Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

1994. július 11., hétfő 12 SCslet-Magyaroiszág KULTÚRA Könyvújdonságok Vállalni kellett a tévedés kockázatát Budapest (MTI) — Hiány­pótló, népszerű ismeretter­jesztő kötetként mutatta be Kiss Gy. Csaba irodalom- történész, a Bereményi Könyvkiadó egyik újdonsá­gát, a Déli szomszédaink története című könyvet a kiadó pénteki sajtótájékoz­tatóján. A kötet történész szerzői Sokcsevits Dénes, Szilágyi Imre és Szilágyi Károly arra vállalkoztak, hogy hozzá­férhető források alapján ké­szült történelmi olvasmányt juttassanak el az olvasók­hoz. A mű előszavában hangsúlyozzák: vállalniuk kellett a tévedés kockázatát és olyan események ismer­tetésére is kísérletet kellett tenniük, amelyeket a törté­nészek csak több évtizedes távlatból szoktak vizsgálni. A hazánktól délre zajló vé­res események azonban kényszerítették őket a szin­te naprakész tájékoztatásra. Ugyancsak a délszláv térségbe kalauzolja olvasóit a Bereményi Könyvkiadó másik új könyve: A mocs­kos háború is. A mű szerző­je, a magyar származású Eduardo R. Flores egy spa­nyol napilap munkatársa­ként tudósított a széthulló Jugoszláviából és kevere­dett bele a „sors és a törté­nelem” véletlenjei folytán a délszláv polgárháború hor­vátországi eseményeibe. Visszaemlékezésében fel­idézi az általa vezetett, kül­földiekből álló egyetlen re­guláris katonai csoport tör­ténetét, amely a Horvát Gárda egységeként harcolt a háborús hadszíntér keleti frontján. A szerző, aki ma a horvát hadsereg ezredese, elmondta: a könyv megírá­sával azt próbálta elérni, hogy olyanok is megérthes­sék, mi az a háború, akik szerencséjükre sosem élték át. Jazzkutatók tatai találkozója Tata (MTI) — Az előző évi nagy sikerre alapozva az idén is megrendezik Ta­tán a jazzkutatók II. nem­zetközi találkozóját A július 18-a és 22-e között sorra kerülő rendezvény házigazdája ezúttal is a két évvel ezelőtt létrejött Ma­gyar Jazzkutatási Társaság lesz, amely Közép-Európa első és máig egyetlen ilyen szervezete. A találkozó egyik érde­kessége annak ajazztanítási programnak a bemutatása lesz, amelyet a világon el­sőként az Egyesült Álla­mok egyik legnevesebb ze­nei intézménye, a Berklee College of Music vezetett be. A jazzkutatás hagyomá­nyos témaköreit érintő elő­adások mellett beszámoló hangzik el a nagy zenei múlttal rendelkező városok — például Szeged, Szek- szárd és Tatabánya—jazz- életéről. A találkozón részt vevő bel- és külfölfi zene­karok koncertjeit az idén is rögzítik, s a hanganyagot CD-n vásárolhatják meg az érdeklődők. Hírcsokor Expresszionizmus... ...a színházban címmel tar­tanak ma előadást a mária- gócsi Országos Színjátszó Táborban. Az előadás 15 órakor kezdődik. (KM) Felkészítő... ...tanfolyamot szervez javí­tóvizsgára a nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelő­dési Ház. A középiskolások számára szervezett kurzus július 25. és augusztus 20. között tart. (KM) Délhúsa Gijon... ...lép fel legközelebb a nyír­egyházi szabadtéri szín­padon július 16-án. A je­gyek már elővételben meg­vásárolhatók a színház pénztárában. (KM) Intenzív... ...nyári kurzust indít a nyír­egyházi Váci Mihály Vá­rosi Művelődési Központ augusztus 5-14. között klasszikus balettből és jazz- táncból. A klasszikus