Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-06 / 131. szám

1994. június 6., hétfő HAZAI HOL-MI A nyitottá vált Nyíribrony Több a temetés, mint a keresztelő • Kihasznált lehetőségek és önerő A Jármi-kastély most óvoda. Hamarosan felújítják A szerző felvétele Györke László Nyíribrony (KM) — Mi a rendszerváltozást a bennün­ket Levelekkel összekötő út megépülésétől számítjuk — mondja bevezetőként Mol­nár Sándorné, Nyíribrony polgármestere. Addig, azaz 1990-ig, a most 1160 lelket számláló község amolyan „zsákutcatelepülés” volt, hiszen egyetlen út kötötte össze a külvilággal Ramocsa- háza felől. Ez aztán meg is határozta jellegét: sajátos zárt­ságát. Fogyatkozóban — Kétségtelen, hogy az út megépülése óta megnöveke­dett Ibronyban az átmenő for­galom — folytatjuk a beszél­getést a polgármester asszony­nyal. — Talán ennek is kö­szönhető, hogy a korábbinál sokkal több vállalkozás — el­sősorban kiskereskedő — in­dult be és erősödött meg az évek folyamán. Valóban, a település nagy­ságához képest meglehetősen sok kis bolt, presszó, butik te­szi kényelmesebbé az itt élő emberek életét. (Az már más kérdés, hogy csökkent a fize­tőképes kereslet.) A falu mégis fogyatkozóban van. Sajnos, napjainkban is több a településen a temetés, mint a keresztelő. Nyíribronyban mintegy 300 nyugdíjas él. Akinek egészsé­ge engedi, aktív, hiszen a föl­det itt mindenki nagyon szere­ti. Na, ez meg is látszik a ker­teken, hiszen — legalábbis a falu közelében fekvő földeken — nemigen látni labodát. — A nyugdíjasok viszony­lag magas száma azzal is ma­gyarázható — teszi hozzá Molnár Sándomé —, hogy so­kan, akiknek még egy-két évük lett volna, úgymond a nyugdíjba menekültek. Hiszen megszűnt a téesz, az ingázók többségét is elküldték, elve­szett számos munkahely. A fogyatkozást — a polgár- mester asszony véleménye szerint — a gazdasági helyzet is befolyásolja. Hiszen a fiatal házasok százszor is meggon­dolják, hány gyereket vállal­nak. (Persze, vannak olyanok is, akiket más motivál éppen abban, hogy több gyerekük legyen.) Egy fecske Az önkormányzat nem titkolt célja, hogy ezt a fogyatkozást megállítsa. De vajon mit tud tenni? A törvényes keretek kö­zött megpróbálják támogatni a lakásépítkezőket, a -vásárlókat. Építkezésre 100 ezer, vásár­lásra 70 ezer forint vissza nem térítendő támogatást adnak. — De hát mi ez? Csepp a tengerben! — mondja a pol­gármester asszony. — Sajnos, az emberek anyagi lehetősége beszűkült, a korábban kedvező hitelfeltételek, a lehetőségek gyakorlatilag megszűntek. Itt most nemcsak a magas kama­tozású hitelre gondolok, ha­nem arra, hogy a fiatalok je­lentős részének nincs hitelfe­dezete. Ezért aztán inkább olyan régebbi lakásokat vásá­rolnak, amelyeknek a műszaki állapota lehetővé teszi, hogy még évekig, esetleg évtizede­kig lakhassanak benne. Beruházások — Jellemző — csatlakozik a beszélgetéshez Bagoly Dániel jegyző —, hogy az idén mind­össze egyetlen egy építési en­gedélyt adtunk ki. Gondolom, ez sok mindent elárul. Míg a lakosság jelentős része megélhetési gondokkal küszködik—jelenleg 51 mun­kanélküli kap jövedelempótló támogatást, ám számuk egyre növekszik —, hiszen a szö­vetkezet vajúdik, a gépeket el­adták, egyedül a fűrészüzem működik 30-40 emberrel, ad­dig a településen a korábbi években sosem látott infra­strukturális fejlődés ment vég­be. Lényegében már befejező­dött a gázprogram, csupán a műszaki átadás és az ünnepé­lyes gázlánggyújtás van hátra. Ézt Nyírtéttel közösen szeret­nék megrendezni, hiszen a be­ruházást is közösen valósítot­ták meg. — Hadd dicsérjem meg a kivi­telezőket, hiszen két hónap alatt még a nyo­ma is eltűnt, hogy itt gáz- vezetéket fektettek — mondja Molnár Sán­domé. A telepü­lés 430 por­tájából 390- en van rá­csatlakozási lehetőség. Ebben a jó arányban nem kis sze­repe van az önkormányzat­nak, hiszen azokat, akik vállal­ták a részlettörlesztést — harmincötezer forint a lakos­sági hozzájárulás — támogat­ják. — Most már a szennyvíz­csatorna következik. Jövőre nyújtjuk be pályázatunkat — újságolja Molnár Sándomé. Crossbar telefon már régeb­ben van a településen. Csak hát — evés közben jön meg az étvágy —, sokkal többen igé­nyelnék. A bővítés pedig nem lehetséges csak akkor, ha a baktalórántházi térség kap ilyen lehetőséget Az önkormányzatnak volt néhány önerős beruházása is az elmúlt években. Ilyen pél­dául az iskola bővítése — már egyműszakos tanítás van Ib­ronyban —, az egészségház felépítése, a vízmüvet pedig az idén fizetik ki teljes egészé­ben. — Én jónak tartom az ér­vényben lévő normatív támo­gatási rendszert — mondja vé­gezetül a polgármester asz- szony —, hiszen a helybeliek csak jobban tudják, minek a fejlesztése a legfontosabb a településen. Egészségügy Nyíribrony (KM) — Amíg 1992-ben fel nem épült Nyíribronyban az egész­ségház, a mai polgármes­teri hivatal épületében ka­pott helyet az orvosi rende­lő másfél helyiségben. Azért másfélben, mert a várót nemigen lehetett tel­jes értékű helyiségnek te­kinteni. Az új egészségházban — mely a hivatal tőszomszéd­ságában van — nemcsak a háziorvosi rendelő, hanem az anya- és gyermekvéde­lem, a fogorvos is otthonra lelt. Sőt, gyógyszertár is lesz itt hamarosan. Már csak egy agilis patikusra van szükség, a hozzávalók meglennének. Érdekesen oldották meg az orvosellátást. A házior­vos Ramocsaházáról jár ide (is), míg a fogorvos for­dítva: innen jár át a szom­szédos faluba. Ebben nem­csak takarékossági okok játszottak közre. Mivel egyik sem nagy település, jobbnak látta a két önkor­mányzat, ha közösen old­ják meg az egészségügy dolgait. A rendelő azonban nem sokat érne berendezés, fel­szerelés, gépek-műszerek nélkül. Nemrég pályáztak, s nyerték el a berendezés költségeinek 60 százalé­kát A gazdálkodó exelnök Nyíribrony (KM - Gy. L.) — Azt tessék nekem megmon­dani, aki segédmunkás bérből él, az élete végéig abból kell megéljen? — vág a dolgok közepébe Bagoly József nyug­díjas, aki az egykori virágzó — 20 millió forint nyereséget termelő — téesz elnöke volt ti­zenöt évvel ezelőtt. — Tény­leg háromszor annyit ér annak az embernek a munkája, aki 20-25 évig tanult, élvezte az állam támogatását? Meg ez a zöldbárózás! Tudja, az soha nem vezet jóra, ha beskatu­lyázzák az embereket. Hiszen nem volt minden téeszelnök zöldbáró. Másoktól tudom, hogy Ba­goly József a maga józan pa­raszti eszével igen gazdasá­gosan, átgondoltan vezette an­nak idején a téeszt, nem en­gedett egy tapodtat sem a kor­rupciónak, még a főköny­velőjét is ellenőrizte. So­kan nosztalgiával gondolnak vissza arra a közel két évtized­re. De hát hol van már a tava­lyi hó...? A ma 73 éves Bagoly József a gazdálkodásban szerzett gazdag tapasztalatát most a lehetőségekhez mérten kama­toztatja. Családi vállalkozás­ban művelik meg a mintegy 10 hektárt kitevő szántót. A gaz­da, Seres Tibor, az egyik uno­kája. — Most is kinn vannak ül­tetni. Mi kizárólag zöldségfé­lékkel foglalkozunk — mond­Bagoly József A szerző felvétele ja. — Magunk neveljük a pa­lántát, magunk végezzük a munkákat. Csak hát a géppar­kunk elég szegényes még. Van egy román traktorunk, egy Universal-45-ös, de már öt­éves. Fabrikáltunk Virágh Jóskával, itt, a szomszéd laka­tossal egy háromsoros palán­taültetőt, most azzal dolgoz­nak a gyerekek. Van egy kis talajmarónk is. Meg vettünk egy sorművelő kultivátort, ezt közösen használjuk Bagoly Ferivel, az unokatestvérem­mel. — Sajnos, a talajművelésre nincs gépünk, a bérmunka meg drága. Ezért aztán bead­tuk a pályázatot egy MTZ-re, egy pótkocsira, egy öntöző- berendezésre. Meg aztán, sze­retnénk feltornázni a gazdasá­got 12-15 hektárra. Szóval, a támogatás elnyerése, hogy úgy mondjam, létkérdés a család­nak. Szétnéztünk a fóliasátrak­ban. Az elsőből már kiment a palánta. A paprika nagy része még kiültetésre vár. Ebből egy hektárnyi lesz. Káposztából ennél is többet ültetnek. Négy­ezer öl karfiol, kétezer öl kel­káposzta. Meg más egyéb. Szóval, van munka bőven, meg lesz is egész nyáron, ősszel. Egyelőre a család győzi a munkát. Seres Tibor, az unoka maga is mezőgazdasági szak­ember, hiszen technikumot végzett, de téeszben már nem érkezett dolgozni, pályakezdő munkanélküliként vágott neki az életnek. Most a saját — pontosabban a család — gaz­daságában kamatoztatja szer­zett tudását. A családnak nem maradt más lehetősége, mint a gazdálkodás. — Ehhez értünk, hát ezt csináljuk — mondja a család­fő. A termelés, persze, csak ak­kor ér valamit, ha piaca is van a portékának. — Mi magunk hordjuk a pi­acra— folytatja Bagoly József —, annak adjuk, áld fizet. Nincs hitel. Sok bitang, szél­hámos szaladgál mostanában ebben az országban, nem árt óvatosnak lenni. A kertből látni a birtok egy részét. Szép látvány az erőtel­jesen növekedő káposzta, kar­fiol az imént elállt eső után. Az idén csak egy építési engedélyt adtak ki Györke László felvételei Röviden A rakamazi... ...takarékszövetkezet mű­ködtet kirendeltséget Nyír­ibronyban, ami jól jön a községnek, hiszen mind a lakosság, mind az önkor­mányzat pénzügyeit hely­ben intézheti. (KM) Az óvodába... ...ma 50 gyermek jár Nyír­ibronyban. Két csoportot tartanak fenn. Valamikor szűk volt a régi Jármi-kas­tély. Ma ilyen gondjaik — ahogy mondják: sajnos — nincsenek. (KM) Apadó... ...létszámú osztályok jel­lemzik a Nyíribronyi Álta­lános Iskolát (is). Míg a hatvanas-hetvenes években az iskolába 270-280 gyerek járt, az idén már csak 116 diák koptatja itt az iskola­padot. (KM) Az önkormányzat... ...nyolc közhasznú munkást foglalkoztat a munkanélkü­liek közül. Több embernek szerettek volna így munkát adni, de az új jogszabály szerint nem kapnak támo­gatást. (KM) Csak kevesen... ...vállalkoznak önálló gaz­dálkodásra Nyíribronyban. A végét járó szövetkezet gépparkjának jelentős ré­sze azonban a faluban maradt, így akik géphez ju­tottak; bérmunkát vállal­nak. (KM) Törököt fogtam Györke László 1 T a, nem a klasszikus l\l értelemben fogtam ■I » törököt, hiszen Nyír­ibrony különös hangulata, az itt élő emberek nyíltsága, őszintesége, kedvessége nyomban szimpatikussá tet­te ezt a „nyúlánk" kisköz­séget. Hanem azért, mert mint nevének eredetében nagytestvére, az újdonsült város, Ibrány, Ibrony is az Ibrahim török névből szár­mazik. Úgy emlegette egyik ri­portalanyom, hogy Ibrony- nak háromféle földje van: homok, zsombék, meg egy kis fekete föld. De nem iga­zán jó az átlag: az egykori téeszelnök szerint 12-13 aranykorona, ha van. Százszor is meg kell gon­dolni hát, mit hová érdemes vetni, ültetni. Persze, aki itt gazdálkodott világ életé­ben, az tudja. Ha betart­ja. Mert akinek földtől el­rugaszkodott elképzelései vannak, könnyen rajta ve­szít. De így is könnyen rajta lehet ma veszíteni, mert hi­ába termel a paraszt a „vi­lágba" , ha nem tudja elad­ni, befellegzett a gazdaság­nak. Az éppen éledező kis­gazdaságok azt nem bír­ják ki, hogy ne forogjon a tőke. Már csak azért sem foghattam törököt Ibrony- nyal, mert valami rendkí­vüli igyekezetei tapasztal­tam: a mindig és újra talpra állás igyekezetét. „Ha így lehet, hát így állunk talp­ra." Az évtizedek, évszá­zadok folyamán hozzá­edződtek az ibrony iák, hogy nem repül a sült galamb a szájukba, hát mindig is egy fokkal szorgalmasabbak voltak, mint a szerencsé­sebb adottságú hasonló te­lepülések. Nyíribrony mindazonál­tal az új besorolás szerint vált hátrányos helyzetű te­lepüléssé. Amiért nem is igen neheztelnek, hiszen a plusz másfél-két millió fo­rint jól jön a költségvetés­be. Csak hát, azt, ami mö­götte van: az egyre jobban szorongató szociális prob­lémákat, a nagy arányú munkanélküliséget szívesen mellőznék az ibrony iák (is). Mi lesz holnap? Az ala­pokat ez az önkormányzat lerakta azzal, hogy megte­remtette — persze, állami támogatással — az infra­struktúrát. Most már az olyan vállalkozó kedvű (és tehetségű) embereken a sor, akiknek keze nyomán arany terem még a homok­dombokon is... Keskeny az utca Nyíribronyban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents