Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-30 / 152. szám

1994. június 30., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Késések A Kelet-Magyarország jú­nius 18-án megjelent szá­mában a „Tüskés sarok” cí­mű észrevételt megvizsgál­tam. A jelentős hivatásfor­galmat lebonyolító személy- vonat (vonatszáma 6220-as) Szolnokról indul és az újfe­hértói levélírók által jelzett időpontban — az eddig vizsgált 24 napból — 8 esetben 10-30 perc késés­sel érkezett Nyíregyházára. Ilyen nagymérvű késésekre a Szolnok-Nyíregyháza vo­nalszakaszon végzett pálya­felújítási munkálatok miatt került sor, a kétvágányú vo­nal egy vágányra szűkült és a kiemelt fontosságú — nemzetközi, Inter City, gyors — vonatokat kellett előnyben részesíteni. A nehezményezett vonat menetvonalának tervezése a Vezérigazgatóság Menet­rendi Osztályának hatáskö­rében van, mely a mellék- vonali csatlakozások figye­lembevételével készült, saj­nos a vonat korábbi közle­kedtetésével sem küszöböl- hetők ki a vágányzárral járó munkák miatti késések. Ja­nuárban megjelent a MÁV Menetrend Tervezete és a VOLÁN Rt.-k részére meg­küldték, alapot adva a helyi járatban közlekedő autóbu­szok menetrendjének terve­zéséhez. Török László osztályvezető, MÁV Rt. Temető Január 20-án jelentek meg soraim, melyben leírtam, hogy január 8-án milyen szörnyű kép fogadott a nyír­bátori Pócsi utcai temető­ben. A vandálok keze nyo­mát eltört fejfa, megrongált koszorúk és kitépett se­lyemvirágok jelezték. Most a helyzet rengeteget válto­zott és ha a roszszat leírtam úgy érzem illik a jóról is szót ejteni, főleg, ha az végre szívnek is szemnek is nyugtató látvány. Mint meg­tudtam, közel egy hónapja új „gazdája” van a teme­tőnek és a gondnokok is a régiek lettek újra. A temető kívül-belül tiszta lett, az el­gazosodott részek kitisztít­va, az eddig a sírok között elburjánzott növényzet le­vágva. Azt hiszem, most már nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat kint a temetőben, ha esetleg esté­re megyünk is ki, hiszen nincs bozót, átlátható az egész terület. A gondnokok napközben körbejárnak, így is felügyelve az ott lévők örök nyugalmát és így talán kevesebb a lehető­ség a lopásra is. Én ezúton tolmácsolom köszönetemet az új tulajdonos és a gond­nokok lelkes munkájáért, és kívánom, hogy a továb­biakban is ilyen szépen, rendbe tartsák a temetőt. Azt hiszem azután a vandál rongálás után nem csak ne­kem nyugtatóbb ez a lát­vány, ami most fogadja a temető látogatóit. Bákonyiné Brátis Zsuzsa Nyírbátor A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt le­velek tartalmával a szerkesz­tőség nem feltétlenül ért egyet. Világkiállítás előtt Készítsenek az alkalomra falutörténeteket mindenütt Száz évvel ezelőtt világkiállí­tásra készült az ország. Ma megint a kertek alatt van az évforduló. A fővárostól távo­labbi területek is bekapcsolód­hatnának a maguk módján a megemlékezésre. Látványos és költséges megoldás kevés településün­kön lehetséges. Ezért szeret­ném ha Bereg és Szatmár területén úgy emlékeznénk meg az évfordulóról, hogy szülőföldünkön minden tele­pülés vállalkozna arra, hogy leírja falujának fontosabb ese­ményeit, múltját, szűkebben jelenét és jövőjét. Az oldal­szám nem lényeges, a tartalom a fontos. Minden évben nagy vesz­teség, amikor „sokat tudó őse­inket” úgy temetjük el, hogy sírba viszik magukkal a nagy és pótolhatatlan emlékeket. Soha nem késő, még ma kezd­jünk hozzá a gyűjtéshez. Egy falu bemutatásához ré­giségek, leletek és ásatások so­kat mondanak. A néprajzi em­lékek ezt megelevenítik, ezért élővé teszik. A faluban élt és élők foglalkozásai, szokásai, közösségi kapcsolatai, kultú­rához való viszonyuk az, amin keresztül feltárul előttünk a valós életük. Sok bennük a kö­zös, de sok bennük a különb­ség is, pedig csak szomszédos községek. Megítélni sem tud­juk, hogy a ma leírtak, évtize­dek múltán milyen értékké kristályosodnak. Legyen erőnk ezt leírni, le­gyen legalább egy személy, aki erre vállalkozik. Minde­nütt akad ilyen nyugdíjas, pedagógus, gazdász, orvos stb. Ilyen próbálkozásról már tudunk. Tiszakóród magyar és német nyelven jelentetett meg kiadványt a falu szépségéről. Kisarban és Tivadarról elké­szült a falu története születésé­től napjainkig. Ezek már a vi­lágkiállításra is készültek. Rakjuk össze ezeket a gyöngy­szemeket, mert ebből e táj ék­szerdoboza állhat össze. Ad­juk át. az utókornak amit mi eddig tudunk, hogy nekik le­gyen egy kiindulási pont, amit tovább lehet fejleszteni, foly­tatni. A múltat mindig a jövő­nek menti át a jelen. Szűcs István Vásárosnamény Ismét „Saulus-Paulus" A cikk jó, de a Bibliából vett hasonlatok helytelenek • A június 18-i Kelet-Magyar- országban Szőke Judit által írott cikk címével keltette fel érdeklődésemet: „Saulus-Pau­lus”. Mostanában divat bib­liai hasonlatokat, szófordula­tokat használni. Előre sejtet­tem, — ez a cím nem Pál apos­tol megtérésével, s annak • gyümölcseivel ismerteti meg az olvasót. Egyébként Szőke Judit véleményével teljesen egyet értek. Remekül jellemzi a simulékony, hitvallásukat könnyen váltogató embereket. A cikk végén azonban csa­lódás ért a konzekvencia le­vonása miatt: „Szemünk lát­tára lesznek Saulusokból Pau- lusok.” Kedves Szőke Judit! Pál apostol nem volt köpönyeg­forgató, simulékony jellemű soha! Bár egyházüldüzőből lett keresztyén, de Jézushoz való megtérése s az Ő szolgá­latába állása végleges, halálig tartó volt! Nem a maga javát kereste soha, hanem a máso­két. Leírja a szenvedéseit a II. Kor. 22-3). versekben, ami Is­ten szolgálata közben osztály­részéül jutott. S ezt vallja: „Még az én életem sem drága nékem,,., csak hogy elvégez­hessem... azt a szolgálatot, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliu­máról.” Ap. Csel.20:24. Azt mondják, a hasonlat min­dig „sántít” egy kicsit. Szerin­tem a jelzett cikkben nagyon is. Hiszen ha itt minden „Sau- lusokból-Paulusok” lennének — Istenhez térnének — boldog nép élne e hazában szeretet- ben, békességben. Jobb példa lett volna Judás, mert ő pén­zért árulta el Mesterét, hitval­lását. Véleményemmel nem aka­rom megbántani az újságírót, de azt sem szeretném, ha a Bibliát nem ismerők hamis képet kapnának a helytelen ha­sonlat használata miatt a leg­nagyobb apostolról. Stabó Zoltánná Pátroha Ha már újít a Volán... A többség szenved a kisebbség miatt az autóbuszokon A csütörtöki VOLÁN köz­lésből olvasható volt: a köz­lekedésben néhány változta­tás is lesz, pl. felszállás csak az első ajtón. Ez főleg a csúcs­forgalmi időben nehezíti az utasok kényelmét, amikor olyan sok utas van, hogyha minden ajtón szállnának fel, akkor is tele lesz a busz. De ha az első ajtón felszállt utasok csak 2-3 megállót utaznak, nem képesek elérni a második ajtót. Említették a külföldi szoká­sokat. Az én tapasztalatom sze­rint pl. Németországban min­den ajtón lehet fel- és leszállni, de jegyet csak elöl lehet kapni. Budapesten pl. huszonöt forin­tért a Metrón, villamoson és autóbuszon lehet utazni és bár­melyik ajtón lehet fel és le­szállni. Előző évben a VOLÁN kö­zölte egy szuper modem autó­busz fényképét, mely alkalom­mal azt ígérték, hogy a régebbi autóbuszok helyett ilyeneket vásárolnak, de... az autóbusz- jegyek ára emiatt emelkedni fog. A valóságban az történt, hogy a jegy ára emelkedett, de az autóbuszt eladták. Most is közlekedik, de nem a VOLÁN üzemelteti. Szeretnénk, ha reggel az autóbuszok kívül-belül tisztán indulnának (esetleg napköz­ben is), több kapaszkodót sze­relnének fel, mert ha kanyar közeledik és „senderedünk” a telt buszon, nincs mibe ka­paszkodni, legfeljebb a másik utas ruhájába. Szeretnénk, ha az idős: 70 éven felüli utasok bárhol felszállhatnának (ők jegy nélkül utazhatnak egyéb­ként is) továbbá a gyerekko­csival felszálló anyukák részé­re lehetőséget biztosítanának, de nem elöl, hanem máshol ki­jelölve. Jó lenne, ha a VOLÁN segítené az idősek és kisgye­rekes utazók ülőhelyhez jutá­sát, mert sok fiatal inkább ol­vas, vagy ablakon kinézve bá­mulja a semmit, minthogy he­lyét átadná nekik. Véleményem szerint az uta­sok sokkal többet fognak tö­rődni, jobb helyzetbe kerülnek a zsebesek, gombok fognak a kabátokon szakadni, és pont a becsületes utasok szenvednek majd hátrányt — akik az ösz- szes utasok kb. 95 százalékát tehetik ki — az 5 százalék mi­att! Nagy Sándorné Nyíregyháza Földindulás erősorrenddel Megtévesztés, békétlenségkeltés — szerencsére nem Földindulás erősorrenddel cím­mel interjú jelent meg a Kelet- Magyarország június 18-i szá­jában. Nem kívánok az egész interjú valamennyi főbb mon­danivalójára válaszolni, de arra igen, amelyik nem kis zűrza­vart okozott több települé­sen. Idézem: „Ha kiesett, bár­hová átjelentkezhet a hátralé­vő táblák bármelyikéből kér­heti igénye kielégítését, ahol még az eljárást nem kezdték meg. Ha ott sem sikerül, akkor kérheti a következő táblában és így tovább.” Ez a fogalmazás tipikus pél­dája a megtévesztésnek, a bé­kétlenség keltésének, a tagi részarány-tulajdonosok kire­kesztésének. Á törvény szerint ez a következőképpen igaz: a földkiadási kérelmet az 1993. évi II. törvény hatályba lépé­sétől számított hatvan napon belül lehetett (kellett) írásban benyújtani a Földkiadó Bizott­sághoz. A 9. paragrafus (1) bekez­dése egyértelműen kimond­ja, hogy aki az előbbu ha­táridőben nem kérte a rész­arány-földtulajdona kiadását — annak a Földkiadó Bizott­ság nyilvános sorsolással ál­lapítja meg a részarány-földtu­lajdona fedezetéül szolgáló földrészletet. Szó nincs a tör­vényben arról, hogy újra és újra kérni lehet a kijelölést, il­letve a helyet. Arra viszont volt lehetőség, hogy az eredeti kérelemben több lehetséges helyet jelöljön meg a földtulaj­donos! Aki a 60 napon belül nem élt a törvényadta lehetőséggel, annak kiváltsága jogvesztéssel járt. Csonka Zoltán titkárhelyettes Mezőgazdasági Szövetség Jelzést kérnek A Kelet-Magyarország 1994. június 22-i számában kommentár jelent meg Megszállók a Tiszán címen Balogh Géza tollából, uk­rán határőrök árammal tör­ténő orvhalászatáról. A Tiszán az államhatár a mindenkori víztükör köze­pén húzódik, így az ukrán területen folyó halászatot az ottani törvények szabá­lyozzák, az ukrán hatósá­gok ellenőrzik. Mivel a túl­oldali halászat az államha­tár húzódása miatt nem sér­ti az államhatár rendjét a nemzetközi szerződés sze­rint, így a magyar határőri­zeti szervek a szomszédos állam polgárainak tevé­kenységét nem is kérhetik számon. Ugyanakkor az árammal való halászat nem elfogadható. A kommentár­ban ismertetett orvhalásza­tot a magyar határőrizeti szervek nem észlelték. A határőrség feladatát ered­ményesen csak a lakosság segítségével tudja ellátni a lakosságért, az országért. Ha a kommentár írója a jelenséget észlelte, sajnála­tos, hogy várt amíg a lap­ban tapasztalatának nyilvá­nosságot tud adni, ahelyett, hogy azt jelezte volna a ma­gyar határőrizeti szervek­nek, lehetőleg késedelem nélkül. így módunkban állt volna az esetet regisztrálva azt „szóvá tenni” hivatalo­san is az ukrán fél irányába. Továbbra is kérjük mun­kánkhoz a határterületi la­kosság és a határterületen kirándulók, sportolók segít­ségét, hogy eredményeseb­ben őrizhessük államunk határát, még jobban hozzá­járulhassunk a közbizton­ság javításához, a természet védelméhez — mely közös ügyünk. Dóka Ferenc alezredes Nyírbátori Határőr Igazgatóság igazgatóhelyettese Elégtételt a helyesírásnak is A pócspetri per 1992. júni- lévő helyesírási hibán. A fel- us 3-i megünneplésének öt- irat szerint Pócspetri a „kin- letadója és egyik szerény zásokkal, börtönökkel suly- előkészítője voltam. Az ün- tott lakosaira emlékezik.”, népi forgatagban már csak Tudom, hogy nem könnyű messziről láttam a szép, új felhelyezett emléktáblán ja- iskola falán Királyfalvi Mik- vítgatni, de jelen esetben lós emléktábláját és annak meg kell tenni. Ha már a ko- leleplezését. Ä napokban holt per kapcsán végre elég- nagy érdeklődéssel olvasva tételt kapott Pócspetri népe, az „Elégtétel Pócspetrinek” akkor ebben a pompás isko- c. könyvet, a szemem meg- Iában a magyar helyesírás akadt az egyik fényképen se szenvedjen sérelmet. (190. oldal), pontosabban: Fazekas Árpád ezen emléktábla szövegében Nyíregyháza Betegápolás otthon Ha otthon ápolunk beteget címmel jelent meg a közel­múltban egy írás. Köszö­nöm a cikk írójának. Na­gyon fontos, hogy az újsá­gok foglalkozzanak ilyen értékes feladatokkal. Ahol beteg van a család­ban, ott szomorú és bonyo­lult szituációk állhatnak elő. Úgy az anyagi, mint a lelki egyensúly megtartása igen nehéz dolog. Legszo­morúbb, amikor az idős ember nem találja a lakását, kapuját, ahol hetven éve él, nem ismeri meg gyermekét. Nem bánt ő senkit, még szeretni is tud, De őt már unják a nagyok és kicsik, útban van... Kérem, ne hagyják őt magára, legyen egy jó szavuk a gyengülő időshöz. Ha én erős, gazdag len­nék, minden fájó szívű anyát és önhibáján kívüli szenvedőt, beteget össze­gyűjtenék. Csak fehérre meszelt, egyszerű házban gondoznám őket szerető Szívvel. Főznék nekik, amit szeretnének. Minden nap legalább egyszer megsimo­gatnám homlokukat. Szo­morú vagyok, amikor azt olvasom, hogy 800 ezer, meg egymillió forint a be­lépés az idősek otthonába, még szomorúbb, amikor azt olvasom, tehetetlent, vagy beteget nem vesznek be. Pedig minél betegebb, mi­nél szegényebb annál inkább szorul a segítségre. Ritz Istvánná Nyíregyháza, Stadion u. 24. II. 6. Totókiértékelés A totószelvényeim kiérté­kelését mindig a Kelet-Ma­gyarország közlése alapján szoktam végezni. A mai számban közölt helyes tipp- oszlopot összehasonlítot­tam a Népszabadságéval — csak véletlenül. Rájöttem, hogy nem jól értelmezem az Önök közlését, mivel én mindig függőlegesen halad­tam a szokás szerint. Kide­rült, hogy vízszintesen kell értelmezni és úgy haladni 3-3 tippenként lefelé. Ki tudja hányszor nyerhettem és én mindig függőlegesen vettem figyelembe 4-4 meccsenként, úgy haladtam balról jobbra. Nem lehetne a mérkő­zések sorszámát feltüntet­ni és melléími a helyes tip­pet, mivel így eltéveszthe­tő a közlésük? Persze az én hibám, hogy nem hall­gattam rádiót és csak a Kelet-Magyarországot néz­tem meg. Kisszűcs Csaba Nyíregyháza, Szikla u. 89.

Next

/
Thumbnails
Contents