balet­tet Sebestyén Csaba, a Ma­gyar Táncművészeti Főis­kola tanára, míg a jazz tán­cot a Madách Színház tánc­karának két tagja oktatja. (KM) Napközi... tábor kezdődik a sóstói mú­zeumfaluban július 11-én. A tábor 15-ig tart. (KM) Cigány folklór fesztivál Ungvár (MTI) — Harma­dik alkalommal rendez­ték meg Ungváron a Kár­pátaljai Cigány Folklór Feszti-vált A rendezvény­nek ezúttal szponzora is akadt: a Rio Ltd. (elnöke a vasárnapi választáson a város polgármestere lett) és a Kárpátaljai Váltako­zók Szövetsége. A szervező pedig a két cigányszövetség — a Roma és Romani Jag — volt. Idősek és fiatalok tettek bi­zonyságot arról a fesz­tiválon, hogy Kárpátalján is él a cigány folklór. Különö­sen nagy sikert aratott a három éve alakult Romani Jag együttes, amely már külföldön, így Magyaror­szágon, Lengyelországban, Olaszországban és Ausztri­ában is bemutatkozott, sőt kétszer egymás után — ta­valy és tavaly előtt — a nemzetközi cigányfesztivá­lon is első lett. Az együttes egyik oszlopos tagja, Ádám Aladár, az együttessel azonos nevű Romani Jag cigányszövet­ség elnöke, akit az ungvári­ak a múlt vasárnap a me­gyei tanács képviselőjévé választottak. A szavak nélküli beszéd Elárverezik Leonardo da Vinci „jegyzőkönyvét" A közösségekben kemény munka folyik, a sikerért mindig meg kell dolgozni Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — A tánc öröme és méltósága. A moz­dulatok kifejező ereje. Bizo­nyára van lélektani magya­rázata annak, hogy miért kötődik az ember olyan szo­rosan a tánchoz, miért for­dul, ha öröm vagy bánat éri a mozdulatokhoz. A tánc a szavak nélküli beszéd lehető­ségét kínálja. Éppen ezért csak akkor hatá­sos, ha képes közvetíteni a verbális üzenetet non-verbális módon. Közérthetően: ha sza­vak nélkül is megértjük az üzenetet. Az amatőr tánccsoportokba különféle szándékoktól vezé­reltetve jelentkeznek. Van, aki szereti a mozgást, másokat a szülői sznobéria vezet. Na­gyon kevesen művészi pályá­ról álmodoznak, amelyben he­lye lesz a táncnak is. Megint másokban eleven az önmuto- gatási vágy vagy éppen a hiú­ság. Hogyan viszonyuljon az ember a szokásos évadzáró vizsgabemutatókhoz? Nyil­vánvaló, hogy nem szigorú szakmai mércével, hiszen ezek az egyszeri, kétszeri alkalmak nem is nagyon szólnak a nagy- közönséghez. A nézőteret fő­képpen a szülők és a rokonok töltik meg, akiknek a számára még a csetlő-botló gyermek is fantasztikusan tehetséges. Kattognak a fényképezőgé­pek, surrog a videokamera, hogy az eseményből emlék le­gyen, amelyet évek múlva is vissza lehet idézni. Az együttes munkának per­sze vannak fontosabb eredmé­nyei, mint a piruett vagy az emelés, a ritmusos mozgás, az erotikus illegetés. A közössé­gekben kemény munka folyik, a sikerért meg kell dolgozni, a fiatalok megértik, a tánc is több, mint a felszínen megje­Lírai pillanat a RE-flex Moderntánc Stúdió előadásá­ból Balázs Attila felvétele lenő szépség. Szükség van ar­ra is, hogy megtanuljanak ön- magukon uralkodni, jussanak el a fegyelmezett, de kifejező mozgás elsajátításáig. A RE-flex Moderntánc Stú­dió évadzáró előadása azt mu­tatta, hogy az együttes nagyon határozottan és fegyelmezet­ten halad művész célkitűzésük megvalósításának az irányába. Nagyon kevés színpadi üresjá­ratot lehetett látni, azt annál inkább, hogy a táncosok tuda­tában vannak a tánc fontossá­gának. A kiérlelt teljesítmé­nyekben nagy szerepe van Rácz Erikának, aki fizikailag is sokat vállalt, hiszen több produkcióban táncolt. Mel­lette Dely Krisztina, Sallay Szilvia, Bán Sándor teljesít­ményét lehet kiemelni, azzal a megjegyzéssel, hogy A csend ritmusa, a Csend és én, az I’ll be there, a Ne add fel! című je­lenetekben táncolok előadás­módját is dicséret illeti. Az együttes világértelmezése egy kicsit filozofikusabb volt, mint legutóbb, markánsabban meg­fogalmazódott a törekvés, hogy a tánccal is ki lehet (és kell is) fejezni a körülöttünk lévő világot. Örömünkre szol­gált, hogy a Nyírség Tánc- együttes is részt vállalt a RE- flex Modemtánc Stúdió szín­padi sikeréből. A Katherine Ensemble jazz- balett együttes az évek során elérte, hogy markánsan kiala­kultak a csoportot jellemző stí­lusjegyek. Ezek legfontosab­bika a látványra való törekvés, a jó színpadi összhatás megte­remtése. Az együttes gálaműsorának első részében Prokofjev: A Kővirág című balettjének fel­dolgozását láthattuk. A kicsik képességét, jelenlegi tánctudá­sát messze meghaladta a kore­ográfia. Lépten-nyomon egy­másba botlottak, nem voltak képesek figyelni, sem a többi­ekre, sem önmagukra. Nem tu­dom, hogy Maja Pliszeckaja, akire a felkonferálásban a mű­sorvezető hivatkozott, ilyen apróságokkal vette-e körül magát. Azt hiszem, itt is érvé­nyes, amit Arany János írt: „Nem a való, hanem annak égi mása, mitől függ a költészet varázsa.” Vagyis: úgy kell tán­colni a figurát, hogy elhigy- gyem a táncosnak. Ez termé­szetesen komoly szakmai tu­dást feltételez, ami a gyere­kektől még nem várható el. A koreográfus feladata és fele­lőssége, hogy ne tegye ki a ki­csiket a sikertelen színpadi szereplés veszélyének. A második rész azt mutatta, hogy mivé válnak azok, aki vállalják a több éves munkát és gyötrődést. Nyilvánvaló, hogy sokan lemorzsolódnak, belefáradnak, vagy éppenség­gel meghíznak. Gondolom, ez az egyik leginkább fenyegető veszély. A mostani együttes­ben is van néhány túlsúlyos szereplő, akiknek a színpadi megjelenése nem éppen a ba­lettal kapcsolatos gondolato­kat indít el az emberben. Klénai Laura, Rácz Melin­da, Bacsóka Csilla, Vislóczki Szabolcs és a többiek otthon vannak a jazzbalett világában. Táncukban ott bújkál az ele­venség és a tűz, a ritmus és az erotika. Kár kihasználatla­nul hagyni azt a tánctudást, amellyel ők már rendelkeznek, hiszen a szórakoztatóipar nem bővelkedik jó táncosokban. (Legalábbis itt, Nyíregyhá­zán.) London (MTI) — Az Armand Hammer múzeum bejelentet­te, hogy árverésre bocsátja Leonardo da Vinci kéziratokat és vázlatokat tartalmazó gyűj­teményét. Armand Hammer, az Occidental Petroleum elnö­ke, aki Sztálintól kezdve min­den szovjet vezetővel jó kap­csolatot tartott, 1992-ben, 90 éves korában halt meg. Halála előtt két héttel nyitotta meg Los Angelesben a róla elneve­zett múzeumot. A ’’Codex Hammer” 72 oldalon több 300 vázlatot tartalmaz. A gyűjte­mény, amely 1506 és 1510 kö­zött készült, képet ad Leonar­do da Vinci forradalmi gondo­latairól az asztronómia, a mechanika és a hidraulika te­rületén. A gyűjteményt az olaj­mágnás 1980-ban vásárolta meg 5,13 millió dollárért Ang­liában az Earl of Leicestertől. Annak idején Angliában kul­turális körökben súlyos szem­rehányásokat tettek a brit főúr­nak, hogy eladja a kincset, amely 1717 óta a család bir­tokában volt. Leonardónak harminc hasonló „jegyző­könyve” van. Mindegyiket múzeumokban őrzik. Ez az el­ső eset, hogy a reneszánsz mester vázlatait nyilvánosan elárverezik. A Reuter tudósí­tója, aki a Christie’s árverési cégnél megtekinthette a vázla­tokat, leírta, hogy Leonardo témái között olyan kérdések szerepelnek, mint az, hogy miért kék az ég, mi világítja meg a Holdat és miért talál­hatók kagylóhéjak hegyek csúcsain. Egyelőre senki sem tudja, miért adja el az Armand Hammer múzeum a gyűjte­ményt, de a Christie’s szóvivő­je kijelentette: később nyilvá­nosságra hozza a múzeum el­határozásának okát. mmm <**' Tarca M eleg nyári este. nyi­tott ablak mellett ol­vasok íróasztalom­nál, de nem tudok a könyvrefi­gyelni. Egy idő óta furcsa, kellemesen nyugtalanító érzés költözött belém. Becsukom a könyvet, kitalált világából átlépek a jelen valóságába, s már tudom is, mi zavarta meg korábbi nyugalmamat: oda­kintfeltámadt a szél, s köze­lebb és messzebb megszólal­tatta a fákat. Ablakunk alatt a kis nyírfa kacéran rázza szok­nyás lombját, távolabb ecetfák virgonckodnak pusmogva, mögöttükvén nyárfasor zsong. S ahogy az ablakon kikönyö­kölve figyelek, lassan egyet­len, hatalmas kórus szólamai­nak érzem a sötétbe vesző lom­bok zenéjét, s az együtthang- zásra, az egészre is figyelni tu­dok. Minden évszaknak megvan a maga muzsikája. Mást ját­szik a szél a zörgős, őszi leve­leken, mást a fagyos fák ke­ményen pattanó vesszein, másképp felelnek érintésére a kora tavasz reményt hadoná­szó ágai, s másként a nyári, tett hazáig. így bozsogtak, hajladoztak köröttem a fák, amikor kamaszként elvágy­tam otthonról, de idegenbe kerülve honvágyamat is ez a zene táplálta nemegyszer, ha az estében egyedül marad­Antal Attila Zenélő fák dús lombok. Minden évszak suhogásában van ugyanak­kor valami, ami az idő múlá­sára figyelmeztet, sa sorssze­rűség érzetét kelti az ember­ben. Hallgatom egyre az esti táj hangjait, s megjelenik előt­tem a messzi tanya világa, melyben — elcsavargott, me­zítlábas gyereket — hasonló hangzású kórus kísért, veze­tőm. Ez a zengés szabadított meg sokszor lelki nyűgtől, fá­radtságtól, vonzotta tekin­tetem a magasba, s ünnephez, jókedvhez is ez adott aláfes­tést. E nyári hangzásvilág, per­sze, nem csak emlékezésre in­dít. A friss, telt lombok patak­zó dallama tele van örömmel és biztatással. Nekem például azt (is) üzeni most, hogy hosz­szú hónapok idegeskedése, egyhangúsága után végre egy kis változatosság következik, hogy a kőrengetegből kisza­badulva erdők, rétek felé for­díthatom családom szekeré­nek a rúdját. Es ennek kap­csán szól arról is, mennyire rá vagyunk utalva mindnyá­jan e természetes környezet lehelletére, színeire, hangjai­ra, mennyire részei vagyunk magunk is e tüneményes vi­lágnak. P zobámba jóleső hűvös- V ség árad. A szél mind kJ hevesebben fúj odakint, működésében azonban így sincs semmi félelmetes. Lá­nyos szél ez, jut eszembe Váci Mihály szép, vallomásos ver­sére gondolva, s egyszerre át- érzem, miért is szerette a költő e ligetes tájék kibontott hajú éjjeleit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents