Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

1994. július 11hétfő HAZAI HOL MI Keiet-Magyarország 5 Hitel változó kamatra A támogatási rendszer meghatározza az önkormányzatok gazdálkodását Ütött-kopott a művelődési ház Ófehértón A szerző felvétele fellélegezhetnénk — tűnődik Balogh József. — Azt sem icűvzet ” <31JF Külcsín és belbecs Györke László Ófehértó (KM) — írhattam volna címnek ezt is: változa­tok egy témára. Hiszen a me­gye kistelepülései — kevés kivétellel — ugyanabban a hajóban utaznak. Ezalól Ófehértó sem kivétel. Bár ők azok közé tartoznak, akik korábban váltották meg a jegyet, s így jobb helyet kaptak, mint a későn ébre­dők. Vagyis: a nagy beruházásokat — mint például a gáz — még 50 százalékos állami támoga­tással tudták megvalósítani. Köztudott, hogy akik később kezdték, jó, ha 28-30 száza­lékos támogatást kapnak. Normatíva — Ha az új kormány nem fi­gyel oda az önkormányza­tokra, komoly baj lesz — mondja Balogh József, Ófe­hértó polgármestere. — Hi­szen a legtöbb megyénkbeli települési önkormányzat egyre kilátástalanabb helyzetbe ke­rül. Miről is van szó? A normatí­va mértéke—azaz: amit az ál­lam „leoszt” — nem változott tavaly óta. A dologi kiadások, a költségek pedig állandóan emelkedtek. Vegyük csak az iskola ügyét. A működtetési költségek legalább 20-25 százalékkal emelkedtek, hi­szen béremelést kellett végre­hajtani, emelkedtek az ener­gia-, az anyagárak stb.. Tehát ugyanabból a pénzből kellett Telefon Ófehértó (KM) — Két­ségtelen, hogy az infra­strukturális beruházások a munkahelyteremtésben előbb-utóbb éreztetik pozi­tív hatásukat. Hiszen mondjuk a vállalkozóknak életbe vágóan fontos, hogy például telefonon elérjék partnereiket. Persze, a munkahelyteremtés folya­mata lassú, nem megy má­ról holnapra. Hiszen előbb tőkeerős vállalkozásoknak kell létrejönniük. A gázberuházás mellett a másik jelentős előrelépés Ófehértón, hogy megvaló­sult a telefonprogram első üteme. Ez számokban kife­jezve azt jelenti, hogy ösz- szesen 125 távhívású ké­szülék van a községben; ezek közül 107 családi há­zakban. A telefonhálózat kiépíté­se 30 ezer forintba került előfizetőnként. Mivel „evés közben jön meg az étvágy”, az igényeket az első ütem csak részben elé­gítette ki. Már eddig több mint ötven igénybejelentés érkezett be. Az állandóan növekvő igényeket azon­ban előreláthatólag csak 1996-ban tudják kielégí­teni, hiszen azt csak az egész megyét érintő tele­fonfejlesztés és -bővítés keretében tudja megoldani a MATÁV. Támogatás Ófehértó (KM) — A jö­vedelempótló támogatás megállapításánál a mező- gazdaságból származó be­vételt csak jövőre veszik figyelembe Ófehértón. többet költeni. Ez pedig, ugye, matematikai képtelenség. Az intézményeknél az alapellátást kötelesek biztosítani. Mindez óhatatlanul színvonaleséshez vezet. Maradjunk az iskola eseté­nél. A „fejkvóta” egy tanulóra 41 ezer forint. A tényleges költség viszont ennek legalább a kétszerese. Ezt az önkor­mányzatnak kell hozzátennie. Ha van miből. Ha nincs, akkor átcsoportosítanak: onnan von­nak el pénzeszközt, ahonnan még egyáltalán lehet (bár nem volna szabad). Mint például a kultúrától. A másik „félmegoldás”, ha a költségeket a minimálisra szo­rítják le: nem vásárolnak kor­szerű iskolai berendezéseket, szemléltetőket, hanem beérik a házi készítésűvel. Csakhogy ez is színvonalromláshoz ve­zethet) hosszú távon. — Ha legalább a működési alapellátás le lenne fedezve, Ófehértó (KM) — A nagy arányú munkanélküliség alap­vetően meghatározza Ófehértó lakosságának szociális hely­zetét. A faluban — ahol több mint 2700-an élnek — alig van munkalehetőség, hiszen az átalakult szövetkezet lét­száma minimálisra csökkent, sokan kiváltak, kivitték a földet. A vegyesipari szövet­kezet felszámolás alatt áll. A fatelep is vajúdik. Korábban sokan jártak el dolgozni Bak- talórántházára, Nyíregyházára és az^ország távolabbi városai­ba. Ők voltak az elsők, akik hazajöttek — munkanélkü­linek. Miközben több százra tehető a munkanélküliek szá­ma, az üzemcsarnokok konga­nak az ürességtől. Varrodát lehetne esetleg üzemeltetni, de nincsenek var­rógépek. Ládagyártással pró­bálkoznak a vegyesipari szö­vetkezetnél, jelen pillanatban 18-20 embert foglalkoztatnak. De vajon meddig? Érdeklődők vannak. Próbál­kozások is vannak. Csak egy­előre munkahelyek nincsenek, illetve nagyon szűkösen. A polgármester véleménye ertem, hogy a normatíva miért ugyanannyi az egész ország­ban. Hiszen vannak olyan sze­rencsésebb adottságú települé­sek, ahol az önkormányzatok tekintélyes bevételre tesznek szert. Ellenben Ófehértón mi­lyen bevételről lehet szó, hi­szen például még az új lakások is korábban vásárolt, megosz­tott telkekre épültek. Olyan vállalkozók sem igen vannak, akiknek a helyi adója — ha egyáltalán van ilyen — szá­mottevő lenne. Tehát, szerin­tem, a normatívát differenciál­ni kellene a térség, illetve a te­lepülés adottságait figyelembe véve. Beleugrás — Nem akartunk kimaradni a gázprogramból — mondja Balogh József —, hiszen, ha kimaradunk, az évtizedekre visszaveti a falu fejlődését. szerint a foglalkoztatást köz­ponti intézkedéssel kellene tá­mogatni, hogy más legyen a pénzforgás. A munkanélküli­ség kezelése, ahogy most ki­néz, nem vezet sehová. Hiszen a társadalomnak egy rétege, mivel munka nélkül is pénz­hez jut, nem is igen töri a mo- satlant, hogy dolgozzon. Tehát ez a fajta támogatás demorali­záló, mondhatni: egyéniségle­építő, parazitatenyésztő — hogy több jelzőt ne aggassunk rá. Nem a munkanélküliséget kellene támogatni, hanem azt a vállalkozót, aki munkahelyet teremt. Igaz: az újdonsült földtulaj­donosok mindent elkövetnek, hogy gazdálkodásuk eredmé­nyes legyen, rengeteget dol­goznak, de a siker nem csak tő­lük függ. Sőt, elsősorban nem tőlük. Mert ha jó is lesz a ter­més — ami, ha még hosszan tart a kánikula, ugyancsak veszélybe kerül —, pénzt csak akkor látnak egész évi mun­kájukból, ha el is tudják adni. Meg még attól is: milyen áron. A kialakult csöppet sem de­rűs kép ellenére az ófehértói emberek bizakodnak. Re­Csakhogy a lakosság részé­ről — érthető okokból—nem volt akkora az érdeklődés, mint ami ideális lett volna. Pedig a 30 ezer forintos hozzá­járulás csonkonként nem is mondható soknak. Ám, sajnos, vannak olyan családok, ame­lyek ezt sem tudják megfi­zetni. Ezért aztán az önkor­mányzatnak is „hozzá kellett járulni”, magyarán: 14 millió forint hitel felvételére kény­szerült ahhoz, hogy a progra­mot egyáltalán megvalósíthas­sák. / — Éppen ma kaptuk az értesítést — jegyzi meg nem kis bosszúsággal a hangjában a polgármester —, hogy válto­zott a hitelkamat: két száza­lékot rátettek. Mit lehet ehhez hozzátenni? A gázberuházás egyébként — amely összesen 74 millió forintba került — már a finis­ben tart: lassan a nyomokat is eltüntetik. Terhelhetőség Köztudott, hogy sajnos a térségben a megyei átlagnál is nagyobb a munkanélküliség. Ófehértón például 176-an ad­tak jövedelempótló támogatást júniusban azoknak, akik már a munkanélküli-járadékból ki­kerültek. Nem csoda, ha ilyen körül­mények között az önkormány­zat a szennyvízprogramot már nem vállalhatta fel. Még úgy sem, ha a bekerülési költség 80-90 százalékát az állam áll­ja, hiszen a lakosság nem ter­helhető tovább — vélekednek Ófehértón. ménykednek, bár, csodákat nem vár(hat)nak. Ám a belső feszültség igen nagy, életünk sok fonáksága irritálja az em­bereket. Például az, hogy egyesekkel ugyancsak „elsza­ladt a szekér. Hogy mások pe­dig munka nélkül is nagy jöve­delemhez jutnak. Azt várnák, hogy megváltozzon a pénzel­osztás rendszere: az eszközök hivatalos csatornákon jussa­nak el oda, ahol a legnagyobb az ínség. De nem adomány­képpen, hanem munkahelyte­remtő beruházásként. A legszomorúbb, amikor valaki úgy kezdi a pályát, hogy nem tud tanult szak­májában elhelyezkedni. Saj­nos, Ófehértó ebben is előkelő helyen van. A polgármesteri hivatalban pontos számot ugyan nem mondtak, de azt megtudtam, hogy a szakmun­kásképzőt végzetteknek mint­egy kétharmada nem tud elhe­lyezkedni. Jelentős azok szá­ma, akik pályakezdő munka­nélküli-járadékot kapnak hat hónapon keresztül. Aztán semmi... Kell ehhez még kommen­tár? Györke László-g- -w- a átutazóként, ide­# i génként vetődik az JL X ember Ófehértóra, nyomban megállapíthatja, egy takaros községben jár. Jómagam Besenyődfelől, az új—kifogástalan minőségű — bekötőúton közelítettem meg. (Később a polgármes­teri hivatalban is szóba ke­rül az út. Na, terhelte is ren­desen az önkormányzati pénztárt, hiszen ez is pályá­zati út, amelyhez mind az ófehértói, mind a besenyődi önkormányzatnak bizony keményen oda kellett tenni azt a bizonyos saját erőt.) Az első benyomásom a sok új családi házat látván az volt, hogy akik itt laknak, szeretik ezt a falut. Hiszen minden szép, ízléses épület a tele­pülés dísze. A másik égtáj—Ligetta­nya iránya —felé is elcsa­tangoltam. Itt is számos új házat, sőt új utcát láttam. Igaz, ezek zömmel kicsit ko­rábban épültek. Maga Li­gettanya viszont elég le­hangoló látvány volt szá­momra. Az itt lakók igénye (önmagukkal szemben is) más mércével, sokkal ala­csonyabban fokon mérhető csak. Tehát a külcsín—tudván azt is, hogy mi minden való­sult meg az elmúlt években — tetszetős. Am mikor a problémák, amelyek kívül­ről nem látszanak, a napi gondok kezdenek kibonta­kozni a beszélgetések so­rán, mikor az árnyékos oldal kerül terítékre, a har­mincöt fokos kánikulában is hideg futkos a riporter há­tán. Hiszen hogy él itt meg ezernél is több ember? — tűnődhetek. Napjaink ellentmondása tehát itt is érvényes. Sőt! Hiszen olyan fejlesztéseken vannak túl, amely lényege­sen lakhatóbbá teszi a tele­pülést. Ugyanakkor oly nagy esetenként a létbi­zonytalanság, amely az el­viselhetőség határát ugyan­csak súrolja. Visszacseng a polgár- mester hangja a fülemben: járt itt egy svéd vállalkozó, aki ingyen megcsinálta vol­na a szennyvízhálózatot. Kikötése volt viszont, hogy ő legyen a kivitelező és az üzemeltető. A külcsín így szépen hangzik. Am csak akkor vállalta volna, ha a lakóházaknak legalább nyolcvan százalékban rá­csatlakozik. Ez az amúgy is magas vízdíjat még 35—40 százalékkal növelte volna (82 forintra). Ezt a ófehér­tóiak nem vállalták. Mert a belbecs az, hogy lapos, vagy teljesen üres a bugyel- láris. A z ófehértóiak — mint mindig a történelem folyamán — nem csüggednek, ha háborognak is látván az országban és szűkebb hazájukban uralko­dó állapotokat. Teszik, amit évszázadokon át tettek: ke­ményen dolgoznak a jobb élet reményében. Röviden A működési... ...költségvetésnek az ófe­hértói önkormányzat 15,6 százalékát fordítja szociális jellegű feladatokra. (KM) Az iskola... ...és az óvoda működési költsége 13 millió forint Ófehértón. (KM) Helytállt... ...Kosztik János — aki az idén fejezte be az ófehértói általános iskolát osztályel­sőként — a megyei tanul­mányi versenyen angolból. Térítési... ...díj átvállalására is kény­szerül az ófehértói önkor­mányzat néhány családnál. (KM) Ófehértónak... ...jelenleg 2725 lakosa van. Az elvándorlás visszaszo­rult. A temetések száma azonban meghaladja az új­szülöttekét. (KM) Lakásépítés Ófehértó (KM) — Ha kö­rülnéz az ember Ófehértón, meglepően sok új családi házat láthat. Azért megle­pő, mert nem jellemző a megye falvaira manapság az építkezési kedv. A polgármesteri hivatal­ban megtudtuk: az idén 14 építési engedélyt adtak ki. Nagyjából ugyanannyit, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Vajon azok építkeznek, akiknek az átlagosnál job­ban megy? — érdeklőd­tünk. Kiderült, hogy nem ál­talánosítható, nem ez a jel­lemző. Inkább a nagycsalá­dosok építkeznek — job­bára megosztott telkeken —, akik a szociálpolitikai kedvezményt igénybe véve jelentős támogatáshoz jut­nak. Ugyanakkor komoly gondot jelent több család­nál a lakások befejezése, hi­szen az állandóan növekvő anyagárak következtében igen hamar elfogy a pénz, a hitelfelvétel feltételei pedig igen szigorúak, a magas hi­telkamatról már nem is be­szélve. Tehát aki ma épít­kezik, kockáztat is. Azt az eltelt négy évben megtan- ul(hatt)uk: kockázatvállalás nélkül csak lemaradás le­hetséges. Vajon az önkormányzat hogyan tudja támogatni a fészekrakásban a családo­kat? Megtudtuk, hogy bár ugyancsak kong az önkor­mányzati pénztár, a lakás­építőket, -vásárlókat mini­mum 50 ezer forint vissza nem térítendő támogatás­ban részesítik. És ebben a kérdésben a jövőben is kö­vetkezetesek akarnak ma­radni, hiszen a település megtartó ereje nemcsak az infrastruktúrában van, ha­nem az otthonteremtés le­hetőségében is. Mert ha az állandó apa­dást egycsapásra megállí­tani nem is tudják, legalább szeretnék lelassítani. Tisz­teletre méltó törekvés. Az élet alfája és ómegája Kánikula Ófehértó központjában Györke László felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents