Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-15 / 165. szám
CSUPA ÉRDEKES 1994. július 15., péntek A Paris Match — japánul? Párizs (MTT-Panoráma) — A nagy példányszámban megjelenő képes magazin, a Paris Match piackutatást végez annak megállapítására, hogy kifizetődő lenne-e japán nyelven is megjelentetni a lapot. Mint az AFP a magazin szerkesztőségében értesült róla, japán nyelven 50 oldalas különszámot nyomattak 250 000 példányban, s azt az Elle-Japon, a kedvelt francia nyelvű magazin, az Elle mellékleteként adják el a szigetországban. Októberben egy második kísérleti példányt nyomnak, s azt már önállóan terjesztik Japánban. Az idézett szerkesztőségi forrás szerint, ha a kísérlet beválik, akkor sor kerülhet a Paris Match japán nyelvű változatának rendszeres megjelentetésére, végleges tervek azonban még nem készültek. Az első kísérleti szám — az eredeti Paris Matchhoz hasonlóan — bőven tartalmaz nagy alakú fotókat, köztük a szépségéről híres francia filmcsillag, Isabelle Adjani merész képeit, az angol fotóriporter, Richard Avedon alkotásait. Az 50 oldalból tizenhatot hirdetések töltenek ki a párizsi high life jellegzetes velejáróiról — parfümökről, ékszerekről és pezsgőről. A napszemüveg védelem lehet Bonn (MTI-Panoráma) — Aki hosszú ideig teszi ki szemét az ibolyántúli sugárzásnak, annak számolnia kell azzal, hogy nagyobb eséllyel alakul ki szemén szürkehályog. Az amerikai Mayo klinika „egészségügyi levelei” ezzel kapcsolatban a napszemüveg fontosságára hívják fel a figyelmet. A klinika tanácsai szerint a napszemüvegek közül azokat érdemes Használni, amelyek száz százalékban kiszűrik a sugárzást. Különösen a tengerparton nyaralóknak és a sízőknek ajánlják a sötét szemüveget — idézi adpa. A szürkehályog a szemlencse fokozatos elhomá- lyosulásával, elszürkülésé- vel jár, amely teljes vaksághoz vezethet. Manökenből lett az új Marianne Párizs (MTI-Panoráma) — Franciaország nemzeti ünnepének, július 14-ének előestéjén adott hírt az AFP arról, hogy Ines de la Fres- sange, a Chanel divatház egykori manökenje, a párizsi társasági élet ismert személyisége lett az új Marianne, akiről az országot jelképező nőalakot mintázzák. A Louvre műcsarnokában már elkészült az új Marianne mellszobra — Marc Stuard ausztrál szobrász- művész alkotása —, amelyet nemcsak minden francia polgármesteri hivatalban kiállítanak, hanem a világ fontosabb fővárosainak is felkínálnak. Ines de la Fressange 36 éves, több éven át a Chanel divatház vezető manökenje volt, mielőtt botrányos körülmények között ott nem hagyta 1990 elején. Távozásának oka az volt, hogy nem tudott kijönni Chanel kisasszony utódjával, Kari Lagerfelddel. Azóta luxusbutikja van Párizsban. A Francia Köztársaságot 1792 óta jelképezi Marianne, az összes republikánus tulajdonságot megszemélyesítő mitikus alak. Ines de la Fressange két közvetlen elődje két híres színésznő, Brigitte Bardot és Catherine Deneuve volt a mellszobor modelljeként. Magyar falut találtak Galilea nyugati felén Jeruzsálem (MTI-Panoráma) — Érdekes riport hangzott el a minap az izraeli rádióban arról, hogy Galileában, pontosabban Galilea nyugati felének festői szépségű vidékén, a 45 ezer lakosú város, Naharija közelségében (a városban kétezer magyar él), létezik két arab falu, amelyben a lakosság meglepő módon magyar családneveket visel. Vannak Lajos családnevek, vannak István családnevek és más magyar nevek is. Péter Ferenc, aki a naharijai Magyar Klub elnöke megpróbált a dologgal komolyabban foglalkozni, és már hosszabb ideje kutatja ennek a két falunak a történetét. Tudományosan még be nem bizonyított feltételezések szerint II. Endre magyar király itt járt keresztes vitézei élén, és a magyar keresztesek egy részét Naharija szomszédságában két faluban letelepítette. Mindenesetre az egyik falut a mai napig is Magartnak hívják. A falu lakosai magasak, szőkék és egyáltalán nem hasonlítanak a környékbeli arab falvak népére. A közösség megtartotta bizonyos értelemben ezt a tudatát, de Magyarországon nem tudnak róluk, és az ő tudatukban sem teljesen világos, hogy őseik miként kerültek oda. Kétségtelen, hogy vannak bizonyos identitászavarok. Tény viszont, hogy az itt élők magyar családnevükön nem hajlandók változtatni. Péter Ferenc azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és izraeli etnográfusok segítségével tisztázza ezt a problémát. Újabb elefántcsont-háború Berlin (MTT-Panoráma) — Novemberben a floridai Fort Lauderdale-ben könnyen megpecsételődhet az afrikai elefántok sorsa. A veszélyeztetett állatfajok nemzetközi kereskedeleméről szóló ENSZ-kon- venciót (CITES) aláírt 120 ország ugyanis ekkor határoz arról, enyhítsen-e az 1989 óta fennálló, az elefántcsont-kereskedelmet teljesen betiltó rendelkezéseken. Dél-Áfrika, Namíbia, Zimbabwe, Botswana és Malawi már az egyezmény felrúgásával fenyeget, amennyiben a szervezet ezúttal sem enged több éve hangoztatott követelésüknek. A helyiek szerint ugyanis nem a vadászok és vadorzók jelentik a legnagyobb veszélyt az afrikai eléfántok számára, hanem a gyors szaporodás. A mindinkább terjeszkedő szántóföldeken és legelőkön átcsörtető túlnépesedett elefántcsordák hatalmas károkat okoznak. így elszaporodásukat a helyi farmerek szervezett kilövésekkel akadályozzák meg. A raktárakban felhalmozott agyarak időközben dollármilliókkal érnek fel, amelyet környezetvédelemre vagy a helyi parasztok megsegítésére fordíthatnának — ha értékesíthetnék. Az állatvédők azonban Daphne Sheldrick állatkutatóra hivatkoznak, aki több éves kutatás után megállapította, hogy az elefántok család- és haláltudata nagyon hasonlít az emberéhez, és ugyanúgy képesek a barátság, a szerelem és a hűség érzését megélni mint mi. Németországban az adakozó kedvű polgárok 500 márkáért úgymond örökbefogadhatnak a Sheldrick által alapított ele- fánt-árvaházból egy-egy kis jumbót, akinek fejlődéséről azután évenként részletes jelentést kapnak. Közvetlenül a CITES-konferencia előtt a „gyámszülők” egy 100 fős csoportja számára nagy felhajtással kísért utat szerveznek Nairobiba, az árvaházba. Az állatvédők szerint, ha csak egyetlen ország is legálisan exportálhatna elefántcsontot, az orvvadászok pillanatok alatt lelőnék Afrika összes elefántját. Tény, hogy a fehéraranyért dúló harcban 1989 óta fennálló tűzszünetet megelőző 10 évben 1,2 millióról 600 ezerre csökkent a kontinens elefántállománya. Az elefántcsont-kereskedelem részleges engedélyezése esetén Namíbia vagy Dél-Af- rika hivatásos vadászegységei ugyan ellenőrzés alatt tarthatnák az elefántgazdálkodást, arra azonban semmi biztosíték nem lenne, hogy zairei vagy tanzániai banditák által kilőtt állatoktól származó, hamisított papírokkal ellátott elefánt- csont ne kerüljön ugyanúgy a kereskedelembe. Abban az esetben, ha Floridában mégis enyhítenének a kereskedelmi szabályokon, úgy Németország — amely 1989-ig a fehérarany harmadik legnagyobb importőre volt a világon — ismét nagyon fontos célországává válhat az elefántcsont-maffiának. Velencei nyár — gondolákkal Galambos Béla felvételei Velence, Nyíregyháza (KM) — Velence csak egy van. Tudják ezt az utazni vágyók világszerte, s nagyon jól tudják maguk a velenceiek is. Előbbiek tavasztól őszig száz meg százezer számra zarándokolnak el a szerelmesek „gondolás mekkájába”, a hajdan összehajózott-kufárkodott, mára itt-ott kicsit málladozó, mégis mesés kincseit mutogató, tenger nyaldosta, különleges romantikájú városba. A velenceiek pedig a szűnni alig akaró „turistaünnep” közepette élik a maguk hétköznapi csöndes életét. A hajósok ten- geren-kanálisokon át viszik- hozzák az árut és a turistát, az asszonyok pedig bevásárolnak, gyereket nevelnek. Közben pedig hömpölyög a tömeg a Szent Márk téren. Stone feladta Hollywood (MTI-Panoráma) — Oliver Stone, az ismert amerikai rendező feladta azt a tervét, hogy megfilmesítse a Juan Domingo Peron néhai argentin elnök második feleségéről, Evitáról készült musicalt. Szerdai argentin lapjelentések szerint Stone nem tudott megegyezni a producerekkel a tervezett film finanszírozásáról. Ezek szerint Stone 60 millió dollárt igényelt, a Hollywood Pictures ellenben csak 50 milliót szándékozott Andrew Lloyd Webber musicaljénak megfilmesítésére fordítani. Buenos Aires-i lapok most úgy értesültek, hogy egy másik rendező valósítja majd meg a tervet. Mint, arról már beszámoltunk, Oliver Stone májusban megtekintette Argentínában azokat a történelmi helyeket, ahol a film cselekménye lejátszódnék. Carlos Menem elnök először támogatást ígért neki, ezt azonban attól tette függővé, hogy a készítendő film tartsa tiszteletben a történelmi valóságot. Ezt viszont Stone elutasította. Nem akart ugyanis eltérni a musicalváltozattól, mely törtető, hatalomra vágyó asszonynak tünteti fel Éva Peront. Úriember — Akkorhát tisztáztuk, elismered az apaságot. — Természetesen. — És mi legyen az összeg? — Ugyan. Én nem fogadok el pénzt hölgyektől ilyesmiért. Jó házból való hölgyvezetö Egy hölgyvezető, semmivel sem törődve, vidáman áthajt a tiloson. A közelben cirkáló motoros rendőr azonnal a sípjába fúj, a hölgy azonban tudomást sem vesz róla. A rendőr motorra pattan, leállítja. — Hölgyem, magának sípoltam. Nem hallotta? — Dehogynem. Egy valamire való nő azonban nem áll meg. ha füttyöget- nek utána. Pardo"
