legálisan kerülnek az országba. A külföldiek útiholmiként 10 doboz cigarettát hozhatnak át a határon. Ezt a mennyi­séget akár naponta is elhozhat­ja valaki, s ha ismerősénél összegyűjti, nagyobb tétellel jelenhet meg a piacon. Ugyan a külföldiekre is érvényesek a bírságtételek, de ennek ki­szabása csupán formalitás, hi­szen úgysem tudják kifizetni, így lényegében csak az el­kobzás miatt éri hátrány őket. A hollywoodi álomgyár érti a dolgát. A film- csinálás minden for­télyát jól ismerik, ez sikereik titka. Akár érzelgős szerelmi történetről van szó, akár ak­ciófilmről. De lehet scifi vagy a nézők idegeit borzoló hor­ror, a produkciók rendszerint kasszasikert jelentenek. Ha a film világsikert arat, soroza­tot csinálnak belőle, de mini­mum még egy bőrt lehúznak róla mint Spielberg a Cápa történetéről. Én is mint kezdő vállalkozó erre törekszem. A filmcsiná- lás megtanulható, utánoz­ható, csak le kell koppintani a jól bevált módszereket. Persze az egyszerű másolás nem vezet eredményre, min­dent adaptálni kell a ma­gyarországi viszonyokra: ki hinné el nálunk, hogy cápa­veszély van a Balatonban. Viszont van más ragadozónk, amely hasonlókra képes. Szóval van egy jó sztorim, keresek egy pénzes produ­cert, aki ismer egy kiváló rendezőt. Férfi főszerepre felkérjük az Eperjes Károlyt, hősnőnek meg ott a felesé­gem. Azt már én is tudom, hogy a filmben a valóságot fel kell nagyítani, az esemé­nyeket sűríteni szükséges, egy végelgyengüléses halál sem tarthat tovább másfél óránál... Lássuk tehát a tör­ténetet: Kullancs /., színes szélesvásznú, magyar film. 1. Jelenet: Romantikus er­dei környezet. Itt egy fűszál, ott egy fiatal pár andalog, kéz a kézben. A fűbe hév ered­nek... Egyszer csak jön a ret­tenetes kullancs, és bele­fúródik a lány popsijába. (A kullancs óriási mutáns, fél méter széles, csípésének hatása azonnali. Hamarosan látszanak az áldozaton az agyvelőgyulladás és a Lyme- kór tünetei.) 2. jelenet: Felbukkan főhő­sünk az erdész, aki a tragé­dia helyszínén a kullancsot keresi. Mindenkit óva int az erdei sétától. Mégis egy ki­ránduló iskoláscsapatot nem tud időben figyelmeztetni. Egy elkalandozó kisdiák lesz a Kullancs I. következő ál­dozata. Amikor megtalálják, már kiszenved. 3. jelenet: A város illetéke­sei tanácskoznak. A környe­zetvédők tiltakoznak a kul­lancsirtás ellen, mert fel­borul a biológiai egyensúly, és elszaporodik az ember. Az idegenforgalmi szakemberek el akarják titkolni az egész kullancsügyet a turistaszezon végéig. A városnak nincs egy fillérje se a kullancsirtásra, se oltóanyagra, mert elköl­tötték a teljes keretet a szú­nyogok ellen. 4. jelenet: Az erdész magá­nyos hősként harcol, a nyil­vánosság teljes kizárásával a Kullancs I. ellen. Egyik por­tyázása alkalmával a kutyája (a magyaros jelleg miatt puli) üldözőbe veszi a Kul­lancsot, de mire a gazdája odaér a kedves állat halálos csípést kap, a ragadozó pe­dig eltűnik. 5. jelenet: A polgármesteri hivatal végre beavatkozik, mert közelednek a választá­sok. Álláshirdetést tesz közé a városi főkullancsirtói tiszt­ség betöltésére. Az 1500 je­lentkező közül egy munka- nélküli sintért választanak ki. 6. jelenet: Megindul a haj­tóvadászat. Közhasznú mun­kások hada keríti be az erdőt. Rajtuk a polgári védelem vegyvédelmi ruhája. Az er­dész és a fővadász a kijelölt helyen lesben állnak. Egy­szeresük szemtől szembe ke­rülnek a félelmetes ragado­zóval. A sintér vakmerőén a Kullancs I. nyakába veti a hurkot, de a feldühödött állat hasába mélyíti szívókáját. Az erdész segítségére siet. Zsír­ral kenegeti potrohát, min­den hiába. Majd az óramu­tató járásával ellentétesen próbálja társából a raga­dozót kicsavarni. Végre si­kerül. De a sintéren már nem lehet segíteni, az agyvelő- gyuladás borzalmas tünetei hamarosan jelentkeznek raj­ta és szörnyű kínok között meghal. (Itt majd sokan el­hagyják a mozi nézőterét). Az erdész az óriás, meg­vadult állatra veti magát. A küzdelem hevében kulacsát a kullancsára üríti, a benne lé­vő jóféle szilvapálinka az ál­latot egy pillanatra megré­szegíti. Ekkor az erdész vak­merőén cigarettára gyújt, és a parázsló végét a szörnye­teg vigyorgó pofájába nyom­ja. Egy pillanat alatt lángra lobban, és pánikszerűen me­nekülni kezd. Mint égő fáklya kúszik a sárga avaron. Nem­sokára hatalmasan ég az egész erdő. Itt jöhetnek a tűzoltók, és hősiesen kimentik a kullancs­hajtó munkásokat. De ez már egy másik sikerfilm, a Pokoli torony magyar változata lesz. eggelre sikerül a tüzet eloltani, a fáradt er­J. V desz elcsigázottan ül a hamuban. Sikerült hát! A város büszke hős fiára, nincs már több kullancsveszély... A film kissé költséges lesz, de biztosan megéri... A Kullancs I. produkciót 1995-ben Os- car-díjra jelölik... és tömött nézőterek előtt vetítik szerte a világon. írom a Kullancs II. forgatókönyvét... Kulcsár Attila Kullancs I ■ Mi I ' - I mi , 1 í (vagy) szerelem Kovács Éva A jelenleg érvényben lévő rendelkezések, pontosabban az ál­lamháztartási törvény sze­rint a kormány a költségve­tés általános tartalékának negyven százalékát használ­hatjafel az első fél évben. Ha a rendelkezést komolyan vesszük, akkor a Boross- kormány az esztendő első hat hónapjában huszonöt- milliárdból tízmilliárd fo­rintra vállalhatott (volna) kötelezettséget, afennmara­dó összeg elköltésének örö­me és gondja már a min­denkori következő kormányt illeti — olvasható és hall­ható a híradásokban. Jó ha tudjuk, a törvény akkor szü­letett, amikor még senki nem tudta, konkrétan kit, milyen összetételű kormányt kell majd érteni a Boross-kabi- net utódjaként, s amikor még az is benne volt a pakliban, hogy a következő is az előző lesz... Mára kiderült: az előző kormány jóelőre, az elvárt­nál jóval nagyobb mérték­ben kiköltekezett, s számos olyan kötelezettséget is vál­lalt, több olyan kérdésben is elígérkezett, amelyről már születése pillanatában nyilvánvaló, de legalábbis sejthető volt: nem az fizeti majd aki ígérte, hanem az, aki utána következik. Annak a most folyó vitának példá­ul, hogy a soron követke­ző nyugdíjemelés öt vagy nyolc százalék legyen, nem politikai, sokkal inkább pénzügyi okai vannak. Ha üres a kassza, nincs miből emelni. Ahogyan az új pénzügy­miniszter nemrég ezzel kap­csolatban fogalmazott, a Boross-kormány jó néhány olyan számlát is bevállalt, aminek kifizetése az utódok számára jelent kötelezettsé­get. Mindezekből nyilván­való, hogy a napokban be­lépő új kormány ezáltal olyan kész tények előtt áll, amelyeknek kezelése nem ígérkezik könnyűnek. Van ezen az előre elköl­tött számlán szinte minden. Az egészségügyi dolgozók­nak beígért béremeléstől a különféle alapítványokon keresztül a Duna TV-nek átadott egymilliárd forintig több olyan tétel, amely­nek jogosságáról igencsak megoszlanak a vélemények, s amelyek fölött vitatkozni immár teljesen felesleges. Máig emlékszem azokra a kérésekre, ha úgy tetszik figyelmeztetésekre, amelye­ket szinte egyöntetűen, még a választások idején han­goztattak a pártok. Neveze­tesen arra, amikor azt kér­ték, a hatalmon lévő kor­mány ne vállaljon felelőtlen kötelezettségeket, lehetőleg ne hozzon olyan rendelke­zéseket, amelyeknek követ­kezményei már nem őt, ha­nem az utánuk következőket terhelik. Nem lenne itt persze sem­mi baj, ha az országnak lenne pénze. Baj csak azért van, mert nincs. Valahogy olyan ez, mint amikor egy családban az anyagiak mi­att állandósul a vita, ami­kor a szegénység megöli akár a legnagyobb szerel­meket. Mit várhatunk akkor, ami­kor köztudott: a távozó és ér­kező kormányok között sze­relemről szó sem volt..? A zebránál álldogálva M. Magyar László-w-** eggel van, három­ig négy ed nyolc. Roha- JL V nők, hogy el ne kés­sem, hiszen a pontosság nemcsak a királyok erénye, hanem az enyém is. Már épp le akarok lépni a zebránál az úttestre, mikor szétnézek. Még jó, hogy megtettem, mert az imént válthatott zöldre a közeli útkeresztező­désben a lámpa, s már jön­nek is az autók. Azon meditálok, induljak vagy maradjak, de addigra már oda is ér az alkalmi konvojt vezető autó. A többi személygépkocsi olyan kö­zel követi egymást, lehe­tetlen köztük átsietni a túloldalra. A legutolsó kocsit fi­gyelem, s egy felszabadult sóhajjal boldogan lépnék a fekete-fehér csíkokra, ami­kor csak úgy ösztönösen a másik oldalra fordítom a fejem. Azonnal visszako­zom, hiszen a másik irány­ból éppen most értek oda az autók. Talán nem kell részleteznem, ezek is olyan közel vannak egymáshoz, hogy életveszélyes köztük áthaladni. Közben a túloldalon ba­bakocsival érkezik a zebrá­hoz egy édesanya. Velem együtt türelmesen vár arra, hátha egy autós észreveszi, de csalódnia kell. A sofő­rök, mintha csak a vezetés­sel lennének elfoglalva, nem néznek se jobbra, se balra, előre merednek, markolják a kormányt, s tapossák a gázpedált. Még­pedig jócskán odaléphetnek a gáznak a megyeszékhely belterületén, hiszen csak­úgy elsuhanok előttünk. Nagyon fontos emberek le­hetnek, ha ennyire sietnek. Mi meg csak állunk. Ta­lán már tíz perce. Ördögi kör ez a közlekedés: elenge­dem az egyik irányból az autókat, addigra odaér a másik. Nincs más hátra, futni kell, lelépni bátran az autók közé, bízva az autóve­zetők jó reflexében és gép­járművek fékjében. Még távol az egyik autó, amikor lelépek. A vezetője lassít. Köszönetképpen fel­emelem a kezem, a sofőr vi­szonzásul az öklét rázva fe­nyeget. A gondolat nem hagy nyugodni: vajon ezek a jár­művezetők sohasem jártak gyalog? k r^ TVl *T*Tg | Jji Pénz és Tarca

Next

/
Thumbnails
Contents