Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-02 / 154. szám

HATTER KeíeMfagyarország 3 Vegye meg a bérlakását (2.) Ezernél több otthonról, s azoknak lakóiról van szó • Öt év alatt kamatmentes Sokak álma, s kevesek valósága: a kertes családi ház Elek Emil felvétele Nézőpont Fedezeti pénz Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A me­gyeszékhely bérlakásainak sorsa tehát eldőlni látszik. Az önkormányzat határoza­tát bizonyára nagyban meg­könnyítette, hogy az eladás­ra kínált lakások fenntartá­sa egyre több pénzbe került. Ráadásul a lakók egyre türel­metlenebbek és egyre többet szeretnének. A lerobbant lép­csőházak felújítását, az épüle­tek külső képének szebbététe- lét, kisebb-nagyobb felújításo­kat, melyeknek költsége las­san az egeket súrolja. A kettős szorítás megtette a magáét, s megteszi ma is. A rendelke­zésre álló pénzekből a lakásál­lományt már nem lehetett kar­bantartani. Tulajdonszerzés Végső érv, de közel sem az utolsó a sorban, hogy az utób­bi években a lakosság körében megerősödött a tulajdonszerző szemlélet, ami azt is jelentette, hogy a megvásárolt bérlaká­sok állapota és környezete lát­ványos javulást mutat. A sajá­tot jobban becsülik az embe­rek, s nem várnak mindennel a hivatalra. Tilalmi listára a fen­ti okok miatt is mindössze a műemléki védettségű épüle­tek, illetve a garzonlakások kerültek, s igen csökken azok­nak a lakásoknak a száma, me­lyeket felújítási szándékok mi­att tartanak tilalmi listán. Kire érvényes? Bar ácsi Ferenc a NYÍR IN- KÖZ üzletág-vezetője: a má­jus 17-én életbe lépett rende­Támogatás Nyíregyháza (KM) — A nőivarú szarvasmarha és juhállomány növelését, va­lamint a kocaállomány minőségi cseréjét célzó tenyészállat támogatási rendelet két hónapja „él”. Megyénkben is meglódult a pályázati kedv, amely elsősorban szarvasmarha­állomány növelésre irá­nyul. A megyei földművelés- ügyi hivatal állattenyészté­si főtanácsosától Fesztóri Sándortól kapott informá­ció szerint ez idáig közel 100 pályázat érkezett a hi­vatalhoz — főként te- hén/üsző állomány bőví­tésre — s tizet már jóváha­gyólag továbbítottak is a minisztériumba. Hamarosan újabb tíz-ti­zenöt pályázat követi majd az elsőket. A megyénk szá­mára erre a célra elkülöní­tett huszonhatmillió forint nagyobb része már „el­kelt”, hiszen vannak olyan nagyüzemi pályázók, akik öszszesen 2-2,5 milliós tá­mogatást igényelnek. A darabonként 20 ezer forintos támogatással még állományt növelni szán­dékozók figyelmébe ajánlják, hogy miután el­adó nőivarú szarvasmarha nem igen található a me­gyében, a szomszédos Haj- dú-Biharban érdemes szét­nézni. Szép, magyartarka üszők vásárlása céljából például felkereshetik a hajdúnánási Béke Mezőgazdasági Szö­vetkezetét (tel.: 52/381- 063), ahol még van eladó állomány. letnek van egy átmeneti sza­bálya, amelynek alapján kide­rül, akik 1994-ben már vételi ajánlatot kaptak, azok augusz­tus 15-ig még az 1994. február 1-jén hatályba lépett feltéte­lekkel vásárolhatják meg bér­lakásaikat. A 17-i módosítás hatása azokra vonatkozik, akik olyan épületben laknak, ame­lyeket 89-90-ben jelöltek ki eladásra. Mivel az átmeneti szabály van érvényben, még nincs iga­zán mérvadó tapasztalatunk arról, hányán tudják megvá­sárolni ezekkel a feltételekkel lakásaikat. Az átmeneti sza­bály következtében az önkor­mányzat által 1992-ben ki­jelölt 1008 lakásban lakó bérlő élhet augusztus 15-ig a koráb­bi feltételek mellett vételi jogával, míg az 1994-ben el­adásra kijelölt lakásoknál, to­vábbá a lakástörvény szerint vételi joggal érintett lakások­nál ez idő szerint az értékesí­tési munka előkészítése folyik. Tanácsos tehát figyelni a ha­táridőre, s arra: melyik válto­zat kedvezőbb megvásárlás esetén. Arra a kérdésre, hogy há­nyán fizetik ki a vételárat készpénzzel, s élveznek ezál­tal kedvezményeket, annyit tu­dok mondani, ez az arány a vásárlóknak alig 10 százalékát teszi ki. Közöttük is igen so­kan vannak olyanok, akik azért fizetnek készpénzzel, mert rögtön el is adják lakásai­kat, hogy helyette olcsóbba, kisebbe költözzenek, mert a korábbi nagyobbat fenntartani képtelenek. Nem gazdagok, hanem kényszerhelyzetben lé­vő emberek, akik az anyagiak miatt kénytelenek kisebb la­kásba költözni, s a törvény im­már ezt a lehetőséget megadja nekik. A számok beszélnek S hogy végül mi a válasz arra a kérdésre, hogy a részletre vá­sárlók, vagy a készpénzzel fi­zetők jámak-e jobban? Bara- csi Ferenc egy számítást mu­tat, amelyből kiderül: egymil­lió kétszázezer forint értékű lakást alapul véve 10 900 fo­rint a havi törlesztőrészlet ak­kor, ha huszonöt éves részlet­re, tíz százalék befizetése mel­lett veszi meg valaki az általa lakott lakást. Ha ugyanezt a vételárat öt év alatt kamatmen­tesen vállalja megfizetni, ak­kor a havi törlesztőrészlet 10 800 forint. Máthé Csaba F edezet, fedezet, fede­zet. A régi mondás a mai gazdasági élet­ben így változott meg, hiszen a hitelfelvételnél a kellő fe­dezet segítheti a hitelfelve­vőt kisebb-nagyobb pénz­összeghez. A pénzintézetek pedig az utóbbi évek bank­botrányai miatt egyre óva­tosabbak, két-háromszor megbízható, jól értékesíthe­tő fedezetet kérnek, amely­nek értékét hosszan és ala­posan vizsgálják. A fedezet, megnevezett formájában irodaház, szál­loda, nagyméretű telek, la­katlan ingatlan pedig egy korlátlan hitelezési sort in­dít be, amelynek határát esetleg a hitelfelvevő ügyet­lensége szabhatja meg. Elég böngészni a felszá­molásos vagy csődeljárá­sos hirdetményeket, vagy a privatizációs híreket min­dig akad közöttük olyan in­gatlan, amelyet már har­madszorra, esetleg negyed- szerre hirdetnek meg és lát­szólag senkinek nem kell. Amikorra már igencsak le­értékelődik, akkor érdemes egy pénzintézetet megke­resni és a vásárláshoz hitelt felvenni úgy, hogy a pénzin­tézet azonnal ráteszi a jel­zálogát az adott ingatlanra, tehát azonnal fedezetül is szolgál. Réti János A z új összetételű or­szággyűlés megkezd­te országlását. Re­mélhetően négy esztendőre végétért a politikai sportlö­vészet időszaka, ami abból állt, hogy a jelöltek céloz­gattak, mennyi mindent tud­nának tenni értünk, ha..., a választók pedig találgattak: tényleg, vajon mennyit...? (Mellesleg egyelőre a céloz­gatások évadja járt le. A ta­lálgatások még tartanak egy darabig.) A képviselők a tet­tek mezejére léptek. Árnyal­tabban: jó lenne, ha „oda­lépnének”! Együtt, de kü- lön-külön is. És az első vitás helyzet már elő is állott, ahogy ez tisztes demokráciákban ter­mészetes. Nevezetesen: ma­radjanak-e, maradhatnak-e polgármesterek a képvise­lők közül azok, akik korább­ról egy település lakóinak bizalmát is élvezik. Valamennyien ismerjük a lovak számának és megül- hetőségének ősi összefüg­géseit, azért