Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-14 / 164. szám

1994. július 14., csütörtök 12 Kelet-Magyar ország KULTÚRA Értékes leletek Miskolc (MTI) — Több mint egy esztendeje végez­nek ásatásokat a régészek az M3-as autópálya nyom­vonalán, hogy ne maradjon semmilyen értékes régésze­ti lelet a területen. A mis­kolci Herman Ottó Múze­um szakemberei jelenleg Mezőkövesd-Szentistván térségében kutatnak, ahol egy 7 ezer évvel ezelőtti ko­ra újkőkori falucska és egy részben erre épült népván­dorlás korabeli szarmata, il­letve későbbi hun település nyomaira bukkantak, igen gazdag leletanyaggal. A feltárás során talált két hunkori sír egyikében — amelybe egy kisgyereket temettek el — olyan ezüst övcsatot találtak, amely tipikus hun leletnek tekint­hető, de a gepidák között is népszerű volt. A másik sír­ban, — amelyben egy nő feküdt — két darab 20 cen­timéter hosszúságú ezüst fibulát, korabeli biztosító­tűt találtak. A sírban fekvő hölgy jellegzetes, V. száza­di ékszereket viselt, melyek közül rendkívül értékes le­let egy kosaras arany fülbe­valópár, továbbá találtak még két ezüst karperecét, gyűrűket és egy ezüst öv- csatot is. Az elhunyt ruhájá­nak jobb oldalát üveggyön­gyök díszítették. A régészek szerint nem- csupán Magyarországon, de Európában is kevés a mostanihoz hasonlóan, hi­teles körülmények között, érintetetlen sírból feltárt le­let. A temetkezési helyek többségét ugyanis a temetés után néhány nappal kifosz­tották a sírrablók. A kutatók szinte biztosak abban, hogy a leendő autópálya nyom­vonalát követve ebben a térségben még múltunk igen gazdag kincseire bukkannak az ásatások őszi befejezéséig. Hírcsokor Intenzív... ...nyári angol vagy német nyelvtanfolyamot szervez az ILS nyelviskola. A tan­folyamok egy-, két- illet­ve négyhetesek. Jelentkezni Nyíregyházán az Ország­zászló tér 6. szám alatt le­het. (KM) Brecht színházáról... ...tartanak előadást ma dél­után az Országos Színjátszó Táborban. Az előadás 16 órakor kezdődik. (KM) Rockfesztivál Nagyszabású rockfesztivál várja a fiatalokat pénteken a sóstó ifi-parkban. Bizo­nyára méltán arat majd si­kert a Sing-Sing, a Sout­hern Special, a Deák Bili Blues Band, a Lord, a Szinkron, a Spinder és a Gi­dó együttes. A rockfesztivál 22-én 19 órakor kezdődik. Nyári ügyeletet... ...tart a népfőiskolái Táji Iroda júliusban és augusz­tusban keddenként és pén­teken 9-13 óra között a Szarvas u. 1-3. szám alatt. (KM) Fesztivál... ...tábomyitó ünnepet ren­deznek a nyírbátori város­háza dísztermében július 15-én 17 órától. Az ünnepi műsorban közreműködik Kovács Dénes és Szenthelyi Judit. (KM) Szinjátszótábor... ...indul gyermekek részére a kisvárdai művészetek há­zában július 25-én. A tábor egy hétig tart. (KM) Ne mosolyogj Franciaországban! dig történelmük befolyásol­ta őket — állapítja meg Platt. Érdekes módon a könyv nagy sikert aratott a francia olvasók körében. Elie de Rothschild bárónő, aki 12 példányt vásárolt a könyv­ből, azt mondta az AP ame­rikai hírügynökség tudósí­tójának: „A mosolygást nem tanítják a francia csa­ládokban. A franciaországi családi nevelés ugyanúgy, mint az iskolai oktatás, a legszigorúbb és legtöbbet követelő Európában. Miért dobja ki a pék a papírt rek­lamáló vevőt? Azért, mert a vevőről mindig a legrosz- szabbat tételezzük fel.” Polly Platt leírja azt a szi­gorú tekintetet, amelyet franciák az idegenekre sze­geznek. A turisták ezt rossz néven veszik, pedig a fran­ciák részéről ez tulajdon­képpen bóknak számít. A legjobb tanács, ami a Fran­ciaországot látogatóknak adható, az hogy a követke­zőt kell mondani: „Bocsás­son meg, hogy zavarom Monsieur (vagy Madame) de van egy problémám.” Ez sokkal, ajánlatosabb an­nál, amit Platt szerint a Champs-Elysées-en ameri­kaiak szájából általában hallani: „Hello, Mister, hol van az Eiffel-torony?” Párizs (MTI) — Párizs nagyszerű hely franciák nélkül — hangzik a régi amerikai mondás. Ezt a mondást megcáfolja egy most megjelent könyv, amelynek címe: „Franciák vagy ellenségek?”. A szer­ző, az amerikai Polly Platt megállapítja könyvében: „A franciák csodálatosak, de idegenek számára bo­nyolultak.” „Ne mosolyogj! Flörtölj! Rázz kezet!” — hangzik néhány tanács amerikai lá­togatók számára. Idegenek­re mosolyogni, ez nem szo­kás Franciaországban, s ezért nem is értékelik — ír­ja a szerző, egy Párizsban élő 25 éves amerikai tanár­nő. Platt humoros, de komo­lyan veendő különbségeket ír le a franciák és a külföldi­ek között .Aliért haragszik a pék, ha papírzacskót kérsz a kenyérhez? Miért közli veled, hogy soha többé nem akar látni? Miért nem vi­szonozza a vámtisztviselő mosolyodat?”. Ez azért van, mert a franciákat más­képp programozták be, mint az amerikaiakat A szerző a franciák magatar­tását azzal magyarázza, hogy a történelem nevelte őket. Nagy Károlyról XIV. Lajosig és Napóleonig min­JL Thália szekerén Máriapócson Máriapócs (KM) — A pócsi általános iskolát ezen a nyáron is megszállták a művészetek múzsái. Éppen a folyosón jár­tunk, amikor több oldalról hir­telen keményen megszólalt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical- nak a Menni kéne, menni kéne... dalbetéte. Megelevene­dett az iskola, ajtók csapódtak és középiskolás színjátszók si­ettek egyik színházi műhely­ből a másikba. A színészmesterséget két rendező Kovács Levente és Pápai Márta valamint két szí­nész Megyeri Zoltán és Buzo­gány Béla tanítja. A beszéd­művészet oktatója Vom Eva színművésznő, színházi masz­kot Ats Gabriella maszkmes­ter tanít. Vidám, de szigorú a tánc és énekműhely, amelynek gazdája a Nyírség táncegyüt­tesből ismert Demarcsek há­zaspár. Délelőttönként az or­szág különböző részéből érke­ző 56 gimnazista forgószínpad szerűen egyik-másik műhely­ben dolgozik, játszik, tanul. Ebéd után nincs pihenés, már­is drámai gyakorlatok címén lendületes színházi próbák Barátságos arcot kérek zajlanak. Ezek során az ama­tőr színészek a commedia de Tarte, a groteszk, az expresz- szionista színházi világba rö­píthetik tehetségüket. Estén­ként, délutánonként különbö­ző színházi előadások megte­kintésén kívül a színészcseme­ték társművészetekkel — ze­Archív felvétel névéi, bábozással és panto- minnal — ismerkednek. A tábor vezetőjét, Buzogány Bélát arról kérdeztem, hogy mi a célja tíznapos munkának. — Fontosnak tartom, hogy a fiatal nemzedék, tisztábban lássa a létezés alaptörténéseit, így az élet és halál viszonyát, a szerelmet, örömeinket, fájdal­mainkat, a megismerés külön­böző fázisait. Úgy gondolom, hogy mindezt a színházművé­szettel való foglalkozás meg­könnyíti, lehetővé teszi. Mári­apócs is támogatta az ügyet. A beszélgetés során hoz­zánk csatlakozott Megyeri Zoltán színművész is, aki el­mondta, szeptembertől a nyír­egyházi színházi stúdióban is oktatja majd a színészmester­séget. — A tábor erényének tar­tom, hogy különböző stílus- irányzatokkal ismerkedhet­nek meg a színjátszók. Feszes tempót diktál a program, sze­retek ilyen ütemben dolgozni — vélekedett a nyíregyházi színész. A hangszórókból határozott hangon a következőket mond­ta egy kellemes női hang: „Felkérem a táborban tanító művészeket és a részt vevő színjátszókat, hogy menjenek be a műhelyekbe. Folytatódik a munka. Megismétlem...” Pillanatok alatt csönd van a folyosón. A‘táborban ösztön­díjjal 10 erdélyi gyerek is ta­nul. Anyanyelvűnk védelme érdekében Keresztessy Attila Nyíregyháza — Jóleső érzés­sel állapíthatjuk meg, hogy megyénk lakói