Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-07 / 132. szám

1994. június 7., kedd A Cigánybárótól a pulikutyáig Gazdag programmal készülődnek a szabolcsiak is az 1996-os világkiállításra Balogh József Nyíregyháza (KM - B. J.) — Ha annyit elérünk, hogy a jelenleginél jobban be tud­juk mutatni ezt a megyét, ezt a régiót, már komoly ered­ményt értünk el — mondta dr. Vincze István, megyei ex- pofelelős azon a tanácskozá­son, amelyet a napokban rendeztek Nyíregyházán, s meghívták mindazokat, akik érdeklődnek az 1996-os expo iránt, s terveikben megfogal­mazták: mivel szeretnének hozzájárulni az ország, a megye bemutatásához. Németh Ferenc, a vidéki ren­dezvények igazgatója egy kis expo történelemmel kezdte a beszélgetést. Gyorsul a világ Az már a kiállítás megrende­zésének kezdetén eldőlt: Bu­dapest nem csak nem képes egyedül egy ilyen esemény- sorozat megrendezésére, de nem is lenne szerencsés ha megint csak a főváros akarná az expo minden hasznát magá­nak tartani. Sokan mondják, hogy nem tartozik a nyereséges rendez­vények közé egy világkiál­lítás, ám a rendezőnek nem­csak az a haszna, hogy bevé­tele származik belőle, hanem az, hogy amit a helyszínen beruháztak, az a világkiállítás után is ott marad. S fel­gyorsíthat olyan infrastruk­túrák megvalósítását, amelyek a világkiállítás nélkül esetleg sokáig szóba sem kerülhet­nének. Talán ezért is volt nagy a vidék érdeklődése, s ezért érkezett az első alkalommal 1200 pályázat, amelyek közül 1150 ötlet elfogadhatónak bi­zonyult. A Váradi Györgyé Folyók- falvak-találkozások címmel vonult be a köztudatba, ami ti­zenkét napos programokat je­lent, s tizenöt külföldi ismer­kedhet egy-egy alkalommal Szatmár és Bereg történelmi, irodalmi, kulturális értékeivel úgy, hogy közben száz kilo­métert kell evezni a folyókon, száz kilométert biciklizni a közutakon, és száz kilométert gyalogolni a természetben. És a szállás nem hotelekben, hanem táborokban lesz, illetve van, mert ez most is kedvelt a külföldiek előtt. Az ellátást sem első osztályú éttermekben tervezték, hanem a tájra jel­lemző ételek, italok, egyál­talán a gasztronómia bemu­tatásával, ismeretszerzés és mozgás adja a tizenkét napos programot. Gondos Lajosné Cigány­bárók a Felső-Tisza mentén cí­met adta programjának, amely a megye etnikumi adottságaira épül, a nemzetiségiek bemu­tatását, bemutatkozását lesz hivatott szolgálni. Ha meg­valósul, lesz benne hajókirán­dulás a Tiszán, majd valahol Szabolcs környékén, a kikötés után egy cigánytáborban ta­lálják magukat az érdeklődők, ahol a sokadalom a tábori életet mutatja be, miközben a Cigánybáró című nagyoperett koreográfiája alapján bekap­csolódnak a cigányok az elő­adásba. Működő vízimalom Ceglédi Sándor, a kisvárdai kulturális egyesület tervezett programjáról, egy nemzetközi ifjúsági zenei találkozó meg­rendezéséről beszélt, ahol a három kisvárdai együttesen kívül körülbelül tíz külföldi gyermekkórus is részt venne, s első ízben énekelnének finn és izraeli gyerekek. Nagy Csaba tárogatómű­vésznek 1996-ról az jutott eszébe, hogy akkor lesz mai formájában százéves a tároga­tó is, így nem csoda, ha a ku­rucok földjén ezt a hangszert szeremé bemutatni, s Vaján egy tárogatós világtalálkozót szervezni, ahová Amerikából, Ausztráliából és Európa min­den országából jelezték már részvételi szándékukat a hang­szer szerelmesei. Természete­sen a világkiállítás helyszínein is megszólalnának a százéves hangszerek, például a Vajda- hunyad várában is, ami szintén 1996-ban lesz százesztendős. A hajdúdorogi görög kato­likus egyházmegye a búcsú­járó helyek vezetőinek ta­lálkozóját szervezi meg 1996- ban, ami azért is értékes dátum az egyház számára, mert a máriapócsi kegykép könnye- zésének 300. évfordulója is a világkiállítás éve lesz. Szere­pel tudományos konferencia, egyházművészeti kiállítás a görög katolikus templomok kincseiből, énekkari találkozó a környező görög katolikus egyházmegyék kórusainak részvételével és a görög kato­likus magyarok világtalál­kozója. Kökéndi Mária a nyíregyhá­zi expo szervezőjeként tíz különböző pályázatról számolt be, amelyek között egészségü­gyi, egyházi, kulturális prog­ramok szerepelnek, helyszí­neik pedig a templomtól az erdőig, a múzeumfalutól a va­dasparkig, a nyírteleki lege­lőtől a fellegekig tart, hiszen ott szerepel a pásztorkutyák nemzetközi terelőbajnoksága éppúgy, mint a nemzetközi hőlégballonverseny. Lakatos Dénes Szabolcs községből érkezett, hogy el­mondja: 1996jelentősdátuma település életében is. Tervei között a Szent László-em- lékünnepség szerepel, de bűn­nek tartanák, ha a meglévő tiszai kikötőjüket és Tokaj kö­zelségét nem tudnák jól ki­használni. A tiszavasváriak a Keleti főcsatorna közelségét tervezik kihasználni, méghozzá egy működő vízimalmot akarnak felépíteni a népi építészeti hagyományok felhasználásá­val. Terveznek csónakázó és pihenő programot, malom­csárdát, a népi mesterségek bemutatására alkotótábort, a nomád életet kedvelők szá­mára autós kempinget, a moz­gást kedvelőknek lovasiskolát és lovagló pályát és ápolni szeretnék a Tisza-parti dalos találkozó, valamint a mezősé­gi expo hagyományait. Plavecz János és Petrilla Attila a vadász és természet- barát turisták idecsábítására készíti a programot, s amellett, hogy a vadászni kívánókat fegyverrel is ellátják, élőállat­kiállítást terveznek, solymá- szokat, íjászokat várnak, és a Hubertus-mise meghonosítá­sát is ekkor szeretnék kezdeni. A Palicz-műveket képviselő Kalocsay István a körmozi be­mutatását tervezi, a Közle­kedési Tudományos Egyesület Záhonyban kíván nemzetközi konferenciát szervezni, ahol a megye és a szakma fejlődé­sének bemutatásán túl Zá­honyt a keleti és nyugati ke­reskedelem fő helyszínén sze­retnék még jobban megis­mertetni szakemberekkel. Nem vész kárba Végül is az volt a világkiállítás kísérő rendezvényeihez csat­lakozó pályázók konzultáció­jának kicsengése, hogy ha si­kerül megtalálni e táj értékeit, s azokat, akiket ezek az ér­tékek érdekelnek, akkor nem vész kárba az az erőfeszítés, ami a megye és néhány vál­lalkozó a külföldiek, a turisták idecsábításáért tesz. Y y ollgatom az egyéb- §—J ként lelkes környe- A A. zetvédők aggódó szavait vadon élő állataink és madaraink pusztulásáról. Vegyszerekkel, füsttel, sze­méttel szennyezzük környe­zetünket, s mondják, a szer­vezetükben felhalmozódott mérgek végül végeznek az ál­lattal, vagy képtelenné teszik a szaporodásra. Miközben magam is egyre fájóbb szívvel nézem a ter­mészet pusztulását, egyre in­kább olyan érzésem támad, hogy ezek a tiszteletre méltó tudós emberek egy dologban nagyot tévednek. Ki kell ezt mondanom akkor is, ha tu­dom, bolond, aki laikus lé­tére vitába száll velük. No meg, érveim sem túl tudomá­nyosak, inkább megérzések, sőt beleérzések. Szerintem ugyanis a fenti magyarázat csupán a hétköznapi, mond­hatnám plebejus élőlények esetében fogadható el. Több mint valószínű, hogy a kör­nyezetszennyezés okolható a kis szürke verebek pusztu­lásáért. De minden bizony­rendűségét hangsúlyozza, így élt a hatalmas sas, a bá­tor oroszlán, az elefánt és a többi királyi állat is. Talán a sasok példája mu­Orémus Kálmán Sasok és verebek nyal ide sorolhatók a varjak, a gerlék, vagy a nyulak is. Az igazán arisztokratikus állatok sorsa azonban jóval tragikusabb, mert meggyő­ződésem, hogy velük a lelki- ismertfurdalás végez. Hosszú évezredeken át háborítat­lanul éltek és ha néha-néha el is ejtettek közülük egyet, ez a többiek sorsát csöppet sem befolyásolta. Még abba is beletörődtek, hogy a rájuk vadászó ember épp őket te­kinti alantas, vad ösztönlé­nyeknek, hogy saját felsőbb­tatja a legjobban, milyen csúfos vége lett az idillnek. Egy napon valamelyik ural­kodó, aki már unta saját földhözragadt gondolatait és tisztában volt azzal, hogy alattvalói egyáltalán nem tisztelik, a magasan szár­nyaló, tekintélyt parancsoló madarat vésette címerébe. Amikor a sasok ezt meglát­ták, azt hitték, az ember rá­jött, hogy legalább egyen­rangúak. Am csalódottan tapasztalták, hogy kijelenté­seivel ellentétben, az ember egyáltalán nem akar hozzá­juk hasonlítani. Egyszer, amint épp a sasra hivatkozva gyilkolta eszeveszetten em­bertársait, a nagy madarak megelégelték a szégyenke­zést, és küldöttséget menesz­tettek a teremtés koronájá­hoz. A küldöttség arról szólt, hogy egy sas csak annyit öl, amennyi a létfenntartásához szükséges, nem érti az eszte­len pusztítást. És mert az em­bernek nem voltak ellenérvei, valamennyiüket legyilkoltat- ta. Hajtóvadászat indult min­den társuk ellen, mert annyi­ra mások, mint az emberek. ▼ j áí így esett a sasok t ! pusztulása. Néhány A A még me gmaradt, va­lahol fönn a hatalmas csúcsok között, de figyelemre sem mél­tatja az embert. Bezzeg, a verebek egész jól alkalmaz­kodtak a megváltozott kö­rülményekhez. Angyal Sándor a minden igaz, ma megkezdődhetnek a koalíciós tár­gyalások az MSZP és az SZDSZ között. Az elmúlt hét végén ugyanis a két párt legfelsőbb testületéi meg­adták a felhatalmazást de­legációjuknak az előzetes puhatolózásra, tisztázzanak olyan kérdéseket, melyeknek a közös kormányalakításnál döntő szerepe van. A hír máskor, másutt talán szok­ványos volna, itt és most azonban akár történelminek is nevezhető. A szocialisták földcsu­szamlásszerű választási győzelme után ugyanis csökkent az együttkormá- nyozás kilátása a szabad- demokratákkal. Utóbbiak úgy vélekedtek, nem vágy­nak statisztaszerepre, csak akkor hajlandók felelőssé­get vállalni az új kormány­ban, ha megfelelő súlyuk lesz annak munkájában. Ez pedig nem jelentheti a vá­lasztási arányok tovább­élését a kabinetben, hiszen így csorbulna az egyenlő esély a pártprogramok megvalósítására. Ezért hangsúlyozták a szabad- demokraták feltételeiket, hiszen számadással tartoz­nak tagságuknak, a rájuk szavazóknak... A szocialisták, bár túl­nyerték magukat, reagálá­suk mértéktartó, vissza­fogott, megfontolt volt. belső megosztottságukban is a koalíciópártiak tűn­tek erősebbnek, mert nem­csak Békési van tisztában azzal, hogy a jövendő kor­mányzás csupán széles tár­sadalmi alapon lehet tar­tós, eredményes, tekintettel a gazdaság tragikus hely­zetére. Ezért jó hír ez a tárgya­lási készség mindkét oldal­ról. A hétfői kommentá­rokban hangsúlyozták az érintett pártok.vezetői: itt nem szerelmi házasságról, de mégcsak nem is testvér­szervezetek összefogásáról van szó, hanem a választók­tól bizalmat nyert pártok felelősségéről, összefogá­sáról az ország jövendő sorsáért. Öröm a krónikás­nak, hogy a választások el­ső fordulója után sürgetett óhaja („A győztes bölcs nagyvonalúsága, s mérték- tartása, a második helyezett realitásérzéke sorsdöntő lehet.”) mintha valósággá kezdene válni. Már nem fetisizálják úgy a minisz­terelnöki posztot, nem civa­kodnak idő előtt a minisz­teri bársonyszékeken, de az esélyt sem akarják elsza­lasztani, főképp nem cser­benhagyni többmilliós sza­vazótáborukat. Nem lesz szerelmi-, de mégis házasság van a lát­határon. Volt már példa ar­ra, hogy a legforróbb sze­relem is kihűlt, s hogy a megfontolt, komoly érdek- házasságok is családi bé­két, hosszú életet hoztak. A fafoglalatú égetett plakett Kállai János A múlt hét végén le­zajlott tarpai. nép­zenei fesztiválon, beszélgetvén a rendezvény egyik felelős szervezőjé­vel csakhamar a díjakra, a jutalmakra terelődött a szó. — Szegény az eklézsia — mondta a pénzesebb köz- művelődési világot is meg­élt hivatalnok-népművelő —, még a jubileumi emlék­plakett tervezése-kivitele- zése sem ment könnyen; végül magunk csináltuk meg, így olcsóbban jöttünk ki. (Megjegyzem: a fafog­lalatú, égetett kerámia pla­kett egyszerűségében ízlé­ses, esztétikus.) Eltöprengtem: hogyan is állunk hát a kultúra, a közművelődés financiális dolgaival? Mennyire lehet hinni az önfenntartó-vál­lalkozó művelődési szféra életképességét hirdető szlo­geneknek? Nos, egy biztos: minden kultúra-gazda „ház”, mű­vészeti csoport, klub, nép­főiskola, s még tudj’ isten milyen szervezetek pályáz­nak: mindenhol, minden­nel, hogy gyarapíthassák a kasszát. Jövögetnek a ki- sebb-nagyobb összegek. Most, nemrég éppen a Mű­vészeti és Szabadműve­lődési Alapítvány forrásai nyíltak meg, hogy ötmillió- egyszázezer forint ideára­moljon Szabolcs-Szatmár- Beregbe. A megyéből huszonkilenc város, község, falu százas nagyságrendet meghaladó pályázata futott be a dönt- nökökhöz. A lebontott, ki- sebb-nagyobb summák egy- egy kiemelten fontos tevé­kenységi terület anyagi tá­mogatásában biztosan nagy segítséget jelentenek. A Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület félmilliót kapott, a Városmajori Művelődési Ház háromszázezret, a Kö­lyökvár és a VMK ugyan­ennyit, Nyírbátor és Fehér- gyarmat majdnem fél-fél­milliót, a szalkaiaknak, az ibrányiaknak meg Kisvár- dának viszonylag kevesebb jutott a közösből. Örüljünk a sikeres pályázatoknak, s kívánjuk: hasznosuljanak érdemi cselekedetekben a juttatások. Persze, sokan mondják: a procedúrában — főként a pénzek odaítélésében—sok a szubjektív momentum. Hm. Ha netán így lenne, akkor ezen sürgősen változ­tatni kell. Nehogy — mint volt alkalmunk már tapasz­talni — valakik, valahol, valamiért önkényesen pac­kázzanak a pályázati pén­zekkel. Mert, ha valamivel nem, hát ezzel aztán tényleg nem szabad játszani. így néz ki az expo maketten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents