Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-29 / 151. szám
1994. június 29., szerda HATTER Közvetett bérmunkában német, olasz, francia piacra szoknyákat varrnak az újfehértói Lamovel Kft. varrodájában Elek Emil felvétele Konzervbonyolítás a háromszögben A kereskedelem annyira felhígult, hogy szükséges volt egy termelői bázis Nyíregyháza (KM-MCS) — A társaság tagjai évek óta külön-külön kereskedelemmel, főleg konzervek exportimport tranzakciójával foglalkoztak. Két éve már közösen szervezik a munkát, 1993-ban pedig túllépve az egyre bizonytalanabb kereskedelmen megvásárolták a fegyverneki konzervüzemet és Fructamix Kft. néven kezdték meg a termelést, a késztermék eladását. A négy alapító tulajdonos közül Újhelyi Zoltán ügyvezető igazgató és Kárászi Zoltán kereskedelmi igazgató Nyíregyházán bonyolítja a felvásárlást, a belföldi és export kiszállításokat, a Németországban élő Mile Gyula szervezi a konzervek eladását Nyugat- Európában és elsősorban a volt NDK területén, míg a fegyverneki gyárban Virágh Béla irányítja a közvetlen termelést. A vétel előtt a kereskedelmi forgalmuk 80-85 százalékát a fegyverneki üzem termékeinek exporteladása jelentette, tehát ismerték a konzervek minőségét, a termelési struktúrát és a szakembergá»- dát. Termelői bázis — Ezen kívül azért döntöttünk az üzem megvásárlása mellett, mert nagyon felhígult a kereskedelmi hálózat, nehéz volt megélni pusztán ebből a tevékenységből, mindenképpen szükséges volt egy termelői bázis — mondja Újhelyi Zoltán. — Tavaly június elsejével alakult meg a kft., amely a Fructamix Közös Vállalat konzervüzemét és gyártási technológiáját vettük át. A DEKO Rt. és a fegyverneki termelőszövetkezet hat éve közős vállalkozásaként hozta létre a vállalatot, majd a debreceni cég felszámolása után a fegyverneki 100 százalékos tulajdonába került a konzervüzem. Forgótőke hiányában az átvételkor egy éve már nem működött az üzem. Előtte zömében a DEKO megrendelésére orosz piacra készítettek az üzemben konzervet, de olyan minőségben, amely a nyugati szabványoknak is megfelelt. Jelenleg a tulajdoni bejegyzés történik, ugyanis hazai bankoknál nem találtunk megfelelő forrást, hitellehetőséget, emiatt egy német finanszírozó banktól kapunk pénzügyi injekciót, a magyar pénzintézeteknél jóval olcsóbb kamatozású hitelcsomagot. A termelés finanszírozását is ilyen forrásból fedezzük. Felújítás, átalakítás Az elmúlt évi szezonban indították újra az üzemet, ahol jelentős költséget emésztett fel a gépek felújítása, átalakítása. Kiegészítőként címkéző- és csomagológép vásárlását tervezik. A nagy cégekhez (DEKO, EKO) képest kis üzemnek titulálják a nyíregyháziak a fegyverneki telepet, amelynek éves termelési kapacitása 12-13 ezer tonna, forgalma pedig 500-600 millió forint. A késztermékeket két műszakban 130-an állítják elő, júliustól az egyre növekvő megrendelések miatt plusz egy műszakot indítanak, így várhatóan a létszám is ennek arányában bővül. — Nem lehet annyira külön választani a tevékenységi köröket, gyakorlatilag a tulajdonosok közül sokszor mindenkinek mindent kell csinálni — veszi át a szót Kárászi Zoltán. — A termelést kimondottan a fegyverneki szakemberek irányítják, de nemcsak Nyíregyházán és Drezdában, hanem Fegyvemeken is működik kereskedelmi iroda. A felvásárlásnál néhány tételnél rá vagyunk kényszerülve importra is, mert egy-egy termékféleségből a szükséges minőséget és mennyiséget nem tudjuk a hazai piacon beszerezni, illetve az importbehozatallal a holtszezonokat is áthidalhatjuk. Idén már 10 kamion szeletelt uborkát exportáltunk Svédországba, ehhez az alapanyagot Romániából szereztük be. Az egresnél sem volt megfelelő a kínálat, emiatt Lengyelországból kényszerültünk behozatalra. Idén annyira megnövekedett az üzem rendelésállománya, hogy a tulajdonosk képtelenek saját maguk a felvásárlást megszervezni, emiatt elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében felvásárlási csoportot hoznak létre, amelynek feladata az alap-, a segéd- és a csomagoló anyagok beszerzése. Meggyből 1,2 millió üveg elkészítését tervezik, az alapanyagot elsősorban a megyéből vásárolják fel, főleg Záhony és Mátészalka környékéről. Uborkából 1200 tonna feldolgozását tervezik, ezt a mennyiséget az ország több régiójából fogják felvásárolni. Adósság mentesen — Az elmúlt év végére az összes termelőt ki tudtuk fizetni, adósságmentesen kezdtük az évet, és ez a megszerzett bizalom számunkra nagyon fontos, hiszen idén is elsősorban ezektől a kistermelőktől vásároljuk fel az alapanyagot — folytatja Újhelyi Zoltán. — A késztermékből pedig a hazai boltokba is jut konzerv, ugyanis nem csak az exportot erőltetjük. Ha már olyan magyar terméket állítunk elő, amely megállja helyét Nyugat-Európában, akkor a vásárlói körből nem szabad kirekeszteni a a hazai vevőket. Még akkor sem, ha a belföldi piacon kevés az a vásárló, amely azonnal fizet és nem 15 vagy 30 nap múlva. Ha mi az üvegtől kezdve a cukorig mindent készpénzért vásárolunk, akkor mi is rákényszerülünk a készpénzes eladásra. Idén már kezd kialakulni egy olyan megbízható vásárlói kör (füszértek, diszkontáruházak, kórházak), amely azonnal fizet. Az exportnál a volt NDK területére főleg lecsót, paprikát, uborkát szállítunk, ott is kialakult a törzsvevői kör. Emellett lengyel, cseh és orosz partnerek is jelentkeztek nagy vásárlóként. Az üzemben holtszezon a nagy megrendelések miatt még nem volt, hiszen félkésztermékekből késztermékeket állítunk elő elsősorban a téli időszakban. j-T iveszi zsebéből az al- K mát, nagyot harap be- iV le. A kora őszi napsütés egykor zamatossá érlelte a gyümölcsöt. ízes lé simogatja a torkát. Mégsem boldog. Mérgesen belerúg a lába elé kerülő kavicsba. A nap elérte a nyugati égbolt peremét. Csend van körülötte;. Leül a teraszra. Észre sem veszi, már az alma csutkáját rágja. Fogai között szétmorzsolódnak a fekete magok. Hátha ettől okosabb leszek? — húzza el száját. Kezével piszkálja ki a fogai közé akadt héjat. Dühe nehezen csillapodik. Fejét hátra hajtja, konokul pislog a vöröslő korongra. Elment, na és? Kinek mi köze hozzá? A falu szájára vesz? Minden csoda három napig tart. Érvel és vitatkozik magában. Macska dörzsölő- dik a lábához. A nyavalyába ezzel a szőrgombóccal, itt minden rá emlékeztet. Cigarettát vesz elő. Hosszan, mélyen szívja le a füstöt. Talán harcolni kellett volna?! Hiába figyelmeztették ismerősei: Elég lesz a munkából, törődjön az asszonnyal is, mert megbánja. Akkor ők fájt olyan sokat a feje. Már a környék minden orvosát bejártuk, hiába. Azt mondták, idegkimerültsége van. Persze, nem könnyű összeegyeztetni férjet és szeretőt. Mindegy, vége! Elég! Magányra ítélve már tudtak valamit. Különben is már mindenki tudta, csak mint lenni szokott, a legilletékesebb, a férj nem. Alig tette ki a lábát, a felesége azonnal behúzta a függönyt, ez volt az egyezményes jel: Jöhetsz Jóska, nincs itthon az uram! A fene egye meg, de nagy barom voltam! A ház, a kocsi, neki mindig kellett valami. S csak egyet füttyentett, én már rohantam is. Ezért A teraszra sötét fátyol borul. Nincs kedve felállni. Most már mindig így lesz, egyedül kell megvetni az ágyat, gondolja. Milyen jó puha, meleg volt a paplan alatt..., hogy tudott úgy színé szkedni? Lesepri nadrágjáról az ölébe hullt hamut. Nehezen tápászkodik fel a székből, mintha mázsás súly nyomná a vállát. Legszívesebben becsukná ő is a házat, s kint aludna a szabad ég alatt. Talán, ha gyerekeink lettek volna? Ezzel is becsapott, azt ígérte nem szedi a gyógyszert. Még az italról is leszokott. Nem, nem volt alkoholista, csak néha ült le a haverokkal, vagy este „nyomot le” egy üveg sört. Először a konyak maradt el a barátokkal együtt, majd az altatónak szánt sör is. Az alma egészségesebb..., hallotta elegej. Ma már nem is bírná, kikészült a gyomra. Pedig, ha most berúgna, biztosan jobban elviselné ezt az állapotot. Eljátszik a gondolattal, a kiszáradt torka egyre jobban kívánja az italt. r ávolról kutyaugatás hallatszik. Kesernyésen mosolyodik el magában, mert egy szólás jut az eszébe: A kutya ugat, a karaván halad. Igen, a kutya ugat, az élet megy tovább! Víz helyett sor Nábrádi Lajos-m-jr apáló, kaszáló em- berek egy-egy ciga- x V rettaszünetben söröznek. Ezt tapasztalhatják azok, akik ráhajtanak megyénk egyik, másik dűlőút- jára. Annak idején sokáig szidtuk az állami építőipart, mert a kőművesek, ácsok munkaidő alatt át-átugrot- tak a közeli kocsmába egy sörre, vagy fél decire. Most tapasztalhatjuk, hogy némelyik maszek építési vállalkozó napközben, munka közben mintegy üdítő italként kínálja dolgozóinak a sört. Szociális segélyen tengődök vedelik a szeszt. Szaporodnak a garázskocsmák, utcafrontra néző falusi szobákat „presszónak” alakítanakát. Jól megy a szeszárusoknak. Két évvel ezelőtt Nyíregyházán az egyik építész- technikus munkanélkülivé vált. Garázsában borozót nyitott, s oly jól megy neki az üzlet, hogy keleti kocsiját nyugatira cserélte. Bizonyos szemszögből elítélendő az árukapcsolás is. Apró vegyesboltok, sőt fa- gyizók polcai roskadoznak a palackozott italoktól. Jó érzésű embernek tátva marad a szája, ha meglátja, hogy megyénk egyik strandján a léggömbök, a gyermekjátékok közt milyen sok a szeszes üveg. Sok-sok kisvállalkozó csődbe jutott megyénkben is. Alkoholárus nincs köztük. A szaporodó kocsmák ellenére nem beszélhetünk túlkínálatról. S kik hagyják pénzüket az említett helyeken? Többnyire a közép-és kisjövedelműek. Egy szabolcsi polgármester jogos felháborodással mondta a minap: „A 6-8 gyermekes cigányok felveszik a szociális segélyt és első útjuk a kocsmába vezet". Az egyik nyíregyházi szórakozóhelyet többnyire diákok és munkanélküli fiatalok látogatják. Többségük egy deci kólát kér, de 3 decis pohárba, mert a kólát még nyakon kell önteni 2 deci bikavérrel. Sajnos, ilyen mostanában a diákfröccs. Munkahelyeken, közös kirándulásokon, bármilyen összejövetelen több szesz fogy, mint víz. Nehogy már szégyelje magát az, aki üdítőt, teát, vagy netán vizet iszik. Szókincsünkből törölhetjük-e szót: vízhordó. Nagy nyári munkák idején még 8-10 évvel ezelőtt is szünidőző diákokat alkalmaztak, akik kannában hordták a szomjat oltó friss vizet. Kell, sőt kis mértékben egészségünkre válik az alkohol, de ne fogyasszuk útón-útfélen, még üdítő helyett is... Az utolsó bőr Galambos Béla M ég mindig nem fizették ki a tavalyi alma árát jó néhány termelőnek a megyében. Hogy pontosan hány embernek, mennyi pénzzel tartoznak, arra csak következtetni lehet azokból a levelekből, amiket mostanában hozott a posta szerkesztőségünknek. Az egyik levélben Tisza- mogyorós környéki termelők — a sorok tanúsága szerint huszonötén — panaszolják, hogy tavaly novemberben a 8 forintos árból 2,30-ért vállalta egy üzletkötő (?) a léalmájuk eladását a nyírgelsei feldolgozóüzemnek. Nagy kő esett le akkor az emberek szívéről, lám mégis csak sikerül eladni a termést, s pénzt lát belőle a család. Erre, úgy tűnt, megvan minden esély, bizalomgerjesztő volt a megváltóként érkező kereskedő, aki el is vitte a léalmát. Idáig rendeben is volt a dolog. Igen ám, de teltek múltak a hónapok, s a pénz — az a kilogrammonkénti 5,70 „nettó” —nem és nem akart megérkezni. Nem is érkezett meg mind a mai napig. A termelők, ha telefonon érdeklődtek a léüzemtől azt a választ kapták:„a pénzt már rég fölvette az üzletkötő, követelejék attól”. Amikor pedig a „megváltótól” kérdezték, az a léüzem „nem fizetésére" hivatkozott. Egy másik levélíró Petne- házáról 114 ezer forintnyi almapénzét várja, a kifizetést legkésőbb a múlt év végéig megígérő nyírtassi Friss Gyümölcs Kft.-tői. Egy hete postázott panaszáig legalábbis, hiába reménykedett. Még csak válaszra sem méltatják a „nincsből” nekik hitelező termelőt — értesülhetünk a szerkesztőség közbenjárását kérő, elkeseredett sorokból. Se szeri, se száma a telefonon érkező segítség kéréseknek, amelyek éppúgy vonatkoznak a nyír- meggyesi Maszovker termelői almapénz tartozásaira, mint a felvásárlók által ■ megígért, de a megyei MDF-iroda segítség ígérete ellenére a mai napig nem látott 3 forintos többlet exporttámogatások kikövetelésére. Mi, az együttérzésen és persze a gondok nyilvánosságra hozatalán kívül más segítséget nem tudunk ígérni. Nyilvánvaló, hogy — mint a panaszáradatból is kihallik — a megtermelt termékekért jogosan járó ellenérték kifizetése nélkül se a kis-, se pedig a nagytermelő nem képes a folyamatosság feltételeit megteremteni. Az elkövetkező termék- értékesítéseknél e helyről is nagyobb körültekintésre biztatott termelőkről azonban annyit föltétien érdemes minden felvásárlónak megjegyezni: egyszerűen nincs már több lenyúzható bőr rajtuk! Dankó Mihály
