Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04 / 130. szám
1994. június 4., szombat HATTER Befejeződött a földárverezés Huszonhétezer család jutott földhöz a megyében a licitálások során Nyíregyháza (KM - B. J.) — Nagy szavakkal akár történelmi dátumnak is nevezhető 1994. május 31., az a nap, amikor a megyében befejeződött a termőföld árverezése. Az „akár,” meg az „is” azért kerülhetett mégis a mondatba, mert maradt föld is, maradt kárpótlási jegy is, igény is, s maradtak sokakban kérdőjelek is, mert érthetetlen: milyen törvény az, amelyiket egy közepes mennyiségű ésszel megáldott tsz-elnök kijátszhat, amelynek végrehajtása alól egy írni-olvasni alig tudó földkiadó bizottsági vezető is képes kibúvót találni. A dátum azért dátum marad, az elmúlt két évben született adatok pedig valóban arról árulkodnak, hogy az ország történetének legnagyobb tulajdonváltozását éltük meg, ha ebben az összevisszaságban olykor még nem is érezzük a kedvező hatását. Mert az tény, hogy a megyében kiadott kétmilliárd értékű kárpótlási jegy feléért, közel egymilliárdért földet vásároltak a kárpótoltak. Visszatekintés Dr. Sveda Béla, a megyei Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal vezetője egy kis kárpótlás- történelemmel kezdi. — Két éve, 1992. február 17- én értesítettünk ki a megyében 125 mezőgazdasági termelőszövetkezetet és kilenc állami i gazdaságot, illetve a FEFAG- ot. Azt kértük tőlük, hogy 1 millió 600 ezer aranykorona- . értéket jelöljenek ki a kárpótlási földalapba. Megközelítően teljesítették kérésünket: 1 millió 326 ezer aranykoronaértéket kijelöltek. A kárpótlási határozatok , meghozatalát követően 1992. augusztus 24- én vált lehetővé az első árverezés megtartása a megyében, és az utolsó napig, május 31-ig 1114 árverezésen összesen 91 654 hektárt 1 125 000 aranykorona-értékű termőföld került 27 025 kárpótlásra jogosult tulajdonába. □ A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok által kijelölt terület nagysága jóval nagyobb volt, mint amit a hivatal elárverezett. Mi a kettő közötti különbség oka és mi lesz ennek az el nem árverezett földnek a sorsa? — A törvény szerint az árverezés lebonyolítása után megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet a vagyonnevesítés szabályainak megfelelően a tagok tulajdonába kell adni — kezdte válaszát a hivatal elnöke —. Az átmeneti törvényt módosító jogszabály szerint a mezőgazdasági szövetkezet a kárpótlásra jogosulttal megállapodhat abban, hogy ha a jogosult a szövetkezet tulajdonába került termőföldek után az őt megillető kárpótlási jegyét a szövetkezetnek átadja, a szövetkezet a jogosult részére a kárpótlási jegy kiállítása alapjául szolgáló aranykorona-értékben termőföldet ad részaránytulajdonba. Időhiány Megjegyzésként azt is elmondta: ezekre a területekre nem volt igény. Hiába volt kárpótlási jegy, hiába volt olykor kevés a föld, ezek nem kellettek senkinek. Mégsem ez a jellemző, inkább az, hogy föld is van, jegy is van, igény is van. Ilyen település körülbelül ötven van a megyében. Sajnos időhiány miatt nem tudtunk tartani negyedik és ötödik árverezést. De ha bármilyen alapos ok szolgált arra, hogy május 31-ig a kijelölt területekből egy-egy tábla nem került árverezésre, akkor ezeknek a tábláknak az árverezését elhalasztották, s júniusban — elsősorban zárt körű árverezésen — megtörténik. Júliusban ezen kívül is lesz még vagy húsz árverezés a megyében. □ Tulajdonképpen tehát befejeződött a földárverezés folyamata, de bizonyos esetekben a törvény lehetőséget ad arra, hogy az árverezés foly- tatódhassék. Ilyen eset például a másodi földalap kijelölése. Hol tartanak ezzel? — Most van folyamatban — mondja Sveda Béla —, hogy az ősszel elkezdődhessen az állami gazdaságok és az erdő- gazdaság földjeinek az árverezése. Lehetőséget biztosít a kormányrendelet azoknak a területeknek az árverezésére is, ahol 1994. május 31-ig még nincs elfogadott termőföldalap. Sajnos ilyen a megyében tizenegy településen van, ez négy termelőszövetkezet területét érinti. Lesz zártkörű és elhalasztott árverezés is. Ez utóbbi kategóriába tartozik, ha a kitűzött árverezést nyolc órán belül nem tudták volna befejezni. Ilyen a megyében szinte naponta előfordult. Rendszeresen beszámoltunk róla a Kelet- Magyarországban is, hogy az árverező bizottságok nem hagyták abba az árverezést a nyolc óra leteltével, hanem éjfélig, hajnalig, néha reggelig is árvereztek, míg be nem fejezték az elkezdett területek magántulajdonba adását. (Talán a nagyecsedi volt a kivétel, de ott lövöldözés miatt zártak be első nap a befejezés előtt). Zártkörű árverezésen azok vehetnek részt, akik az eredeti árverezésre bejelentkeztek, de az általuk kiválasztott földet valamilyen ok miatt — például mert a földhivatal nem tudta kijelölni — el kellett halasztani az árverezést. Ilyen árverezésen viszont csak azok vehettek részt, akik csak arra a táblára jelentették be igényüket. □ Március 16-án éjfélig közel 37 ezer újabb kárpótlási igénybejelentés érkezett a hivatalhoz. Mi lesz ezek sorsa? Mikorra lesz ebből kárpótlási jegy? Érkezési sorrendben Erre azt válaszolta ^kárpótlási hivatal vezetője, hogy az adat- rögzítések és a nyári szabadságok után várhatóan augusztus második felében fejeződik be a kérelmek feldolgozása. A kérelmeket ezúttal az érkezés idejének sorrendjében bírálják el, de ha a folyamat változatlan marad, akkor sem tudják befejezni ebben az évben. Magyarul: a pótlólagosan beadott kérelmek után járó kárpótlási jegyekkel az úgynevezett második földalap árverezésén sem tudnak részt venni az állampolgárok. Vigasz lehet a termőföldre licitálni akarók számára, hogy a központi szervek újabb területek bevonásán dolgoznak. Ilyen területek lehetnek a HM, a BM területek, a bányák, az olajmezők, természetesen a kitermelés befejezése után. Várható, hogy ezek a földek is bekerülnek a káfjrótlási földalapba és kárpótlási jegyekkel megszerezhetők lesznek. Házszentelőre készülnek Győrteleken Győrtelek (KM) — Régi, szép hagyomány felelevenítésének lehettünk tanúi a minap Győrteleken. Éppen ottjártunk előtt tűzték ki Papp János épülő házának tetejére a képen is látható, hímzett vászonkendőket. A nyárelő enyhe szellői lengetik ezeket a kendőket, amelyek messze hirdetik: hamarosan tető alá kerül az új otthon, amelyre évekig, sőt évtizedekig szorgalmas munkával gyűjtögették a forintokat. A kendők között egy literes üvegben 51 fokos, igazi szilvapálinka függ egy erős zsinegen. A vidék szokása szerint mindez — fele-fele arányban — a kőművesé és az ácsé lesz. A házszentelőn aztán a mesterek mellé ültetik a rokonság apraját, nagyját, a szomszédokat, a kalákában se- gédkezőket, s a roskadásig megrakott hosszú asztal mellett áldást kémek a házra és lakóira.-» -r ehéz döntésre hatá- l\J roztam el magam. 1 V Nem szóltpm róla még senkinek sem, egyelőre csak magamat emésztem problémámmal. Mint a nagy politikusok, minden oldalról körbejártam a kérdést, érveket, ellenérveket ütköztettem egymással, s végül úgy döntöttem, nem várok tovább: kitagadom közel másfél éves fiamat. Lehet, sokan most megdöbbennek az atyai szigoromon, de ha elmondom indokaimat, akkor talán megértenek. A legjobban az fáj nekem, hogy gyermekem semmibe veszi az apai tekintélyt. Mikor ketten vagyunk a lakásban, jön ki hozzám a konyhába, s mondja: —Mamma, mamma, mamma. ( — Kisfiam, én apa vagyok — magyarázom neki, s a nagyobb nyomaték kedvéért, mintha egy külföldinek magyaráznám, szótagolom is: —Én a-pa va-gyok. Valamit megérthet ilyenkor, mert felcsillan a tekintete, s miközben nyújtja felém kezecskéjét, boldogan gagyogja: — Mamma, mamma, mamma. A nyelvleckét fürdés közben sem hagyjuk abba. Szinte magam, s a gyermek is belátja végül, velem nem lehet viccelődni. így, mikor talán vagy tizedszerre ismételem el neki a fentebbi mondatot, megszólal: — Gugyulumogyolu. Gyakran a játszótéren_ is lejárat a kismamák előtt. AliKitagadva minden alkalommal elkéri a fogkefét, ám én megfogadtam, amíg nem kéri szépen, úgy-ahogy valamennyire érthetően, nem adom oda. —Ismételd utánam: „Apa! Kérlek szépen, add ide a fogkefémet!” Nem tudom, ebben a mondatban mi lehet annyira mulatságos, de a kicsi csak nevet, nevet, s azért sem mond semmit. Am én makacs ember lévén, nem adom meg tóm, hogy a múltkor szándékosan úgy esett el, hogy felcsattanjon a szája, s össze- vérezze az ingjét. Még szinte most is hallom az édesanyák gúnyos megjegyzését, ahogy összebújtak a hátam mögött: — Szép kis édesapa, hogy nem tud vigyázni a gyermekére! Még csak tíz perce vannak lent, de a kisfiú máris összetörte magát. Az „i” -re a pontot a gyermeknapon tette fel Manó. En naiv, beengedtem a fürdőszobába, hadd bámészkodjon kedvére, hadd nézze a duruzsoló, zümmögő mosógépet. Eltelt már egy kis idő, amikor hirtelen gyanús lett a nagy csend. Benézek, s mit látok: tocsog a bokáig álló vízben, ugyanis a mosógép csövét kivette a kádból, s rengeteg víz folyt így szanaszét. Jól tudta a kis rafinált, ezen a napon bármi rosszat tehet, úgysem kap ki. Azt már hadd ne részletezzem, mit kaptam én az asszonytól, miközben meregettük a vizet. Eltelt már azóta néhány nap, én is lehiggadtam. Reggel azért megemlítettem hitvesemnek a kitagadás gondolatatát. — Ugyan már, ne szívd mellre ezeket a dolgokat — nyugtatott a kedvesem. — Még néhány év, aztán megnősül a fiú, s elköltözik a háztól. Addig meg kibírod valahogy. Mit is válaszolhattam volna erre? Ebben maradtunk: majd kibírom valahogy.... Taktikák és praktikák Balogh József A zt hihettük volna, hogy a politikai nagyhét véget ért a választások második fordulójával, hiszen akkor eldőlt, az eddig hatalmon lévő három párt ezentúl ellenzékben lesz, az előzetes szándékok alapján pedig úgy látszott: a győztes a második helyen végzett párttal koalícióra lép, s megoldódik a hatalom kérdése is. Aztán a héten kiderült: nem is ilyen egyszerű a képlet, a szocialisták még nem biztos, hogy felkérik a szabaddemokratákat, az SZDSZ pedig nem biztos, hogy vállalja a társ szerepét, így aztán tulajdonképpen sem a hatalom, sem az ellenzék nem mutatkozott még be a választóknak. Nyilvánvaló ezért nagy a várakozás, ezért kísérheti újból kitüntetett figyelem a hétvégi párteseményeket, bár az SZDSZ még nem ígér végleges döntést csak a hónap közepére. Van viszont tisztázni való a győztes szocialistáknak is. Elhangzott már ugyanis, hogy nem feltétlenül szükséges a koalíció, Békési László viszont azt mondja: ha nem lesz koalíció, rá ne számítsanak az új kormányban. Megszólaltak a párt megyei elnökei is, többségük Horn Gyulát, néhányon Békési Lászlót tartják alkalmasnak a miniszterelnöki posztra. Összeültek a koalícióra esélyes pártok vezetői is, de sem a miniszterelnök személyéről, sem a tárcák elosztásáról nem beszéltek, azt azonban hallhattuk, hogy többen még mindig a koalíció lehetőségét kizáró akadálynak tekintik, ha Horn lesz a kormányfőjelölt. Gond, megválaszolásra váró kérdés van tehát, az azonban biztatónak látszik, hogy a többség nem személyi kérdésnek, inkább a programok összeegyeztethetőségén múló kérdésnek véli a koalíciót. Békési László például egy éve azt hangsúlyozza, hogy a magyar gazdaság helyzetében az eredményes kormányzásnak az a feltétele, létrejöjjön egy nagy társadalmi támogatottságú koalíció. Szerinte csak egy koalíciós kormány tudja azt a programot megvalósítani, amit a szocialista párt hirdet, amire az országnak szüksége van. Ha ez nem jön létre, ha egy egypárti kormány alakul, akkor a program megvalósításának esélye alaposan lecsökken, s egy ilyen labilis kormányban nem szívesen vállalna szerepet. Nem mindenki híve a másik oldalon sem a koalíciónak. Szalai Erzsébet szociológus mondta a Békési nyilatkozatára: több érv szól amellett, hogy az SZDSZ maradjon ellenzékben, mert azon a szűk mozgástéren, amelyen haladva javítani lehet a társadalom és a gazdaság helyzetén, az alakuló kormány stabilitása meginoghat, és az SZDSZ ellenzékben jobban tud segíteni egy ilyen megingott pozíciójú kormányon, mint bent a kormányban, amellyel esetleg együtt bukhat. Az SZDSZ egy alternatívát, egy lehetőséget jelentene kormányválság esetére és alternatívát jelentene 1998- ban. Ami a későbbieket illeti, talán lehet. Most, nincs jobb alternatíva. Megmaradt júniusra Kállai János r úljutottunk a májuson. Mögöttünk van immár az anyák, a gyerekek, a whisky és a tej ünnepe, meg még sok más, jeles nap, amiről a virágfakasztó, aranyat érő esőkben sem szűkölködő hónapban megemlékezhettünk. Előttünk a június, az akár diákok idejének is nevezhető időszak. Érettségik, felvételi vizsgák, tanévzárók, vakációkezdet. Mind-mind az iskolával, a gyerekeinkkel kapcsolatos esemény, s így vagy úgy: mindannyiunkat érintő újabb feladat és kötelezettség. Es van még egy általános érvényűvé tevő jellemzője a számba vett aktusoknak. Mindegyikük hátterében ott munkálkodnak a pedagógusok, akiknek a tiszteletadás, a köszönet alkalmaként június első vasárnapja mindmáig megmaradt. Csupán, az egész ünneplés „háziasabb”, visszafogottabb lett, jobbára behúzódott az alma materek falai közé, az osztálytermek néhány percre diákzsivaj- mentessé: emelkedetté váló hangulatába. Amikor a pici elsős, vagy a sutamozgású nagykamasz odalép a tanítónénihez vagy a tanárbácsihoz, és elrebegi azt a néhány mondatot, amiért érdemes végigcsinálni — talán egy lemondásokkal, kudarcokkal és csalódásokkal végigkísért életen át is — azt a gyönyörű „játékot” , amit tanításnak, oktatásnak nevezünk. A virág- csokros, bonbonos, köny- ves-vázás percekben jó lenne a fejekbe látni: ugyan mire gondol az óvodapedagógus, a tanító, a tanár, az adjunktus vagy a profesz- szor. Vajon mi kavarog bennük? Vajon az oktatásügy megannyi ziláltsága, ide-oda döntése közepette megőrződött-e bennük a fogékonyság a hála szavainak befogadására, a júniusra maradt ünnepi alkalom átmeneti örömére. Vagy már most a jövő tanévre tekintenek? A sok szempontból körvonalazatlan tanügyi jövendőre? A fogyatkozó gyermeklétszámra? Hiszem: a tények prózai egyértelműségét — ha csak ideig-óráig — mégiscsak besugározza majd a tanítványok mosolya, kedvessége, figyelmessége. Mert, ha nem így lenne, szeptemberre, az újrakezdésre, talán semmink sem maradna...-----------------— ' ■ M. Magyar László
