Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16 / 166. szám
1994■ JÚLIUS 16., SZOMBAT Régi országgyűlési képviselők Meskó Lászlóról lesz szó, akinek nagyapja. M. Pál, helyi szabómester. O hét évi, céhszabály szerinti vándorlás után tér vissza Nyíregyházára, és kéri 1810-ben, felnőtt mesterként felvételét a céhbe és befogadását a városi polgárok közé. Fia, az ifjabb Pál (1814—1894) már orvos, s 52 éven át gyakorolja mesterségét, ebből negyvenhetet a város szolgálatában. És az ő fia László, a majdani képviselő, itt született 1851. szeptember 23-án. 1861-től az éppen megindult helyei evangélikus algimnázium tanulója négy évig, érettségizni majd Eperjesen fog. Majd jogot tanul Pestén és Bécsben. Apja hosszabb külföldi útra engedi: több országot is bejár. Ügyvédi oklevele birtokában 1877-től már szülővárosában van irodája, a következő évtől a város megválasztott tiszti ügyésze. 15 éven át tölti be ezt a hivatalt: akkor az országos politikai élet felé fordul s lemond tisztségéről. Ennek a fordulatnak oka: Irányi Dániel (1822-1892), aki a nagy időkben Kossuth közvetlen környezetéhez tartozik. Barátja, harcostársa itthon, majd az emigrációban is. 1868-ban jön haza és a következő évtől a negyvennyolcas, majd a függetlenségi párt országos elnöke. Nagy országjáró, így a 48-as eszmékhez hű Nyíregyházán is meg-megfordul, s az utolsó években mindig a Meskó család Pa- zonyi utcai házában látják vendégül. Innen eredt az indíttatás, hogy Meskó is fellépjen az 1892. évi restauráción, de a januári választásokon kisebbségben maradt itthon. Ennek az évnek a végén is errefelé járt Irányi, itt lett rosszul, s rövid szenvedés után meghalt az agg harcos. A városi képviselő-testület elparentáló határozatában megemlítik, hogy „hazánk elhunyt nagy fiát évek hosszú sora óta kedves vendégül fogadta házához a Meskó család, s utolsó napjaiban a legnagyobb önfeláldozással gondozták és gyöngéden ápolták.” Ebben a ciklusban Irányi a Nyíregyházához hasonló nagyságú Békés városnak országgyűlési képviselője. A temetésre jövet az ottaniak küldöttsége megkínálta Meskót a békési jelöltséggel. így aztán B. Kaas Ivor pesti jelölttel szemben mandátumhoz is juttatták, sőt a következő, 1896-1901-i ciklusra is megválasztották. Itthon 1901-ben Bencs László polgármestert választották meg, de 1905-től már Meskónak a nevét tűzték a zászlójukra a függetlenségiek, s így 1917-ig folyamatosan képviselőnk maradt. Országosan, s többnyire a fővárosban politizálva, végezve munkáját egyáltalában nem hanyagolta el itthoni kapcsolatait. Minden bizonnyal nagyapja emlékének áldozott, amikor önzetlenül állt készen, bármikor a kézművesek törekvéseinek támogatására, jogi tanácsokkal való ellátására. — Élete végéig a Takarékpénztár Egyesület igazgatósági tagja. Két évtizeden át a polgárság itthoni közéleti fórumának a kaszinónak elnöke. Ez az idő volt a Meskó korszak, írja az egyesület krónikása, Vie- tórisz József, amikor „kibontakozott Meskó kiváló szervező, fáradhatatlan és határozott egyénisége, lelkes és lelkesítő alakja” (59). És még hosszú sorban következhetnének itt egyéb társadalmi, közéleti tisztségei, funkciói megannyi szervezetben: a színházépítő részvénytársaságtól az önkéntes tűzoltó egyesületig, továbbá a különös odaadással betöltött evangélikus egyházközségi, egyházkerületi világi felügyelői pozíciókig, s a Kossuth főgimnázium kormányzótanácsában évtizedeken át viselt elnökségéig. Hatvanhat esztendős, amikor szűkebb hazájában megyéje első emberévé nevezi ki a király: 1917 júliusában lett szabolcsi főispán, s 1918 szeptemberéig töltötte be ezt a magas funkciót, amelyet eladdig csakis arisztokraták, történeti családnevek dzsentri birtokosai tölthettek be. Halálát érezve részletesen végrendelkezett tisztes vagyonáról. Helyi, békési és országos intézményekre (Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság, Történelmi Társulat) hagyatékok nem jelentéktelen összegeket. 1922. július 22-én halt meg. Az evangélikus templomban ravatalozták fel, s a gyász- szertartás után hatalmas tömeg kísérte ki a Morgó temetőbe. Ide tartozik még, hogy 1943-ban a hálás utókor utcát nevezett el róla: egykori villája közelében azt, az akkor nyitott új útszakaszt, amelyik a Sóstói utat kötötte össze az Ószőlő utcával. Sajátságos, hogy 1950-ben a város vezetőségében senki nem védte, védhette Meskó emlékét, így az utca azóta is Garibaldi nevét viseli. Két és fél évtizeddel ezelőtt, 1969-ben emléktábla került a hajdani Pazonyi utcai Meskó házra. De az sem róla szólt, hanem az ott meghalt Irányi Dánielről. Ma már azonban ez sem látható a Dózsa Györgyről elnevezett utcában, szemben a régi iparos székházzal, a mai Kölyökvárral. Helyére épültek azok a szép, modern lakások, amelyek éppen napjainkban kerülnek átadásra... Dr. Meskó Lászlóról, országgyűlési képviselő Archív felvétel Meskó képviselősége idején már a függetlenségiek jutottak az országban többségre, ők adják a kormányt, így ő már nem az ellenzékiek padsoraiban foglalhat helyet. Kiváló tehetsége révén az országos politikai vezető személyiségei közé emelkedik. Ő az első polgári származású helyi politikus, aki minisztériumi vezető tisztséget tölt be: 1907-től 1909-ig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára Wekerle Sándor, miniszterelnök kabinetjében. A kortárs krónikaíró, Geduly Henrik írja róla millenniumi városi monográfiájában, hogy a képviselőházban főleg az igazságügyi, közjogi, pénzügyi kérdésekben szólal fel, különös sikerrel a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor. Kossuth Ferenc oldalán a párt országos szervezetének egyik jegyzője. „Kiváló szónoki képessége, orgánumának kellemesen csengő volta, előadásának ritka folyamatossága és szabatossága révén nemcsak szülővárosának határain belül, hanem a képviselőházban is e tulajdonai előkelő helyet biztosítanak számára a szónokok között.” (208-210) Parázs izzadságszag, assszonycombköz- szag, hajszag, hónaljszag s a forróság mámora — a részegséghez hasonló, s bár van benne szerepe a bornak, mintha mégsem a bor okozná elsősorban. ... Reszelem a kapát, lábszárral szorítom földre a nyelét, hason fekve, ráforfulva élesítem a ráspollyal, szinte nyalogatom vele a fémet. Egy-egy rántással kéjesen igazgatom, valósággal birtokba veszem egész testemmel a szerszámot, majd a megereszkedő inak gubancban oldódnak, hanyattvágom magam a szőlősorban... Indulok új sor alá. És izzik az asz- szonyszempár, a szájszélen ellibben az enyhe mosoly, komollyá érik, meditál, megint engem néz, én is nézem. Azt tehet a titokkal, amit akar. Velem. Aztán este van, s úgy beszélgetünk tovább, hogy a szánk nem mozdul. Oda nem való férfikezek tesznek-vesznek a tűz körül. Bakancsra, szőrös kézfejre vetül a láng fénye... Ő pedig alulról néz fölfelé a tűz túlsó oldaláról. Alulról fölfelé, süt a tekintete, bontani kezdi a haját, újrafonja, s mindeközben, hogy vele vagyok a varázslatban, más jelentésű, illetéktelen kérdéseket kerülök meg. Igaza lehet annak, aki azt mondja, hogy a legfőbb szerelmi szervünk — a szem Célzatosságuk nem tudakolásra, hanem figyelmeztetésre való, ezt lehet is érzékelni, de csak nézzük egymást. Asszonyi test először életemben varázsolt el akkor, de olyan összetetten hatott az rám, hogy mindenestül akartam őt. A véletlenül megpillantott titkos testrészével, a tekintetével, a hajával együtt, egyszerre, mondom, az öröm teljesítésének mozdulataival nem is törődve, végtelen zavarodottságban. Egy pillanatban a férfi úgy döntött, hogy elhárít: egy pohár bort kínált még. Nyugodt mozdulata eréllyel közölte, hogy benne volt kezdettől a játékban. Hallotta a nem beszélő beszélgetést, s hogy most hát... itt egy pohár bor... no! Nem ivott az asszony. Fejét sem rázta meg, hogy elutasítsa a pohár bort. Fono- gatta a haját, és engem nézett. A pohárért nem nyúlt, s nekem nagy örömöt jelentett, hogy nem fogadja el a pohár bort, nem törődik vele. Tehát gondolatban ott van még annál a délutáni pillanatnál, ahol én is...? Édes és gazdag volt ez az őszintén vállalt pajtásság. A lelket elégítette ki, a számbavétel izgalmát hozta. S ez annál is jobb volt, mert kizárta belőle a jelenlévő férfit, engem választott helyette... MÚZSA Szőke Kálmán Kertvárosi képek Az égbolt fekete lepedőket lenget, a sarkon magány áll, bokor alatt sündisznó fél, sötét növényekkel horkolnak a kertek. A vetemény sor okát szemüveges házak olvasgatják, kocsmából jövet hanyattesnek az utcák a sárban. Az esőcsepp öccse nagyon messze kövek művésze, sziklák szobrásza, az ablak fölnéz a vadlibákra, sokáig verdes, verdes a szárnya. Schrammel Imre kerámiái /
