Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-14 / 164. szám

1994. július 14., csütörtök HAZAI HOL-MI Kelet-Magyarurszag 5 A tőkeszegény vidék virága Aki csak a markát tartja, annak a helyzete egyre kilátástalanabbá válik Györke László Nyírgyulaj (KM) — Nyír- gyulaj közepes nagyságú (2100 lakosú) település Ófe- liértó és Nyírbátor között félúton. Nyugat felől Mári- apócs, kelet felől pedig Nyír- derzs a szomszéd. Ofehértó felől közelítem meg. Szinte a falu első épülete a Dallas presszó. Mintha szim­bólum lenne — vonhatnám le a következtetést később, a Molnár Antal polgármesterrel folytatott beszélgetés után, aki szerint a krónikussá vált mun­kanélküliség az oka annak, hogy a településen mintegy 50-60 család „ellehetetle­nült”, sokan az italba mene­kültek. Szerencsére, nem ez a jellemző. Egynegyed — Azt nem állíthatom — mondja a polgármester —, hogy csak a körülmények a lu­dasak. Az biztos, hogy kemé­nyebb időket élünk, de aki igyekszik — ha nem is valami magas színvonalon —■ megél. Aki viszont csak a markát tart­ja — annak kilátástalanná vá­lik a helyzete. Igaz a mondás: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Hogyan néz ki mindez a számok tükrében? A gyulaji önkormányzat költség- vetése mintegy 60 millió fo­rint, amely a beruházásokat is tartalmazza. Az úgynevezett működési költségvetés hozzávetőleg 40 millió. Ebből a szociális gon­dok tüneti kezelésére (beleért­Garancia nélkül Budapest (MTI) — Az importliberalizáció és a vállalkozások szabadsá­ga a bútorkereskedelem­ben is javította az ellá­tást, bővítette a választé­kot, ám sok képesítéssel, gyakorlattal nem rendel­kező kereskedő is tevé­kenykedik a szakmá­ban. . % Ez elsősorban a minőség- védelem és a fogyasztói érdekvédelem szempontjá­ból hátrányos. Mindezt a Fogyasztóvédelmi Főfelü­gyelőség ellenőrei állapí­tották meg a közelmúltban végzett vizsgálat során. Az ellenőrzés rámuta­tott: egyes cégek használt­ként forgalmaznak sérült bútorokat, s így próbálnak mentesülni a forgalomba- hozatal előtti kötelező mi­nőségvizsgálat és a jótállá­si kötelezettség alól. Éven­te körülbelül 200 millió fo­rint értékű bútort értékesí­tenek a kereskedők garan­ciális kötelezettség nél­kül. Különösen a bútorjavítás körül sok a gond: a nagy cégek nem tudják tartani a tizenöt napos határidőt, a kis cégek közül pedig vi­szonylag sok igen gyorsan megszűnik. A felügyelőségek össze­sen 526 üzletben vizsgál­ták a bútorértékesítés kö­rülményeit, s a boltok csaknem hatvan százaléká­ban tapasztaltak valami­lyen hiányosságot. Pénz­bírságot szabtak ki hatvan­hat esetben, és megtiltották hatvanmillió forint értékű bútor értékesítését. Nyírgyulaj, anno 1994 A szerző felvétele ve a munkanélküliek jövede­lempótló támogatását is) közel 10 millió forintot fordítanak. Tehát a költségvetés egyne­gyedét. Tennlakarás Nagy hiba volna viszont azt állítani, hogy a fent elmondot­tak jellemzik Nyírgyulajt. Hi­szen — a polgármester véle­ménye szerint — a község egészét éppen az ellenkezője: az élni- és tenniakarás jellem­zi. Hiszen a határban a földe­ket szépen megművelik, nincs porta, amely ne lenne rendben. Már ahol laknak... Az igyekvő emberek többsége utolsó anyagi tartalékait fektette bele a gazdálkodásba. Kérdés: lesz- e termékeiknek piaca? — Csak hát tőkeszegény ez a vidék — mondja kissé rezig- náltan Molnár Antal. — Ez Nyírbátor (Farkas Kálmán) — Szíve, vágyódása ültet te vonatra nagyapát, hogy a messzi távolból megérkezzen Nyírbátorba, s magához ölel­je szeretteit. Akadt, aki már előző este megjött a