néhány meg­fontolni való van a dolog­ban. Például: nem tudom, — vagy csak elkerülte a fi­gyelmemet — hogy az érin­tettek a kettő közül melyik tisztségükért kapnák a fize­tésüket? Arra gondolni sem merek, hogy mind a kettő­ért. Egyáltalán: hogy bárki a választottak közül ma­gasztos küldetésének szim­bolikus ellentételezésén kí­vül egyéb javakra is ráfa­nyalodna! Továbbá: milyen komo­lyan vett munka mellé lehet A vagyontárgyat, mivel a vételi árnál jóval többet ér, érdemes felértékeltetni és újra megpumpolni a ban­kot, amelyből ismét lehet egy újabb ingatlant vásá­rolni. A variációk változa­tosak, a kínálat pedig bősé­ges. Ezeket az ingatlanokat, épületeket nem kell üzemel­tetni, működtetni, hanem a kellő időben haszonnal le­het továbbadni, akár egy lí­zingcégen keresztül. Min­dezt egy fillér nélkül is el le­het kezdeni, a költségek mi­nimálisak, egyszerűen áz újságok hirdetményeit kell böngészni, illetve azért nem árt egy-egy úgymond forin­tosfüles sem, amely a meg­felelő ingatlanra irányítja rá az ember figyelmét. Per­sze a nagy értékű vásárlá­sok hire elterjed, ami növeli a vevő presztízsét. Egy-egy ingatlan eladása ilyen eset­ben kellő haszonnal törté­nik és utána ismét folyta­tódhat a körforgás. Ti j e gondoljuk azt, hogy l\l akinek nincs, vagy X V minimális a pénze, azonnal beléphet a fedezeti körforgásba. Elég leszűkült az ebben lévők köre, sokkal inkább a súgóké növekedett meg, akik a lehulló pénzfor­gácsokra lesnek. Persze ők tudják, hogy azért a néhány tíz- vagy százezer forinto­kért mennyire érdemes elad­niuk magukat. még egy országgyűlési kép­viselőséget is „bevállalni”, amit helyettes is képes zök­kenőmentesen „vinni" a sa­ját, munkája mellett? Mert akkor eddig mit csinált mint helyettes? Jó: képes ugyan­úgy ellátni a polgármesteri teendőket, mint a polgár- mester, de valamiért még­sem ő a polgármester! Vannak tevékenységek, amikben mindennél fonto­sabb maga a jelenlét. Hogy az illető személyesen ott van, ahol lennie kell. Ilyen a képviselő a parlamentben és a polgármester a város­vagy községházán. Válasz­tóik azért ültették oda, mert ott akarják látni! Nem hűlt helyét az ülésteremben, mert éppen polgármester­kedik és — legyen bár­mennyire tiszteletreméltó — nem helyettesét a hiva­talában, amiért neki szená- torkodnia kell. A két megbízatás egyet­len esetben képzelhető el együtt: ha megváltoztatják az országgyűlés eddigi agyonülésező munkarend­jét és a képviselő nem ple­nárisról bizottságira jár oda-vissza, hanem határo­zottabban tömbösítik az egyes ülésszakokon végzen­dő munkát. Hogy jusson is maradjon is idő! •m—^ ániában például ha # 1 az uralkodó, az „el- ső ember” otthon van kitűzik a nemzeti lobogót a palotára. Vajon a képviselő-polgármesterek hivatalán ennek mintájára — ha nem lesz összeférhe- , teilen—hányszor és meddig leng zászló a következő né­gy esztendőben? Tárca ■ __________________________________________________ jr—j orr a lég, áldó, könnyű a Nap, jjJ- (tüdőm a hárs­faillattól dagad..." mondja a költő a Hársakalján járva, ahol elhódítva az avar szagát szinte odaszegezi a hársfail­lat. A nyár kezdete ez. A megénekelt nap olyan ívet fut be, mint soha máskor. Szinte perzsel ahogy az áldást oszt­ja. Elrabolná azt a pár óra éjszakát is. Egyedül szedem a hárs­favirágot. Kissé szemérme­sen, nem lopok-e el olyasmit a természettől, amivel meg­bontom az egyensúlyát. Megnyugtatom ma- gam, hogy nem Őse­ink is leszedték a hársfavirágot, s ta­lán többet is tudtak gyógyító hatásáról, mint mi. Boldog gyermekkor, mon­danám. Amikor anyám elkül­dött hársfavirágot szedni a kőfallal körülzárt valamikori kastélykertbe. Csak itt voltak különleges fák a japán birs cserjétől a magnóliafákig. Most sok helyütt vannak. Né­hol egész egzotikum a kert, ahol a fáklyaliliom dárdái és a kerti juppapálma ember­magas szárán levő hófehér harangocskák szinte vonzzák a tekintetet. Mégis a hársfa, a hársméz illata nem enged tovább. Nem lehet csak úgy elmenni mellette, hogy az ember meg ne nézze a fát, a sudár szép formájú koronát, és eszébe ne jusson fogyó erdőállo­mányunk, amelyeket a fű­részgépek és egyéb kóroko­zók mellett a környezeti ár­talmak is pusztítanak. Mint ezt a szegény hársfát. Szinte fénylik a lombja a levéltet- vek váladékaitól, s ha ala­posabban belenéz, akkor lát­ja a koronán belül az elhalt, száraz ágakat is. Szenvednek fáink. Biológiai lények. A légköri frontok ugyanúgy bántják őket, mint az embert. Ok így röpítik szét sóhajtá­sukat és jajgatásukat. Száraz ágakkal jelzik a bajt, hogy fi­gyeljünk oda, mert fák, erdő és növényzet kell az utánunk jövő nemzedékeknek is. Az ember nem tud kilépni önmagából, része a termé­szetnek, vele tud együttélni, Törő István: Hársfavirágok még ha egyelőre csak egy­oldalúan elvesz tőle, és vaj­mi keveset ad. Mert tudna adni. Törődést, gondosko­dást, s legalább megóvni azt, ami van. Sok minden van. Egyeseknek újra erdő, má­soknak termőföld, a legtöbb­nek semmi. Talán a hársfail­lat, meg a kibomló emléke­zet. Az még bőven csordo­gál, forrása, kútfője is van és a hasonlítgatás: mi volt jobb, mi van jól, és mi lesz (lehet) jobban. Az optikus­nak vagy a háromműszakos munkásnak nem is juthatott erdő, meg vagyonrész a kö­zösből sem. O nem lehetett kárpótolt, csupán az elvesz­tegetett éveit lapozgathatja munkakönyvében. Legfel­jebb elmehet erdőt irtani, meg a felvásárolt kárpótlási jegyekkel sokszor igazságta­lanul ellicitált nagy darab földek bérmunkásának, eset­leg földművelő eszközök nél­kül. Mert a hársfaillatot lehet szagolni, de nem lehet belőle megélni. A hársfa nem válo­gat. Mindenkinek egyformán ad virágot és oly bőségesen, hogy még a szorgos méhecs­kék sem győzik minden vi­rágját körberajongani. Mondják, a gyógynövé­nyek országa vagyunk. Tud- juk-e milyen az ezerjófű, a vér ehulló fecskefű, a zsálya, netán a borbolyafélék, vagy a legendás körömvirág? Jó lenne egyszer számbavenni eze­ket az értékeinket is, s köztük a hárs­favirágot. Mert e gyógynö­vények számtalan emberi nyavalyára adtak or­vosságot elődeinknek évszá­zadokon át, és nem az egyre dráguló gyógyszerekkel kel­lene „kúrálni” magunkat. Nálunknál sokkal gazda­gabb országok állampolgá­rai is begyűjtik gyógynövé­nyeiket és exportálják, mert ezek is komoly értékeket kép­viselnek anyag- és energia- szegény társadalmunkban. A kár boldog is lehetnék, mert már ketten is szedjük a hársfavirá­got. Idős nénikével, aki mo­solyog és magyaráz. Lehú­zom az ágat szelíden, hogy le ne törjön. Hadd szedjen ő is. Lám, a példa mégiscsak ra­gadós. Tudom, hogy őriznifo- gom e hársfavirágot ha jön a tél. Legalább ennyit e moz­galmas nyárból. Tartós jelenlét r 1994. július 2., szombat Kommentár I

Next

/
Thumbnails
Contents