Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete 1994. JÚLIUS 9., SZOMBAT Doktor Takács világrekordja Ki lovagol? Oláh István Egyik ismerősöm, aki költő, sok-sok évvel ezelőtt megírta, hogy Julianna holland királynő kerékpárral járkál. Szép nosztalgiavers volt, nálunk szokatlan közlés, mert mi épp akkoriban próbáltuk megszokni, hogy különrendeléses, olykor tizennégy karátos autókon járnak a törzsi illetve a nemzetségi állam vezetői. Vezetőink és barátaik, akik szerint a fényűzés: politikai sikk, ezért aztán nagyban űzték a fényt. Pedig közülünk valók voltak, mi több, értünk voltak. Állítólag. Elég az hozzá, hogy az illető, ami- ,kor a vers kötetben is megjelent, udvarias hangú levelet kapott: menjen be a holland nagykövetségre, mert lenne valami megbeszélnivaló. Á holland nagykövetségen aztán közölték vele, hogy két hónapra (az is lehet, háromra vagy hatra, már nem emlékszem) meghívják Hollandiába. Míg nem felejtem, a vers valahogy így kezdődött: én még nem jártam Hollandiában, ahol satöbbi. De szeretnék körülnézni egy kicsit, ahol a királynő is kerékpáron jár... Kinézek én is magamnak valami barátságos világvégi édent, és megírom, meg én. Hátha megismétlődik a hollandiai eset. Eddig körülbelül ötször voltam Budapesten, egyszer Szófiában, egyszer Novgorodban, egyetlenegyszer eljutottam Berlinig — nem mint felszabadító, hanem tucatturistaként. Kelet-Berlinig, és megnéztem Balázs Attila illusztrációja a Kaput, a Falat, és elképzeltem, mi lehet azon túl. Nekem a szó geopolitikai vagy diplomáciai-társadalmi értelmében vett nyugat: olvasmányélmény volt, poszterélmény, semmivel se több. Lehetőségeim viszont veszélyesen beszűkültek, amióta honpolgártársaim, a zöld útlevéllel utazók tarhálnak Eu- rópa-szerte; itt egy kabátot, ott néhány munkaóra árát az illető ország kemény valutájában jegyezve. Fenyegetően koldulnak Budapesttől (nem nyugat- és nem kelet-, hanem az egyetlen) Berlinig, Bécsig.' Érdekes, hogy az újlatin felségvizeken: Párizsban és főleg Madridban még nem dördült el a vészt jelző ágyúlövés... Amióta leettük a schönbrunni tó vizéről a hattyúkat, körülbelül úgy néznek ránk, mint a debilisre szokás, aki ráadásul pákosztos is... Mire a sajtó, a nemzeti: nem mi, hanem ők ették meg a schönbrunni hattyúkat, a cigányok. Amivel ugyancsak gyermekded- ségünket bizonyítjuk. Meglehet, mégse írom meg a világvégi édenről, hogy nem jártam még ott, ahol a férfiak a párducot kan- tározzák úgy, mint mi a lovat. És — mindennél hamarabb — eldöntöttem egyáltalán, hogy akarok-e vagy sem párducháton lovagolni? Amerikából jött, Molnár Károly Onnan érkezett Budapestre, ahol az Erie- tó, az észak-amerikai földrész öt nagy tavának egyike található. Takács Lajos ugyanis ott él, ahol valaha az indiánok megskalpolták az angol és francia katonákat, telepeseket. Az egyik tó, amint ez köztudott, a Huron, ma is őrzi az egykor harcias törzs nevét. Takács Lajos az Erie partján Cleveland közelében, pontosabban Lakewood egyik gyakorlatiasan berendezett lakásában, rengeteg könyvet és képet halmozott össze. Álmodozás és tervszerű munka. Ez jellemezte Takács Lajos napjait az elmúlt esztendőkben, mert már túljutott a nyolcadik X-en, mégis elhatározta, hogy megszerzi a doktorátust. Nem is köznapi témából készítette el disszertációját. Címe is figyelemreméltó: El Greco (Domenikos Theotokopoulos) művészetének újraértékelése, miszticizmusa. Amíg Takács Lajos barátai és ismerősei hajózgattak az Erie- tavon, vagy külföldről érkező rokonaikat elvitték a Niagarához, ő rendszerezte mindazt, amit El Greco életéről, festményeiről tudott, olvasott. Három kérdés azonnal adódik, amikor a Gerbeaud teraszán ülünk a friss doktorral, csinos feleségével és fivérével. □ Miért ilyen szokatlanul későn gondolt arra, hogy disszertációt ír? — érdeklődtünk. — Korábban mindig közbeszólt a történelem — mondja dr. Takács Lajos. — Amíg itthon éltem, annyi megpróbáltatás ért, mint Magyarországot. Művészet- történész szerettem volna lenni, a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanultam. A híres-nevezetes Gerevich Tibor művészet- történész is professzorom volt. Nagy tárgyi tudásával mindenkit elkápráztatott és úgy tudott beszélni a műemlékekről, hogy tanítványai ott érezték magukat a korban, amikor a kép, a szobor, az épület elkészült. □ Kik voltak még a professzorai? — Dr. Horváth János, dr. Négyessy Zoltán és dr. Gombocz Zoltán aláírásai még elhalványultak, de ma is jól láthatóak az indexemben, amelyet évtizedek óta őrzök — hangoztatja nem kis büszkeséggel. — Vigyáztam rá, vittem magammal, amikor 1957-ben elhagytam feleségemmel együtt Magyarországot és előbb Kanadában, majd az Egyesült Államokban telepedtem le. Már említettem, hogy életembe beleszólt a háború, tanulmányaimat ugyan befejeztem, azonban ifjú koromban doktorálni nem tudtam. Többször behívtak katonának. Amikor a második bécsi döntés után a magyar honvédség bevonult Észak- Erdélybe, jómagam is ott voltam. 1940- ben leszereltek, de nem sokáig örülhettem. 1942 húsvétján már egyenruhában locsolhattam a lányokat, majd kivittek a keleti frontra. Minszk, Szmolenszk, Orel és Gomel, amíg mások csak a hadijelentésekből ismerték ezeket az orosz városokat, én a helyszínen tapasztalhattam, milyen pusztításokat végzett a háború. Ott voltam a Donnál is. □ Hogyan alakult élete a második világháború végén? — Átmenetileg hátat kellett fordítanom a művészettörténelemnek. 1944-ben a Nemzeti Bankban kaptam állást. Házasságot kötöttem és két gyermekem született. 1957-ben eltávoztunk az országból. Ausztriában táborba kerültünk, azután Kanadába utaztunk, egy olyan hajón keltünk át az Atlanti-óceánon, amely isteni csodaként nem süllyedt el, olyan rossz állapotban volt. Montrealban műszaki rajzolóként kerestem a kenyeremet, a feleségem pedig egy szállodában salátákat készített. □ Úgy kezdték Takácsék az új életet az új világban, mint annyi sok magyar az 1956-os szabadságharc bukása után. — Hasonló módon — emlékszik vissza. — Lépésről lépésre jutottunk előre. Regényes fordulatok is történtek velünk. Az Egyesült Államok egyik cége mérnököt keresett, megragadtam a kínálkozó alkalmat. Jelentkeztem, beváltam. Áttelepültünk az Egyesült Államokba, a feleségem egy újsághoz került. Lányaim tanultak. 1967- ben tértünk vissza Magyarországra, édesanyám temetésére. Itthon voltunk négy esztendővel ezelőtt is. □ Mikor határozta el, hogy megpróbálEl Greco egyik műve Dr. Takács Lajos ja megszerezni a doktori címet és megírja „El Greco művészetének újraértékelése, miszticizmusa” című disszertációját? — Négy esztendővel ezelőtt, amikor Budapesten voltunk, olvastam egy újsághírt, amely szerint valaki 75 éves korában szerzett doktori címet. Akkor úgy döntöttem, én is megkísérlem. □ Szellemi bravúr ez. Le a kalappal az elhatározás előtt, bár rendelkezett olyan szellemi tőkével, amelyet kamatoztathatott — állapíthatjuk meg és mindhárman, az új doktor, a csinos feleség és a fivér egyaránt helyesel. — Beutaztuk a fél világot az elmúlt évtizedben. Jártuk a múzeumokat, felkerestük a toledói Greco múzeumot is, ahol a festő legtöbb műve látható. Van házunk Spanyolországban, ez is megkönnyítette feladatomat. Többször jártunk a madridi Prado múzeumban is. Itt érdemes megállni egy pillanatra. Fernando Arabal spanyol író „El Greco” című, 1991-ben megjelent könyvében azt írja, hogy 1881-ben a madridi Prado igazgatója El Greco festményeit „absurd caricatures”-nek, zavaros karikatúrának nevezte és méltatlankodott, mert nem engedték meg, hogy azokat kidobja a múzeumból... □ Milyen magyar vonatkozásai vannak a disszertációjának? — Megírtam benne, hogy az Esterházy hercegek 1819-ben Londonban és 1821- ben Párizsban vásároltak spanyol festményeket. A múlt század utolsó évtizedeiben hazánkban megindult a művészi műtárgyak tömeges vásárlása, azzal a céllal, hogy a budapesti múzeum egyenlő szinten álljon a nagy nyugat-európai országok gyűjteményével. Hamarosan azonban e vásárlások pénzhiány miatt lelassultak, s így kénytelenek voltak csak egyes darabokat beszerezni. így például Térey Gábor, a Régi Képtár igazgatója, aki ismerte a spanyol iskola jelentőségét, több spanyol nagy művész, Velazquez, Goya művét megszerezte, 1907-ben megvásárolta El Greco Angyali üdvözlet című festményét Párizsban. Ezt a képet látta meg Nemes Marcell, az akkori gyűjtők kimagasló egyénisége és azonnal megvásárolta az El Greconak tulajdonított Spanyolgalléros férfi című festményt és a budapesti Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. Ettől felbuzdulva Nemes Marcell 1910-től megvásárolta az összes elérhető El Greco képeket és 1905-től 1910- ig 19 művet ajándékozott a Szép- művészeti Múzeumnak. Közben megismerte Meier Graefe Spanyol utazása című könyvét. 1911-ben a müncheni Alte Pi- nakothekben a 36 festmény közül 3 Nemes Marcell-féle kép került bemutatásra a kiállításon. A holland, olasz és francia impresszionisták mellett ott szerepelt El Greco 8 festménye. A kiállítás katalógusának Hugo von Tschudi írta a bevezetését és abban dicséri Nemes Marcellt, aki a modern művészet eredetére hívja fel a figyelmet. Nem valószínű ez, mert Nemes Marcell nem rendelkezett magasabb művészettörténeti iskolázottsággal, csupán kereskedő jellegű műgyűjtő volt. □ Mozgalmas élete volt. — Nem vitatható. Marcell von Nemes (1866-1930) szegény családból származik Jánoshalmáról. Nagyon korán elment otthonról, hogy megélhessen. Először kávéházi énekes volt, majd a Városligetben az Angolpark mellett állította fel asztalát a szabadban és cselédlányok számára írt szerelmes leveleket. Ezután portrérajzoló lett a pesti kávéházakban, majd szénkereskedő és így nagy vagyont szerzett. Később más pénzével indította el karrierjét. Végig utazta Franciaországot és Itáliát abból a célból, hogy Tiziano és Tintoretto festményeit felkutassa. Állítólag Spanyolországban is járt El Greco festményeit megvásárolni. Valószínűbb azonban az, hogy El Greco képeit Párizsban szerezte be. 1913-ban Nemes Marcellnek már 18 eredeti El Greco festmény volt birtokában, ő számított El Greco legnagyobb gyűjtőjének Európában. Nemes éles ésszel és jó ösztönökkel rendelkezett, üzleti vállalkozásaival növelte mérhetetlen vagyonát. A magyar művészi körökben járatos volt. Gyűjteményével kiállításokat rendezett egész Európában. Magyarországon főleg az avantgarde művészeket pártfogolta és gyűjtötte műveiket, különösen Rippl-Rónai volt kedvence. Az 1911- es retrospektív kiállításán a 197 alkotásból 39 Nemes tulajdonában volt. Ugyanebben az évben Nemes a Kecskeméti Múzeum Képtárának 80 festményt ajándékozott. A világhírű festő hét képe látható Budapesten, így például a Krisztus az Olajfák hegyén című is. □ Elégedett? — Mint amikor az ember a célját eléri. Azonban a doktori cím megszerzése csak egy állomás. Könyvet szeretnék írni El Greco életéről-műveiről. (JT