főváros­ból, s az Éltes Mátyás Kollé­giumban vetettek neki ágyat. Egyiid Jánosnak, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Ifjú­ságvédő Intézet igazgatójá­nak kérő levelére börtönaj­tót nyitottak néhány szülő­nek Kalocsán és másutt, hogy lehetőséget adjanak ne­kik a találkozásra. Június 15-én a nyírbátori inté­zet színes, zsongó kavalkádjá- ban száz meg száz gyerek zsi­vajában egyik édesanya, R. Józsefné hiába várta szívszo­rongva a találkozást gyerme­kével. Már-már úgy tűnt, hogy elmarad. S ekkor lépett közbe Zsóka (Nemes Gábomé, a GYTVI igazgatóhelyettese), s intézkedett. Mint később kide­rült, a posta Tiszaviden rossz címre továbbította a táviratot. Ezért nem indult úrnak a neve­lőszülő és a gyermek. Sze­mélykocsi robogott értük, s alig egy óra múlva már örül­hettek egymásnak. Csaknem ezer gyermek: édes- és nevelőszülők, nagya­lassítja a kibontakozást. Meg a külső körülmények is. A szűkös anyagiak ellenére a lakosság zömmel pozitívan fogadta a nagy beruházásokat. Itt most essék szó csak a tele­fonról! Akkor vált lehetőség távhí­vású telefonvonalakhoz jutni, amikor Máriapócson üzembe helyezték az új központot. Nyolcvan készülék már csö­rög Nyírgyulajon. De mint ki­derült, ez nem elégíti ki az igé­nyeket. A második ütemben lesz még arra lehetőség, hogy az újabb 60 igénybejelentőt is kielégítsék. (Ha addig számuk nem duzzad a duplájára.) Min­den valószínűség szerint ez sem fog többe kerülni, mint azoknak, akik az első forduló­ban jutottak crossbarhoz; azaz 30 ezer forintnál nem lesz drá­gább. Ha a második ütem megvalósul, Nyírgyulaj min­den negyedik lakásában lesz telefon. Sokat nyom a latba, hogy a Hodászi Takarékszövetkezet­nek van itt kirendeltsége, hi­szen mód nyílt arra, hogy hi­telt az önkormányzat kedvező kamatfeltételekkel vegyen fel. Ugyanis — a fenti adatok bir­tokában nem is csoda — mint­egy 11 millió forint kölcsön felvételére kényszerült az ön- kormányzat. — Nem engedhettük meg a község érdekében — teszi hozzá a polgármester —, hogy kimaradjunk az infrastruktu­rális beruházásokból, amely­nek összértéke 70 millió fo­rint. Már csak azért sem, mert ennek a fele állami támogatás. A keresőképes lakosság pák, szociálpedagógusok, az állami gyermek- és ifjúságvé­dő intézetek vezetői, a megyei gyermekvédelem prominens vezetői randevúztak egymás­sal felejthetetlen élményt sze­rezve gyerekeknek, felnőttek­nek egyaránt. Együd János igazgató és a rendező intézet igazgatója, Sum Ferenc kö­szöntötték a gyerekeket, fel­nőtteket, közöttük a megyei önkormányzat képviseletében megjelent Szabó Györgynél, dr. Vadász Máriát a megyei önkormányzat szociális és egészségügyi bizottságának elnökét. Takács Tamás apagyi lelkész urat és másokat, akik megtisztelték az egyedülálló ünnepséget. Mert az volt. Gyereknap volt? Az is. Anyák napja volt? Igen. Apák találkozója? Is. Intézetek ran­devúja, bemutatkozója? Igen. Mind, s még valami: családi nap — mint adta közre a felhí­vás, s egyben egy olyan feled­hetetlen nap, amely egy picit még közelebb hozta a résztve­vőket egymáshoz. Bátor vál­lalkozás volt S mint ilyen — tudomásunk szerint — első az országban. Bizonyítandó a nyitottságot, a család pótolha- tatlanságát, a meghitt békessé­get, ám elsősorban azt, hogy e folyamatban a legfontosabb a nyűgeiről már szóltunk. Vajon milyen a helyzetük a gyere­keknek és a nyugdíjasoknak? Nos, az iskoláskorú gyere­kek nem panaszkodhatnak, hi­szen korszerű, újnak mond­ható (1989) 12 tantermes isko­lába járnak, amely a felszerelt­ségében nem marad el a jobb megyebeli általános iskoláké­tól. A pedagógusok bérren­dezése nem okozott különö­sebb gondot. Persze hozzáte­hetjük, hogy azért, mert nincs F kategóriás tanáruk. Napközi otthon Az idősek napközi otthonát a görög katolikus egyház „üze­melteti” az egykori egyházi is­kolában. Támogatást is kaptak a Népjóléti Minisztériumtól. Példaértékű az eset, hiszen úgymond a költségvetés vállá­ról vett le ezzel valamennyi terhet az egyház. — Egyébként a bentlakásos idősek otthonának nincs nagy jövője a faluban — mondja Molnár Antal. — Az idős em­berek ragaszkodnak a házuk­hoz, a kertjükhöz, a földjük­höz. Aki egyáltalán le bír menni a kertbe, ki a földre, az már azt rendben is tartja. Csak azok a nyugdíjasok szorulnak házi szociális gondozásra — amely egyébként elég jól mű­ködik a faluban —, akiknek már nincs más választásuk. Csodálatos egyébként a gyula- jiak ragaszkodása szűkebb pátriájukhoz, s egy kicsit a szerényebb életkörülmények­hez is. Csak ennek tudatában érthető meg, hogyan képesek a homokon is eredményesen gazdálkodni. gyermek. Önfeledt játékuk, a színes programok mind-mind értük szerveződtek. Csak a legnagyobb elismeréssel sza­bad megemlíteni Sum Feren­cet és csapatát, akik az első pillanattól az utolsóig gondos gazdái voltak az egész napos, pergő, szórakoztató napnak. Sátrakban állították ki a gyer­mekek munkáit, bőrdíszműve­ket, tűzzománcokat. Nagy si­kere volt a gipszöntésnek, a papírhajtogatásnak, készíthet­tek a gyerekek papírsárkányt, Coca-Colát horgászhattak, volt nyelvi játék és rajzver­seny, élvezhették a határőrség lovasparádéját, gyönyörköd­hettek a kutyabemutatóban, pergő, színes, színvonalas mű­sorral szórakoztatták a gyere­keket és felnőtteket a cégány- dányádiak, tiszadobiak, nyír­bátoriak, tiszalökiek, s végül a műsor megkoronázásaként fellépett az országos hírű Szél­toló együttes is, akik A dzsun­gel könyvének megzenésített változatával arattak osztatlan sikert. S akinek kedve volt, ci­gánytáncot tanulhatott a rög­tönzött táncházban. Ezer gyermeknek és felnőtt­nek terítettek asztalt. S e nagy család békességben, megértés­ben költötte el ebédjét. Igazi családi nap volt. Kisvárdán megtörtént a telefonközpont épületének műszaki átadása. A budapesti Ericsson Technika Kft. dolgozói szerelik a 4000-es digitális telefonközpontot Vincze Péter felvétele Családi nap Nyírbátorban Fantomhadakozás Györke László T iszteletben tartom mindenkinek a véle­ményét. Ha vállalja. Ha nyíltan vállalja. Ha nem sumákot. Miről is van szó? A közel­múltban megjelent lapunk­ban egy riport, amelynek központi szereplője Bagoly József volt, a néhai nyírib- ronyi téesz egykori elnöke. Nem tetszett a riport egy nyíribronyi atyafinak, mert szerinte túl szép volt a menyasszony. Nem akarom részletezni a levelet, hisz nem is ezért íródik ez a jegyzet. Hanem azért, mert úgy énem, egy rendkívül veszé­lyes jelenséggel állunk szemben. A levélíró ugyanis nem saját nevét írta alá, ha­nem —mily körmönfontfic­kó! — egy Nyíribronyban nem létező személy nevét. Magyarán: egy gúnynevet. De azt is úgy, hogy a ke­resztnevet megváltoztatta. Ha egy levél névtelen, ak­kor az ember tudomásul ve­szi, hogy Anonymusunk va­lamitől, általában megtor­lástól fél. Akár van annak alapja, akár nincs. De ha valaki hamis, vagy létező, ám nem saját nevét írja alá, s ráadásul fenyegetőzik — ez már más kategória. Hi­szen az illető fél is, meg vagdalkózik is. En elfoga­dom a véleményét, ameny- nyiben igazságtartalma van, ha amögött ott az em­ber, az arc. Ha vállalja. Még ha nem is nagy nyilvá­nosság előtt, de legalább a szerkesztőség, ha névre szól, akkor csupán az új­ságíró előtt. De mit csinál­jak azzal, aki nem fedi fel magát, hanem hamis név mögé bújva lövöldöz. Meghallgattam volna ér­veit, vitatkoztam volna vele. De hogy vitatkozzam egy fantommal? Egy olyan fan­tommal, aki hamis (ál)név mögé bújik? Akiről nem tu­dok semmit? Akit nem lá­tok, nem hallok?... : A napközisek... ...térítési díjának 40 száza­lékát vállalja át a nyírgelsei önkormányzat. (KM) A szatmárcsekei... ...önkormányzat mintegy 20 millió forintot érő mező- gazdasági gépállományával segíti a „kicsiben” gazdál­kodókat. (KM) Összesen... ...hétszázezer forint támo­gatást nyújt az idén a gesz­terédi önkormányzat az el­ső lakáshoz jutó fiatal háza­soknak. (KM) Pályázaton... ...nyert támogatással építik Bujon a Dózsa György és a Vasvári Pál utcát mintegy 900 méteres szakaszon. A lónyai... ...a komp felújításához há­rommillió forint állami tá­mogatást kapott az önkor­mányzat. (KM) Külföldre utazóknak Nyíregyháza (KM) — Bár már tombol a nyár, azért talán nem haszontalanok azok a tanácsok, melyeket a Vám- és Pénzügyőrség szakembereitől kaptunk. Muzeális, kulturális értékű tárgyakat, illetve régisége­ket csak abban az esetben szabad külföldre szállítani, ha az ellen az illetékes — országos gyűjtőkörű — múzeumnak nincs kifogása. Muzeális tárgyak kül­földre viteléhez szükséges engedély kiadására az aláb­bi intézmények jogosultak: Magyar Nemzeti Galéria a hazai és a külföldi eredetű képzőművészeti alkotások tekintetében, az Országos Széchényi Könyvtár a könyvek és külföldi eredetű nyomtatványok, zenemű­vek és kéziratok tekinteté­ben, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium a vé­dett tárgyak vagy gyűjte­mények külföldre szállítása tekintetében, az Iparművé­szeti Múzeum az iparmű­vészeti alkotások, valamint keletázsiai eredetű műtár­gyak esetében, a Néprajzi Múzeum népművészeti és néprajzi tárgy esetében, a fentiekben nem említett műtárgy tekintetében pedig a jellege szerinti országos gyűjtőkörű múzeum. Amennyiben a muzeá­lis vagy kulturális értékű tárgy értéke a 100 000 forin­tot meghaladja, a külföldre szállításhoz az említett in­tézmények engedélyén kí­vül a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulása is szükséges. Belföldiek utasforgalom­ban devizahatósági enge­dély nélkül személyenként 10 000 forintot — 1000 fo­rintnál nem nagyobb címle­tekben — vihetnek maguk­kal külföldre, kivéve a ne­mesfémből készült pénzér­mét. 1000 forintnál nagyobb címletű belföldi pénzt azon­ban az együtt utazók sem vihetnek magukkal. Amennyiben a kiutazó magyar állampolgárnak a kivihető 10 000 forintnál esetleg nagyobb összegre lenne szüksége a hazauta­záskor, úgy lehetősége van arra, hogy kiutazása előtt — az OTP-fióknál 100,200 és 500 forintos címletekben — forintcsekket váltson. A forintcsekk devizaha­tósági engedély nélkül kivi­hető külföldre és a vissza­téréskor bármelyik hazai beváltóhelyen forintra vált­ható. A belföldiek engedély nélkül vihetik magukkal külföldre a személyenként engedély nélkül birtokban tartható 20 000 forintnak megfelelő olyan külföldi pénzt, melyet a Magyar Nemzeti Bank jegyez. A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett külföldi fizetőeszközök korlátozás nélkül birtokban tarthatók és külföldre kivihetők. En­gedély nélkül vihető továb­bá külföldre a saját, a fele­ség, a gyermek vagy a szülő nevére kiállított és a külföl­di többletértékadó (Mehr­wertsteuer) visszaigénylé­sére jogosító bizonylat. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents