Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-30 / 152. szám
1994. június 30., csütörtök HÁTTÉR A minőségig és tovább... Nemzetközi érvényű tanúsítvány • Termelni, ellenőrizni, dokumentálni Sárdi Sándor: ...végiggondolt, végigszervezett rendszer Réti János Nyíregyháza (KM) — Aligha van fontosabb dolog ma, amikor a nyugathoz való csatlakozási szándékunkat már minden diplomáciai fórumon kinyilvánítottuk, mint gazdasági teljesítőképességünkkel és főleg gyártmányaink, szolgáltatásaink minőségével igazolni, hogy az integrációs befogadásra igenis érdemesek vagyunk. A követelmények azonban nem úgy jelennek meg a piaci viszonyokban, hogy ha jót csinálunk elfogadják, ha kifogásolhatót, akkor legfeljebb visszautasítják kínálatunkat, hanem a minőségre eleve szavatosságot, garanciákat kérnek a partnerek, méghozzá nemzetközi viszonylatban elismert minősítő cégek tanúsítványa formájában. Mentségünkre szóljon, hogy a folyamat Európa szerte a kezdeteknél tart, de ez nem jelentheti, hogy kényelmesre foghatjuk a tempót, hiszen ismert dolog előttünk, hogy ha ők beindulnak valamiben, milyen léptekkel képesek haladni. Értesüléseink szerint Magyarországon pillanatnyilag húsz vállalat rendelkezik minőségbiztosítási tanúsítványnyal és közülük az egyik a Du- napack Papír és Csomagolóanyag Rt. Nyíregyházi Papírgyára. Mit jelent az ISO 9002- es minősítés a dolgozók és mit a partnerek számára — tettük fei a legkézenfekvőbb kérdést Sárdi Sándor igazgatónak azzal a céllal, hogy másoknak is kedvet csináljunk vállalni hasonló megmérettetést. Mindenki egyért... — Az ISO 9002 nem konkrét termék konkrét minőségét szabályozza, hanem bizonyítja, hogy a vállalat irányítását úgy alakítottuk ki, úgy szerveztük meg, hogy az dolgozók mindegyike ismeri a rendszerből rávonatkozó követelményét és eszerint végzi a munkáját. □ Vagyis az ISO egy lecke, amit meg kellett tanulni? — így is lehetne fogalmazni, mivel valóban egy fél asztalnyi dokumentum, minőségügyi kézikönyv foglalja magába és részletezi azt a húszféle elvárást, ami szerint a szervezetnek működni kell. Folyamatábra is mutatja: a minőségbiztosításnak ez a változata lényegében egy felülről kezdeményezett, végiggondolt és végigszervezett rendszer. □ Es mit jelent a 9002? — A szabványnak, pontosabban a minősítésnek szintjei vannak. A 9002 a közbülső állomás a termékre vonatkozó elismervény, a 9003 és a teljes körű minőségbiztosítás, a 9001 között. A gyártás, a termelés szervezettségének és mindenkori ellenőrizhetőségének szintje. d A fokozatok nem egymásból következnek? — Az általunk ismert fogalom értelmében nem. Mi azért tűztük célul a 9002-es tanúsítvány elnyerését, mert minden termékünk más és más. Szállítunk csomagolást az egy forintosnak, mosópornak, porcelánnak, italnak, csokoládénak, gyümölcsnek, cementnek, hogy a legismertebbeket említsem, és mindegyikkel szigorúan alkalmazkodni kell magához a csomagolandó árucikkhez. Ez azt jelenti, hogy gyártmányunk egyedi tervezé- sűek, ugyanakkor a minőséget a tömeggyártás feltételei között is szavatoljuk. Kapun belül □ Ehhez milyen segítséget ad az ISO 9002 rendszere? — Menet közben információkat gyűjt és dokumentál, ezek alapján nemcsak a veszteség mérhető, hanem felderíthetők a forrásai is. Az elemzések segítségével a hiba még a kapukon belül megfogható. Mellesleg a rendszer előírásainak 14. pontja a kötelező hibajavító tevékenység. □ Mi a biztosíték arra, hogy a tanúsítvány megszerzését követő sokadik hónapban is minden ugyanígy lesz? — A rendszer nem engedi leépülni magát. Évenként történik a külső szakértők általi ellenőrzése, és három év múlva meg kell ismételni az egész tanúsítási eljárást. □ Hogy fogadták az ötletet a dolgozók? — Ahogy várható is volt: elviekben mindenki egyetértett, de amikor megkezdődött az előírások valóravál- tása, fokozódott az ellenőrzés, de mindenekelőtt az önellenőrzés szükségessége, imitt- amott bizonyos csendes ellenkezéssel azért találkoztunk. Idő kellet ahhoz, hogy a követelményeket megtanítsuk, tudatosítsuk, hogy megkövetelhessük mindenkitől. Annyira, hogy ha éjjel az ágyából keltik is az ISO szintjén végezze, ellenőrizze és dokumentálja a tevékenységét. És akkor még nem szóltam a tájékoztatókról, a tanfolyamokról, a vezetői tréningről, amik a beinduláskor mind a rendszer mielőbbi funkcionálását szolgálták. Balázs Attila felvétele □ Ehhez a nem kis feladathoz megfelelő önállóságot adott-e a nagyvállalat, illetve részvénytársaság szervezeti felépítése? Nincs ok panaszra — A Dunapack már a privatizációs folyamat megindulása előtt átesett a saját önprivatizációján, és a nagyvállalati modellt a jelenlegi társaság- modellre váltotta fel. — Az önállóság érzékeltetésére csak annyit: nemhogy a központtól, de a helyi részleg a másik helyi részlegtől is függetlenül, önállóan dolgozik, kereskedik, gazdálkodik. □ Az átalakulás hogy érintette a létszámot? — A nyolcvanas évek közepéhez képest, amikor 1350 fő volt a létszámunk, ma 440-en dolgoznak a gyárban. A csökkentést azonban igyekeztünk úgy megoldani, hogy bizonyos tevékenységeket „kivittünk” a szervezetből, vagyis korábbi, azóta önállósult részlegeink kapacitásának csak bizonyos részére tartunk igényt. □ A Dunapack nyíregyházi dolgozói elégedett emberek? — Az ember alaptermészeténél fogva mindig többre vágyik. De a kérdésre válaszolva: más munkahelyekkel öszszehasonlítva a kereseteket, panaszra nem lehet okunk. •y—y ddigi javaslataim után #-/ talánfurcsánaktűnhet, JUJ de elárulom a kis hazámban hét pecséttel őrzött titkot, vagyis azt, hogy a tisztességgel és becsülettel végzett munkából is meg lehet gazdagodni. A recept annyira egyszerű, hogy a legtöbb embernek eszébe sem jut, mert ugyan dolgozik, dolgozik, de nem az én különlegesen egyedülálló és az egész világra szabadalmaztatott módszerem szerint, amit az alábbiakban hozok nyilvánosságra. (Törv. véd.) Képzelje el a kedves olvasó, hogy például időben bemegy a munkahelyére, nem kávéz- gat, nem fecserészik, hanem keményen ledolgozza a nyolc órát. Sőt, ha úgy hozza a szükség, a munkaideje végén nem távozik, hanem marad és túlórázik, amíg úgy nem érzi, hogy tökéletesen elvégezte a feladatát. De ez még persze semmi. A gép is ezt csinálja. Önnek munka közben is azon kell gondolkoznia, hogy milyen újításokkal, ötletekkel teheti hogy van a podagrája, költséganalízissel kideríti, hogy mennyit lehet megtakarítani a cég számára. Ezenkívül folyamatosan képzi magát, mint egy jó pap, hogy minél felkészültebben még termékenyebbé, hatékonyabbá a saját és a többiek munkáját. A szokásos fur- kálódás és bugyipróba helyett időanalízist végez, hogy ugyanazt a feladatot meg lehet-e rövidebb idő alatt is csinálni. Ahelyett pedig, hogy nassolna vagy felhívná a Malvin nénikéjét Accapulcoban, végezhesse el, amit önre bíznak. Természetesen sohasem hiányzik, se betegség, sem a gyerek miatt, de még az infarktusát is átteszi éjfélre, hogy előtte ledolgozhassa a munkaidejét. Felettesei, főnökei természetesen hamar észreveszik átlagon felüli igyekezetét és így folyamatosan haladhat előre a ranglétrán egyre feljebb és feljebb. Ezzel együtt jár fizetésének folyamatos emelkedése, amit — szorgalma és tisztességes munkája elismeréseként — prémiumokkal, jutalmakkal, természetbeni juttatásokkal egészítenek ki. hamarosan szolgálati gépkocsit kap (Mercedes), külön titkárnőt (Mercedes), és külföldi utazást (Mercedes I. és II- vel) Párizsba, hogy kipihenhesse a cégért végzett odaadó munkája fáradalmait.-m—y zután már semmi más J-Y nem következik, mint- 1—J hogy felébred, mert az a korcs dög már megint ki akar menni és kaparja az ajtót. Kérem, ne szidjon! Örüljön, hogy álmodott egy jót, mielőtt a reggeli rohanásban megkeni a kenyeret zsírral és dühében belerúg a kutyába. Nézőpont Csúszópénz Dankő Mihály A kereskedelem mindig is az ember kedvelt tevékenységei közé tartozott. Hosszú út vezetett a kezdeti árucserétől a mai modern diszkont áruházakig. A történelem során hol lenézett, hol istenített szakma kibírta a próbát. A szatócsok, a kufá- rok, a minden nehézséggel dacoló vándorkereskedők sok későbbi gazdag család jövedelmének alapjait rakták le. Éppen ezért, talán sehol sem játszott olyan nagy szerepet a pénz, mint itt. Az imádott arany, ezüst megszerzéséhez sokszor tapadt a bűn is. A messzi múltból visszatérve, még emlékszünk az úgynevezett „szocialista piacgazdaságra” , amikor sokkal nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat. Hányszor panaszkodtak a boltok vezetői, mennyi megaláztatást kellett eltűrni a monopol helyzetben lévő szállítóktól. Aki nem „jattolt le" megnézhette magát, mikor kap friss kenyeret, tejet, húst. Ha nem beszélt szépen a rakodómunkásokkal, könnyen összetört az árú, s ha nem volt elég éber, még meg is rövidítették. Mindez már a múlté. Megszűntek az ellátó monopóliumok. A vállalkozók bátran fogtak a nagykereskedéshez. Hiába lett egyre több bolt, az ellátásból túlkínálat keletkezett. A piaci viszonyokat ismerve, most már az ellátó cégek keresik a kiskereskedők kegyeit. S ha az üzlet nem jön össze, akkor a tulajdonos személyesen megy be az áruért. Nem kell például a hússzállítóknak kilincselni. A hentes érdeke, hogy elmenjen a levágott sertése. A vállaltok, nagykereskedelmi cégek is belátták, érdemes a vevőhöz közel kerülni. Diszkontboltjaikat, ahol néhány forinttal olcsóbban adják az árut, sokan felkeresik. Ma már a vevő meggyőződhet, hol van a legkedvezőbb ára a keresett terméknek. Megéri az utánajárást, a fáradságot, pláne nyugdíjasként, amikor kedvezményes az utazás is. Mindezek láttán fel is sóhajthatnánk: Heuréka, de jó itt nálunk! Pedig az öröm korai, legalább is vállalkozó ismerősöm szerint. Bár nem elsősorban a kereskedelemre vonatkoztatta véleményét: Igen, régen az adott borravalót, aki megrendelt valamit, aki el akart végeztetni valamilyen munkát. Mára megfordult a világ. A vállalkozó ajánlatához sokszor hozzá kell tenni a borítékot, különben szóba sem áll vele a megrendelő. Az alku arról folyik, mennyi kerül a közösbe és mennyi a zsebbe. Mert mondani sem kell nagy pénzek forognak, s kerülik el a kasszát. A fegyver most visszafelé sült el. Minden általánosítás nélkül, de ha akkor nem használják ki a rászorulókat, most ők sem élnének vissza helyzetükkel. Ami bosszantó, akkor is és most is, valamilyen közösség — legyen az hagyományos vállalat vagy kft. — károsodik az elvtelen nyerészkedésből. Kommentár Kettészakadt ország Balogh Géza orgyán Józsefet, a kisgazdák vezérét nem lehet mindig komolyan venni, van néhány megállapítása viszont, ami tökéletesen igaz. Közülük az egyik: kettészakadt az ország. A vidék és Budapest már korábban sem tartozott egy súlycsoportba, s köztük a szakadék az elmúlt négy évben csak nőtt. Nem csak Torgyán látja ezt persze, beszélni azonban csupán kevesen beszélnek róla. Az Antall-kor- mány tagjai valószínűleg azért hallgatnak erről, mert akkor be kéne látniuk, nem sikerült az általuk tervezett felzárkóztatási program végrehajtása, a különbség nem hogy csökkent volna a két terület között, hanem tovább szélesedett, a szocialisták vélhetőleg pedig azért némák, mert a szakadék az elődjük, az MSZMP uralkodásakor keletkezett. Itt van még persze a második legerősebb párt, az SZDSZ is, de hát tőlük aligha várható el, hogy szóvá tegyék mindezt, hiszen a rossz nyelvek szerint az ő vezetőik annyira ismerik a vidéki Magyarországot, mint egy Indiából nemrég hazatelepült angol lord. Az olvasó már nemigen emlékszik arra, amikor az egyik szabolcsi, majd aztán egy baranyai közíró még valamikor a nyolcvanas évek végén közzétettek az Élet és Irodalom akkor legendás hátsó oldalán egy- egy cikket. Nem volt azokban szín, líra, csupán tömérdek adat, mégis, az akkori idők legjobb írásai között emlegették őket. A megelőző évek beruházásait, a fejlesztésre adott összegeket vették sorra a szerzők, bebizonyítva, hogy a Dunán inneni területek mennyire mostohagyermekei az országnak. A két írás egyikének az volt a kiindulópontja, hogy miért Pesten épül meg a Duna legújabb hídja, mikor Baja és a főváros között mindössze egy van, az ott élőknek száz kilométert kell kerülniük, hogy átjussanak a túlsó partra. A hatás döbbenetes volt. Megszólaltak a fővárosi varjak, s úgy lekárogták a szegény vidékieket, hogy azok se köpni, se nyelni nem tudtak. A híd azóta megépült, természetesen Pesten. A helyzet annyiban változott, hogy az Alföld, különösen az észak-keleti régiója, most már nem csak a fővároshoz, de a Dunántúlhoz képest is lemaradt. T Nógrádi Gábor Legyen milliomos