Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

1994. július 11hétfő HÁTTÉR Négyezer vonalas digitális központ készül Kisvárdán Balázs Attila felvétele Legalább százmillió adósság Cservenyák Katalin Debrecen (KM) — Mint is­meretes, megyénkben több száz kárpótolt esett áldoza­tául „ügyeskedők” pénzügyi tranzakcióinak, akik nagy pénzt ígértek a kárpótlási je­gyekért, aztán nagyvonalú­an „megfeledkeztek” a fizet­ségről. A Történelmi Igazságtétel Bi­zottság Kelet-magyarországi Szervezetével kötött megál­lapodás alapján február köze­pétől a Hun-Novex Kft. ne­vében és megbízásából G. György több, mint százmillió forint értékű kárpótlási jegyet vásárolt fel térségünkben, ám ügyfeleinek azóta is adósa. Nemrégiben letartóztatták, ügyében a debreceni városi rendőrkapitányságon folyik eljárás. Illetékességi területén eljárást folytat még a békés­csabai rendőrség is. A fejleményekről, kilátá­sokról Csonka László rendőr- őrnaggyal, a vizsgálati osztály vezetőjével beszélgettünk, aki készséggel állt lapunk rendel­kezésére. Elmondta: konkrétan még nem tudni, mennyi kárpótlási jegyet vásároltak föl, mert folyamatosan jelentkeznek a kárvallottak, de már eddig több, mint százmillió forint adósságról, és mintegy ezer sértettről van tudomásunk. G. György július 30-áig előzetes letartóztatásban van, s a vizs­gálat fogja kideríteni, hogy még kik és milyen formában felelősek az ügyben. Azt kérik a kárvallottaktól: az átvételi elismervény és a TIB-től ka­pott befizetési pénztárbizony­lat fénymásolatát küldjék el a debreceni rendőrkapitányság címére (Debrecen, Budai Ézsaiás út 4.). Annyi bizonyos, hogy az or­szágban Debrecenben és Nyír­egyházán volt a legnagyobb értékű felvásárlás. Nyíregyhá­zán azonban hamar befeje­ződött, mert kevés ügyfél je­lentkezett: egyrészt elfogytak a leadható jegyek, másrészt megrendült az emberek bizal­ma (a másik nagy felvásárló, az EMGV kft. ügyvezetőjének letartóztatása után). Debrecen­ben viszont szinte „szűz” terü­letre érkeztek. Tevékenyen részt vett a felvásárlásban a TIB, vezetői irányították a felvásárlást, fi­zették a terembérletet, hirdet­ték meg az akciót, de segítő­készségük rosszul sült el. A vizsgálat jelenlegi állása alap­ján a TIB-eseket a jóindulat vezette, amikor a felvásárlás mellé álltak, csak közvetítő szerepet játszottak, nem ők vásároltak fel. A rendőrség mindent meg­tesz annak érdekében, hogy a kárvallottak valamilyen mó­don kártérítéshez jussanak. Az biztos, hogy saját jegyeiket már nem kaphatják vissza, mert azokat a felvásárlók áron alul továbbadták — még vizs­gálják, kinek —-, a névérték 40-50-60 százalékáért. A rendőrök intézkedtek viszont a felvásárlók vagyontárgyainak biztosításáról, már csak az a kérdés, mekkora a vagyon. Polgári peres eljárásban van esély a kár megtérülésére, de azt nem javasolják a nyomo­zók, hogy minden kárvallott külön pert indítson —, ugyan­is a büntető eljárás keretében lehetőség van a polgári jogi igény előterjesztésére, illetve érvényesítésére. Azzal, hogy a debreceni kapitányság címére elküldik az érintettek a doku­mentumokat, már meg is tet­ték a lépést ez irányba. Tekintettel arra, hogy okira­tokkal bizonyítható a felvásár­lás, nincs szüksége a rendőr­ségnek az érintettek kihallga­tására — tudtuk még meg —, esetleg néhány olyan kárval­lottat hívnak majd be, akik különösen nagy összegű kár­pótlási jegyet adtak át. Az ügyek nagy száma miatt leg­alább 2—3 hónapig tart majd a rendőrségi nyomozás. Kártérí­tésre azonban csak a bírósági eljárás befejezése után számít­hatnak az érintettek. Tisztázásra vár még az is, milyen szerepet játszott az ügyben a HUN-NOVEX Kft., amelynek megbízásából a fel­vásárlást folytatta G. György. A kft. ugyanis feljelentést tett ellene, mert a megbízásban szerepelt negyvenmillió forin­tos határt túllépte. Lehetősége volna még — s ez enyhítő körülménynek szá­mítana büntetésében — a fel­vásárlónak adóssága önkéntes teljesítésére, de erre nemigen látnak esélyt a nyomozók. Arra a kérdésre, vajon ho­gyan lehetne elejét venni az effajta nyerészkedéseknek, azt a választ kaptuk: ha valaki túl nagy és gyors hasznot ígér, az­zal szemben nem árt óvatos­nak lenni, és inkább gyana­kodni. Még akkor is, ha nagy­vonalú, jelentős pénzzel ren­delkezik. / A lit a tükör előtt, és hosszasan vizsgálgat- ta magát. A tavaszvégi szolárium és a nyári nap már megbarnította a bőrőt. A ha­ját egy kicsit kiszívta a nap, de sebaj, mire kell az is rendbe­jön. Ahogy szembenézett ön­magával hirtelen kicsordult egy könnycsepp a szeméből, és sietősen végiggördült az arcán. Beleférek egyetlen könnycseppbe, mosolyodon el kesernyésen. Napok óta keveset alszik. Nem mintha nem lenne rá ideje, inkább az elalvás megy nehezen. Amikor behunyja a szemét, fellobbannak a nap­pal képei, azokat látja, s nem a sötét semmit, amelybe pe­dig olyan jó lenne belezu­hanni. Éjszaka küszöbömre feküdt a bánat, mondja ma­gának reggelente, azért nem tudtam elaludni. Oktalan szomorúság, vető­dik fel, de nyomban elhesse­geti magától a gondolatot. Mert nincs semmi oktalanul, pláne az, ami összezavarja az ember szívét és nyugtalan­ná teszi. Átfutnak rajta az utolsó hollandiai napok em­lékképei. A gyors döntés, hogy hazajön. A férfi csak nézett rá értetlenül (mert olyan keveset értenek meg a női lélekből), s csak azt tudta megkérdezni: Hát nem jó ne­ked itt? Mindened megvan, jól keresel! Csak nézett rá, aki félig már a férje, akivel megosz­hon. A férfiak legtöbbször a legújabb autótípusról beszél­getnek, a nők pedig még köz­napibb dolgokról. Ennyi az élet? Gyakran beledöbbent a kérdés, de nem tudott rá vá­Nagy István Attila: Ragyogó szem figyel tóttá hónapokon át a nap­palokat és az éjszakákat, az ágyát és a vágyát. Nézi, és tudja, hogy sohasem fogja megérteni, hiába magyaráz­ná el újra meg újra: meg kell találnia önmagát. Vissza kell mennie Magyarországra, mert ebben az országban ez lehetetlen. Itt minden a he­lyén van, benne meg semmi sincs ott, ahol lennie kellene. Ötfajta virág az ablakokban, hatalmas üvegfelületek, fény. Először úgy tűnt, hogy min­dez a nyitottságot fejezi ki, később már nem volt ilyen egyértelmű. Inkább úgy érez­te, hogy az életük egymás szeme előtt zajlik, nincsenek titkaik, nincsen a szíven át­suhanó rejtett fájdalom. Mindenki tud mindent. Talán ezért nem olyan vál­tozatos a társalgás, mint itt­laszolni. De homályosan azt érezte, hogy nem elégíti ki, amit talált. Vagy meg kell változnia. Pedig hamar meglelték a barátjával a közös szót — legalább a szerelemben. Azt hitte, nagyok lesznek majd a nyelvi, a kultúrabeli különb­ségek, de nem. Az illatodban halk zene szól, súgta egyszer a fülébe a férfi, s érezte, ahogy átfut rajta a bor­zongás. Máskor meg, ha rit­kán önmagáról beszélt, azzal lepte meg, hogy azt mondta: Ha gondjaim vannak, eszem­be jut egy gondolat, amely szerint a felhők mögül ragyo­gó szem figyel. Mégis. Mene­külnie kellett. így került haza. S most itt áll a tükör előtt, belenéz az arcába, megpróbál szembe­sülni azzal, akit lát. Harang­szónak szegődött a szíve. Miért van benne ez a nyo­masztó önigazolási vágy? Miért kell a maga számára is bizonyítania, hogy ér vala­mit, nem hiába, nem felesle­gesen és értelmetlenül jött erre a világra. Ezek a voná­sok vajon valóban embermi- voltunkhoz tartoznak, és nem csak a magyar embert jel­lemzik? S ha az előbbi az igaz, akkor miért nem érzi ezt a holland, miért fordul értet­lenül feléje a barátja? Mielőtt arcra bukom, hoz­zád imádkozom. Az embernek létében kell igazolódnia, úszik be az agyába egy valahol olvasott mondat. Ha megfogalmazódott vá­gyaink, szándékaink valóság­gá válhatnak, akkor nem lehet baj. A hol az élet a maga ter­mészetes rendje szerint halad előre, ott nincs szükség emberfeletti erőfeszí­tésekre, keresztrefeszülésre, az önmegvalósítás gyötrel- mesen fájdalmas gesztusaira. Mint Hollandiában. A barát­ja ezért nem kínlódik ön­magával. Hát ennyi az egész? Akkor fogja magát, s a követ­kező vonattal visszautazik. Ha még lehet. Kölyökautósok Balogh Géza iWV.V.'.V.V.V.V.VíWAWiW a fekete, százas Audi '/I úgy zúgott el a for­J. 1. ró, délutáni úton araszoló kocsisor mellett, mint egy légelhárító rakéta. Azzal nemigen törődött, hogy néha-néha szemben is feltűnt egy-egy autó. Kere­kei közé kapta a felezővona­lat, a gázt a padlóig nyom­ta..., a többiek pedig rémül­ten húzódtak a padkára az ámokfutó elől. Az Audi szerencsére ami­lyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott. A leszorí­tott autósok szitka vagy húsz kilométerrel odébb ér­te csak utol, amikor a Zsi­gulik, Skodák, Trabantok elérték a városjelző táblát, annak tövében pedig a gyö­nyörű kocsit. Nem volt egyedül, egy fehér rendőr­ségi autó állt előtte, mellet­te pedig az Audi gazdája. Volt vagy tizenhét éves, és egyáltalán nem látszott megilletődöttnek, hogy gyorshajtáson kapták a zsa­ruk. De miért is lett volna megrémülve? Azért, mert megbüntetik harmincezer forintra? Mi az egy százas Audi gazdájának? Az a fontos, hogy a jogosítvány marad, a pénzt majd lepen­geti apu. Nem tudom, nálunk mi­kor született az a rendelet, amelyik a kiskorúak vezetői engedély szerzését szabá­lyozza, de azt tudjuk, hogy a Lajtán túl ezt is másképp csinálják. Ott is meg lehet szerezni tizennyolc év alatt a jo­gosítványt,, ám csak ideig­lenesen. Argus szemekkel figyelik a kedvezményezett tinédzser országúti műkö­dését, s már-már bagatell­nek látszó szabálysértéskor is ugrik az engedély. Nálunk persze nem így van, nálunk hajthat a tizen­hét éves mint az őrült. Arra éretlennek tartják, hogy ti­zennyolc évesen, vagy fi­atalabb korban mondjuk önkormányzati tagot vá­lasszon, abba nem szólhat bele, hogy a Nadálytő utca környékét ki képviselje a fa­lusi tanácsban, de azt a jo­got megadjuk neki, hogy naponta eljátszogathasson mások életével. zerintük persze ehhez V nekik joguk van. Az LJ örökösen leszorított autósok szerint viszont nem. S ők vannak többen! I----------------------------------------------------------------------------------­------------1 Kérdések órája Kovács Éva A hétvégén valameny- nyi országgyűlési képviselő kézhez kapta a kormányprogramot, a munka tehát gőzerővel folytatódik. A vaskos kötetet látva szinte bizonyos, nem fognak unatkozni a hon­atyák, lesz dolguk rendesen. Ezért is tűnik hasznosnak az a kezdeményezés, amely a házszabály megváltoztatá­sát tűzte ki feladatul. Új csapat, új szokások — mondhatjuk a tervezetre, mely szerint az eddiginél szigorúbb, fegyelmezettebb munkára készülnek az új parlament tagjai. Az új ház­szabály az ígéretek szerint azt a célt szolgálja, hogy a most megkezdett ciklusban eredményesebb és müködő- képesebb legyen a Tisztelt ház. Cél az is, — derül ki az előzetes információkból, hogy ez a szigorítás a leg­nagyobb konszenzussal, a képviselők teljes egyetérté­sével találkozzon. Gondo­lom azért, mert az ember gyarló, s képviselőként is azokat a szabályokat fogja legpontosabban betartani, amelyekkel egyetért, amit maga is helyesel. A tör­vénytervezet megfogalma­zói a korábbinál nagyobb teret, szélesebb körben ér­vényes jogosítványt kíván­nak adni a parlamenti bi­zottságoknak, ettől remélve azt, hogy a precízebben, pontosabban megfogalma­zott és előkészített törvény- tervezetekkel a plenáris üléseken már kevesebb a baj, ezáltal egyszerűbb a döntés, gyorsabb a munka. Új intézmény bevezetéséről is szó esik, amely a hang­zatos „azonnali kérdések órája" címet kapta, s célja nem más, minthogy ha­laszthatatlan ügyekben a képviselők gyors tájékoz­tatását szolgálja. Mégpedig úgy, hogy egy órával az ülés megkezdése előtt a képviselő kérdez, a kérde­zett miniszter vagy minisz­terelnök pedig rögtön vá­laszol. Alapvető változás lesz, hogy a szavazásnál tartózkodókat ezentúl nem számítják be az eredmény összesítésénél, s s napirend előtt pedig csak a frakció- vezetők szólhatnak, egyéni produkcióknak nem marad helye. Ezt a döntést bizo­nyára azok az ismételten megválasztott képviselők bánják majd legjobban, akik a televíziós közvetíté­sek idején elmondott napi­rend előtti felszólalásaikkal szereztek maguknak nem kis népszerűséget, olykor nem is az adott probléma megoldását, sokkal inkább a szereplés nyújtotta is­mertséget hajhászva... A honatyákra a jelenlét terén is nagyobb szigorú­ság leselkedik. Ha intőt nem is kapnak a hiányzá­sokért, a pénztárcájuk min­denképpen bánni fogja tá­vollétüket. Az új házszabály szigorú szankciókkal ter­vezi büntetni a távolmara­dókat. A pénzelvonás mel­lett bizottságokból történő kizárás lehet a „jutalma” annak a honatyának, aki csak lélekben van jelen az országházban, miközben testi valóságában egészen máshol található. A kormányprogram kész, a honatyák is készek a munkára. Kívánjunk sok sikert nekik, abból nekünk, állampol­gároknak is csak hasznunk lehet...

Next

/
Thumbnails
Contents