szinte vala­mennyien nyelvápölók, nyelv­védők, azok is, akik nem aktí­van harcolnak a nyelvszűrkü- lés és rontás ellen. Hiszen aki ősi tájszólásunk légkörében élve helyes magyarsággal be­szél és ellenáll ártalmas diva­toknak, máris nyelvvédőnek tekinthető. A köznyelv szükségessége jó, ám egyes elemei és bizo­nyos rendelkezések lehetnek ártalmasak is a nyelvfejlődés­re. A tájnyelvek színes, ízes szókincskészletét és kifejező erejét olykor letompítja, el­nyomja, félrehárítja. Ezért je­lentkezik erőteljesen a népi írók, költők igyekezete: a táj­nyelv elemeit, fordulatait, za­matét iparkodnak beépíteni műveikbe, az irodalmi nyelv­be. Arany, Petőfi és más nagy­ságok a legfontosabb példák erre. Ok érezték a köznyelve- sítéssel (ma hivatalosan nyelvi normának nevezik) járó sokfé­le veszteséget, s mentették, ami menthető. Napjainkban is megvan ez az igyekezet be­szédben, írásban, persze első­sorban a vidéken élő vagy élt öntudatos, nyelvüket féltőn szerető beszélők és írogatók részéről. Csupán két nagy ne­vet említsünk, akik kritiká­val is éltek az ártalmas jelen­ségekkel szemben: Németh László, Kodály Zoltán. Nemrégiben hallottuk a Ma­gyarán szólva műsorban Né­meth László véleményét, mely szerint az őserdő, a tisztulás forrása a tájnyelvek összessé­ge, ezért a rádió beszélőinek gyakran kellene ismerkedniük a vidéken beszélt nyelvvel az állandó korrekció, tisztulás biztosítása végett. Emlékez­zünk Buga doktor, Öveges professzor és Lőrincze Lajos szép és dallamos, élvezetes előadásaira, akik a gyermek­korban elsajátított tájszólá­sukkal is gyönyörködtették a hallgatókat. A gépiesnek ható beszéd színtelen, ha mégoly hibátlan is nyelvileg, de ugye a színes tévét is mennyivel jobb nézni, mint a fekete-fe­héret. Honnan ered a nyelvi dikta­túra? Nem a nyelvtudomány szakemberei találják ki a he­lyes magyar beszéddel szem­behelyezkedő divatozást — általában —, hanem a műve­letlen pesti utca embere. De akkor miért terjed egyre? Ez már súlyos felelősséget vet fel: a nyelvtudomány ellenében fellépő jelenségek begyűrűz­nek a hírközegekbe (televízió, rádió, de írott szövegek is át­veszik), tehát naponta halljuk százszámra a nyelvi hibákat, indokolt tehát a félelmünk: a legközelebbi szabályzatba ta­lán bizony a mostani lavór után a kőrút és a posta is beke­rül majd? A tájnyelvek nem változnak divatok hatására, de a feltűnni akaró, a nyelvet nem féltő, kényeskedő félműveltek már terrort gyakorolnak egyes illetékes nyelvészek felett is, így aztán ők — megszokásból és talán sznobságból is — át­veszik az egyes divatelemeket, meg aztán nem akarják, hogy falusinak bélyegezzék őket a pesti félműveltek. A tájnyelvek mindenikének hivatása, amit igyekszik is be­tölteni a vidéki beszélők ré­vén, hogy miként a folyóknak öntisztulási erejük van, tisztít­sák az ország nyelvét. Csak­hogy ez az erő bizonyos szen­nyeződés felett már elenyé­szik, amint a folyók is képtele­nek egy ponton túl a szennye­ződés ellen küzdeni. Oly bő­séggel árad egyre inkább a tisztátalan beszéd a tiszta ma­gyarsággal beszélők, különös veszélyességgel a fogékony if­júság felé, hogy félő, lassan megrontja a vidékiek nyelv- gyakorlatát is. Lassan, de biz­tosan, ha nem teszünk ellene semmit. Márpedig a mi nyelv­őri erőfeszítéseinket könnyen szét tudja zúzni a sok rossz hallomás, az erőszakosság, hát még akkor, ha hivatalos véde­lem bástyái közül támad. Ideje feltenni a fontos kér­dést: ki kit tanítson? A főváros beszélők vindikálják maguk­nak azt a jogot, hogy ők alkal­masak erre egyedül, elmara­dott, lenézett vidékiek, tudat­lan falusiak tőlük tanuljanak! Ha ezt elfogadnék, néhány év­tized múlva teljesen eltorzulna Arany János nyelve, s a lené­zett tájnyelv elsorvadna tisztí­tó tanácsa helyett. Legújabban ünnepélyesen megfogadta az MTA vezető­sége és az állami vezetők is, hogy gondjuk lesz az anya­nyelv fokozott védelmére, ápolására. Az Anyanyelvápo­lók Szövetségének alakuló ülésén írásba foglaltuk, hogy a parlamentben a Szövetség ve­zetői érjék el az anyanyelv vé­delmének törvénybe iktatását. Tudtommal ez az eltelt több esztendő alatt nem történt meg. A magyar nyelv hetének minden évben sok haszna van, ám a legvirulensebb nyelvár­talmakról csak néhány elszánt nyelvvédő ír vagy beszél har­cosan. Csak mutatóba ezek közül, hisz úgyis halljuk — elítéljük a vétségeket: eggyen- lőre, eljött, ovatossan, önnnál- ló, vegyessen — ilyen szavak nincsenek is nyelvünkben, to­vábbá helység helyiség helyett mind a mint helyett, nyűjork stb. A kevés nyelvőr mellett több milliónyi magyarnak kel­lene összefogni, hogy fogana­tos legyen a küzdelem: tár­sadalmi szervezetek, mégin- kább iskolák, magyartanárok, egyetemi karok tiszte is volna a küzdés. Ha késlekedünk, egyszer talán már meddő lesz a fellépésünk. A tájnyelv nemcsak eredeti, hanem szent és szinte téved­hetetlen. A mi hivatásunk hát, hogy tanítsuk magyarul helye­sen beszélni a kozmopolitikát és az alaptól már elszakadt /ön/kényeskedőket, de ha ezt nem tesszük szervezetten, mozgalomszerűen, pusztába kiáltott szó marad a sok-sok dohogásunk, sirámunk és sírá­sunk szép anyanyelvűnk vé­delmében. A fizikatanítás módszerével ismerkedtek Baktalórántháza (KM — O. K.) — Egy hétig tartott az a nemzetközi fizikatanári to­vábbképzés, melynek a bakta- lórántházTVay Adám Gimná­zium és a regionális közműve­lődési központ adott otthont A továbbképzésre kárpátaljai, ungvári, beregszászi és nagy- szőlősi járásból érkeztek ven­dégek, kiknek munkáját több megyénk középiskoláiban te­vékenykedő szaktanár, illetve szaktanácsadó segítette. Elsőként a magyarországi fizikatanítás rendszerével, ha­gyományaival és tapasztalatai­val ismerkedhettek meg. Erre nem csupán azért van minden korábbinál nagyobb szükség, mert a hazai fizikatanítás je­lentős mértékben eltér az uk­rajnaitól, hanem azért is, mert sok kárpátaljai fiatal folytatja Magyarországon a tanulmá­nyait, s őket már otthon el kell látni minden információval. A szervezők természetesen tisztában voltak azzal, hogy a kárpátaljai kollégák többsége rendkívül mostoha körülmé­nyek között, jobbára korszerű kísérleti eszközök nélkül tevé­kenykedik. Ezért bár azt is be­mutatták, hogyan lehet alkal­mazni a fizikatanításban a kor­szerű számítógépeket, elsősor­ban az olcsó, egyszerű eszkö­zök elkészítésére és alkal­mazására tettek javaslatokat. Örömmel tapasztalták, hogy a vendégek egy részének ezen a téren már értékes tapasztalatai, ötletei vannak. A továbbképzés legérdeke­sebb része azonban kétségkí­vül a gyakorlati munka volt. Ennek során a résztvevők ra­dioaktív méréseket végeztek a beregi és a szatmári területek mocsaras vidékein. Egy kor­szerű, hordozható számítógép segítségével az eredményeket mindjárt a helyszínen ki is tudták értékelni. Mint Gero László, a továbbképzés veze­tője elmondta, a mérések több célt szolgáltak. Egyrészt bizo­nyítani szerették volna velük, hogy bizonyos háttérsugárzás még az ökológiailag legtisz­tább területeken is állandóan jelen van, s ez önmagában még nem jelent semmilyen problémák Másrészt, magyar kutatók kimutatták, hogy a tőzeg a rajta átszivárgó vízből kiszűri a radioaktivitást. A ta­nárok most arra szerettek vol­na választ kapni, milyen vas­tag tőzegréteg szükséges egy bizonyos sugárzás kiszűrésé­hez. Mert mindkét országban rájöttek már, hogy az elmélet és a gyakorlat csak együtt érté­kelhető. j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents