Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-30 / 152. szám
1994. június 30., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Késések A Kelet-Magyarország június 18-án megjelent számában a „Tüskés sarok” című észrevételt megvizsgáltam. A jelentős hivatásforgalmat lebonyolító személy- vonat (vonatszáma 6220-as) Szolnokról indul és az újfehértói levélírók által jelzett időpontban — az eddig vizsgált 24 napból — 8 esetben 10-30 perc késéssel érkezett Nyíregyházára. Ilyen nagymérvű késésekre a Szolnok-Nyíregyháza vonalszakaszon végzett pályafelújítási munkálatok miatt került sor, a kétvágányú vonal egy vágányra szűkült és a kiemelt fontosságú — nemzetközi, Inter City, gyors — vonatokat kellett előnyben részesíteni. A nehezményezett vonat menetvonalának tervezése a Vezérigazgatóság Menetrendi Osztályának hatáskörében van, mely a mellék- vonali csatlakozások figyelembevételével készült, sajnos a vonat korábbi közlekedtetésével sem küszöböl- hetők ki a vágányzárral járó munkák miatti késések. Januárban megjelent a MÁV Menetrend Tervezete és a VOLÁN Rt.-k részére megküldték, alapot adva a helyi járatban közlekedő autóbuszok menetrendjének tervezéséhez. Török László osztályvezető, MÁV Rt. Temető Január 20-án jelentek meg soraim, melyben leírtam, hogy január 8-án milyen szörnyű kép fogadott a nyírbátori Pócsi utcai temetőben. A vandálok keze nyomát eltört fejfa, megrongált koszorúk és kitépett selyemvirágok jelezték. Most a helyzet rengeteget változott és ha a roszszat leírtam úgy érzem illik a jóról is szót ejteni, főleg, ha az végre szívnek is szemnek is nyugtató látvány. Mint megtudtam, közel egy hónapja új „gazdája” van a temetőnek és a gondnokok is a régiek lettek újra. A temető kívül-belül tiszta lett, az elgazosodott részek kitisztítva, az eddig a sírok között elburjánzott növényzet levágva. Azt hiszem, most már nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat kint a temetőben, ha esetleg estére megyünk is ki, hiszen nincs bozót, átlátható az egész terület. A gondnokok napközben körbejárnak, így is felügyelve az ott lévők örök nyugalmát és így talán kevesebb a lehetőség a lopásra is. Én ezúton tolmácsolom köszönetemet az új tulajdonos és a gondnokok lelkes munkájáért, és kívánom, hogy a továbbiakban is ilyen szépen, rendbe tartsák a temetőt. Azt hiszem azután a vandál rongálás után nem csak nekem nyugtatóbb ez a látvány, ami most fogadja a temető látogatóit. Bákonyiné Brátis Zsuzsa Nyírbátor A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Világkiállítás előtt Készítsenek az alkalomra falutörténeteket mindenütt Száz évvel ezelőtt világkiállításra készült az ország. Ma megint a kertek alatt van az évforduló. A fővárostól távolabbi területek is bekapcsolódhatnának a maguk módján a megemlékezésre. Látványos és költséges megoldás kevés településünkön lehetséges. Ezért szeretném ha Bereg és Szatmár területén úgy emlékeznénk meg az évfordulóról, hogy szülőföldünkön minden település vállalkozna arra, hogy leírja falujának fontosabb eseményeit, múltját, szűkebben jelenét és jövőjét. Az oldalszám nem lényeges, a tartalom a fontos. Minden évben nagy veszteség, amikor „sokat tudó őseinket” úgy temetjük el, hogy sírba viszik magukkal a nagy és pótolhatatlan emlékeket. Soha nem késő, még ma kezdjünk hozzá a gyűjtéshez. Egy falu bemutatásához régiségek, leletek és ásatások sokat mondanak. A néprajzi emlékek ezt megelevenítik, ezért élővé teszik. A faluban élt és élők foglalkozásai, szokásai, közösségi kapcsolatai, kultúrához való viszonyuk az, amin keresztül feltárul előttünk a valós életük. Sok bennük a közös, de sok bennük a különbség is, pedig csak szomszédos községek. Megítélni sem tudjuk, hogy a ma leírtak, évtizedek múltán milyen értékké kristályosodnak. Legyen erőnk ezt leírni, legyen legalább egy személy, aki erre vállalkozik. Mindenütt akad ilyen nyugdíjas, pedagógus, gazdász, orvos stb. Ilyen próbálkozásról már tudunk. Tiszakóród magyar és német nyelven jelentetett meg kiadványt a falu szépségéről. Kisarban és Tivadarról elkészült a falu története születésétől napjainkig. Ezek már a világkiállításra is készültek. Rakjuk össze ezeket a gyöngyszemeket, mert ebből e táj ékszerdoboza állhat össze. Adjuk át. az utókornak amit mi eddig tudunk, hogy nekik legyen egy kiindulási pont, amit tovább lehet fejleszteni, folytatni. A múltat mindig a jövőnek menti át a jelen. Szűcs István Vásárosnamény Ismét „Saulus-Paulus" A cikk jó, de a Bibliából vett hasonlatok helytelenek • A június 18-i Kelet-Magyar- országban Szőke Judit által írott cikk címével keltette fel érdeklődésemet: „Saulus-Paulus”. Mostanában divat bibliai hasonlatokat, szófordulatokat használni. Előre sejtettem, — ez a cím nem Pál apostol megtérésével, s annak • gyümölcseivel ismerteti meg az olvasót. Egyébként Szőke Judit véleményével teljesen egyet értek. Remekül jellemzi a simulékony, hitvallásukat könnyen váltogató embereket. A cikk végén azonban csalódás ért a konzekvencia levonása miatt: „Szemünk láttára lesznek Saulusokból Pau- lusok.” Kedves Szőke Judit! Pál apostol nem volt köpönyegforgató, simulékony jellemű soha! Bár egyházüldüzőből lett keresztyén, de Jézushoz való megtérése s az Ő szolgálatába állása végleges, halálig tartó volt! Nem a maga javát kereste soha, hanem a másokét. Leírja a szenvedéseit a II. Kor. 22-3). versekben, ami Isten szolgálata közben osztályrészéül jutott. S ezt vallja: „Még az én életem sem drága nékem,,., csak hogy elvégezhessem... azt a szolgálatot, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” Ap. Csel.20:24. Azt mondják, a hasonlat mindig „sántít” egy kicsit. Szerintem a jelzett cikkben nagyon is. Hiszen ha itt minden „Sau- lusokból-Paulusok” lennének — Istenhez térnének — boldog nép élne e hazában szeretet- ben, békességben. Jobb példa lett volna Judás, mert ő pénzért árulta el Mesterét, hitvallását. Véleményemmel nem akarom megbántani az újságírót, de azt sem szeretném, ha a Bibliát nem ismerők hamis képet kapnának a helytelen hasonlat használata miatt a legnagyobb apostolról. Stabó Zoltánná Pátroha Ha már újít a Volán... A többség szenved a kisebbség miatt az autóbuszokon A csütörtöki VOLÁN közlésből olvasható volt: a közlekedésben néhány változtatás is lesz, pl. felszállás csak az első ajtón. Ez főleg a csúcsforgalmi időben nehezíti az utasok kényelmét, amikor olyan sok utas van, hogyha minden ajtón szállnának fel, akkor is tele lesz a busz. De ha az első ajtón felszállt utasok csak 2-3 megállót utaznak, nem képesek elérni a második ajtót. Említették a külföldi szokásokat. Az én tapasztalatom szerint pl. Németországban minden ajtón lehet fel- és leszállni, de jegyet csak elöl lehet kapni. Budapesten pl. huszonöt forintért a Metrón, villamoson és autóbuszon lehet utazni és bármelyik ajtón lehet fel és leszállni. Előző évben a VOLÁN közölte egy szuper modem autóbusz fényképét, mely alkalommal azt ígérték, hogy a régebbi autóbuszok helyett ilyeneket vásárolnak, de... az autóbusz- jegyek ára emiatt emelkedni fog. A valóságban az történt, hogy a jegy ára emelkedett, de az autóbuszt eladták. Most is közlekedik, de nem a VOLÁN üzemelteti. Szeretnénk, ha reggel az autóbuszok kívül-belül tisztán indulnának (esetleg napközben is), több kapaszkodót szerelnének fel, mert ha kanyar közeledik és „senderedünk” a telt buszon, nincs mibe kapaszkodni, legfeljebb a másik utas ruhájába. Szeretnénk, ha az idős: 70 éven felüli utasok bárhol felszállhatnának (ők jegy nélkül utazhatnak egyébként is) továbbá a gyerekkocsival felszálló anyukák részére lehetőséget biztosítanának, de nem elöl, hanem máshol kijelölve. Jó lenne, ha a VOLÁN segítené az idősek és kisgyerekes utazók ülőhelyhez jutását, mert sok fiatal inkább olvas, vagy ablakon kinézve bámulja a semmit, minthogy helyét átadná nekik. Véleményem szerint az utasok sokkal többet fognak törődni, jobb helyzetbe kerülnek a zsebesek, gombok fognak a kabátokon szakadni, és pont a becsületes utasok szenvednek majd hátrányt — akik az ösz- szes utasok kb. 95 százalékát tehetik ki — az 5 százalék miatt! Nagy Sándorné Nyíregyháza Földindulás erősorrenddel Megtévesztés, békétlenségkeltés — szerencsére nem Földindulás erősorrenddel címmel interjú jelent meg a Kelet- Magyarország június 18-i szájában. Nem kívánok az egész interjú valamennyi főbb mondanivalójára válaszolni, de arra igen, amelyik nem kis zűrzavart okozott több településen. Idézem: „Ha kiesett, bárhová átjelentkezhet a hátralévő táblák bármelyikéből kérheti igénye kielégítését, ahol még az eljárást nem kezdték meg. Ha ott sem sikerül, akkor kérheti a következő táblában és így tovább.” Ez a fogalmazás tipikus példája a megtévesztésnek, a békétlenség keltésének, a tagi részarány-tulajdonosok kirekesztésének. Á törvény szerint ez a következőképpen igaz: a földkiadási kérelmet az 1993. évi II. törvény hatályba lépésétől számított hatvan napon belül lehetett (kellett) írásban benyújtani a Földkiadó Bizottsághoz. A 9. paragrafus (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy aki az előbbu határidőben nem kérte a részarány-földtulajdona kiadását — annak a Földkiadó Bizottság nyilvános sorsolással állapítja meg a részarány-földtulajdona fedezetéül szolgáló földrészletet. Szó nincs a törvényben arról, hogy újra és újra kérni lehet a kijelölést, illetve a helyet. Arra viszont volt lehetőség, hogy az eredeti kérelemben több lehetséges helyet jelöljön meg a földtulajdonos! Aki a 60 napon belül nem élt a törvényadta lehetőséggel, annak kiváltsága jogvesztéssel járt. Csonka Zoltán titkárhelyettes Mezőgazdasági Szövetség Jelzést kérnek A Kelet-Magyarország 1994. június 22-i számában kommentár jelent meg Megszállók a Tiszán címen Balogh Géza tollából, ukrán határőrök árammal történő orvhalászatáról. A Tiszán az államhatár a mindenkori víztükör közepén húzódik, így az ukrán területen folyó halászatot az ottani törvények szabályozzák, az ukrán hatóságok ellenőrzik. Mivel a túloldali halászat az államhatár húzódása miatt nem sérti az államhatár rendjét a nemzetközi szerződés szerint, így a magyar határőrizeti szervek a szomszédos állam polgárainak tevékenységét nem is kérhetik számon. Ugyanakkor az árammal való halászat nem elfogadható. A kommentárban ismertetett orvhalászatot a magyar határőrizeti szervek nem észlelték. A határőrség feladatát eredményesen csak a lakosság segítségével tudja ellátni a lakosságért, az országért. Ha a kommentár írója a jelenséget észlelte, sajnálatos, hogy várt amíg a lapban tapasztalatának nyilvánosságot tud adni, ahelyett, hogy azt jelezte volna a magyar határőrizeti szerveknek, lehetőleg késedelem nélkül. így módunkban állt volna az esetet regisztrálva azt „szóvá tenni” hivatalosan is az ukrán fél irányába. Továbbra is kérjük munkánkhoz a határterületi lakosság és a határterületen kirándulók, sportolók segítségét, hogy eredményesebben őrizhessük államunk határát, még jobban hozzájárulhassunk a közbiztonság javításához, a természet védelméhez — mely közös ügyünk. Dóka Ferenc alezredes Nyírbátori Határőr Igazgatóság igazgatóhelyettese Elégtételt a helyesírásnak is A pócspetri per 1992. júni- lévő helyesírási hibán. A fel- us 3-i megünneplésének öt- irat szerint Pócspetri a „kin- letadója és egyik szerény zásokkal, börtönökkel suly- előkészítője voltam. Az ün- tott lakosaira emlékezik.”, népi forgatagban már csak Tudom, hogy nem könnyű messziről láttam a szép, új felhelyezett emléktáblán ja- iskola falán Királyfalvi Mik- vítgatni, de jelen esetben lós emléktábláját és annak meg kell tenni. Ha már a ko- leleplezését. Ä napokban holt per kapcsán végre elég- nagy érdeklődéssel olvasva tételt kapott Pócspetri népe, az „Elégtétel Pócspetrinek” akkor ebben a pompás isko- c. könyvet, a szemem meg- Iában a magyar helyesírás akadt az egyik fényképen se szenvedjen sérelmet. (190. oldal), pontosabban: Fazekas Árpád ezen emléktábla szövegében Nyíregyháza Betegápolás otthon Ha otthon ápolunk beteget címmel jelent meg a közelmúltban egy írás. Köszönöm a cikk írójának. Nagyon fontos, hogy az újságok foglalkozzanak ilyen értékes feladatokkal. Ahol beteg van a családban, ott szomorú és bonyolult szituációk állhatnak elő. Úgy az anyagi, mint a lelki egyensúly megtartása igen nehéz dolog. Legszomorúbb, amikor az idős ember nem találja a lakását, kapuját, ahol hetven éve él, nem ismeri meg gyermekét. Nem bánt ő senkit, még szeretni is tud, De őt már unják a nagyok és kicsik, útban van... Kérem, ne hagyják őt magára, legyen egy jó szavuk a gyengülő időshöz. Ha én erős, gazdag lennék, minden fájó szívű anyát és önhibáján kívüli szenvedőt, beteget összegyűjtenék. Csak fehérre meszelt, egyszerű házban gondoznám őket szerető Szívvel. Főznék nekik, amit szeretnének. Minden nap legalább egyszer megsimogatnám homlokukat. Szomorú vagyok, amikor azt olvasom, hogy 800 ezer, meg egymillió forint a belépés az idősek otthonába, még szomorúbb, amikor azt olvasom, tehetetlent, vagy beteget nem vesznek be. Pedig minél betegebb, minél szegényebb annál inkább szorul a segítségre. Ritz Istvánná Nyíregyháza, Stadion u. 24. II. 6. Totókiértékelés A totószelvényeim kiértékelését mindig a Kelet-Magyarország közlése alapján szoktam végezni. A mai számban közölt helyes tipp- oszlopot összehasonlítottam a Népszabadságéval — csak véletlenül. Rájöttem, hogy nem jól értelmezem az Önök közlését, mivel én mindig függőlegesen haladtam a szokás szerint. Kiderült, hogy vízszintesen kell értelmezni és úgy haladni 3-3 tippenként lefelé. Ki tudja hányszor nyerhettem és én mindig függőlegesen vettem figyelembe 4-4 meccsenként, úgy haladtam balról jobbra. Nem lehetne a mérkőzések sorszámát feltüntetni és melléími a helyes tippet, mivel így eltéveszthető a közlésük? Persze az én hibám, hogy nem hallgattam rádiót és csak a Kelet-Magyarországot néztem meg. Kisszűcs Csaba Nyíregyháza, Szikla u. 89.
